Fordítás
Német:
Az elbeszélés, MK
kisprózai szövegeinek egyik jelentős vonulatába illeszkedve, a
selmecbányai
diákéveket idézi meg. A tanú-elbeszélő az önkényuralom idején tanult
Selmecen, ilyen
minőségében lakott és kosztolt Otrokocsy házánál. Az 1850-es évek Selmecbányája mint helyszín és háttér joggal tekinthető
önéletrajzi elemnek (MK
selmeci diákéveiről
részletesen írt Rejtő István: ).
Megjegyzendő azonban, hogy MK novelláiban igen gyakori a tanú-elbeszélő, és
még selmeci kosztos diák is akad, aki viszont más nevű és jellemű szállásadó gazdáról
mesél történetet: a
Garibaldi
butéliái
*
ban ( ) Kutlik tót
szabómester a narrátor szállásadója.
Mikszáth Kálmán összes művei. 28. Elbeszélések 2, 1874–1877,
kiad. Bisztray Gyula, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1963.
[OSZK]
Más szempontból – nem az elbeszélő, hanem a főszereplő felől szemlélve –
MK
állatalakjaival kell a történetet egybevetnünk. A novella láthatólag sokat köszönhet
a pár évvel korábban íródott
Beszterce ostromá
*
nak. Ott is szerepel az üvegedényben tartott
pók, amely a lutriszámokat húzogatja föl ( ), de
ami sokkal fontosabb, a munkavégzést igen leleményesen elkerülő szamarak is
szerepelnek már, és éppen ezért kezd Pongrácz gróf könyvet írni »A szamarak
talentumáról«, merthogy »A szamarakat okvetlenül rehabilitálni kell a világ előtt«
( ).
A Noszty fiú esete Tóth MarivalMikszáth Kálmán összes művei. 6. Regények és nagyobb elbeszélések
6, 1894, kiad. Bisztray Gyula, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1957.
[OSZK]
*
c. regényben
Kopereczky tart majd hosszú eszmefuttatást az állatok különböző képességeiről, hiszen
ő »az állatok tanítványa« ( ), és bizony akad
bőven olyan állat, amelyet meg akar dolgoztatni. Valamelyest emlékeztet
Otrokocsyra,
ahogyan a macskáival bánik, amelyek »minél jobban éheznek, annál derekasabban
dolgoznak«, hiszen éppen az éheztetés »teszi őket kiválóan fogékonyakká feladatuk
teljesítésére« ( ). Állatok és munka, vagy az
állatok intelligens viselkedése tárgyában feltétlenül meg kell még említenünk a jelen
novellára címében is emlékeztető írást,
A
Bimbó hivatalá
t, amelyben egy sovány ökör gondoskodik arról, hogy
a többi ökör nyugodtan ballagjon be a vágóhídra.
Mikszáth Kálmán összes művei. 20. Regények és nagyobb
elbeszélések, 1906–1907. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1960.
[OSZK]
1897. november 20-án, egy szombati napon jelent meg az
OH
*
első száma. MK-nak régóta dédelgetett
terve volt egy saját napilap alapítása. Mivel jelen novella első része az OHOrszágos hírlap, főszerk. Mikszáth Kálmán; fel.szerk. Lipcsey Ádám.
Budapest : [s.n.], 1897-1899.
[OSZK]
*
második számában, tehát az első vasárnapi
számban jelent meg, afféle olvasó- vagy előfizető-csalogató szerepet is elláthatott.
Amikor az elbeszélést MK beválogatta az 1900-as AlmanachOrszágos hírlap, főszerk. Mikszáth Kálmán; fel.szerk. Lipcsey Ádám.
Budapest : [s.n.], 1897-1899.
[OSZK]
*
ba, olyan alapossággal
írta át a szöveget, ahogyan a kötetek megjelenése előtt szokta. Valószínűleg ennek
tudható be, hogy az ÖSz megjelenésekor már csak egészen
apró változások figyelhetők meg, legfeljebb egy névelő elhagyása, betoldása, vagy
valami helyesírási módosítás. Az AlmanachAlmanach az ... évre. 1888, szerk. Mikszáth Kálmán, Budapest,
Singer és Wolfner, 1808-1909.
[OSZK]
*
már
minden fontos húzást, betoldást tartalmazott. A korabeli újságszerkesztési gyakorlat
alapján nem tekinthető ritkaságnak, hogy egy folyóirat olyan novellát közöl, amely
már több kötetkiadásban is napvilágot látott.
A
HétAlmanach az ... évre. 1888, szerk. Mikszáth Kálmán, Budapest,
Singer és Wolfner, 1808-1909.
[OSZK]
*
1908-as közlése talán reklámszerepet is játszhatott az
ÖSz
1907-es, második kiadását illetően. Minthogy az és szövege közti
eltérések minimálisak, csak kevés érvvel támasztható alá az a benyomásunk, hogy
A HétA hét : társadalmi, irodalmi és művészeti közlöny, fel.szerk.
Kiss József. Budapest : Kiss József, 1889-1924.
[OSZK]
*
az szövegén alapszik.
A hét : társadalmi, irodalmi és művészeti közlöny, fel.szerk.
Kiss József. Budapest : Kiss József, 1889-1924.
[OSZK]
Irodalom
Várdai Béla
(
Mikszáth
Kálmán
*
. Budapest, 1910. Franklin-Társulat, 148)
MK 90-es
évekbeli tárgykörével kapcsolatban hivatkozik a novella példájára: „»Vonzzák őt úgy
az ember-, mint az állatvilágnak ide-oda lökdösött, de azért magukon valahogy
mégis csak segíteni tudó proletárjai. […] Az állatvilágból például a szamár, mely
ravaszul megszerzi magának a sinecurát«”. Később még Az öreg szekér fakó hám
elemzése során is röviden említi a novellát, és azt írja, hogy »bölcs, vidám humor
gyöngyözik« benne (168. l.)
Várdai Béla: Mikszáth Kálmán. Budapest: Franklin. 1910.
[OSZK]
Németh G. Béla
(
Az eszmélkedő, kései
Mikszáth
*
. In Századutóról – századelőről: irodalmi és
művelődéstörténeti tanulmányok. Budapest, 1985. Magvető, 105)
szerint az eszmélkedő, kései MK háromfelé keresett új témákat. Az egyik
irány „»a természeti, főleg az állatvilág, kivált az antropomorfizált állatvilág
kicsiny, kevéssé becsült, irodalmi diccsel alig övezett képviselőié (a veréb, a
darázs, a vadréce, a kisborjú, a szamár stb.)«” Ebből a zárójeles felsorolásból
a szamár a jelen novellára utal.
Századutóról, századelőről: Irodalom- és művelődéstörténeti
tanulmányok / Németh G. Béla, Budapest, Magvető, 1985.
[OSZK]
A későbbiekben Otrokocsyt MK különceinek vonulatában helyezi el: „»S
Mikszáth unalomig lelkizett és magasröptűen esszéizált, gátlástalanul
szabadasszociált és tetszelegve paradoxizált állítólagos központi kérdésének, a
›különc‹ kérdésének egy valóban történeti szemszöge is kínálkozik. Írásaiban kinek
a szemszögéből különc s miért? – e kérdésekre csak egy konkrét társadalmi és
művelődéstörténeti értékszerkezethez, értékrendszerhez viszonyítva lehet felelni.”
„Ez időre, a századfordulóra, mindenestre a 70-es, 80as évek
integrálódási értékvonatkoztatásai és értékmentései mindennemű fejlődési
értékrendbe illesztésre és szervezésre alkalmatlanokká váltak. A
különböztetésekhez is, az azonosításokhoz is elégtelenekké lettek. S elégtelenekké
egyedi és közösségi értékminőségek megragadására is. S képtelenek egy valóságos
világ, egy valóságos társadalmi szerkezet sugalmának fölkeltésére. Mikszáth e
korból való ›különcei‹ többnyire népszínmű- vagy operettfigurák. Sablonosan rajzol
szélhámosok és ingyenélők, futóbolondok vagy lelki ferdültek vagy egyszerűen
adomázási és kiszólási alkalomra szolgáló nevek. Nem Don Quijote, de Sancho Panza
erkölcsiségét, értékvágyát sem érezték, ízlelték soha. Talán legjobb két ekkori
novellájának, amely (látszólag) leginkább követi régebbi
elbeszéléseinek sémáját (A szamár sine curában és A mi örökös barátunk) főhősei közül az egyik születetten
démonikus hasadt lélek, a másik elszánt vidéki ingyenélő, gátlástalanul ügyeskedő
kucséber. Nem tudja vagy nem is akarja ily típusú hőseiben többé a bármily
korszerűtlen, de egykor értéket jelentő eszmények hóbortosát látni.«”
(118–119)
„»Az egymásra átmutató, de a végső feleletekkel adós paralelizmusok melankóliája«
című alfejezetben pedig leszögezi: »a kedves Timpi szamár ezer furfanggal való
ragaszkodása természetéhez s szélházi gazdájáé is, valahol s valahogy párhuzamos,
analóg.«” (126–127.; a vonatkozó bekezdést majdnem teljes egészében idéztük a
Piros
harangok
jegyzeteinek »Irodalom« részében.)