A
Prakovszky, a siket
kovács
*
sorozatközlése során az egyes folytatásoknak nem volt címe
a
Pesti HirlapPesti Hírlap. Politikai napilap. Budapest, Légrády Testvérek.
1878–1944.
[OSZK]
*
ban − kivéve »A csehek Krizsnócon«Pesti Hírlap. Politikai napilap. Budapest, Légrády Testvérek.
1878–1944.
[OSZK]
*
címmel ellátott, tehát mintegy
betéttörténetként elkülönülő részt, amely 1895. január
16-án jelent meg. De még ez az egyetlen belső cím sem rögtön a folytatás
elején volt olvasható, hanem a nagyapa és az unoka beszélgetésének néhány sora után,
melyek az önállósított elbeszélésben természetesen nem kaphattak helyet.
MK csak
néhány módosítást hajtott végre, hogy a regényfolytatást önálló elbeszéléssé
alakítsa. Ehhez nyilvánvalóan nem volt szüksége arra a több, mint három hétre, amely
a két közlés között eltelt. Szükséges lehetett viszont ez az időtartam ahhoz, hogy
Mühlbeck Károly
elkészíthesse a maga illusztrációit, amelyek annál jelentősebbek, mert a
Prakovszky, a siket
kovácsPesti Hírlap. Politikai napilap. Budapest, Légrády Testvérek.
1878–1944.
[OSZK]
*
kötetkiadásai nem tartalmaztak képeket,
Mühlbeck
rajzai tehát, amelyeket Herczeg Ferenc folyóirata számára készített, egyedülállóak
a részlet – vagy talán inkább önálló elbeszélés – képi megjelenítésében. A szöveg
önállóságát azonban nemcsak a képek, hanem MK változtatásai is biztosítják. A szöveg
elején kiretusált néhány kitételt, melyek a nagyapa előadásának beszédhelyzetére
utaltak, kihagyta a pap táncteljesítményét ecsetelő bekezdéseket, a temetői ébredés
jelenetét kissé színesítette, bővítette, és ami különösen érdekes, kijavította itt
azt a figyelmetlenségi hibát, hogy a korábban Zajcsek fejére tett koponya reggelre
Safranyik fejéről gurul le. Valószínűleg véletlenül esett ki a PHPesti Hírlap. Politikai napilap. Budapest, Légrády Testvérek.
1878–1944.
[OSZK]
*
szedésében majdnem pontosan két sornyi rész a konyhai sürgölődés
leírásából (a szinte egymás alatt szereplő »az« és »ez« névmások miatt). Amikor
MK a Prakovszky szövegét a kötetkiadás számára átdolgozta, nem az
UIPesti Hírlap. Politikai napilap. Budapest, Légrády Testvérek.
1878–1944.
[OSZK]
*
, hanem a PHÚj idők : szépirodalmi, művészeti és társadalmi képes hetilap.
szerk. Herczeg Ferenc. Budapest : Singer és Wolfner, 1894-1949.
[OSZK]
*
változatára
alapozott, és így a temetői ébredés új hangulatelemei is elvesztek, és a
Zajcsek–Safranyik tévesztés is visszakerült a szövegbe. Az eltéréseket a regény- és
az elbeszélésszöveg között táblázatban foglaltuk össze. Az összevetés alapja a PHPesti Hírlap. Politikai napilap. Budapest, Légrády Testvérek.
1878–1944.
[OSZK]
*
, nem pedig a regény később kötetben megjelent szövege. Az
attól való eltérések a Krk 8Pesti Hírlap. Politikai napilap. Budapest, Légrády Testvérek.
1878–1944.
[OSZK]
*
jegyzetapparátusából
kiolvashatók, bár ennek érdekében utalnunk kellett itt annak a jegyzetapparátusnak
néhány téves olvasatára.
Mikszáth Kálmán összes művei. 8. Regények és nagyobb elbeszélések
8, 1895-1897. Szerk. Bisztray Gyula, Budapest: Akadémiai, 1958.
[OSZK]
Irodalom
Hajdu Péter
MK-monográfiájának
(
Csak
egyet, de kétszer. A Mikszáth-próza kérdései
*
. Budapest, 2005.
Gondolat−Pompeji) »Novella vagy
regényrészlet?«Hajdu Péter: Csak egyet, de kétszer: a Mikszáth-próza
kérdései. Budapest: Gondolat. 2005.
[OSZK]
*
című fejezetében többször is utal a jelen elbeszélésre,
illetve viszonyára a
Prakovszky, a
siket kovácsHajdu Péter: Csak egyet, de kétszer: a Mikszáth-próza
kérdései. Budapest: Gondolat. 2005.
[OSZK]
*
regényszövegéhez. Először azt a tételt illusztrálja a
novella elemzése, hogy „»önállóan olvasva a betéttörténet esetleg másféle
jelentésekkel bírhat: szimbolikus tartalmai talán kevésbé lesznek markánsak,
viszont gazdagabb lehet fontossá váló részletekben.«” (236.) „»A regény
egészének története igen kevéssé misztikus, és ezért a betéttörténet némiképp
idegenül hat benne. Ugyanakkor a zárlat mind a fejezet, mind a regény esetében
aporetikus: egyrészt a helybeli pap elzavarja a cseheket azzal az indoklással,
hogy itt egyedül neki van joga a túlvilágról hazudozni, másrészt Prakovszky
esetéről a homodiegetikus elbeszélő anyja kijelenti: ›…a szüle szíve tovább lát,
mint a szem, jobban hall, mint a fül. Te még azt nem tudod…‹” [ ] „Bizonyosság nincs, a rejtelmes,
megmagyarázhatatlan esetek jelenlétével valahogyan szembe kell nézni. Ráadásul a
regény egész felépítése is a világérzékelést problematizálja. […]A betétnovella
láthatólag olyan jelentéstartalmakat nyer szövegkörnyezetétől, amikor egy
összetett konstrukció részeként szerepel, amelyekkel önállóan aligha
rendelkezhetne. Vagy legalábbis a szövegkörnyezet olyan potenciáljait aktivizálja
ennek a szövegnek, amelyek önállóan valószínűleg észrevétlenek maradnának.
Ugyanakkor azonban kétségtelen, hogy ebben az olvasatban a betétnovella
szimbolikus tartalmai kissé elvontan jelennek meg, és a történetnek csak mintegy
egészében tulajdonítunk jelentést, jelentőséget. Részleteinek gazdagsága, humora
és poénra élezett előadása mintha elveszne szemünk elől. A részlet azonban nemcsak
a közvetlenül megelőző néhány sorral, valamint a regény egészének jelentésével
tart kapcsolatot, hiszen a halál titka az öreg Gállt folyamatosan izgatja, és a
cseh muzsikusok legelső említése is ebben az összefüggésben történik.«”
(236−238.)
Pesti Hírlap. Politikai napilap. Budapest, Légrády Testvérek.
1878–1944.
[OSZK]
Amikor a hatodik szempontot elemzi, melyek alapján Mary Louise Pratt szerint a novella és a regény
szembeállítható („»Tendenciaszerűen megfigyelhető, hogy a novella előszeretettel
használ fel orális kifejezésformákat, míg a regény inkább az írásbeliség formáit
kedveli«”
The Short Story: The Long and the Short of It.
Poetics 10, 1981, 182–190.), a következőket írja:
„»Ebből a tételből talán az következik, hogy egy regénynek leginkább olyan
részlete önállósulhat novellaként, melyben valaki elmesél egy történetet. Vagy
fordított megfogalmazásban: egy novella leginkább úgy épülhet be egy regénybe,
hogy ott elmeséli valaki. Ilyen […] A cseh muzsikusok legendája is, ahol […] a
novellából kimarad minden utalás a beszédhelyzetre, a mesélőre és a mesélés
gesztusára, ahogyan az a regényben olvasható volt, és a novella pusztán azt
tartalmazza, amit a regényszereplő mond.«” (248.)
A novellaváltozat elején a kisregényhez képest végrehajtott változtatásokat a
következőképpen értelmezi: „» Mikszáth csak a mutató névmások egy részét cserélte
ki, hogy az előadás közvetlen szituációját (a nagyapa mesél unokájának útközben)
megszüntesse. De már más utalásokat a beszélő és a képzelt hallgatóság viszonyára
meghagyott („ahol most az özvegy doktorné”), és ezzel olyan elbeszélőt hozott
létre, aki egyrészt tagja a közösségnek, melyben a történet játszódik (tanú),
másrészt képes (persze fiktív) okmányokra hivatkozni, és szavahihetőségét ezzel
igazolni. Ez a hivatkozás természetesen egészen más jelentéssel bír a két idézett
szövegben. A regényben a nagyapa egyszerűen megemlíti ezt unokájának, míg a
novella elején mindez az olvasót tájékoztatja – nemcsak az elbeszélő
szavahihetőségéről, hanem arról a világról is, amelyben az ilyen kihallgatási
jegyzőkönyveket kincsként őrzik. Az özvegy doktorné ugyan sehol máshol nem került
szóba az egész regényben, abban a szituációban lakhelyének említése mégis pontos
helymegjelölés volt, hiszen az unoka nyilván tudta, hol a háza. A novellában
viszont a kijelentés információs értéke pusztán annyi, hogy a narrátor
bennfentességét sugallja. Ezeket a valóban lényeges eltéréseket nem a minimális
szövegszerű változtatások hozzák létre, hanem maga az a tény, hogy a szöveg
kiemeltetett a regény összefüggéséből, és első bekezdése önálló novellakezdéssé
vált.«” (253−254.)