Ohajtva várt becses soraidra már rég kellett volna válaszolnom, de nem igen érvén rá, a
szünidőre halasztottam, és most, curis expeditus,
n
Jegyzet
curis expeditus– curis expeditis: gondoktól mentesen (lat.) –(
Horatius
: Énekek, I. 22. 9–12.) Justus Pál fordításában:
Horatius, Quintus Flaccus
[!]
annál kényelmesben kicseveghetem magamat. Mért is mentél oly
messze, hogy már le sem jöhetsz karácsonra, mint tavaly s azelőtt!
[sic!]
Hogy én terád haragunnám, édes
Pali
m, abból semmi sincs, noha rettenetes nagy okom volna rá, nem
azért, hogy Gyulai Pál
Shakspeare
t elvesztetted, az már úgy is megkerűlt, hanem azért, mert
egy fontos igéreted maradt teljesítetlen. Vagy nem jut eszedbe, midőn, utolsó
(utolsó?) ittléted alkalmávalShakespeare, William
n
megigérted, hogy mielőtt Erdélybe mennél, meglátogatsz, sőt a
te édes, kedves, szép, új aráddal erre fogod venni útad?
Jegyzet
utolsó (utolsó?) ittléted alkalmával– Erre feltehetőleg 1858 júniusában vagy júl. első felében került sor, abban az időben, amikor Rozvány Erzsébet is Nagykőrösön tartózkodott. Őneki írta
Arany Juliska
: „Arany Juliska
Gyulai
ról az óta épen semmit sem
tudok” (1858. júl. 18.
Sáfrán 1960. 83.)Gyulai Pál
n
Jegyzet
Vártunk, nagyon vártunk–
Csokonai Vitéz Mihály
(1773–
1805): Dorottya, vagyis a’ dámák’ diadalma a’ Fársángon II. Vesd
össze Csokonai Vitéz Mihály
AJ
Arany János
Tisza Domokos
nak,
1853. máj. 4.: „Elmondhatom a
Tisza Domokos
Csokonay
Dorottyájával: Vártam, mindíg vártam, azt nem mondhatjátok.”
AJÖM XVI. 493.
208.
Csokonai Vitéz Mihály
n
Jegyzet
Tanúm rá
Szilágyi Sándor
, ki maga is három kocsival ment értetek azon estve,
melyre kirándulástok hiresztelve volt. De felsűltünk biz azt szépen, mint
rendesen szokott az ember, ha nagyon szép reményei vannak.
„Nem is sajnálom én tőled, édes barátom, azt a boldogan eltöltött 3 hónapot” sőt
lelkemből ohajtom, hogy egész életed azon 3 hó folytatása legyen! De ezt úgy ne
értsd valamikép, hogy oly hanyag levéliró – s általában iró
– maradj; mert a mi az elsőt illeti, már a szabályszerű 6 hét után is megvártam
volna egy levelet, azért boszantálak a tiszta papirral, – (mert megkaptad, azt hiszem?); egy kis irodalmi koczódás
sem ártana megint, annak epéje után mégegyszer oly édes lenne a házi boldogság.
Különben, ha soká hallgatsz, majd azt gondolja a világ, hogy belőled nem
elv, hanem az élet keserűsége szólott, s most, miután
zöld ágra vergődtél, az egész mendikásSzilágyi Sándor
n
irodalommal elégedett vagy. Azért
csak hegyezd a tollat, jó fiú; halhatlan sógorodJegyzet
mendikás– mendicus: földhözragadt (lat.)
n
a mézes hetek alatt irta legszebb s
legtöbb költeményeit. – Szegény Sándor
! (azaz mi vagyunk szegények, kik őt nélkülezzük) –
emlékszem, midőn 47-ben nagy
kötetje megjelent, bár pályázni büszke, s valamely tagságot elfogadni elve ellen
volt; de azt mégis önérzettel mondotta előttem: no, most már remélem,
jövő évben enyim lesz az acad. nagy jutalom! A jövő év
kissé messze haladt, s ő nem érte annak örömét, de a jutalom,
ugyanazon jutalom, melyre számított, mégis
övé lett.Petőfi Sándor
n
Az acad. csak kötelességét teljesité: de hogy megtette, a nemzet rokonszenvével
találkozik érte, s visszasugárzik rá is a népszerűség, melylyel Jegyzet a jutalom,
ugyanazon jutalom, melyre számított, mégis
övé lett – az Akadémia 1858. évi nagygyűlésének első ülésén, dec. 15-én délelőtt
Dessewffy Emil
elnök bejelentette, hogy az 1843–1848 közötti időszakra vonatkozó
nagyjutalmat az 1847-ben
megjelent, Petőfi összes költeményei c. kötet nyerte elDessewffy Emil
Petőfi
neve bir.
Ha már az academiánál vagyunk: én még nem határoztam el
magamat.Petőfi Sándor
n
Ha egykori erőm teljes birtokában
volnék, azt mondanám, jó: ha múltaddal nem érdemled, igyekezzél jövőre tenni,
még belenőhetsz; vedd ne jutalmul, hanem buzditásúl. De igy?…. minek a rohadt
tagok számát szaporítani? – Igy áll e kérdés nálam,
alanyilag. De megint, ha tárgyilag veszem, mennyi
ostoba gyanúsitásnak adnék fület (aurem
praebereJegyzet
én még nem határoztam el magamat– t.i. a székfoglaló beszéd megtartására, amely egyszersmind az akadémikussá választás elfogadását is jelenti
n
). Egyik azt mondaná:
demonstratioJegyzet
aurem praebere– vesd össze például „nec surdam praebes venerantibus aurem” (
Claudius Caesar Germanicus
: Aratea, 99.): s nem
hallgatod süket fülekkel a téged tisztelőket; „votis ut praebeat aurem”
(
Germanicus, Claudius Caesar
Horatius
: Szatírák, I. 1. 22.);
Horváth István Károly fordításában: „hogy
füle meghallgassa a kérést”.Horatius, Quintus Flaccus
n
akar lenni a kormány, az acad. ellen; zseni pöffeszkedés,
Jegyzet
demonstratio– tüntetés (lat.)
Béranger
vagy
Petőfi-majmolás, kik semmi tagságról nem akartak tudni; a fentczímzett ifju
irodalomnak ezzel is egy argumentBéranger, Pierre-Jean de
u
ma lenne
despiciálniBeszúrás
n
és szidni az academiát, gúnyolni a tudósokat. stb. Mind e
gondolatok pro et contraJegyzet
despiciálni– lenézni (lat.)
n
keringnek és harczolnak az én szegény agyamban, s
még eddig nem tudtam megállapodni. –
A shakspeareJegyzet
pro et contra– mellette és ellene (lat.)
[!]
fordításba csakugyan engem is bevontak.[sic!]
n
Sokat tőlem hiába várnak, de megkisértem, egyet vagy kettőt, ha lehet,
lefordítni. Most a nyáréji álmotJegyzet
A skakpeare– lásd a[!]fordításba csakugyan engem is bevontak[sic!]
Tomori
val folytatott levelezést: Tomori Anasztáz
Tomori
Tomori Anasztáz
AJ
-nak,
1041.
1858. nov. 14.;
1043.
1858. nov. 18.;
1045.
1858. nov. 23.;
1049.
1858. nov. 28.;
Arany János
AJ
Arany János
Tomori
nak,
1042.
1858. nov. 17.;
1044.
1858. nov. 19.;
1046.
1858. nov. 26.
Tomori Anasztáz
n
nézegetem, de veszett nehéz
munka. Majd fele rímelt jambus, nem is számitva a rövid dalokat, melyek még
foglyosabbak.Jegyzet
a nyáréji álmot– A Szent-Iván éji álmot
n
Azért sürgettem oly igen a könyvet, mert Jegyzet
foglyosabbak– fogósabbak, nehezebbek
Kőrös
ön egy betű Nagykőrös
Shakespeár
t sem kapni angolúl.
Elmondom, hogy kerűlt meg, mert épűletes história, s ha kedves nőd netalán
kétkednék házasságelőtti érzelmeidről: ezt, mint szerelmed legteljesb
bizonyitványát hozhatod fel. Shakespeare, William
Gámán
úr,Gámán Zsigmond
n
ki nálad tudakolta, azt irá
Jegyzet
– föltehetőleg Gámán Zsigmond (1829–?) közgazdasági író, aki a kolozsvári kereskedelmi és iparkamarának 1851-től jegyzője, 1855 óta titkára voltGámánúrGámán Zsigmond
Szilágyi
nak,
hogy te mennyre földre tagadod, hogy az én Szilágyi Sándor
Shakspeare
met elvitted vagy valaha
csak láttad volna is. BShakespeare, William
[törölt]
« ó »o
ldog isten! kiálték
fel, mily boldognak kell lenni a nőnek, kit ez a fiú szeret, mert annál jobban
soha senkit sem szerettek. Ime! a mult karácsonykor itt van Beszúrás
Gyulai
nálam, meglátja a
brochure-öket,Gyulai Pál
n
mondja, mért nem köttetem be, ő beviszi Jegyzet
brochure-öket– füzeteket (fr.)
