Fábián Gábor Vörösmarty Mihályhoz

Édes Kedves Barátom!

E’ hónapnak első napjaiban véletlenűl érkezett kedves levele felette megörvendeztetett, ’s egészszen meggyőzött Barátom Uramnak azon erántam való tiszta hajlandóságáról, mellyre én eleitöl fogva bizakodva számoltam. De egyszersmind ujjra megerősített azon régi hiedelmemben is, hogy a’ magunk szőrü barna embereknél csak ugyan mindég elébb beszoktak ütni az efféle számolások, mint az amollyan szösz haju és savó vérü apathicus uraknál. Köszönöm hogy ezen tanuságomat Barátom Uram is megigazolta; hidje meg, többre becsülöm érette a’ lángfürtü Preheszkánál ’s egész regementjénél; sőt többre becsülném magánál Arpád bátyánknál is, ha most is elébbeni szőke fürtjeivel nyargalódzna Bodrog körül. De én sem vagyok ám roszszabb Edes Barátom, haszinte a’ levélirásban meghagytam is magam’ előzni; mert bizonyossan én adtam volna az Agét, ha a’ fejem felett öszvecsoportozott sokféle bajok az arra való időt tőlem el nem rablották volna; ’s egyedül ennek tulajdonittsa Barátom, hogy egy kicsit elkéstem. Már most; minekutánna a’ bajokbol nagyobb részént kitisztúltam, majd megmutatom hogy ki vagyok! Igaz ugyan, hogy maholnap pantófli alá fogok kerülni

n

Jegyzet

Maholnap pantofli alá fogok kerülni…

Papucs alá kerülök, azaz megnősülök.

; de hisz ott is ember leszek én; annyival inkább még odáig miért ne hetvenkedhetném? Ugy bizon! ad vocem: kapanyél! kitöl hallotta azt Barátom hogy én nyakra főre házasodom? Akárki lett légyen az a’ hiradó, mondja meg néki Édes Barátom, hogy becsületes egy ember; mert abban igazat mondott. Én magam, lemondván minden elébbeni Stoicusságomrol, ezennel töredelmes szivvel és alázatos orczával megvallom Barátom előtt, hogy: én bizon becsűletessen megevém a’ szurkot, – de úgy megevém, hogy nincs az az erős hánytató, melly tőle valaha megszabadithasson. Hanem hiszen szeretnék ám én annak a’ kutyafejü Cynicusnak a’ szemébe nézni, ’s

[hiány]

[hiány]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: ismeretlen

ám a’ bolond lelkét akármellyik mereszkedő Stoicusnak is, a’ ki az én Fáni

n

Jegyzet

Fáni…

Fábián Gábor menyasszonya, majd felesége, akitől azonban hamar elvált. (Lásd

Stettner

Stettner György

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

hoz Temesvárott, Július 29^d 1825. írt levelének jegyzetét.)

m mellett a’ szurkot édes örömest fel ne csemegézné. Lefestettem a’ képét ennek az Istennének – majd megmutatom Barátomnak, ha felmegyek, ’s akkor szólljon osztán, ha tud. Pedig ott még csak külső bájait fogja szemlélhetni; hát még a’ belsők! a lelkiek! ezeket nincs Képiró a’ ki lerajzolhassa – már azoknak festésében megvallom, hogy paraszt ember lennék magam is, hamindjárt minden tehettségemet reá áldoznám is. Magát a– legnagyobb Szentségeket nevetve marczangolni tudó Irigységnek hódolni kell az én dicső Fánimnak Isteni képe előtt – a’ minthogy volt már reá példám is, – nem egy Irigyet találtam, ki e’ kép előtt elnémult, ’s imádására vetemedett. Egy illyen csuda Szüznek idvezittő pantóflija alá kerülni, dicsősségemnek fogom tartani; ’s ugyan csak egész szivvel lélekkel rajta is vagyok, hogy minél elébb odakerülhessek. De fájdalom! környülállásim még egy darabig akadályoztatnak ezen óhajtott boldogságomban. Hanem hiszem az Istent, hogy meglesz elébb utóbb; mert külömben én az egész Világot agyon verem. Imádkozzon érettem Édes Jó Barátom !!!!!!

