AZ ÚJ BÜNTETŐKÓDEX
Kézirat
OSZK Fol. Hong. 2169/3 206-209.
folio
Megjelent
Pesti Hírlap, 1888. december 25.,
10. évf., 355. sz. (1., 2., 3. 1.) »A Pesti Hírlap tárcája« rovatban,
teljes névjelzéssel
Mikszáth Kálmán összes művei. 39.
Elbeszélések 13, 1888. szerk. Szegedy-Maszák Mihály, Fábri Anna, S.a.r.
Hajdu Péter. Budapest: Argumentum Kiadó. 2001. 139-144.
A történet oly sok más elbeszéléssel egyetemben MK rimaszombati
diákéveinek hangulatát idézi. Az iskola hazafias és humánus légköréről más
írásai is hasonló képet adnak. Annak ellenére azonban, hogy az elbeszélés
idején (1859-61) MK valóban
Rimaszombaton
tanult nem feltétlenül kell arra következtetnünk, hogy a történet megtörtént
eseményeken, valós emlékeken alapszik, már ami az iskola általános
hangulatán túli részleteket illeti. Merőben valószínűden például, hogy
Szeremley Károly felbukkant volna a földrajzórán,
hiszen ebben az évben MK-t magyar, latin és görög nyelvre
valamint vallástanra tanította, míg a földrajztanár Baksay István volt
(Rejtő I.:
Mikszáth
és a rimaszombati algimnázium.
In:
Mikszáthiáda
*
, Budapest
1992, 25. l.).
Rejtő istván: Mikszáthiáda : cikkek,
tanulmányok. Budapest. MTAK. 1992.
[OSZK]
Az olaszországi
területvesztés tanórai bejelentése egy igen hasonló jelenetben fordul elő
A vén
gazember
*
című, 1904-es
kisregényben (KrK 17, 74-75. l.). Az elbeszélő
ott a történet során először és utoljára vált át egy
rimaszombati osztályteremre, ahol a regény két ifjú
mellékszereplőjével együtt ő is jelen van:
Mikszáth Kálmán összes művei. 17. Regények és nagyobb
elbeszélések, 1904–1905. Sajtó alá rend. Bisztray Gyula. Budapest,
Akadémiai, 1959.
[OSZK]
„A professzor úr... ragyogó arccal jött be egy reggel az osztályba és a kék ceruzájával a mappán kijelezte, ami
Olaszország figurájából visszaszármazott
Olaszországnak. – Mars ki a csizmából! – monda,
mintha szegény Ausztriához intézné szózatát, s aztán felénk
fordult és elmagyarázta a világra szóló fordulatot, kiéreztetve a szavak
mögül, hogy Ausztria most már meglehetősen mezítláb van.
Azt is kisejtettük, hogy bár ő húzta ki a lábát a csizmából, mégis a mi
lábunk (a magyaroké) szabadult meg a szorítástól.
”
MK
ezúttal egy lábjegyzetben magyarázza el elbeszélőként közvetlenül az
olvasónak, amit
Az új büntetőkódex
ben egy okosabb
tanulótárs kell, hogy a butuska narrátornak elmagyarázzon:
„
Olaszország a térképen egy csizmához
hasonlít.”
Csakhogy ez a második változat nem 1859-ben, hanem
1866-ban játszódik, a csizma növekedése nem
Lombardia,
hanem Velence
tartomány elvesztését jelenti. A történet azonban ugyanúgy a nemzeti ébredés
képeivel folytatódik, mint ebben az 186l-es
változatban. MK tehát két rendkívül hasonló, szinte
azt mondhatnánk egyazon tantermi jelenetet és történetmenetet két különböző,
bár meglehetősen hasonló történelmi szituációra is alkalmazott.
A magyar közvélemény tudathasadásos állapotát 1859-ben, amit az elbeszélés ifjú narrátora is csak nagy nehezen tud
megérteni, Arany László így jellemezte:
Fonák időszak volt ez a magyarra!
Nem sirva vígadt, de ujongva sirt;
ön-fiait ölé a harc viharja,
S itthon örömmel várt felőle hírt,
S míg a harctért saját vérünk takarja,
Ugy megvigadt, hogy könnyével se bút:
Hurráh, megint egy új csatánk veszett el.
Bár benne tízezer magyar esett el.
A kéziratokról
Az elbeszélést MK S darab hozzávetőleg 21 cm hosszú és
17 cm széles lapon, valamint 2, ilyen lapból származó papírszeleten kezdte.
Ez a két szelet a harmadik és a negyedik lap tetejére ráragasztva látható,
és valószínű, hogy ezt a ragasztást maga MK eszközölte, mert az így
létrejött lapok illeszkednek a saját kezű, a lapok tetején középen látható
2, 3,4, 5 arab számozáshoz (a 3-as és 4-es szám magukon a szeleteken
található), és a kék ceruzás nyomdai betűjelzés is egy egységként kezeli
őket Annak a szeletnek, amelyik a 4-es számot viseli, ferdén elvágott alján
egy elveszett sor ékezetei és a sort záró »t« betűje látható. Az elbeszélést
MK egy 46 cm hosszú és hozzávetőleg IS
cm széles szerkesztőségi kutyanyelven és egy ilyennek a nagyjából 29 cm
hosszú darabján folytatta. Ezen kutyanyelvek tetején, középen folytatódik
MK lapszámozása a 6-os, 7-es arab
számokkal. A kutyanyelveket a nyomdában a gyorsabb szedés érdekében részekre
vágták, illetve a 7-es számú lap esetében tépték. A kék ceruzás nyomdai
betűjelzés a következő: A, B, C, D, E az első öt lapon, melyek közül kettő,
mint láttuk, ragasztott; F, G, Gl/2, H, Hl/2 a kutyanyelveken, melyek közül
azonban a Gl/2 egy harmadik kéztől származik, fekete ceruzával, a G betűjel
viszont átmegy a Gl/2 jelű darabra is. Az első lap bal felső sarkában idegen
kéz adta meg a szedési utasítást: „garm.”. A cím alatt
Mikszáth Kálmán kezével a szerző neve áll: „irta
Mikszáth Kálmán
”.