Keletkezése
Mint a megjelenési adatokból látható, MK
1896 legvégén írta ezt a szöveget, és ennek megfelelően
játszódik a történet végkifejlete karácsonykor. A novella első változatában még
szerepelt egy utalás, amely a későbbi közlésekből kimaradt, és amelyben a narrátor
azt állította, éppen Kiss József számára készül kitalálni valamit, amikor visszavonul
este e szobájába; Kiss József
A Hét
*
főszerkesztője volt, és MK valóban rendszeresen közölt ott írásokat, de
éppen 1897-ben semmi nem jelent meg tőle abban a lapban,
ahogyan 1896 végén sem. Ezt a kitételt nem szabad
összefüggésbe hozni azzal a korábbi kijelentéssel, hogy sietősen kell valami a
karácsonyi lapokba; a tanúsága
szerint sürgős írnivaló valamilyen aktuális politikai téma kellett volna, hogy legyen
(»miképp gubózza be magát üres szószátyárságba egy nagy politikus…«, lásd a
szövegváltozatokat 38:40). Egyáltalán nem bizonyos, hogy meg kell kísérelnünk
azonosítani ezt az írást, mégis megemlítendő, hogy 1896
Karácsonyán, december 25-én jelent meg MK
Nyitra, drága NyitraA hét : társadalmi, irodalmi és művészeti közlöny, fel.szerk.
Kiss József. Budapest : Kiss József, 1889-1924.
[OSZK]
*
című írása a Frideczky Timótheus képviselő megválasztásával kapcsolatos
visszaélésekről a PHMikszáth Kálmán összes művei. 85. Cikkek és karcolatok 35, 1896.
Szerk. Bisztray Gyula, Király István. Budapest: Akadémiai, 1992.
[OSZK]
*
-ban (lásd ). Hogy beszélytárgyért a szülőföldjére megy vissza, az olyasmi, amit
MK valószínűleg gyakran mondogatott,
és nem ritkán le is írta. Pl. az
Egy fiúnak a felePesti Hírlap. Politikai napilap. Budapest, Légrády Testvérek.
1878–1944.
[OSZK]
*
c. elbeszélés bevezetésében: „»Mert úgy
vagyok én azzal, hogyha valamit írni kell, hát rendesen felülök a képzeletbeli
lovamra, lustul már a szegény pára, valami nagyon messzire sohasem visz, de azért
haza a szülőföldemre csak mégis elérek vele, ott aztán előkeresem valamelyik
ismerősömet és elhozom«” ( ). Annyira
közismert ötlete lehetett ez, hogy a KrkMikszáth Kálmán összes művei. 38. Elbeszélések 12, 1886–1887,
kiad. Rejtő István, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1985.
[OSZK]
*
jelen kötetében található előző novella, az
Ott alszik a Marcsa is
első,
újságközlésben megjelent változata ezekkel a szavakkal kezdődött: „»Azt mondja
nekem az én kedves barátom, Neményi, ›Irj valamit a lapomnak; eredj ismét haza,
hiszen lesz még ott neked valamid.‹«” A ‘haza’ szó jelentése itt kétértelmű, de
a Palócföldet is jelenti. (L. annak a novellának
szövegváltozatait.)
Mikszáth Kálmán összes művei. Szerk. Bisztray Gyula, Király
István. Budapest: Akadémiai. 1958–
[OSZK]
Az elbeszélés igen erős kapcsolatokat jelez MK
1896 elején írt
Prakovszky, a siket kovács
*
c. kisregényével. A
kisregény egész történetvezetését és időkezelését az az alaphelyzet strukturálja,
hogy a gyermek-elbeszélő lutheránus család tagja egy katolikus faluban (ennek megvan
a maga önéletrajzi alapja), és ezért nagyapjával a harmadik faluba, Krizsnócra kell
templomba járniuk. Jelen novellánk álomjelenetében nemcsak ezek a vallási viszonyok
térnek vissza, hanem még Krizsnóc fiktív helyneve is. Hasonlóképpen rokonítja a két
szöveget a játékos hangszerelésben megszólaló misztikus tematika. A szülőfaluhoz a
babonás képzeteket MK már
A jó palócokMikszáth Kálmán: Prakovszky, a siket kovács. Budapest: Légrády,
1897.
[OSZK]
*
ban is hozzákapcsolta – gondoljunk a
Galandáné
asszonyomMikszáth Kálmán: A jó palócok. Budapest: Légrády. 1882.
[OSZK]
*
c. novellára –, és ez a képzetkör a kései kisprózában is
erőteljesen megjelenik. A jelen novellában is szereplő láthatatlan, túlvilági fogat
adja majd témáját az 1904-es
A fekete fogatMikszáth Kálmán: A jó palócok. Budapest: Légrády. 1882.