Már most az én csudámrol térek Barátom vélem közlött egypár csodáira. Azon hogy Szombathelyi

n

Jegyzet

Szombathelyi…

Szombathelyi Antal (1802–1862) Békés megyei főjegyző és országgyűlési követ, az adó-mozgalom lelkes híve( Szinnyei XIII. 1051).

irt, és engemis köszönteni el nem felejtett, álmélkodtam ugyan: de még is megfogható előttem, mert hiszen tudja Barátom hogy a’ Somogyi ember

[hiány]

[hiány]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: ismeretlen

is neki vált utoljára – az ember hajlandó és fogható a’ jóra. Hanem a’ másik csodán – a’ Komárom Megyei ostoba vén Notarászon el nem vész álmélkodásom míg élek. Nevessek é rajta egyszersmind, vagy szitkozódjam? – magam sem tudom jó szerivel. Talán nemis Komáromból jött az a’levél, hanem Antycirábol – a’ bolondok’ városábol? Szegény Collega! be sajnállom őtet – majd imádkoztassunk érette; vagy küldjünk számára valamellyik Ujjságban egy-kis agyvelő tisztítót. Szeretném, ha nyomorék szűköléseit addigis mig felmehetnék, közölné vélem Barátom. Adja által

Stettner

Stettner György

nek, majd az lekűldi – ő tudni fogja a módját. Nékem most ide lent kellett maradnom az Uraságom

n

Jegyzet

Uraságom…

Bohus János (Lásd

Fábián

Fábián Gábor

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

hoz

O Arad

Arad

on 29^ik April. 1825. írt levelének jegyzetét.)

betegsége alatt öszvecsoportozott hivatalos bajok miatt, ’s mikor mehetek fel, nem tudom. A’ praenumaretio felöl itt jó reménységgel biztathatom Barátomat – majd ha elvégzem, megírom, mire mehettem. – Írjon Barátom, gyakran és sokat, tudósíttson

Csontos

Csontos István

n

Jegyzet

CsontosCsontos István …

Csontos István író, aradi ügyvéd. Művei: Ki-ki a maga Szerencséjének kovácsa. Kassa 1830. – Szép-nem ügyvédje, az asszonyi becset sértegető vádokok ellen. Kassa 1830. – (Hazai és Külföldi Tudósítások. 1830. I. 18.) – Még előbb, 1828-ban magyarra fordítja Smid Kristóf ifjúságot érdeklő irományait. Kassa. – ( Tud. Gyűjt. 1828. X. k.) – 1838-ban lefordítja Franklin próbatételeit. – Kéziratban fennmaradt egy verses kötete. (1828) – ( Márki Sándor: Arad szabad királyi város története. II. k. Arad 1895. 796. 805.)

Csontos

Csontos István

és

Szombathelyi

Szombathelyi Antal

Deák

Deák Ferenc

,

Stettner

Stettner György

és

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

baráti köréhez tartoztak.

rol is- osztán serkentse

Stettner

Stettner György

t is az írásra, ő most nagyon elrestült – talán csak nem várja, hogy

Náray

Náray Antal

n

Jegyzet

NárayNáray Antal …

Náray Antal (1795–1870) ügyvéd, író. 1826-ban Aradon telepszik le, ahol barátjával, Fábián Gáborral, élénk részt vesz a megyei élet mozgalmaiban. ( Sz. J. IX. 814–5.) Költeményei az Aurorában és a Honderűben jelentek meg. Elbeszélő műve a Máré vára. Eredeti magyar román a magyar előidőkből. I–II. 1824.

Vörösmarty

Vörösmarty Mihály

gúnyos szatírával fordult érzelgős iránya ellen.

Máré vára.

Máré vára dagadsz, szólj, illy iszonyúra mi pöffeszt?

A’ tengernyi pityer ’s a’ zivatarnyi sohaj.

(Kritikai Lapok IV. 1834. 163.) „N. Ur Romjából keveset nyer Anya-nyelvünk tsinosodása” – írta róla az Eugenius álnevű kritikus a Tud. Gyűjt. IV. 96–107. l. ismertetésében.

ként én is mégma hozzáfogjak az Épószhoz? Csókolom

hív barátja

Fábián

Fábián Gábor

.

Vörösmarty Levelezés 1. kötet

Megjegyzések: