ERCSEY SÁNDOR – ARANY JÁNOSNAK

Kedves bátyám!

Én, a bennem megrögzött restségen kivül, főkép azért hallgattam darab idő óta a levélirással, vagy jobban mondva azért nem irtam, mert a tőlünk alig 4–5. hét előtt hazarusszant

László

Arany László

diákot – ki ha nálunk meghizott volna is, ez nem annyira jóélésnek, mint inkább legyőzhetlen vadászati szenvedélynek s az ezzel legtöbbször együtt járó jó egésségnek lenne felróható – mondám,

László

Arany László

diákot, oly nyilt levélnek tekintém, kiről, ha a szalontai dolgok és események el nem olvashatók, ő maga fogja azt élőszóval elrecitálni. De a mint sejtem, ő most is csak olyan

Arany Laczi

Arany László

, kiből a szót harapófogóval kell kiszedni. Azért tehát, de főkép azon okból, mert bátyám megszégyenitett, irnom kell valamit.

Azért elég roszul tették bátyámék hogy azon idő alatt, mig

Laczi

Arany László

is itt volt, egy pár hétre le nem rándultak. És ezt, a felhozott financzialis ok sem meriti egészen ki. Miután én nem tudom hogy mi kerül többe, – egy családnak, mely 3. tagból állott, vaspályán

N. Várad

Nagyvárad

ig jövetele, vagy pedig egy háztartáshoz 2.–3 hét alatt tett kiadások. No de nem tesz semmit, a mi haladt, nem maradt; remélem visszapótolják ezt az által, hogy a karácsoni sz. ünnepekre,

Szalontá

Nagyszalonta

ra lerándulnak. Higyje el bátyám, ez furcsa kis szórakozás fogna lenni! Ugy-e

Juli

Arany Jánosné Ercsey Julianna

és

Szerkesztői feloldás:

Julcsa

Arany Juliska

, eljöttök? Én legalább kijelentem, hogy ha engem, bátyámékon kivül,

N. Kőrös

Nagykőrös

ön annyian oly szivesen látnának, mint bátyámékat,

Szalontá

Nagyszalonta

n

Beszúrás

rajtunk kivül is fogadják, aligha meg nem tenném ezt a kis utazást.

Jani

Ercsey János

ról alig tudunk mi valamivel többet mint bátyámék. És ez nem is csuda; mert hiszen most már, Sályi csaknem oly messze van

Szalontá

Nagyszalonta

tól, mint

N. Kőrös

Nagykőrös

től. S hozzánk is alig jön gyakrabban mint bátyámékhoz.

Érinti bátyám, hogy a

Szerkesztői feloldás: buzája

most is meg van.

n

Jegyzet

Érinti bátyám, hogy a Szerkesztői feloldás: buzája most is meg van

– lásd

AJ

Arany János

Ercsey

ifj. Ercsey Sándor

nek, 941. 1857. okt. 17. és 974. 1858. febr. 7.

Én ugy hiszem, hogy jóllehet az áremelkedésre, most épen, nem nagyon fényes kilátás van: mindamellett az, egy kis kitartás mellett, mit bátyámék mégis csak megtehetnek, tisztességes hasznot fog az adni.

Én magam is most ismét gabona speculatioba elegyedtem, a menynyiben 400. köböl tengerit vettem, jövő Aprilisban átadandót; még pedig a folyó áron egy pár garassal feljebb. S ha aztán nekünk, kik meglehet (: és talán valosággal

[!]

[sic!]

is:) nem a legszerencsésebb csillagzat alatt születtünk, a gabona-speculatiohoz kötött reményeink mégis csalnának: – ezt egyebek felett tulajdonithatjuk a mai világ azon kedvező körülményének is, mely szerint

az ember

Beszúrás

egy pár garasát alig képes elég okosan elhelyezni. S igy beteljesedik, hogy „az is baj ha van, az is baj ha nincs.”

Hogy pedig a buzáról – miután buzát

is

Beszúrás

emlegetünk – el ne felejtkezzünk, – megemlitem: hogy egy nehány köböl buzájok van itt bátyáméknak; szintén van a

Károly

Ercsey Károly

n

Jegyzet

Károly

Ercsey Károly

– Ercsey Károly

udvarán egy kevés szénájok is, miket ha egy kis

Szerkesztői feloldás: áruk

fordulna, majdan el fognék adni.

Én mostanában, egyebek között, egy ház vételen vagyis cserén töröm fejemet, mert azt hiszem, elég volt már a más házán hányódni, s – többnyire másnak javitni. Hogy ezen czélbavett csere él[törölt]
« é »

e

Beszúrás

tbe fog-e lépni; azt előre meg nem mondhatom. Annak idejében majd, az eredményt közlöm.

Az anyagiakról a

Szerkesztői feloldás: szellemiekre

áttérve, – elszomorodtam azon hir és állapot felől, melyben komolyabb irodalmunk van. Mert az én együgyü laicus eszemmel magam is azon véleményben vagyok, hogy a magyar nemzetiséget nem az „Üstökös” et

Comp.

Szerkesztői feloldás: Compagnie

,

n

Jegyzet

az „Üstökös” et Comp.Szerkesztői feloldás: Compagnie

– az „Üstökös” és társai (fr.) – A hetenként megjelenő humorisztikus folyóirat első számát 1858. aug. 21-én adták ki; felelős szerkesztője és kiadója

Jókai

Jókai Mór

volt. Állandó munkatársai: Dienes Lajos, Gyárfás Ferenc és Balogh Zoltán; rendszeres szerzői: Tamásfi-Tomsics Gyula,

Kiss József

és Dobos Dániel. ( MST II/1. 667–672.)

fogják megtartani. Én azonban ezt csak ideiglenes állapotnak tartom, s azon reményben vagyok: hogy mihelyt azon átalános láz, – melynél fogva most az emberek csak az anyagiságnak élnek, és csak meggazdagodni törekszenek, – egy kissé mulik: a tekintetben is más fordulatot vesz a dolog.

Azonban mindjárt ki is fogyok a papirból, a

Szerkesztői feloldás: nélkül

h

Beszúrás

ogy a szalontai ujságokat, ha ugyan ezek még ujságok, tudathatnám. Tehát:

Szomoru ujság az: hogy

Fonyad Józsi

Fónyad József

t,

n

Jegyzet