ARANY JÁNOS – TOMPA MIHÁLYNAK

Édes

Miská

Tompa Mihály

m!

Igaz, igaz, „nem thágádum” khümisz ember

n

Jegyzet

„nem thágádum” khümisz ember

– thágádum: palóc ejtés, archaizált formában; khümisz: talán görögösített szókezdettel

vagyok, rögtön kelle válaszolnom leveledre, ha már csak azért is, hogy a 20 forintot, melyet „becsűlettel” megkaptam, eltagadjam, hogy biz én nem láttam, szinét se láttam. De biz én, szokott lustasággal, mostanig halasztám, a mi nem volt tőlem szép: de hisz ihol a hátam, üss, csak ne haragudj, mert iszonyuan félek a te puskapor = höher!

n

Jegyzet

höher!

– emelkedettebben (ném.)

= a te „lőgyapot” természetedtől. Azonban nem ez itt a fődolog, hanem fölmászsz-e a Kazinczy ünnepélyre,

n

Jegyzet

fölmászsz-e a Kazinczy ünnepélyre

– az Akadémia által 1859. okt. 27-én rendezett Kazinczy-centenáriumi ünnepségre

mely,

uti

Szerkesztői feloldás: „uti

figura docet”

n

Jegyzet

utiSzerkesztői feloldás: „uti figura docet”

– amint a példa mutatja (lat.)

a te ünneped is lesz egyszersmind? Én a magam fölrándulását attól függesztém vala fel, ha akkorra

e

Beszúrás

lkészithetem ama bizonyos mondókát,

n

Jegyzet

ama bizonyos mondókát

– az akadémiai székfoglalót (Zrinyi és Tasso), amelyet

AJ

Arany János

1859. okt. 31-én olvasott fel ( BpSz 1859. VII. köt. 177–212., 1860. VIII. köt. 107–143. és AJÖM X. 330–439. Jegyzet hozzá: 615–623.)

melynek de dato heute

n

Jegyzet

de dato heute

– a mai napon (lat.-ném.)

még csupán exordiumát

n

Jegyzet

exordiumát

– bevezetését (lat.)

huzkáltam le! – És igy daczára minden ostromnak – vagy plane ostornak – jobb lesz nekem itt a sutban – mint odafenn mutogatni érdemes személyemet. „Hát ne gondolj”

n

Jegyzet

„Hát ne gondolj”

–

Hát ne gondolj e’ világgal,

Bölcs az, mindent ki megvet

(

Kölcsey

Kölcsey Ferenc

: Vanitatum vanitas)

– &c.

Ha nem mondom is elhihetitek, hogy nekünk is nehezen esett az elválás.

n

Jegyzet

nekünk is nehezen esett az elválás

–

Tompa

Tompa Mihály

és felesége 1859. szept. 13. vagy 14-től 19-ig volt Nagykőrösön (lásd

AJ

Arany János

Ercsey

ifj. Ercsey Sándor

nek, 1104. 1859. szept. 13. és

Szász Károly

nak, 1107. 1859. szept. 19.).

Hiszen még jóformán meg se kezdtük volt az együttlételt! Augustus közepén kellett volna jőnötök, úgy legalább ért volna valamit a historia.

Visszatérve a „Kazinczy-himnuszra”, – balúl értetted

Ballagi Mór

t, hogy a birák e fölött estek volna oly nagy meghasonlásba. E nézetkülönbség a prózai munkára forgott fenn; a költőire egy szivvel-szájjal az V.nek itéltek jutalmat.

n

Jegyzet

Visszatérve a „Kazinczy-himnuszra”, – balúl értetted Ballagi MórBallagi Mór t, hogy a birák e fölött estek volna oly nagy meghasonlásba. […] a költőire egy szivvelszájjal az V.nek itéltek jutalmat

–

Tompa

Tompa Mihály

Kazinczy Ferencz emlékezete c. költeményének elbírálására nézve idézzük

Bisztray Gyula

jegyzetét: „A M. Tud. Akadémia 1859-ben,

Kazinczy Ferenc

születésének százados évfordulója alkalmából 50 arany jutalmat tűzött ki egy,

Kazinczy

Kazinczy Ferenc

emlékezetét dicsőitő ódára. Az augusztus 20-i határnapig összesen tizennégy költői pályamunka érkezett be; ezek közt az V. számú s Hív és nagy vala jeligéjű volt a

T M

Szerkesztői feloldás:

Tompa Mihály

ódája. Bírálókul Lukács Móric tiszteleti,

Arany János

rendes és

Székács József

levelező tagok küldettek ki, kiknek véleménye némileg eltért egymástól. A két első a jutalmat a

T M

Szerkesztői feloldás:

Tompa Mihály

költeményének javasolta kiadatni, ellenben

Székács

Székács József

a II. számút

[szerkesztői feloldás]

Szász Károly

versét

ajánlotta jutalmazásra.

[szerkesztői feloldás]

MTAK Kt RAL 403/1859.

