TÓTH ENDRE – ARANY JÁNOSNAK
Vatta,
november 17.
1861.
Jól esett nekem a meglepetés, mit önnek figyelménél fogva a „
Sz.
Figyelő
”
2ik számának vételével érezék!.. az
1ő szám hihetőleg eltévedt a járatlan
uton… s a 2ik sz. vételével önkénytelenül eszembe jutott az
egyszeri vendég, ki látogatasaSzerkesztői feloldás:
Szépirodalmi Figyelő
[!]
alkalmával erővel rá akarta disputálni a gazdára
hogy ő most másodszor van házánál; a sok fogatkozásnak[sic!]
[!]
aztán az lett a vége
h[sic!]
o
gy ő, t.i. a vendég, először is oda akart menni… s a gazda igen
szívesen
acceptálta.Beszúrás
n
Jegyzet
acceptálta– fogadta (lat.)
Ez az említett „gazda” bizonyosan jól elláta
[!]
az ő vendégét, mert amint a hagyomány
mondja: jó barátok lőnek.
[sic!]
De én… de én..? kérdések kérdése: minden csekély erőm összeszedése mellett is, valyon
tudom-é vendégemet ugy fogadni, hogy látogatása méltó helyen történt légyen?..
Beleolvastam ugyan
is
vendégem egész lelkébe…,
számot vetettem multam és jelenemmel… s úgy találBeszúrás
tam
, hogy az ő
lelkébe régi vágyaim vannak ugyan vissza adva, de számvetésembül
kitünt, miszerint aligha ugy nem jártam, mint a ki 65. éves korába leli föl az ideált,
kit 25. éves korában álmodott..!
Beszúrás
Ön, alig alig ismerve engem, könnyen elmosolyodhatik e mondásomon; de ha leélt benső
életemre némi fényt vetnék ön előtt: bevallaná hogy nem hivalogtam. S tartózkodóvá kell
lennem, hogy a jelennél, ha azt elmondom, panaszra ne szálljon hangom!
Lelkem, ha nem egészen, de minden bizonnynyal nagy mértékben megvan
[!]
törve… s e
töredék gyenge világitása valyon hozand-e valamit ama szép egészhez, mit önnek valóban
becses lapja célul tűzött ki?
[sic!]
Nem tagadhatom azonban, hogy e megkeresés több benyomást tőn lelkemben az egyszerü
serkentésnél… s igérem önnek, hogy amint annyi idővel rendelkezhetem, melyben lelkem a
jelenlegi hányatásoktól csak percekre is ment lesz: azonnal hozá ülök valami
dolgozathoz.
n
S
bocsásson meg ön, hogy a helyett hogy szives figyelmét azonnali viszonszolgálattal
köszönném meg: ily terjedelmes lévellelJegyzet
azonnal hozá ülök valami dolgozathoz– A SzF II. évfolyamában
Tóth Endre
következő versei jelentek meg: Cassius éneke
(I. 5. sz. 1861. dec. 5. 73.),
Az utolsó Zrínyi (I. 15. sz. 1862. febr. 13. 232–233.), A férj (II. 10. sz. 1862. júl. 10. 153–154.)Tóth Endre
[!]
untatom! „Készletem” semmi sincs, hacsak
hosszabb műből mutatványt ne venne ön fel, mi azonban talán össze se fér a lap
céljával?.. Most pedig ha látná ön: valóságos mindenes vagyok! Nőm,
ki ma egy hete ismét egy kis fiuval ajándékozott meg engemet: igen igen beteg!! csakhogy
főznöm nem kell. Szegénységemben a gyarló gazdálkodás ezer bibéjéhez beállt a
marhabaj (: szerencse hogy csak szájfájással:) ez minden nap
dolgot ád. – Az alkotmányos élet áldásai közt nehány nap mulva signálva van nyakamra a –
katonai adó executio!..[sic!]
n
Jegyzet
executio– behajtás (lat.); a katonai erővel való adóbehajtásról lásd
Szilágyi Sándor
Szilágyi Sándor
AJ
-nak
1363.
1861. nov. 8. és Arany János
Károlyi Sámuel
Károlyi Sámuel
AJ
-nak,
1365.
1861. nov. 9.
Arany János
[törölt]
« n »N
éha csaknem zavart vagyok. Ez elfog meríteni
végkép. – Töprengésemben végre arra is gondolék – hiszen az ember családja megmentésére
mit el nem gondol – hogy megkisértem öszszes költeményeim
kiadásátBeszúrás
n
ha becsületes kiadó akadna. De ily időben! és
végre ki által?!
Még egyszer bocsásson meg ön ennyi bizalmas beszélgetésért! Magam sem tudom az okát, mért
kellett igy megnyilnom.
TóthEndre
Szerkesztői feloldás:
Tóth Endre
Tóth Endre