[OSZK]
*
c. elbeszélésnek ( ), és hangulatilag feltétlenül idetartozik az 1899-es
A
fehér kutyaJubileumi kiadás. Mikszáth Kálmán munkái. 1-32. köt. Bp. Révai
Testvérek kiad. 1910.
[OSZK]
*
is ( ).
Jubileumi kiadás. Mikszáth Kálmán munkái. 1-32. köt. Bp. Révai
Testvérek kiad. 1910.
[OSZK]
A novellát záró álom vagy látomás jelenetéhez igen hasonlót írt MK egyik 1882-es politikai karcolatában (
Húsvéti álom
*
. ). Ott Deák Ferenc számol be a túlvilági dolgokról és ad
útbaigazítást az aktuális politikai helyzetben, de a hasonlóságot nemcsak a sejtelmes
hangulat, a túlvilági titkok kedélyes felfedése teremti meg, hanem a vízió vége is:
az álomnak az éjjeli szekrényről levert gyertyatartó csörömpölése vet véget.
Mikszáth Kálmán összes művei. 63. Cikkek és karcolatok 13, 1882,
kiad. Bisztray Gyula, Budapest, Akadémiai kiadó, 1973.
[OSZK]
Jánoska haláláról
A ló, a bárányka és a nyúl
jegyzetei közt volt már szó, de a jelenetet, amelyre a látomásban az elbeszélő
rákérdez, amikor is a kis Jánoska lába besüppedt nagyanyja sírjába,
Mikszáth Kálmánné is leírta visszaemlékezéseiben. Ő közvetlenül
MK
képviselővé választatása utánra (tehát 1888 nyarára) teszi
azt az üdülést a zsélyi fürdőben, melynek során az eset történt:
„»Egyszer azonban, amint Szklabonyán a Mikszáth-család sírboltjánál álldogáltunk,
nagyon megszomorodott, jobban mondva megrémült Kálmán: a sírbolt oldalán a kis
Jánoska léptei alatt a föld behorpadt és a fiúcska egy jókora gödörbe esett. Nem
esett semmi baja, még csak meg sem ijedett, de Kálmán arcát hirtelen nagy
halványság fogta el. Visszafelé az egész úton szótalan, igen levert volt, és
később nekem megvallotta, hogy az az érzése van, hogy a nagyszülők magukhoz
óhajtják a kis unokát. Hiába biztatgattam, szidtam össze, ezt a gondolatot soha
többé nem tudta elűzni magától.«” (Mikszáth Kálmánné:
Visszaemlékezései
*
.
Budapest, 1922. Athenaeum, 162)
Mikszáth Kálmánné Mauks Ilona: Mikszáth Kálmánné
visszaemlékezései. Budapest: Athenaeum, 1922.
[OSZK]
»A fiaim« ciklus és A gyerekek című kötet
A különböző időpontokban íródott novellák ciklusokba sorolásának, nagyobb
kompozíciókba egyesítésének különféle módozataira tanulságos példa lehet
MK
elbeszéléseinek az a csoportja, amelynek feltételesen
A gyerekek
címet adhatjuk. Ezek az alapvetően
önéletrajzi ihletésű szövegek, melyekben MK egyes szám első személyben beszél a saját
gyerekeiről, akiket valódi nevükkel nevez meg, a fikcionáltság számos jelét is
mutatják. (A kortársi befogadás önéletrajzi előfeltételezéseihez lásd az
Aussi
brebis
jegzeteit.) Körülbelül egy tucat elbeszélésről van szó,
amelyeknek összetartozását olyan közös jegyek teremtik meg, mint a hasonló elbeszélői
pozíció, az azonos szereplők és az azonos tematika (tágan értelmezve a gyermeki
világ). Úgy látszik, az elbeszéléseket már a kortársak is együvé tartozónak
tekintették. Révai Mór, Mikszáth barátja és egy időben könyvkiadója így ír
róluk:
»Amikor a gyermekek mindenféle dolgait előadta, azokat, amikből azután a világ legszebb gyermekköltészete fakadt (›A ló, a bárányka és a nyúl‹, ›A fiam uram lovai‹, ›A németke‹, ›Az első bánat‹, ›Az [!] én pohárom‹, ›A diplomata‹ és többiek) a szellemes és fordulatos causeur ihletett költővé magasztosult. Soha még gyermekekről ily szépen nem meséltek, soha viselt dolgaikról ily gyönyörűen nem írtak. Boldog gyermekek! Még ők nem is sejthették, minő híres apának gyermekei és már az egész ország tudott róluk, ismerte őket, jobban, mint akár a király gyerekeit. Mert a legszebb mesék róluk szóltak.Mindig kedvenc gondolatom volt ezeket a saját fiairól szóló elbeszéléseket egy kötetben egyesíteni – nem tudtam keresztülvinni, csak a jubiláris kiadás ›A gyerekek‹ című kötetében.«
(Révay Mór János:
Irók, könyvek, kiadók.
