Aranysárkány fejléc kép
 
Császár Ferenc
n
Jegyzet
Császár Ferenc
(1807–1858), aki később, 1845-ben hírhedtté vált értetlen és igaztalan kritikát írt
Petőfi
Petőfi Sándor
és általában a népies irány ellen az Irodalmi Őrbe, e levél megírása idején a jogtudományokkal foglalkozott Zágrábban, s mint a levél végén aláírása is mutatja, az ottani királyi tábla jegyzője volt. Majd 1830-tól a fiumei magyar gimnáziumban a magyar nyelvet és irodalmat tanította. Erre vonatkozik a levélnek a kezdete („a Fiumei Magyar cathedrán jelentett concursus”). Pályája első szakaszában sokoldalú és sok szempontból hasznos tevékenységet folytatott. Fiuméban sokat fordított olasz költőkből, így Dantét is ő adta először magyarul. Olaszországi útirajzot írt két kötetben (1844). Tanári működését 1836-ban a jogtudományival cserélte fel: a fiumei váltó, kereskedelmi s tengeri konzulátusi törvényszéknél actuarius lett, váltójogi műveket írt és váltójogi műszótárt állított össze (Buda 1840), majd 1846-ban a hétszemélyes tábla bírája lett Pesten. Mint költőt a formai bravúroskodás ( Szonettkoszorú 1831) és a népies iránnyal tudatosan szembehelyezkedő úgynevezett szalonköltészet művelese jellemzi. Az Arad megyei károsultak segélyezésére 1844-ben kiadta Az aradi vésznapok című munkát, amelybe majdnem minden magyar író írt.
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
tól a Czillei és Hunyadiak című drámából a „Hunyadi László laka” című jelenet olvasható benne (255–264).
Vörösmarty Mihályhoz
[szerkesztői feloldás]
Zágráb, 1829. Dec. 23.
 
  Tekíntetes Úr,  
  Nagy Érdemű Hazámfia!  
  Minthogy a’ Fiumei Magyarcathedrára jelentett concursus miatt a’ Szentistváni Törvény napokra Pesten megjelenhettem; – ’s egyszer’smind kezdett dolgozásomat, – „az Esztergomi Érsekek’ ösmértetése Sz. Istvántúl fogva az ujabb időkig” – még csak a’ 14-ig századig végeztem- addig is, mig a’ jövő szünnapokra Pesten személyesen tiszteletemet tehetem, bátorkodtam ezen alkalommal a’ Koszorú számára néhány csekély dolgozásimat, által küldeni; – Minthogy pedig Zágráb – a’ Koronával egyesűlt Horváth s’t Országok fővárosát, olly kevessé ismerjük, szándékom, ezt-is közleni; Tek.
Stajdacher
Stajdacher József
Úr Váras birája szivessége által már több ok leveleket birok, – Most a’ Sors Fiuméba intett, addig-is, míg a’ kinevezés megérkezik, – ha csekély tehetségem által miben szolgálhatok, örömmel teszem; – minthogy pedig csekély és bizonytalan jövedelmem nem engedi, hogy folyó-irásainkra praenumerálhassak, ezt fájdalommal abban hagyom; – a’ mi ez évit illeti, – ne tessék gondolni hogy róla megfelejtkezem, de mi tagadás benne, – a’ füstbe múlt remény, a’ Zágrábi Cathedra megnyerése eránt, ’s fináncziám rossz állapottya Tek. Uraságodnál türödelemért esdeklik; – bár már állapotom bizonyos véget érne, hogy mint hazafi a’ literaturát gyenge tehetségemmel mozdithatnám! –  
  Vagynak most még több versetskéim, mellyeket azonban akkor szándékozom beküldeni, ha a’ Redactiónak figyelmét a’ jelen valók megérdemlik; – idővel, szebbeket ’s jobbakat Tek. Úr; – addig-is fáradságom jutalma: a’ Redactio’ figyelme!  
  Olly messze Honomtól, ’s felőle és literaturája felűl semit sem tudni fáj; – ha Tek. Úr szives barátsága – a’ Posta porta mellett – folyóirásával gazdagítana, örökös hálára kötelezne.  
  Ki-is midőn ezen alkalmatosság által Tek. Urnak egy pár sorral való tudósítását elvárom, vagyok Zágrábban Decemb. 23án 1829.  
  a’ Tek. Urnak  
  alázatos szolgája  
 
Császár Ferencz
Császár Ferenc
 
  A’ Kir. Tábla Hites Jegyzője.  
 

Megjegyzések:

Autográf, a MTA Kézirattárában: Vty Lev. Nyolcadrét, 4 l.