VIDÉKI ALAKOK
Kézirat
OSZK Fol. Hung. 2169; I—II. Az
általános választó és A nagy tósztírozó: 3,27-29. folio; III. A római
4,163-164; IV. A különös alperes 3,129-132.
Megjelent
I. M. 1- I—II. Pesti Hírlap, 1888.
július 3., 10. évfi, 183. sz. (1., 2.1.) A Pesti Hírlap tárcája
rovatban, névjelzés nélkül.; III. Pesti Hírlap, 1888. április 12., 10.
évf, 102. sz. (1., 2.1.) A Pesti Hírlap tárcája rovatban, névjelzés
nélkül.; IV. Pesti Hírlap, 1888. szeptember 27., 10. évf, 267. sz. (1.,
2.1.) A Pesti Hírlap tárcája rovatban, névjelzés nélkül.
II. Az apró gentry és a nép.
Második, bővített kiadás. Bp. 1889. Révai Testvérek kiad. MKm 2. köt.
222-235.1.
III. (3. kiad.] 1893.
ua.
IV. [4.kiad] 1897.ua.
V. [5. kiad.] 1901.ua.
VI. [6. kiad.] 1903.
ua.
VII. [7. kiad.] 1908.
ua.
VIII. Jk 29. köt Apró vázlatok és
rajzok l 1910.174-184.1.
IX. Mikszáth Kálmán összes művei.
39. Elbeszélések 13, 1888. szerk. Szegedy-Maszák Mihály, Fábri Anna,
S.a.r. Hajdu Péter. Budapest: Argumentum Kiadó. 2001.
113-120.
Mint a megjelenés adataiból kiderül, MK a ciklust három különálló írásából alakította ki, melyek
közül a másodiknak megjelent, két rajzból álló viselte eredetileg a
Vidéki alakok
címet. Ez a két rajz került aztán a végleges ciklus élére.
Az általános
választó
beillenék
A hernyók
e
kötetben szereplő sorozatába is, amely a képviselőktől különböző csínyekkel
apróbb összegeket kizsaroló proletárok rajzait tartalmazta. Ez a kapcsolat
egyáltalán nem tűnik esetlegesnek, ha arra gondolunk, hogy
A
hernyók
utolsó szavai ezek voltak: „egyszóval a
mandátumok többi hernyói, alak a következő tárcában jönnek.” Ezek a
szavak 1888. június 21-én jelentek meg a Pesti Hírlapban
*
,
Az általános választó
pedig július 3-án. A kettő között MK csak a
Miért nem lett
diplomata
c. szösszenetét közölte a tárcarovatban. Ezt
a rajzot tehát bízvást tekinthetjük
A hernyók
folytatásának, még akkor is, ha
a terv aztán módosult, hiszen
A nagy tósztírozó
már semmiképpen sem
illik abba a sorozatba. (
A
római
viszont mintha ebbe nem illenék tökéletesen.)
Pesti Hírlap. Politikai napilap. Budapest, Légrády
Testvérek. 1878–1944.
[OSZK]
Ehhez hasonló történetet írt meg MK
1881-ben
A
vásárhelyi asszonyban, aki férje kificamodott lábára és
az ezzel járó váratlan költségekre hivatkozva kér kölcsön a képviselőtől;
csak ő nem járja végig betűrendben az összesét, hanem maga a kárvallott
bízza meg, hogy külön jutalom ellenében főzze le egyik rettenetesen fösvény
képviselőtársát is (Krk 33,54-57.1).