Egy magyar könyvkiadó emlékiratai
*
. 2. kötet, Révai testvérek,
Budapest, 1920. 196–197. l.)
Révay Mór János: Írók, könyvek, kiadók: egy magyar könyvkiadó
emlékiratai. Budapest: Révai, 1920.
[OSZK]
Révai, aki hosszú
éveken át személyes kapcsolatban állt MK-nal valószínűleg megosztotta vele ezt a
tervét. Már ha valóban volt ilyen terve, hiszen az elbeszélések nem egyszerre, még
csak nem is pár év alatt, hanem egy hosszabb, mintegy tizenöt évnyi időszak (1888–1903) során keletkeztek, (a
A gyerekek
*
című
kötetében összekerült írások keletkezésének kronológiai áttekintése megtalálható a
oldalain, a környező oldalakon
fejtegetésekkel a novellák karakteréről). Eközben voltak olyan évek is, amikor nem
Révai adta
ki MK műveit,
amikor tehát ilyen kötetet nem igazán tervezgethetett. Nehéz kérdés, hogy mennyire
vehetett részt MK
a előkészítésében. Egyrészről Révai azt állítja emlékirataiban,
hogy nagy lelkesedéssel kapcsolódott be a munkába, és mindent egyeztettek vele. Ez
azonban nem feltétlenül igaz, hiszen kiadói érdekei nem is engedhették, hogy mást
állítson. Két utalást találunk Mikszáth közreműködésére:
Jubileumi kiadás. Mikszáth Kálmán munkái. 1-32. köt. Bp. Révai
Testvérek kiad. 1910.
[OSZK]
„»Új kiadás alkalmat adhatott a szerzőnek arra, hogy munkáit akként rendezze el,
ahogy azokat végleges kiadásban látni szeretné.«”( )
„»A kiadás előkészítéséhez a szerző maga hozzálátott és mi bízva a sikerben már
sajtó alá is adtuk; [...] Írásainak elrendezésében Rubinyi Mózes segített a
szerzőnek.«” ( )
Az első utalás kellőképpen talányos: a kiadás »alkalmat adhatott a szerzőnek«, tehát
nem feltétlenül adott, és az nem feltétlenül élt az alkalommal. Hogy
Rubinyi Mózes
segítsége pontosan miben állt, szintén tisztázatlan. A
szövege általában véve igen gyenge minőségű (a többnyire
nem is veszi figyelembe, és soha nem alapozza rá a főszöveget), és ennek alapján
inkább azt gyaníthatjuk, hogy a szövegeket a szerző ellenőrzése nélkül, vagy
legfeljebb eléggé felületes ellenőrzésével adták ki. Olyan stratégiai kérdésekben
azonban, mint a korábban megjelent novelláskötetek anyagának átcsoportosítása, talán
mégis konzultáltak vele.
A
gyerekek
*
úgy jött létre, hogy MK különböző novellásköteteiből kiemelték a
fiairól szólókat, és egyetlen kötetbe, a kötetébe
gyűjtötték össze. Ez azonban még nem tett volna ki egy teljes kötetet; a novellák
után ezért a
Kísértet
LublónJubileumi kiadás. Mikszáth Kálmán munkái. 1-32. köt. Bp. Révai
Testvérek kiad. 1910.
[OSZK]
*
című kisregény következik, amely nem a fiairól szól, de a
kerettörténet szerint azt a történelmi tárgyú elbeszélést nyújtja, amelynek főhősével
a gyerekeket ijesztgetni szokták. Közvetlenül a
Kísértet LublónMikszáth Kálmán: Kísértet Lublón és egyéb elbeszélések. Budapest:
Légrády testvérek.
[OSZK]
*
előtt pedig egy emlékezés
jellegű írás áll: a narrátor saját gyermekkorából idézi fel egy gyerekszerető öregúr
alakját. Függetlenül attól, hogy a kötet ilyen elrendezése, ha úgy tetszik a ciklus
kialakítása megfelelt-e a szerző intencióinak, a pálya legvégén, az életműkiadásban
együvé kerültek azok az elbeszélések, amelyeket összetartozónak éreztek a szöveg
gondozói. A ciklus tehát végül könyv formájában is megjelent.
Mikszáth Kálmán: Kísértet Lublón és egyéb elbeszélések. Budapest:
Légrády testvérek.
