ARANY JÁNOS – SZÁSZ KÁROLYNAK

Édes

Károly

Szász Károly

kám!

Miért ez apprehensió?

n

Jegyzet

apprehensió

– sértődés, neheztelés (lat.)

Hogy Csák birálatáért megneheztelsz, attól féltem, megvallom,

n

Jegyzet

Hogy Csák birálatáért megneheztelsz, attól féltem, megvallom

–

AJ

Arany János

: Trencséni Csák. A magyar Akadémia által Nádasdy-dijból 100 aranynyal koszorúzott történeti költői beszély tiz énekben. Irta Szász Károly. Pest, 1861. (SzF I. 15. sz. 1861. febr. 13. 228–229., 16. sz. febr. 20. 244–246., 17. sz. febr. 27. 261–262., 18. sz. márc. 6. 276–277. és AJÖM XI. 82–98.)

mert az emberi természetben fekszik, de hogy

Vidá

Vida József

ra tett jegyzéseimet oly zokon vennéd, azt valóban nem gondoltam.

n

Jegyzet

de hogy VidáVida József ra tett jegyzéseimet oly zokon vennéd, azt valóban nem gondoltam

–

AJ

Arany János

nem értett egyet

Szász Károly

dicséretével, mely szerint

Vida

Vida József

„összegyüjtött művei fokozták a hatást, melyet előbb egy-egy költemény tett vala rá”; a kötet néhány jó darabja mellett „aránylag kevés eszmei tartalmat, formaépséget találtunk benne”. Egy helyen rútnak tekintette azt, ami

Szász

Szász Károly

szerint nagyon jeles, felsorolta az öncélú játék, a „

éptelen

Szerkesztői feloldás: képtelen

képzelet”, a „lyrai confusio” és a tökéletlen kompozíció szembetűnőbb példáit. Szerkesztői megjegyzések

Szász Károly

Nemzeti koszorú. Költemények, irta Vida József. 1860. c. bírálatára (SzF I. 13. sz. 1861. jan. 30. 196–198., 14. sz. febr. 6. 212–214.) lábjegyzet (197.) és kommentár (212–214.) formájában ( AJÖM XII. 277–282. Jegyzet hozzá: 415., 599–602.). Vesd össze Kovács 1993. és Balázs 2002.

A mi téged illet abban, igyekeztem úgy irni, hogy a sértésnek még árnyékát is ker[törölt]
« j »
űljem: a dologra mondtam egyet és mást, azt hittem hogy az ránk nézve egy harmadik. Panaszlod, hogy állításaid egytűl egyig le vannak rontva: nézd meg kérlek jobban, s úgy találod, hogy nem. Én mit sem szólok az ellen, [törölt]
« hog »
a mire te fö sulyt fektetsz, hogy

Vida

Vida József

„határozott költői egyéniség.”

n

Jegyzet

Én mit sem szólok az ellen, [törölt] « hog » a mire te fö sulyt fektetsz, hogy VidaVida József „határozott költői egyéniség.”

– „határozottan körvonalazott költői egyéniség” (

Szász Károly

: i. m., 196.)

Humora jellemzését is meghagyom, megengedem, hogy abban a genreben,

n

Jegyzet

genreben

– nemben (fr.)

melyet te jellemeztél, nehány jó költeményt irt, csupán azt mondom: 1.) hogy humora, tárgyaiban, mélységben nem elég emelkedett 2.) hogy a kivitelben vannak hibák, egyenlőtlenségek. Naiv-páthoszát sem bántom, valamint a házi élet gyöngéden comicus vagy humoros felfogását sem, itt egy verset épen kiemelek, azt, a mit te. Festö

[!]

[sic!]

versei közűl egyet föltétlenűl dicsér

e

Beszúrás

k. Epikai költeményeit te sem találtad kielégitőknek, én is ugyanaz

t

Beszúrás

mondom, csak máskép motiválva néhol. Lyráját pedig egészen meghagyom. Olvasd még egyszer figyelemmel: a magad birálatát,

s

Beszúrás

utána jegyzeteimet: van-e ott tökéletes felforgatása állitásidnak? Csak devalválni

n

Jegyzet

devalválni

– leértékelni, alábbszállítani (lat.)

akarám kissé, meggyőződésem szerint, a dicséretet. A dolog története ez:

Én, ki

Vidá

Vida József

ról, mint te is, igen jó elővéleménynyel voltam, megjelent könyvét oly czéllal vettem volt kezembe, hogy arról – mint reméltem nagy részben dicsérő – birálatot fogok irni, magam. De az olvasás, jegyezgetés arról győzött meg, hogy birálatom savanyúbban fog kiütni, mint én ezt

Vidá

Vida József

ra nézve kivántam volna. Így hát örömmel vettem értesítésed hogy te írsz.

n

Jegyzet

Így hát örömmel vettem értesítésed hogy te írsz

– lásd

Szász Károly

AJ

Arany János

-nak, 1231. 1860. dec. 18.