Pest
re, bekötteti, rövid időn vissza is hozza. Én
átadom neki mind a 7 kötetet, előttem beteszi a táskába, elviszi, és most még
rám fogja, hogy nekem ment el az eszem. Mit tegyek? Igen, jut eszembe, hogy sok
izbeni sürgetésem alkalmáBudapest
[törölt]
« l »Bérczi
nek adta olvasni. Bérczy Károly
Bérczi
nek? hisz az régi angol, a mellett
gazdag ember, csak van egy Bérczy Károly
[törölt]
« c »h
S akspearBeszúrás
Shakespeare, William
Bérczi
válaszol: hogy soraim vételével sohsem tudta elgondolni miféle Bérczy Károly
Shakspeár
t keresek
én rajta, s minek vitte volna ő azt el tőled, mikor neki háromféle kiadás is
van; hogy továbbá, kedvem töltendő, már azon ponton volt, miszerint a magaéból
egyet Shakespeare, William
Pfeifer
nél számomra
bepakoltasson, midőn az utóbb nevezett úri ember csak kirukkol vele: ő nem
tudja, hol jár nála egy idegen SPfeifer Ferdinánd
[törölt]
« c »Gyulai
vitte oda,
mikor vele lakott, s azóta ott fetreng. És úgy volt. Gyulai Pál
Pfeifer
beköttette, hazaküldte, s ím az
én példányom az, testestűl-lelkestől (mert Pfeifer Ferdinánd
Shakspear
nak lelke is van, hé!)
ugyanazon aczélmetszetekkel megspékelve, melyeket én egy német forditásból
csirizeltem volt belé. Tehát megvan Shakespeare, William
[törölt]
«
[hiány]
»[hiány]
Kiterjedés: 1
Ok: olvashatatlan
Egység: karakter
Kiterjedés: 1
Ok: olvashatatlan
Egység: karakter
Shakspeare
(meg is lesz, azt hisShakespeare, William
z
em, még vagy 90000 esztendeig); s ezt
nem szemrehányáskép beszéltem igy el, hanem azért, hogy kitessék, mily átható
szerelem az, mely az embert ily feledékenynyé teszi.
Beszúrás
Pest
ről mit sem tudok, kivéve a mi
lapokban olvasható. Budapest
Csengeri
(és Csengery Antal
Toldi
Toldy Ferenc
[!]
) irt a [sic!]
[törölt]
« nagy »15-ki
gyűlés napján,Beszúrás
n
de csak 3 sort: rólad annyit, hogy te is be vagy választva.n
Még egyszer a könyvekre térve: Firdusit megkaptam, de Jegyzet
te is be vagy választva– lásd
Csengery
1858. dec. 16-i levelének
4. jegyzetét (1051.)
Csengery Antal
Planche
-ot
nem.Planche, Gustave
n
Az ind eposzt,Jegyzet
Firdusit megkaptam, de– A Firdauszí-kötet feltehetőleg az a kiadás, amelyrePlanche-ot nemPlanche, Gustave
AJ
Zrinyi és Tasso c. tanulmányában hivatkozik: Epische
Dichtungen des Firdusi, übersetzen von Schack
(
AJÖM X. 368.). Nem
dönthető el viszont, hogy Arany János
Gustave Planche
melyik művéről van szó: a Portraits
littéraires (1836,
1846–1849), a
Nouveaux portraits littéraires (1854), vagy a Portraits d’artistes (1853) címűről. – A bekötendő
könyvekre nézve lásd még Planche, Gustave
AJ
Arany János
Csengery
nek,
984.
1858. márc. 16. és
989.
1858. márc. 28.;
Csengery Antal
Gyulai
Gyulai Pál
AJ
-nak,
994.
1858. ápr. 9.; a
Firdauszí-kötetre és a Budapesti Árvízkönyvre
nézve lásd Arany János
Salamon
Salamon Ferenc
AJ
-nak,
1031.
1858. szept.
20.
Arany János
n
mikor Jegyzet
Az ind eposzt– talán
William Mornier
ford.: Sakoontalá, or the Lost Ring
(ismertetve:
A hindu dráma, AJÖM
X. 258–277.)Mornier, William
Bérczi
nek irtam, még nem
tudtam, hogy nála van s igy meg sem emlithettem.