[OSZK]
Mint láttuk, Révai Mór utólag úgy emlékezett, hogy ő már jóval
korábban is egy kötetbe valóknak tekintette ezeket a szövegeket. Tehát, ha nem az
emlékezet utólagos módosításai befolyásolták őt, akkor már a külön-külön megjelenő
novellákat is volt, aki ciklusként olvasta. És a novellák közül ötöt (
»A én
pohárom«
,
Aussi brebis
, A
Berci fogai vagy a képek roppant értéke, Az első
bánat, Az öregek) maga Mikszáth is ciklusba rendezve
jelentetett meg »A fiaim«
*
címmel az
Öreg szekér fakó hámMikszáth Kálmán: Öreg szekér, fakó hám. Újabb elbeszélések.
Budapest: Légrády. 1901.
[OSZK]
*
című novelláskötet 35–110. oldalain. Ebben a kötetben minden egyes elbeszélésnek
saját szennycímlapja van, a cím minden páratlan oldal tetején is szerepel az
élőfejben, az elbeszélés legvégét pedig az utolsó sor után egy körülbelül 2 cm
hosszú, vízszintes vonal jelöli a sor közepén. »A
fiaim«Mikszáth Kálmán: Öreg szekér, fakó hám. Újabb elbeszélések.
Budapest: Légrády. 1901.
[OSZK]
*
cím az elbeszéléscím szintjén szerepel: ez áll a szennycímlapon, és
ez szerepel mindvégig az élőfejekben. Viszont az elbeszéléseket rendszerint záró
vízszintes vonal mind az öt rész után megtalálható, és valamennyi új oldalon
kezdődik, vastagon szedett saját címmel. A kötet tartalomjegyzékében a novellacímek
kurzívval vannak szedve; »A fiaim«Mikszáth Kálmán: Öreg szekér, fakó hám. Újabb elbeszélések.
Budapest: Légrády. 1901.
[OSZK]
*
cím is
kurzívval szerepel, az öt belső cím viszont álló betűkkel, kb. egy centiméterrel
beljebb kezdve; oldalszámok viszont csak az utóbbiak mellett találhatók meg. Az öt,
korábban külön-külön megjelentetett szöveg tehát egyetlen elbeszélésként jelenik meg
a kötetben, amelynek azonban viszonylag önálló, egymástól elkülönülő részei vannak,
bár ezek a részek nem különülnek el egymástól annyira, mint a kötet egyes
elbeszélései. Azt hiszem, ezt a csoportot joggal nevezhetjük ciklusnak.
Mikszáth Kálmán: Öreg szekér, fakó hám. Újabb elbeszélések.
Budapest: Légrády. 1901.
[OSZK]
Nos a ezt »A
fiaim«
*
című ciklust felbontotta, és alkotóelemeit a más kötetekből kiemelt
elbeszélésekkel egyenlő szinten sorolta be
A gyerekekMikszáth Kálmán: Öreg szekér, fakó hám. Újabb elbeszélések.
Budapest: Légrády. 1901.
[OSZK]
*
ciklusba. Relatív sorrendjük egyébként
megmaradt, noha a második és a harmadik darab közé bekerült
A diplomataJubileumi kiadás. Mikszáth Kálmán munkái. 1-32. köt. Bp. Révai
Testvérek kiad. 1910.
[OSZK]
*
a
Kisértet Lublón és egyéb elbeszélésekMikszáth Kálmán: Kísértet Lublón és egyéb elbeszélések. Budapest:
Légrády testvérek.
[OSZK]
*
című
kötet »egyéb elbeszélései« közül. A sorrendről egyébként is érdemes szót ejteni.
»A fiaim«Mikszáth Kálmán: Kísértet Lublón és egyéb elbeszélések. Budapest:
Légrády testvérek.
[OSZK]
*
ciklusban az elbeszélések
keletkezésük időrendje szerint követték egymást, és ez legalábbis logikus, hiszen ez
egyben a gyerekek cseperedésének kronológiáját is jelentette. Ezt a kronológiát
Mikszáth Kálmán: Öreg szekér, fakó hám. Újabb elbeszélések.
Budapest: Légrády. 1901.
[OSZK]
*
A gyerekek lényegében
feloldotta. A legfeltűnőbb, hogy az egész kötet legkorábban keletkezett novellája,
Az apró gentry és a
népJubileumi kiadás. Mikszáth Kálmán munkái. 1-32. köt. Bp. Révai
Testvérek kiad. 1910.
[OSZK]
*
második kiadásában megjelent, 1888-as
Írói birtokJubileumi kiadás. Mikszáth Kálmán munkái. 1-32. köt. Bp. Révai
Testvérek kiad. 1910.
[OSZK]
*
közvetlenül a legkésőbben keletkezett novella, az 1905-ös
Jubileumi kiadás. Mikszáth Kálmán munkái. 1-32. köt. Bp. Révai
Testvérek kiad. 1910.