A nagy
tósztírozó
két felköszöntője két különböző regényben fog
visszatérni. Az első 1899-ben az
Apró képek a
vármegyéből
*
elején (Krk 11,
13:10-37), ahol Petőfi Sándor
Erdélyben
c.
költeményének elejéről MK
három és fél sorral többet idéz és ráadásul – jelen rajzzal ellentétben –
pontosan. Megjegyzendő viszont, hogy a K tanúsága szerint MK pontosabban, de nem teljesen
pontosan idézte írás közben a verset, és a szöveg a szedés közben torzult el
ennyire. Tény viszont, hogy ebben a formában került be a kötetkiadásba, és
ott így is maradt meg valamennyi kiadáson át. Viszont az
Apró képek
ben az
egyik szereplő szakítja meg a tényleges helyzetre vonatkozó közbeszólással a
szónokot, amit itt az elbeszélő tesz meg a második tószt alkalmával. A
második tószt 1894-ben a
Beszterce
ostroma
lapjain tér vissza (Krk
6, 106:36 - 107:14), szintén kijavítva, mindössze egyetlen
pontatlansággal - eltekintve a csattanóhoz szükséges szándékos
változtatástól az utolsó sorban, ahol ilyen csillagod
helyett olyan csillagod áll. Ez talán arra vall, hogy
MK ekkor még fejből idézte
a Petőfi-verset, és később
felhívták a figyelmét a pontatlanságra. A K szerint MK első nekifutásra még sokkal pontatlanabbul
idézte a verset A későbbi változatokban eltűnik az elbeszélő ironikus
távolságtartása a tószt lenyűgözött hallgatóival szemben.
A nagy
tósztírozó
ban az elbeszélő jelen van mint egyetlen olyan, aki
felismeri a csalást A
Beszterce ostromá
ban az elbeszélő nem tanú, de nem is
ironizál a szónoklattól lenyűgözött hallgatóságon. Az
Apró képek
ben az
elbeszélő tanú, de semmijeiét nem adja annak, hogy ő felismerné a csalást.
Az olvasót azonban a vers eltérő szedése juttatja többletinformációhoz,
következésképp privilegizált helyzethez.
Mikszáth Kálmán összes művei. 11. Regények és nagyobb
elbeszélések 11, 1899. Szerk. Király István, Budapest: Akadémiai, 1959.
[OSZK]
Ami a rajz zárszavát illeti, hogy ti. van az országgyűlésben ilyen szónok, de
kevés van, ez felidézi MK egy
későbbi (1902-es) panaszát: „Mert a szarkák faja
még nem veszett ki. Nálunk is van szónok, nem szükséges megnevezni, aki
remek gondolatokat keresgél össze nagy emberek műveiből s azokhoz varr
hozzá egy aktuális locsogást. Ugyanazt teszi, amit III. Henrik francia király, aki a
minisztertanácsban ülve, azzal szórakozott, hogy alakokat vagy fákat
nyirkait ki ollójával mesteri festményekből, gyakran egy-egy műremeket
áldozva fel hülye szenvedélyének.” (Orátorok, rétorok és fecsegők
*
. Jk 20,
Az én kortársaim
Jubileumi kiadás. Mikszáth Kálmán munkái. 1-32. köt. Bp.
Révai Testvérek kiad. 1910.
[OSZK]
*
1,125.1.)
Jubileumi kiadás. Mikszáth Kálmán munkái. 1-32. köt. Bp.
Révai Testvérek kiad. 1910.
[OSZK]
A római
árvaszéki részét MK már
megírta korábban részletesebben
A tekintetes árvaszék
*
c. kettős szatíra második,
Ahol rend van
Mikszáth Kálmán összes művei. 36. Elbeszélések 10,
1884–1885, kiad. Rejtő István, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1966.
[OSZK]
*
c. felében. (Krk 36,144-146.1.)
Mikszáth Kálmán összes művei. 36. Elbeszélések 10,
1884–1885, kiad. Rejtő István, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1966.
[OSZK]
A különös
alperes
olyan témát fejt ki részletesen, amelyet MK csak mintegy odavetett az e
kötetben szereplő
A jó ember c. elbeszélés
elején, a
Nyékyt szipolyozó „hernyók” enumerációjában (27:25-29). A két novella megírása között ugyan hónapok teltek el,
hiszen A
különös alperes
szeptember végén jelent
meg a PH
*
-ban. A
jó ember
pedig április elején a N-benPesti Hírlap. Politikai napilap. Budapest, Légrády
Testvérek. 1878–1944.