Igen! majd elfeledem. Ékesszólás- és költészettanra nekem kéziratom nincs;
könyvet sem használok. Semminemű stilisticai szabályokat nem
tanBérczy Károly
ú
ltatok, hanem részint olvasókönyvből részint
másbolBeszúrás
[!]
is olvastatva, ilyenkor mondom meg, a mi eléjön, tropust, figurát
&c. Az Entwurf szerint nem is kell azon dolgokat theoretice
tanítani, hanem gyakorlatilag, olvastatás közben.[sic!]
n
Az irod. történetet kéziratból tanitom, de mivel
az nem egyéb, mint Jegyzet
Az Entwurf szerint nem is kell azon dolgokat theoretice tanítani, hanem gyakorlatilag, olvastatás közben– „Der Unterricht bezweckt, die grammatische Sicherheit zu bewahren und den Sinn für die Eigenthümlichkeit des lateinischen Ausduckes in Hinsicht auf Worte und Satzbildung zu erwecken. Erreicht wird dieser Zweck hauptsächlich durch Uebungen im Uebersetzen ins Lateinische, zu welchen die Aufgaben in steigender Schwierigkeit gewählt und allmälich
[!]
(ungefähr von der
dritten Klasse an) aus den Schriftstellern der Mutterspache selbst entlehnt
werden. An diese Uebungen schliessen sich am angemessensten die allgemeinen
stilistischen Bemerkungen an.” – Magyarul: A tanítás célja az, hogy
megőrizze a nyelvtani megbízhatóságot és felébressze az érzéket a latin
kifejezések sajátossága iránt a szavakra és mondatképzésre való tekintettel.
Ezt főképp latinra való fordítási gyakorlatokkal érhető el, amelyekhez a
feladatok növekvő nehézségben és fokozatosan (mintegy a harmadik osztálytól
kezdve), maguktól az anyanyelv íróitól kölcsönöztetnek. Az általánosabb
jellegű stilisztikai észrevételek a legmegfelelőbb módon illeszkedjenek
ezekhez a gyakorlatokhoz. (
Entwurf der Organisation der Gymnasien
und Realschulen in Oesterreich. [sic!]
Wien
, 1849.
25.) „Die Uebungen […] nehmen die bei weitem wichtigste Seite des
grammatisch- stilistischen Unterrichts dieser Klassen ein; ein Vortrag über
lateinische Stilistik, wenn dieser zuweilen stattfindet, kann, bei der
Unbegrenztheit und noch mangelnden Durcharbeitung dieses Gegenstandes, nur
die Absicht haben, die im Laufe der Uebungen und der Lektüre vorgekommenen
Bemerkungen unter etwas allgemeinere Gesichtspunkte zu sammeln.” – Magyarul:
Ezeknek az osztályoknak nyelvtani-stilisztikai oktatásában a gyakorlatok
töltik be a legfontosabb szerepet; a latin stilisztikáról olykor elhangzó
előadásnak – a tárgy körülhatárolatlanságánál és még hiányzó kidolgozásánál
fogva – csak olyan szándéka lehet, hogy a gyakorlások és az olvasmányok
során előfordult észrevételeket némileg általánosabb szempontok alá gyűjtse.
(Ugyanott 115.)Bécs
Toldi
Toldy Ferenc
[!]
igen rövid extractusa,[sic!]
n
nincs miért elküldenem.
Így hát nem a kéziratért, édes Jegyzet
–ToldiToldy Ferenc[!]igen rövid extractusa[sic!]
Toldy Ferenc
A magyar nemzeti irodalom története (1851) és A magyar költészet története (1854) c. műveinek átdolgozott
kivonata. Kiadta
Toldy Ferenc
Pap Károly
: Arany János magyar irodalomtörténete
(Pap Károly
Bp
., 1911). Lásd
A magyar
irodalom története rövid kivonatban, AJÖM
X. 446–531. Jegyzet hozzá: 625–631.
Budapest
AJ
itt nem szól a
Széptani jegyzetekről (
AJÖM
X. 532– 565. Jegyzet hozzá:
631–634.)Arany János
Pali
m, hanem csak úgy barátságból – (mint a kecskeméti ember
vágta földhöz a francziát) elvárlak – de nagyon ám! – februárban. Remélem, nem jösz magad, s igy
alkalmunk lesz szeretett kedves nőddel a régi ismeretséget (mire ő nehezen
emlékszik), megújitni, s a legőszintébb barátsággá keresztelni: addig is
fogadjátok hév ölelésünket!
igaz barátod
Gyulai Pál
AranyJános
Szerkesztői feloldás:
Arany János
Arany János