[OSZK]
*
A Szontagh Pál kutyái elé
került. Szomszédságuk kiemelte azt a motivikus kapcsolatot, amely a birtokvásárlás
témájában rejlett, és ugyanakkor elfedte a különbségeket, hogy nem ugyanakkor, nem
ugyanazokkal a gyerekekkel, nem ugyanazt a birtokot akarják a két novellában
megvásárolni. A ciklusnak tehát ebben az 1910-es formájában
nem a keletkezés illetve a történetek kronológiája határozza meg a sorrendet, mint az
1901-es változatban, hanem a tematikus kapcsolatok.
Szigorúan kronológiai alapon egyébként a
Kísértet LublónJubileumi kiadás. Mikszáth Kálmán munkái. 1-32. köt. Bp. Révai
Testvérek kiad. 1910.
[OSZK]
*
helye is a kötetnek inkább az elején
lett volna, mintsem a végén. Azt a tényt azonban, hogy az elbeszélések sorrendje nem
felel meg az elbeszéltek kronológiájának, nem csak a filológiai adatok birtokában
tudatosíthatjuk, hiszen ezt a novellákban szereplő gyerekek neve is jelzi. A kötet
élére
A ló,
a bárányka és a nyúl került, valószínűleg mint Mikszáthí kisprózájának
legnépszerűbb, vagy talán mint leghatásosabbnak ítélt darabja. Ez a szöveg
Jánoska halálára emlékezik. A következő elbeszélésben,
A fiamuram lovaiMikszáth Kálmán: Kísértet Lublón és egyéb elbeszélések. Budapest:
Légrády testvérek.
[OSZK]
*
ban
Jánoska még él, viszont a harmadikban,
A németkeJubileumi kiadás. Mikszáth Kálmán munkái. 1-32. köt. Bp. Révai
Testvérek kiad. 1910.
[OSZK]
*
címűben újra témává
válik az emlékezés a halott Jánoskára. A további elbeszélésekben
csak Bercike és Laci szerepel, egészen az
Írói birtokJubileumi kiadás. Mikszáth Kálmán munkái. 1-32. köt. Bp. Révai
Testvérek kiad. 1910.
[OSZK]
*
ig, amelyben viszont csak
Laci és Jánoska (hiszen ez az elbeszélés
még Bercike születése előtt íródott).
Jánoska időnkénti szereplése tehát elég nyilvánvalóan jelzi,
hogy az elbeszélések sorrendjét nem a történések kronológiája határozza meg, hanem
más, tematikus szervezőelvek érvényesülnek.
Jubileumi kiadás. Mikszáth Kálmán munkái. 1-32. köt. Bp. Révai
Testvérek kiad. 1910.
[OSZK]
Mindez azt mutatja, hogy egyrészt az elbeszéléseket mind a szerző, mind kortársai
tematikusan összetartozónak és ciklussá szervezhetőnek érezték, másrészt a ciklussá
alakítást meglehetősen szabad olvasói/szövegkiadói eljárásnak tekintették. Bár maga
MK szüntette
meg öt elbeszélés önállóságát, amikor egyetlen elbeszélés (vagy ciklus) részeiként
szerepeltette őket egy novelláskötetben, ezt az önállóságot a jubileumi kiadás minden
további nélkül visszaadta a novelláknak, amikor egy bővített ciklus egymással és a
többi elemmel egyenrangú és azonos erősségű kapcsolatokkal egymáshoz rendelt
részeiként szerepeltette. Ezt az eljárást bátoríthatta az
Aussi brebis
nyitánya,
amely ezt a novellát, »A fiaim«
*
ciklus második
darabját úgy állítja be mint egy olyan sorozat harmadik elemét, amelynek első két
darabja
A németkeJubileumi kiadás. Mikszáth Kálmán munkái. 1-32. köt. Bp. Révai
Testvérek kiad. 1910.
[OSZK]
*
és
»A én
pohárom«
, melyek közül az első nem része a ciklusnak. A cikluson
belüli és a cikluson kívüli szövegekhez tehát azonos erősségi tematikus kapcsolatok
fűzik.
Jubileumi kiadás. Mikszáth Kálmán munkái. 1-32. köt. Bp. Révai
Testvérek kiad. 1910.
[OSZK]
Úgy látszik a csoportosíthatóság és elrendezhetőség játéka a kortársak szemében nem
záródott le
A gyerekek
*
megjelenésével. 1910. június 26-án
Magyar LányokJubileumi kiadás. Mikszáth Kálmán munkái. 1-32. köt. Bp. Révai
Testvérek kiad. 1910.
[OSZK]
*
ban ( ) újra megjelent
Az első bánatMagyar Lányok: képes hetilap fiatal leányok számára. Budapest,
1894-1919. szerk. Tutsek Anna.
[OSZK]
*
, »A fiaim«Magyar Lányok: képes hetilap fiatal leányok számára. Budapest,
1894-1919. szerk. Tutsek Anna.
