TOMPA MIHÁLY – ARANY JÁNOSNAK

Édes barátom!

Az „asszonyságok” épen levelet váltván: használom az alkalmat, hogy a latere

n

Jegyzet

a latere

– mellékesen (lat.)

nehány szót irjak hozzád. Hozzád boldog halandó! ki már átúsztad a Tiszát, mellynek én alkalmasint soha neki se megyek.

n

Jegyzet

ki már átúsztad a Tiszát, mellynek én alkalmasint soha neki se megyek

– azaz

AJ

Arany János

már túljutott azon az akadémiai székfoglalón, amelyről

Tompa

Tompa Mihály

eleve lemondani szándékozott

Azóta

Kazinczi Gábor

Kazinczy Gábor

nál voltam, ott volt gr.

Mikó

Mikó Imre

n

Jegyzet

gr. MikóMikó Imre

– Mikó Imre (1805–1876): az akadémia tiszteleti és igazgatósági tagja, erdélyi kincstárnok, a nagyenyedi ref. kollégium főgondnoka, 1859-ben Kolozsvárt az erdélyi múzeum megalapítója

és Weér Farkas

n

Jegyzet

Weér Farkas

– 1848-ban és 1865-ben Belső-Szolnok megye főispánja. – Erről a találkozásról a PN így számolt be: „Mikó Imre gr. folyó hó elején

Miskolcz

Miskolc

ot látogatta meg erdélyi honfitársa, a régibb időből kitünőleg ismert Weér Farkas és

Kazinczy Gábor

társaságában. […] Más nap a derék vendégek,

Lévay József

is hozzájok csatlakozván,

Bánfalvá

Bánfalva

ra

Kazinczy Gábor

hoz utaztak, hol […]

Tompa Mihály

,

Balássy Ferencz

Balássy Ferenc

s többen a ház barátjai közül csakhamar érdekes kört alakitottak a gróf körül” (1859. nov. 22.)

is;

Pest

Budapest

ről jöttek az ünnepélyről; beszéltek sok mindent. A többek közt

Gábor

Kazinczy Gábor

mondá: látta és hallotta

Lukács Móritz

Lukács Móric

ot, iszonyuan sopánkodni és mondani: bizony nem jól itéltünk mi a pályaversekről!

n

Jegyzet

látta és hallotta Lukács MóritzLukács Móric ot, iszonyuan sopánkodni és mondani: bizony nem jól itéltünk mi a pályaversekről!

– Lukács Móric (1812–1881): 1839-től az Akadémia lev., 1858-tól rendes tagja. Önkéntes emigrációjából 1859-ben tért haza, s elsősorban a BpSz-ben publikált. – Ő volt

AJ

Arany János

-sal és

Székáccsal

Székács József

a Kazinczy-centenáriumra készített versek bírálója (lásd

AJ

Arany János

Tompá

Tompa Mihály

nak, 1114. 1859. okt. 22. és

Tompa

Tompa Mihály

AJ

Arany János

-nak, 1115. 1859. okt. 22.)

Azonban a manó vigye már; akarhogy van, nagyobb dolgot is elfeledtek már az emberek; nem méltó róla beszélni. Azt is mondá: hogy

Károly

Szász Károly

n

Jegyzet

KárolySzász Károly

–

Szász Károly

alig fért a bőrében, s hogy

Jokay

Jókai Mór

nál

[!]

[sic!]

igen bolondot is mondott; nevezetesen: „Megirom

Tompá

Tompa Mihály

nak, hogy ha máskor verset akar

Pest

Budapest

en olvastatni: hozza fel vagy inkább küldje fel

Hanvá

Hanva

ról a kondást, az is jobban fel fogja olvasni.” Én, kit pedig a dolog legközelebb érdekel, azt mondom, hogy ez egy kicsit mégis sok.

Nov. 15^én imádkozzál eréttem;

[!]

[sic!]

mert

Miskolcz

Miskolc

ra vagyok deputálva

n

Jegyzet

deputálva

– kiküldve (lat.)

a superintendentialis

n

Jegyzet

superintendentialis

– egyházkerületi (lat.)

gyülésre, mellyet ha máskép nem lehet, szuronynyal fognak szétriasztani.

n

Jegyzet

mellyet ha máskép nem lehet, szuronynyal fognak szétriasztani

– az avasi öreg templomban tartott gyűlésen „se nem szurtak se nem lőttek” (

Tompa

Tompa Mihály

Szász Károly

nak, 1859. nov. 25. TMLev I. 460. 329.)

Pedig én megszámlálhatatlan sok jeles virtusaim mellett is: a vitézséggel épen nem dicsekhetem. De aztán este irigyelj is, mert élve vagy halva, de mindenesetre az avasi pinczékbe megyünk

Lévai

Lévay József

val & comp.

Most már a kedves komámaszonyhoz

[!]

[sic!]

van egy pár szavam. Ezer köszönet érette, hogy felvilagosított,

[!]

[sic!]

hogy eszünk

r

[bizonytalan olvasat]

e hozott; mi azt gondoltuk hogy szivesen láttak mikor ott voltunk; s imé a kedves komámasszony megmagyaráz

z

Beszúrás

a: hogy az bizony nem ugy volt, aztán mentekezik erősen hogy miért nem volt úgy. Most jut nekem is eszembe: hogy kávét adtak reggelre, a mikor aztán éhen maradtam; máskor meg róstélyost, mellyel ugy tele faltam magamat: hogy délben semmit se ehettem. Ez mind csak finész

n

Jegyzet

finész

– ravaszság (fr.)

volt, most látom már; hát még mikor sületlen volt a tészta! a szőlő ollyan savanyú mint az e

c

Beszúrás

zet; a dinnyének ollyan apró magva mint a körtének! most látom már én mindezt! (azaz hogy: nem látom, bár látnám!). Aztán mikor eljöttünk is mondhatott volna, legalább egy rövid dictiót,

n

Jegyzet

dictiót

– beszédet (lat.)

és semmit se szolt;

[!]

[sic!]

most meg azt irja: tudom bizonyosan hogy

sohe

Szerkesztői feloldás: sohse

jöttök többe

[!]

[sic!]

ide! Már igy és e szerint persze bajosan. – Azért nem is bánom én, ha fáj is a lába, ugy tán eljön a levárti fördőbe,

n

Jegyzet

a levárti fördőbe

– Levárt (szlovákul: Leváre) Hanva közelében található

hol bizonyosan meggyógyúl, 100 évig se lesz többé semmi baja. Aztán ki is vallom: hogy én megigéztem, ráolvastam, megbabonáztam s csak itt veszem vissza mester

s

Beszúrás

égemet. Most tudom: megjobban

[!]

[sic!]

haragszik már reám, mint

Körös

Nagykőrös

ön, pedig bizony ott is eléggé haragudott.

No de már most Isten tartson meg mindnyájotokat.

Hanva, nov 9. 1859.

I

Beszúrás

gazbarátod

Szerkesztői feloldás:

I

Beszúrás

gaz barátod

Miska

Tompa Mihály

AJOM17

Megjegyzések: