Vörösmarty Levelezés 1. kötet

Jegyzet

In Themas…

sajtóhiba: In Thermas helyett. eleinte semmi hajlandóságot nem érzett a vers lefordítására. Ezért t kérte fel arra. nak hoz írt leveléről tudott és értesítette róla ot, de arról hallgatott, hogy helyett ő fordít, sőt el is készült fordításával, amelyet már január 11-én elküldött nak: „A’ karlsbádi ferdőben találtatott egy kő, mellyre e’ sorok voltak felírva: Medic. Doct. már 28 nyelvre fordítá-le, ’s kérte t, hogy küldje meg neki magyar fordítását is, mert úgy fogják az Originálist kiadni minden nyelvre fordított másával, a’ hogy némelly Philologusok a’ Pater Noster-t.” (Pesten, Januar 23d 1829. – KazLev XXI. 7.) később mégis lefodította a latin verset, és kiadta a Tudományos Gyűjteményben. Kis Jánosnak megjelent munkájáról írt ismertetéséhez fűzött jegyzetben, 1829. IX. k. 104. (Lásd Pest, január 11. 1829. hoz írt levelének jegyzetét.) – Palacky Ferenc (1798–1876) – Cseh publicista és történetíró. Klaszszikus munkája: Déjiny národu českého v Čechách a na Morva. I–V. – Szerkesztette a Časopis Musca Kralovstoi českého és Monatschrift der Gesellschaft des Vaterländischen Museums in Böhmen című folyóiratokat. A Tudományos Gyűjteményben megemlékezett róla, mégpedig igen meleg hangon, Thaisz András: „Mind a’ kettőnek Redactora Úr, igen jó hírű Literator, ’s a’ mennyire tudjuk, született magyar, és ő volt olly szíves, hogy bennünket kedvezésével megelőzött ’s ezen (= német) folyóírás eddig kijött köteteit nekünk ajándékba megküldötte, a’ miért mi nekie viszont Tudományos Gyűjteményünkkel kedveskedünk.” (1827. X. k. 116–8.) A német folyóiratot, amely a Tudományos Gyűjtemény tudományos irányával rokon szellemű volt, első félévi számai után a Tudományos Gyűjteményben ismertette: Jan., febr., márc., 1827. XI. k. 111–8., ápr., máj., jún., XII. k. 103–111. Amikor azonban – Csaplovics Jánosnak Gemälde von Ungarn (1829) című elfogult munkája alapján – hasonló hangú cikket írt: Magyarország népeiről, különösen szlovákjairól a Monatschriftben (1829. 8. 132.), akkor a Tudományos Gyűjteményben F. A. élesen szembefordult állításaival (1830. I. 118–28.). a magyar állapotok és a szellemi élet bírálata közben csak a magyar irodalommal tesz kivételt. Ez előtt meghajol. Elismeri, hogy olyan írói vannak mint: , , , Kisfaludy Károly és , akik a magyar irodalmat a cseh fölé emelik. (Idézi F. A. 126.) – (Lásd Vty Akad. Kiad. II. 60. 365.)