[OSZK]
*
ciklus harmadik darabja – önállóan, mintha soha sem
lett volna nagyobb kompozíciók része. Ha ma adnánk ki Mikszáth saját gyerekeiről írt
novelláit, akkor nyilván elválasztanánk a
Kísértet LublónJubileumi kiadás. Mikszáth Kálmán munkái. 1-32. köt. Bp. Révai
Testvérek kiad. 1910.
[OSZK]
*
című kisregénytől, és ugyanakkor esetleg
további novellákkal is bővíthetnénk a ciklust, olyanokkal, amelyeket a JkMikszáth Kálmán: Kísértet Lublón és egyéb elbeszélések. Budapest:
Légrády testvérek.
[OSZK]
*
azért nem szerepeltetett, mert kötetben nem
jelentek meg. Ilyen lehetne az 1893-as
A nyúl, a doktorok és a betegségJubileumi kiadás. Mikszáth Kálmán munkái. 1-32. köt. Bp. Révai
Testvérek kiad. 1910.
[OSZK]
*
,
amely
A gyerekekMikszáth Kálmán munkái. Hátrahagyott iratok. (A Jk folytatása.)
1-19. köt. Szerkesztette és sajtó alá rendezte Rubinyi Mózes. Budapest, Révai
Testvérek, 1914–1918.
[OSZK]
*
kötetbe nem, csak a HiJubileumi kiadás. Mikszáth Kálmán munkái. 1-32. köt. Bp. Révai
Testvérek kiad. 1910.
[OSZK]
*
első kötetébe került be
(164–176. = ). Azt a novellát például nem a
gyerektörténetek közé illesztette be Fábri Anna, amikor a Millenniumi
KönyvtárMikszáth Kálmán munkái. Hátrahagyott iratok. (A Jk folytatása.)
1-19. köt. Szerkesztette és sajtó alá rendezte Rubinyi Mózes. Budapest, Révai
Testvérek, 1914–1918.
[OSZK]
*
Mikszáth novelláit
válogató köteteit szerkesztette, hanem a nagyon rövid írások közé (
A kétezer éves ember. Kisebb
elbeszélések.Millenniumi Könyvtár. sorozatszerk. Domokos Mátyás. Budapest:
Osiris kiadó. 1999-.
[OSZK]
*
Budapest, 2000. Osiris, 146−155.). Álljon
itt a gyermeknovellák ottani listája (
Az első bánat. Válogatott elbeszélések.A kétezer éves ember: kisebb elbeszélések. / Mikszáth Kálmán, vál.
és az utószót írta: Fábri Anna. Budapest: Osiris, 2000.
[OSZK]
*
Budapest,
2001. Osiris), amely kurziválja azokat a címeket, amelyek
A gyerekekAz első bánat: válogatott elbeszélések. / Mikszáth Kálmán, vál.
Fábri Anna. Budapest: Osiris. 2001.
[OSZK]
*
ben nem szerepeltek:
Jubileumi kiadás. Mikszáth Kálmán munkái. 1-32. köt. Bp. Révai
Testvérek kiad. 1910.
[OSZK]
Falusi karácsony
*
Az első bánat: válogatott elbeszélések. / Mikszáth Kálmán, vál.
Fábri Anna. Budapest: Osiris. 2001.
[OSZK]
A fiamuram lovai
*
Az első bánat: válogatott elbeszélések. / Mikszáth Kálmán, vál.
Fábri Anna. Budapest: Osiris. 2001.
[OSZK]
A ló, a bárányka és a nyúl
*
Az első bánat: válogatott elbeszélések. / Mikszáth Kálmán, vál.
Fábri Anna. Budapest: Osiris. 2001.
[OSZK]
A németke
*
Az első bánat: válogatott elbeszélések. / Mikszáth Kálmán, vál.
Fábri Anna. Budapest: Osiris. 2001.
[OSZK]
A diplomata
*
Az első bánat: válogatott elbeszélések. / Mikszáth Kálmán, vál.
Fábri Anna. Budapest: Osiris. 2001.
[OSZK]
»A én pohárom«
*
Az első bánat: válogatott elbeszélések. / Mikszáth Kálmán, vál.
Fábri Anna. Budapest: Osiris. 2001.
[OSZK]
Aussi brebis
*
Az első bánat: válogatott elbeszélések. / Mikszáth Kálmán, vál.
Fábri Anna. Budapest: Osiris. 2001.
[OSZK]
Az első bánat
*
Az első bánat: válogatott elbeszélések. / Mikszáth Kálmán, vál.
Fábri Anna. Budapest: Osiris. 2001.
[OSZK]
Az öregek
*
Az első bánat: válogatott elbeszélések. / Mikszáth Kálmán, vál.
Fábri Anna. Budapest: Osiris. 2001.
[OSZK]
A fahuszár meg a lova meg a ló sípja
*
Az első bánat: válogatott elbeszélések. / Mikszáth Kálmán, vál.