[OSZK]
*
, de az is igaz, hogy szeptember elején a
PHNemzet. Főszerk. Jókai Mór. Budapest, Athenaeum,
1882-1899.
[OSZK]
*
is lehozta.
Pesti Hírlap. Politikai napilap. Budapest, Légrády
Testvérek. 1878–1944.
[OSZK]
A kéziratról
I—II. A páros rajzot MK 2 db,
hozzávetőleg 45 cm hosszú és 14,6 cm széles szerkesztőségi kutyanyelvre,
valamint egy ilyennek hozzávetőleg 25 cm hosszú töredékére írta. A K-ot a nyomdában a gyorsabb
szedés érdekében részekre vágták, és az egyes részeket A, B, Bl/2, C, D, E,
F betűkkel jelölték. Az első lap jobb felső sarkában maga MK adta meg a szedési utasítást:
„borgis ritk”.
III. A rajzot MK egy 5 cm
hosszú és 20,5 cm széles fehér lapon kezdte, majd egy hozzávetőleg 15 cm
széles és 45,2 cm hosszú szerkesztőségi kutyanyelven folytatta, végül egy
ehhez hasonlónak 36 cm hosszú maradék darabján fejezte be. A második lapot
MK a lap tetején középen
2-es arab számmal számozta. A K-ot a nyomdában a gyorsabb szedés érdekében részekre vágták, és
az egyes részeket I, II, III, IV, V, VI, VII, VIII, IX, X római számokkal
számozták. A IV-es és V-ös darab között számozatlan darab található.
IV. Az elbeszélést MK egy
hozzávetőleg 46 cm hosszú és 14,5 cm széles, egy meghatározhatatlan
hosszúságú (ti. a lap 18 cm hosszú felső és 10cm hosszú alsó része közül a
középső darab elveszett), 14,5 cm széles, egy újabb hozzávetőleg 46 cm
hosszú és 14,5 cm széles, egy hozzávetőleg 38 cm hosszú és 14,5 cm széles
szerkesztőségi kutyanyelvre, valamint egy ilyennek hozzávetőleg 15 cm hosszú
töredékére irta. Az egyes lapokat MK 2, 3, (számozatlan lap!). 5 arab számokkal számozta. A K-ot a nyomdában a gyorsabb
szedés érdekében részekre vágták, és az egyes részeket A, B, C, (a D jelű
darab elveszett), E, El/2, F,G, H, I, K, L betűkkel jelölték. Az első lap
tetején végig idegen kéz adta meg a szedési utasítást: „garm”.
Irodalom
Király István:
MK
Budapest
1952, Műveit Nép, 80-81. I. ezt az írást azon
„kitűnő karcolatok” között sorolja fel, amelyek mint anekdoták
MKtudatalatti
társadalomkritikáját hordozzák a nyolcvanas években, és amelyekből MKkésőbbi „kritikai
realizmusa” kifejlik: „
Mikszáth tudatában, világnézetében persze távolról sem
jutott el még azokhoz a következtetésekhez, amelyek felé a maga körül
látott tények ereje hajtotta tollát s amelyeknek novellái művészi
igazságában hangot adott Elsősorban az érteti meg <kerülgető>
stílusát s ami ezzel szorosan összefügg: anekdotizmusát Mind a
Nagy Regdon
Mihály
, mind pedig
Az elfelejtett rab
lényegében
anekdota volt a megformálás és előadás módjában egyaránt Anekdoták
voltak a nyolcvanas évek többi kitűnő karcolatai is:
A kormány
támaszai
,
Magyar Demokraták
,
Közigazgatási
történetek
,
A statisztika
,
A pénzügyminiszter
reggelije
,
A százegyedik asszony
.
Vidéki alakok
,
A demokrácia legendája
,
A tekintetes
árvaszék
stb. Mikszáth kritikai realizmusa az anekdotából fejlett ki és
mindvégig magán hordta születésének jegyeit.”