SZÁSZ KÁROLY – ARANY JÁNOSNAK

Kedves Barátom!

Hogy én apprehendálnék?

n

Jegyzet

apprehendálnék

– neheztelnék (lat.)

Hogy én jegyzeteidet zokon vettem volna?

n

Jegyzet

Hogy én jegyzeteidet zokon vettem volna?

–

AJ

Arany János

szerkesztői megjegyzéseit, amelyek

Szász Károly

Vida-bírálatát kísérték.

Szász Károly

: Nemzeti koszorú. Költemények, irta Vida József. 1860. (SzF I. 13. sz. 1861. jan. 30. 196–198., 14. sz. febr. 6. 212–214. és AJÖM XII. 277–282. Jegyzet hozzá: 415., 599–602.)

Távol legyen! S csodá

l

Beszúrás

om hogy ellenjegyzeteimből azt olvastad ki.

n

Jegyzet

S csodálBeszúrás om hogy ellenjegyzeteimből azt olvastad ki

–

Szász Károly

1861. febr. 7. és 12. között küldte el nyílt levelét

AJ

Arany János

-nak, amely előzetes beleegyezésével végül is nem jelent meg a SzF-ben, s kézirata is elveszett, így csak

AJ

Arany János

1861. febr. 13-i leveléből (1265.) rekonstruálható

Felfogásunk, szerkesztői eljárásodról különböző, ez az egész. De istenért! ebből neheztelés ne legyen!

Leveledben egy passust már igazán zokon vette[törölt]
« d »

m

Beszúrás

. Félsz, mondod, hogy viszonyunk a lapnál e miatt változik! S magad is, mondod, azon gondolatra jősz, hogy neheztelésem alapja, vagy előkészitője csakugyan a Csák-féle birálat….

n

Jegyzet

a Csák-féle birálat

–

AJ

Arany János

: Trencséni Csák. A magyar Akadémia által Nádasdydijból 100 aranynyal koszorúzott történeti költői beszély tiz énekben. Irta Szász Károly. Pest, 1861. (SzF I. 15. sz. 1861. febr. 13. 228–229., 16. sz. febr. 20. 244–246., 17. sz. febr. 27. 261–262., 18. sz. márc. 6. 276–277. és AJÖM XI. 82–98.)

Mind két föltevésed egyiránt bánt és méltatlanúl e

n

Beszúrás

gem. Én – mind addig mig te akarod, lapodnak ha nem legszerencsésebb de legszorgalmasb dolgozótársa maradok – s gondoskodni fogok hogy se más se te azon gondolatra ne jöhess mintha sértve érezném magam. És hogy épen bírálatod sértene? Ujra s komolyan nyilatkozom, hogy én azt igazságosnak tartom, tanultam belőle sokat, s érette neked sok tekintetben köszönettel tartozom. – De tartanám bár birálatodat igaztalannak, kicsinylőnek, vagy épen lesujtónak – miután becsűletes szándékodról kétség nem lehet, – rosszúl ismersz ha fölteszed, hogy érette neheztelni tudnék.

Azon is csodálkoznom kell, hogy ujra kérdésbe teszed ha kivánom-e ellenjegyzeteim közlését? Hisz! megirtam, hogy ha nem akarod adni, sem veszem rosz neve

n

Beszúrás

! Tégy hát velök a mint akarsz, s vedd privát nóticziaként…

n

Jegyzet