Fábri Anna. Budapest: Osiris. 2001.
[OSZK]
Az óra
*
Az első bánat: válogatott elbeszélések. / Mikszáth Kálmán, vál.
Fábri Anna. Budapest: Osiris. 2001.
[OSZK]
Az ebecki délutánok
*
Az első bánat: válogatott elbeszélések. / Mikszáth Kálmán, vál.
Fábri Anna. Budapest: Osiris. 2001.
[OSZK]
A rekeszek
*
Az első bánat: válogatott elbeszélések. / Mikszáth Kálmán, vál.
Fábri Anna. Budapest: Osiris. 2001.
[OSZK]
Mohora, Mikszáthfalva és a
szarvas.
*
Az első bánat: válogatott elbeszélések. / Mikszáth Kálmán, vál.
Fábri Anna. Budapest: Osiris. 2001.
[OSZK]
Ez az alapvetően a keletkezés idejére alapozott elrendezés tehát a kronológiai sor
elején és végén bővít, míg a közben több novellát is kihagy. Mindez azt a benyomást
erősítheti, hogy a már Mikszáth életében felmerült igény a gyerektörténetek
ciklusba vagy kötetbe rendezésére ma is eleven, de ma is a novellák szabad
válogatásának és elrendezésének igényével jár együtt.
A kéziratról
A 19 darab kb. 17 cm széles és
nagyjából 20,7 cm hosszú, nem teljesen szabályos téglalap alakú lapból áll, melyeknek
tetején, középtájon – az első lap kivételével – MK kezétől származó lapszámok láthatók 1-től
18-ig, 12-es számú lapból kettő van. A lapok közepén a szedő nagy méretű, kék
ceruzával készített lapszámozása látható, a dec. 29-én megjelent első rész lapjain
arab számokkal: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9; a dec. 30-án megjelent második részben a
következő jelzésekkel: I, II, II ½, 50, 51, 52, 53, 54, 55, 56. A -ban több helyen találhatók fekete
ceruzával készített javítások, melyek nem MK kezétől származnak. Hogy mikor készültek,
az nem megállapítható. Gyakori, hogy fekete ceruzával kitették vagy egyértelművé
tették a hiányzó ékezeteket; az ilyesmit a szövegkritikai apparátusban nem jelöltem.
A ceruzás javítások általában (de nem mindig) megegyeznek a PH
*
-ban megjelent változattal.
Pesti Hírlap. Politikai napilap. Budapest, Légrády Testvérek.
1878–1944.
[OSZK]
Irodalom
Várdai Béla
(
Mikszáth
Kálmán
*
. Budapest, 1910. Franklin-Társulat, 167)
Az öreg szekér fakó
hámVárdai Béla: Mikszáth Kálmán. Budapest: Franklin. 1910.
[OSZK]
*
elemzése során röviden említi a novellát: „»A gyermekszoba
vidám hangulatait, hamar elmúló szomorúságait meséli a tárgyhoz illő kedvességgel
a csoport [A fiaim] többi négy tagja: Az [!] én pohárom, Aussi
brebis, A Berci fogai, Az első
bánat.«”
Várdai Béla: Mikszáth Kálmán. Budapest: Franklin. 1910.
[OSZK]
Karácsony Sándor
(
A cinikus
Mikszáth
*
. Budapest, 1997. Hét Krajcár, 53. l.) az
imádság erejének egyik példájaként hozza fel a novellát: „»Az imádság is ilyen
erőforrás. De csak az ártatlanok imádsága: összetört, alázatos lelkeké, naiv
(legtöbbször falusi) embereké és gyermekeké. Egyik legszebb novellája Mikszáthnak
az erről szóló: A én pohárom.«
” Ezután a novella
tartalmát ismerteti.
Karácsony Sándor: A cinikus Mikszáth. Budapest: Hét Krajcár.
1997.
[OSZK]
Németh G. Béla
(
Az eszmélkedő, kései
Mikszáth
*
. In Századutóról – századelőről: irodalmi és
művelődéstörténeti tanulmányok. Budapest, 1985. Magvető, 105. l.)
szerint az eszmélkedő, kései MK háromfelé keresett új témákat. Jelen
novellát csak az állatvilággal kapcsolatban nem idézi: »A gyerekvilágé, különösen a
gyerekvilág felnőtt szemmel apró bánataié és összeütközéseié. Végül az emlékezésé, a
vallomásos, reflexiós, lírai emlékezésé, rendesen otthoni gyerek- s vidéki
kamaszéveié.
Németh G. Béla. Századutóról – századelőről. Irodalmi és
művelődéstörténeti tanulmányok. Budapest, Magvető. 1985.
[OSZK]
Új tárgykör keresésének is, három új tárgykörének is gyakran adja magyarázatát.