Lukács

Lukács Móric

szerint az V. számú »néhol kissé döcögős és nehézkes, de erőteljes, velős, tömött eszmedús nyelven, lelkesült hangon, lyrai tűzzel, ódaszerű fellengő modorban, mintegy diadalénekkel dicsőiti az ünnepély hősét.«

Arany János

szerint is ennek a költeménynek »

enetteljes

Szerkesztői feloldás: kenetteljes

hang, ódai hév s emelkedés, a tartalom költőisége, erő a nyelvben adják előnyeit«.

[szerkesztői feloldás]

1859. szept. 8. AJÖM XIV. 3. 8.

Az október 3-án tartott összes ülés

Tompá

Tompa Mihály

nak ítélte oda a jutalmat; de minthogy a pályaműben simítandó részleteket talált, utasította a titoknokot, hogy a bírálóbizottság jelentésében érintett figyelmeztetéseket közölje a költővel.” ( TMLev I. 450–451.) A Magyar Tudom. Akademia öszves és osztály-üléseinek Jegyzőkönyvei szerint 1859. okt. 3-án „A titoknok előterjeszté a nyelvtudományi osztály jelentését a Kazinczyféle pályázatról.”. A határidő aug. 20. volt. Egy „literariai-aesthetikai” és tizennégy költői pályamunka érkezett be: az elsőt

Greguss

Greguss Ágost

,

Hunfalvy Pál

és

Toldy

Toldy Ferenc

, a másodikat Lukács Móric,

AJ

Arany János

és

Székács József

bírálta. „Sept. 29-kén délután tartott bizottmányi ülésében az illető osztály meghallgatá véleményeiket”.

Hunfalvy

Hunfalvy Pál

az elsőnek azonnali kinyomtatását javasolta, a másik kettő átdolgozást ajánlott. „A költői pályaművek közől bővebb értekeződés után a birálók megegyeztek abban, hogy a jutalom az V. számúnak adassék, mely győzelmi hymnus egy hosszú dicső pálya felett, a milyen a százados ünnep emelésére mindég alkalmas. E mellett a II. számú oly megillető szép elegiai ömledezés, mely szintén megérdemli, hogy az ünnep dicsőitésére, még pedig tiszteletdij mellett, kinyomassék. De e kettőben is nemcsak simítandó részletek vannak, de az expositioban oly hibás előadásai positiv tényeknek, hogy valamint a prozai pályairatra, úgy e két költőire nézve is szükséges lészen levelezés útján a szerzőket bizonyos dolgokra figyelmeztetni, melyeknek megirását a bizottmány a titoknokra ohajtja bizatni. A II. számú és rangú költeménynek végre 10 arany tiszteletdijt ajánl adatni az osztály bizottmánya.” A tanulmánynak az osztály döntése szerint nem adatott ki jutalom, s megbízták a titoknokot a jelentésben érintett figyelmeztetések közlésére. Mindehhez hozzáteendő, hogy Lukács Móric Vélemény a Kazinczy- ünnepély alkalmára kitűzött költői jutalom tárgyában c., 1859. szept. 15-én készített bírálata szerint az Akadémia „a jutalmazás által némi [törölt]
« f »
erkölcsi felelősséget vállal az illető művek tartalmára nézve is. Mindegyik általam ajánlott költeményben – írja – oly helyek találtatnak, melyek csak azon esetben állhatnának meg, ha valóságos, hitelesen bebizonyítható tényeken alapulnának, mert vádat foglalnak magokban mások ellen.”

Tompa

Tompa Mihály

verséből a

Szégyenlék őt és megtagadták

Kik egy vérből voltak vele

és a

Volt kincs- kenyér s polcczal kisértve

Hanem ő hív és nagy vala

sorokat idézi, azzal a következtetéssel, hogy „a szerzők az illető helyek módositására vagy is a hitelesen kitudandó valóságos tényálláshoz alkalmazására lennének felkérendők.” ( MTAK Kt RAL 404/1859.) Vesd össze az 1859. okt. 22-i Tompa-levél (1115.) 2. jegyzetével.

AJ

Arany János

eszerint elhallgatott egyet-mást, amiben a hivatali titoktartás is szerepet játszhatott. Vesd össze Porkoláb 1999.

Nyugtasd meg ezzel.

[!]

[sic!]

netalán háborgó lelkiösmereted, valamint én is megnyugtatom a mag[törölt]
« á »

a

Beszúrás

mét azzal, hogy már irtam legalább is oly terjedelmű levelet, mint a tied volt, s tárgy híjában szépen be is rekesztem, igérvén szentűl, hogy mihelyt a nekem szánt akad. padra letehetem ünnepelt podexemet,

n

Jegyzet

podexemet

– alfelemet (lat.)

(!)

Beszúrás

azontúl semmi némű munkát nem fogok irni, kivévén hozzád mérföld hosszúságú leveleket: Addig is, édes fiam, isten tartson meg a kedves komácskával együtt, s adjon nektek ezer örömet s oly boldogságot, miről nem is álmodtok, szivesen kivánják

Octob. 22. 1859.

Aranyék.

AJOM17

Megjegyzések: