Császár Ferenc
n
Vörösmarty Mihályhoz
Jegyzet
Császár Ferenc(1807–1858), aki később, 1845-ben hírhedtté vált értetlen és igaztalan kritikát írt
Petőfi
és általában a népies irány
ellen az Irodalmi Őrbe, e levél megírása idején a
jogtudományokkal foglalkozott Zágrábban, s mint a levél
végén aláírása is mutatja, az ottani királyi tábla jegyzője volt. Majd 1830-tól a fiumei magyar gimnáziumban a magyar nyelvet és
irodalmat tanította. Erre vonatkozik a levélnek a kezdete („a Fiumei Magyar
cathedrán jelentett concursus”). Pályája első szakaszában sokoldalú és sok
szempontból hasznos tevékenységet folytatott. Fiuméban
sokat fordított olasz költőkből, így Dantét is ő adta
először magyarul. Olaszországi útirajzot írt két kötetben (1844). Tanári működését 1836-ban a
jogtudományival cserélte fel: a fiumei váltó, kereskedelmi s tengeri
konzulátusi törvényszéknél actuarius lett, váltójogi műveket írt és váltójogi
műszótárt állított össze (Buda 1840), majd 1846-ban a hétszemélyes tábla bírája lett Pesten. Mint költőt a formai bravúroskodás (
Szonettkoszorú 1831) és a népies iránnyal tudatosan
szembehelyezkedő úgynevezett szalonköltészet művelese jellemzi. Az Arad megyei
károsultak segélyezésére 1844-ben kiadta Az
aradi vésznapok című munkát, amelybe majdnem minden magyar író írt. Petőfi Sándor
Vörösmarty
tól a Czillei és Hunyadiak című drámából a „Hunyadi
László laka” című jelenet olvasható benne
(255–264).Vörösmarty Mihály
[szerkesztői feloldás]
Zágráb, 1829. Dec. 23.
Minthogy a’ Fiumei Magyarcathedrára jelentett concursus miatt a’
Szentistváni Törvény napokra Pesten megjelenhettem; – ’s
egyszer’smind kezdett dolgozásomat, – „az Esztergomi Érsekek’ ösmértetése Sz.
Istvántúl fogva az ujabb időkig” – még csak a’ 14-ig századig végeztem- addig is, mig a’ jövő szünnapokra Pesten személyesen tiszteletemet tehetem, bátorkodtam ezen alkalommal
a’ Koszorú számára néhány csekély dolgozásimat, által küldeni; –
Minthogy pedig Zágráb – a’ Koronával egyesűlt Horváth s’t
Országok fővárosát, olly kevessé ismerjük, szándékom, ezt-is közleni; Tek.
Stajdacher
Úr Váras birája
szivessége által már több ok leveleket birok, – Most a’ Sors Fiuméba intett,
addig-is, míg a’ kinevezés megérkezik, – ha csekély tehetségem által miben
szolgálhatok, örömmel teszem; – minthogy pedig csekély és bizonytalan jövedelmem nem
engedi, hogy folyó-irásainkra praenumerálhassak, ezt fájdalommal abban hagyom; – a’
mi ez évit illeti, – ne tessék gondolni hogy róla megfelejtkezem, de mi tagadás
benne, – a’ füstbe múlt remény, a’ Zágrábi Cathedra megnyerése eránt, ’s fináncziám
rossz állapottya Tek. Uraságodnál türödelemért esdeklik; – bár már állapotom bizonyos
véget érne, hogy mint hazafi a’ literaturát gyenge tehetségemmel mozdithatnám! –
Stajdacher József
Vagynak most még több versetskéim, mellyeket azonban akkor szándékozom
beküldeni, ha a’ Redactiónak figyelmét a’ jelen valók megérdemlik; – idővel,
szebbeket ’s jobbakat Tek. Úr; – addig-is fáradságom jutalma: a’ Redactio’
figyelme!
Olly messze Honomtól, ’s felőle és literaturája felűl semit sem tudni
fáj; – ha Tek. Úr szives barátsága – a’ Posta porta mellett – folyóirásával
gazdagítana, örökös hálára kötelezne.
Ki-is midőn ezen alkalmatosság által Tek. Urnak egy pár sorral való
tudósítását elvárom, vagyok Zágrábban Decemb. 23án 1829.
Császár Ferencz
Császár Ferenc