„›Így szivarfüst mellett görgettem magam elé[, meghizlalt fantáziával,] a
gyermekkori benyomásokat. Mit is kellene megírni? Milyen epizód volna alkalmas? Az
apám élményei közt kezdtem turkálni. Sokat megírtam már azokból (…) Ha az elődnél
nem leltem semmit, a gyerekeimhez fordultam. És azok segítettek is [a szórend
felcserélve!], adtak impulzust, motívumot...‹” (
A én pohárom
). „›Bánom is én
ilyenkor, unják-e, nem unják-e? Tudom, hogy ez szamárság tőlem – de nem bírok
megszabadulni a szamárságoktól [helyesen: szamárságomtól]‹” (uo.) Íme egy a gyerektémáról való elmefuttatása
közül.«
A 116. oldalon aztán újra hivatkozik novellánkra, mégpedig MK szekularizált deizmusával
kapcsolatban: „»Kantot egészen bizonyosan nem forgatta – de Spencert sem sokat
lapozgathatta. Ám mégis, a kor fia lévén, ez utóbbihoz hasonlóan e
filozófiai-teológiai-vallási kérdéseket, láthatólag, ő is ›a
megismerhetetlen‹ ama területéhez sorolta, amellyel a nyilvánosság
emberének és a komoly férfias elmének nem tiszte, nem feladata foglalkozni. Igaz,
főleg a paraszti-kisvárosi kultúrtörténeten és néppszichológián át, részben
minduntalan visszavette elhárításait a ›természetfölötti‹, az ›irracionális‹
jelenségekkel szemben. Ám mindig úgy, hogy egyben a pusztán materiális-racionális
pszichofizikai magyarázatok előtt is nyitva tartotta az utat; nem annyira Heckel
harcias modorában, mint inkább Renan ironikus kétértelműségével, többnyire divatos
hallucinációs-szuggesztiós magyarázatokat hozva szóba (A fekete
fogat, A én pohárom stb. stb.).«” (115–116)
Később még Jánoska és Berci azonosságát a
természeti törvény azonosságának példájaként említi: „»A gyerek (és az állat)
világában megvan és megmutatkozik az egyesben is a nem, a species törvényének
érvénye és lényegének azonossága. A nem és az egyed törvénye, lényege romlatlan
természeti távlattal nézve azonos. […] S valahonnét messze felülről, az egyedek, a
nemzedékek, a korok sorsa fölül nézve, ezt sugallj neki a gyerek (és az állat)
világa, ugyanúgy jut minden létezőben jogához a természeti lényeg azonossága s a
természeti törvény érvénye. Álmaiban holt apja az írót a kérdésre, ki vitte át, ki
kívánta át Jánoskát, az ő, az író fiát a másik világra, így vigasztalta meg:«”
(125. l.); itt, a következő oldalon hosszabb idézet következik az álombeli
párbeszédből.
„»Az egymásra átmutató, de a végső feleletekkel adós paralelizmusok melankóliája«
című alfejezetben a kiemelt részben hivatkozik jelen novellánkra: »Nem
gyerekidillek ezek […] Alapvető szerkezeti, hangnemi, értékutaló jelrendszeri
tényezőjük, jelentésrendszeri sajátságuk egyfajta paralelizmus és analogizmus. Nem
szorosabb értelmű jelképiségről, nem határozott átutalásról, nem
korrespondenciáról van szó, hanem párhuzamos egymásra mutatásokról, hasonlóságok
egymásra mutatásáról. Az író narrátori szava nemcsak s tán nem is elsősorban a
fabula családi, szülői s emlékezési volta miatt oly személyes és bensőséges,
otthonos és barátságos, kedv- és bizalomteli, hanem a megtalált állandóságok,
hasonlóságok, párhuzamosságok miatt. A›tavalyi nyúl‹ s az idei, a Berci gyerek, a család mostani öröme és Jánoska, az egykori, Szontágh
Pál kutyáinak hűsége rég és új gazdáihoz, az író gyermekeihez, a gólya
porontymentő fortélya és a vadrécéé, sőt a kedves Timpi szamár ezer furfanggal
való ragaszkodása természetéhez s szélházi gazdájáé is, valahol s valahogy
párhuzamos, analóg; az életnek, a létezésnek mindig ugyanarra a rendező erőjére,
elvére, törvényére mutatnak. Ugyanannak a reménynek a birodalmára – de ugyanannak
a reménynek a mélabújára is. Mert az erő, az elv, a törvény tudása még nem egyben
értése is. Nem egyben ama ›végső kérdéseké‹ is, amelyeknek maguk vélte értőivel
is, s amelynek maguk vélte kiiktatóival, fölöslegessé tevőivel, értelmetlenné
tudóival is kételkedő mélabúval áll szemben az emberi lélek, az emberi
szellem.«” (126–127)