Azonban nekem, ki a

N. Koszorút

Szerkesztői feloldás: Nemzeti Koszorút

apróra szedve már elolvastam v[törölt]
« ó »

o

Beszúrás

lt, a te birálatod mégis nagyon kedvezőnek látszott, nem vihettem el lelkiösmeretemen, hogy egyet mást el ne mondjak abból, a mit magam tapasztaltam. Azt kérded: miért adtam a tiedet? 1^ör mert akartam, hogy

Vidá

Vida József

ról jobb vélemény is hangozzék, mint aminőt én fogtam volna adni, 2^or mert ez már kész volt. 3^or mert én semmit sem láttam oly különöst abban, hogy [törölt]
« egy lapban »
különböző vélemények nyilvánúljanak egy közlönyben. Adtam tehát a tiedet: az első részét csak egy jegyzettel, mert azt ott szükségesnek láttam. Hogy a hosszabb észr[törölt]
« é »

e

Beszúrás

vételeket is közöljem, abban megerősitett a resensus

n

Jegyzet

resensus

– méltatlankodás, visszatetszés (lat.)

mely az egész fiatal irodalomban első közlésed megjelentével támadt.

n

Jegyzet

mely az egész fiatal irodalomban első közlésed megjelentével támadt

– Lásd

Vajda János

véleményét: „Épen most ötlik szemünkbe a »Figyelő«-ben egy birálat, melyben e lap rendes udvari itésze egyik fiatal költőnket elemzi, illetőleg magasztalja. Nincs szavunk az ellen, hogy e fiatal költőnkben képesség van, magunk is a fiatalok legjobbjai közé állitottuk; az sem csoda, hogy mai fiatal versiró valami szörnyü nagy botlást követ el, de hogy egy műjogosultnak elismert, akademikus itészünk épen azon versszakát idézi kidicsérve, mint a mely versszak a szerkesztő

Arany J.

Arany János

helyes megjegyzése szerint is – határozottan r ú t , az már olyan mesés ritkaság, a mi csak nálunk fordulhatott elő.” Széptani levelek I. Nőv 1861. febr. 15. 61. és VJVM 951–952.

Ha elhagyom, megköveznek itt, hogy kiadtam te dobsz fejemre követ. Íme a szerkesztés gyönyörüségei! épen az én kedélyemnek való múlatság!

Én, édes barátom, még most, nyilatkozatod után sem tartom a két véleményt egymás mellett oly megférhetetlennek, sem oly compromittálónak rád, vagy lapomra nézve. Az, ki úgy akar lapot szerkeszteni, hogy csak a magáéval teljesen egybehangzó véleményt közöljön, kénytelen lesz mindent maga irni, mert, kivált oly dologra nézve, mint az izlés, a hány munkatársa, ugyan annyi eltérést fog tapasztalni. Politikában még inkább lehet bizonyos

vezér

Beszúrás

elveket tűzni ki, melyek ellenében mit se közöljön a szerkesztő; de aesthetikában, mikor nem is átalános elv

e

Beszúrás

kről, hanem [törölt]
« parti »
speciális iróról, költeményekről kell mondani itéletet: nem látom át, miért ne mondhass

a

Beszúrás

el, A. ezt, B. azt, ha szinte ez a B. maga a szerkesztő volna is.

Gyulai

Gyulai Pál

például minapi Zalár-czikkedre

n

Jegyzet

minapi Zalár-czikkedre

–

Szász Károly

: Borura derü. Költemények. Irta Zalár 1860. (a boritékon 1861.) (SzF I. 9. sz. 1861. jan. 2. 133–135., 10. sz. jan. 9. 148–150.)

azt mondta, hogy irni fog az ellen, a mit róla mondasz[törölt]
« : »
(persze nem ir soha, mert ő semmit sem ir): elzárjam-e előle a lapot, mivel már a te véleményedet a szerkesztő, szerinted „magáévá tette

volna?

Szerkesztői feloldás: volna”?

Azt hiszem, hogy ha a dolgot vitatja, s nem bántja a személyt, az ő külön véleménye szintúgy helyet követelhet. A mit te példáúl felhozsz, t.i. hogy úgy tettem, mintha a szerkesztő kiadna valamely verset, s nyomban utána kimutatná, hogy az rosz, megbocsáss, de nem talál. Vers, költői productum, mit ha a

szkesztő

Szerkesztői feloldás: szerkesztő

éretlennek talál, eldobja; birálat, ez vélemény, melynek ellenébe a szerző közölhet eltérö véleményt, a nélkűl, hogy ez által egyik tettét a másikkal pofozná. Mi az igazság nyomozása, ha nem különböző vélemények meghallgatása, s ez által lap és szerkesztő nem válik következ[törölt]
« é »

e

Beszúrás

tlenné magával. –

No már most az a kérdés, adjam-e hát nyilatkozatodat? Ha kivánod: fogom adni, ámbár nem kevesebbet mondasz benne, mint azt, hogy a szerkesztő 1.) vagy malitiosus

n

Jegyzet

malitiosus

– rosszhiszemű (lat.)

volt

Beszúrás

irántad, vagy 2.) azt sem tudja, mit csinál. Legroszabb a dologban, hogy ha – mitől félek – viszonyunk a lap körűl ez által szenvedne, senki sem fogná azt a Vida-vitának, hanem a már megindúlt birálatnak, Csákról – tulajdonítani, daczára nyilt levelednek, melyet közleni fogok, legczélszerűbben ott, hol a birálat folytán e viszony érintetik. Sőt majd azt kell gondolnom, magamnak is, hogy e boldogtalan kritika készíté elé kedélyedet, az utóbbi nyilatkozatra. Mert magokban az észrevételekben nem találok rá elég okot. –

Édes

Károly

Szász Károly

om! arra kérlek, győződjél meg, hogy semmit sem tettem méltatlan indulatból irántad. Fáj nekem az egész affaire,

n

Jegyzet

affaire

– ügy (fr.)

s inkább, hogy sem elhidegűlj irántam és lapom iránt, szeretném eleitől fogva nem történtté tenni. Gondold meg helyzetemet. – Nyilatkozatodat, ha ismét kivánod, adni fogom, de nem addíg, míg újabb válaszod hozzám nem érkezik. Útja ennek pár nap, s még a jövő számban kijöhet, ha ki kell jőnie. Sine ira et cum studio.

n

Jegyzet