AZ ÖTÖDIK PRÓFÉTA - apparátus

I. Pesti Hírlap, 1888. április 12., 10. évf., 102. sz. (2., 3.1.) A Pesti Hírlap tárcája rovatban, (P-s) jelzettel.

II. Hi. 8. köt Dekameron 1.1917. 154-158.1.

III. Mikszáth Kálmán összes művei. 39. Elbeszélések 13, 1888. szerk. Szegedy-Maszák Mihály, Fábri Anna, S.a.r. Hajdu Péter. Budapest: Argumentum Kiadó. 2001. 50-53.

MK a novella írásának idején Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben

*

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben. Budapest, M. Kir. Államny., 1887-1901. [OSZK]

c. sokkötetes, Rudolf trónörökös által kezdeményezett vállalkozás Szeged

+

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

cikkén dolgozott. Ehhez a cikkhez MK alapos előtanulmányokat végzett. Bár már 1887-ben felröppent a hír, hogy a tanulmány készen van, végleges formájában csak 1889 tavaszán készült el (Vö. Krk 4

*

Mikszáth Kálmán összes művei. 4. Regények és nagyobb elbeszélések 4, 1891–1891, kiad. Király István, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1958. [OSZK]

, 347. 1.). MK az előtanulmányok során találkozhatott az alsóvárosi templom történetével, ami alkalmasint felidézhette szegedi emlékeit is. A templomot az elkészült tanulmány két helyen is említi: „A régi kor épületei közül ma már csak a Mátyás által épített templom áll az Alsó-városon” (Krk 79

*

Mikszáth Kálmán összes művei. 79. Cikkek és karcolatok 29, 1890, kiad. Kroó András, Rejtő István, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1987. [OSZK]

, 20:11-12); „Mindenik városnak van egy olyan dolga, a mivel dicsekszik, Debrecen a kollégiumával, Szeged a Mátyás-templomával” (Krk 79

*

Mikszáth Kálmán összes művei. 79. Cikkek és karcolatok 29, 1890, kiad. Kroó András, Rejtő István, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1987. [OSZK]

,24:33-35).

A novella tehát mintegy a Szeged

+

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

tanulmány melléktermékének tekinthető, más értelemben viszont A beszélő köntös

+

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

előzményének.

Maga az elbeszélés története szájhagyomány útján maradt fenn Szegeden. Arról, hogy a törökök a ferenceseket megerősítették a templom birtokában, van történelmi dokumentum, igaz, nem 1545-ből, hanem 1562-ből (Okmánytár a török hódoltság történetéhez Magyarországon

*

Okmánytár a hódoltság történetéhez Magyarországon, I–II, gyűjtötték Szilády Áron, Szilágyi Sándor, Pest, MTA, 1863. [OSZK]

, kiad. Szilády Áron és Szilágyi Sándor, Pest 1863, II, 285.1.), viszont ebben nincs szó sem nyilvános vitáról, sem a szakács szerepléséről. A szájhagyomány útján fennmaradt történetet MK olvashatta (ha olvasta) Ordinánsz Konstantin: A' Libanus havasi alatt illatozó Titkos értelmű Rózsa

*

Ordinánsz Konstantin: A' Libanus havasi alatt illatozó Titkos értelmű Rózsa. Szeged, Grünn Ny., 1831. [OSZK]

+

Ordinánsz Konstantin [PIM][VIAF]

c. könyvében (Szeged 1831,67:71. 1.):

„(...) kevés idő alatt minden Rend-kor - és nembéli előbb igaz Katolikus keresztény hívek az új tudománynak követésére eltsábitattak, úgy annyira, hogy 1541-dik esztendőben (a’ mint az eredeti Török nyelven íratott, és Levél-tárunkban fenntartott ok-levelek nyilván bizonyittyák) az új Evangyéliomnak hívatlan hirdetői ide is betsúszván az Havi Boldog Asszony tiszteletére szenteltetett Szegedi Királyi Templomnak elfoglalhatása végett a’ helybéli kormányozó Török Basa előtt minden erejeket 's mesterségeket megvetették, végtére gazdag ajándékokkal a' főbb tiszteket megvesztegetvén, annyira vitték a' dolgokat, hogy először ugyan ezen Templomnak Czinteremét elfoglalták; de ezzel meg nem elégedvén, a' Töröknek engedelmével, minket a' Templomnak derék részéből (navi Ecclesiae) kiszorítottak, minékünk egyedül a' Sanctuárium hagyatván meg; (...) Azonban itt sem állapodott meg a' külső Atyafiaknak a' Katolikus hívek ellen forraltt [!] gyűlölködések, sőt a' rókát tulajdon barlangjából kipiszkáló süldisznónak furtsaságát követvén, kézzel, lábbal rajta voltak, hogy a' Katolikusokat jólehet egyedül törvényes birtokosokat kirekesztvén, az egész Templomot elbitangollyák. Hogy pedig álnok igyekezetekben annál könnyebben boldogulhassanak, bizonyos róka ravaszsággal tellyes Vásárhelyi Prédikátort e' végre Szeged Városába nagy ígéretekkel meghívtak; kinek álnok mesterkedésével, de leginkább válogatott drága ajándékokkal a’ legfőbb Török Basát, és várbeli kormányozót úgy annyira lekenyerezték, hogy tsak kevés hijján múlt el, ne hogy a' Sanctuárium bírásától is szegény ügyefogyott Katolikusok végképpen megfosztassanak. Uly váratlan veszélyről, sőt az új Evangyelikusok részére már elhatározott végzésről az akkori Gárdján P. Eszéki Sebestyén magok a’ Törökök által tudósitatván; ez minden erejét arra fordította, hogy az ellenkező Atyafiaknak patvarkodásit, és tsalárd fortélyoskodásit éliből kiforgathassa. (...) kinek is alázatos és zokogó kérésen 's esdeklésén a' különben hitetlen Muselmán megilletődvén, hogy közöttük, és az új Evangyelikusok között fennforgó pörlekedést vélekedése szerént igazságossan eldöntse, mind a' két részt vallásbéli vetekedésre meghatalmazza, 's e' végre bizonyos meghatározott napot rendelvén a' győzedelmeskedni fogó résznek, az egész Templom birtokát szentül megígéri; a' mi több ezen hit vallásos vetélkedésnek megbirálására ítélő személyeket avagy Bírákat neveze ki, még pedig az előkelő oszmányok (Törökök közzül hármat, nevezet szerént Kadi Abdrárt, Kadi Achmetet, és Kadi Mechemetet) - ha szabad mondanom a' keresztény hitnek dolgaiban derék tudósokat! - nem külömben a' Szegedi Polgárok közzűl is három hites tanúkat (...) A' meghatározott vetekedést mind a' két-résznek szükségképpen elkelletett vállalni, ugyan azért a' kirendeltetett napon a' fellyebb említettem ítélő személyek jelenlétében, és az egybegyűltt [!] népnek sokasága előtt elkezdődik a' nem kevesebb tűzzel, mint elszánt bátorsággal felválaltt [!] tusakodás; öszvetartatnak a' bizonyító ellen-okok, öszve vissza forgattatnak a' sz. könyvek, és írásbéli bizonyítások, és ímé, midőn a' szóbéli versengés legnagyobb tűzzel mind a' két rész között folytatódnék, elő áll talám a' konyha szolgálatból egy némelly írás tudatlan együgyű Szerzetes Fráter, és a’ Prédikátor Úrnak szeme közé tekéntvén, a' vetekedést félbe szakasztya, mondván: Nem így Uram? hanem felelly meg nekem ezen kérdésre: Hányan vannak az Evangyélisták? A' Prédikátor, ki magát a' legfontosabb kérdéseknek megfejtésére alkalmasnak és elég tudósnak ítélte, nem kevés nehezteléssel vette a' feltett kérdést, és bizonyos büszkeséggel, és megvetéssel szóba se akartt [!] a' szegény tudatlan Fráterrel állani. Azonban sürgetik ötet a' Bírák, hogy felelne: Ha nem tudtad — úgy mond a' Prédikátor - négyen vannak az Evangyélisták, úgymint Máté, Márk, Lukáts, és János. Hát (így szóll az együgyű Fráter) hol van az ötödik Evangyélista? Erre a' Prédikátor kereken tagadgya, hogy ötödik Evangyélista is lett volna. De a' tudatlan Fráter semmit sem tágítván: Ha olly tudós, 's bölts ember vagy - úgy mond - hol van az ötödik Recsep nevezetű Evangyélista: a' melly kérdésre a' Prédikátor egyedül hangos nevetéssel és hahotával felelni elégnek tartotta. Azonban a' Török Bíráknak felettébb megtetszett az együgyű Fráternek unszolása; ugyan azért Ibrahim Basának felkelése után a' Bírák is felkelvén ülésekből, a' Templomnak igaz, és örökös birtokát törvényes végzéssel a' mi részünkre végképpen elítélték, mondván: Nefélly Pap Gazda! Tiéd a' Templom.”

Mint látható MK személynevei történelmileg hitelesek, elbeszélésének menete nagyjából megegyezik Ordinánszéval (a protestánsok elszaporodása, a megvesztegetések, a templom megosztása mint a vita előzményei), viszont a vásárhelyi prédikátor felléptetését csak a forrás magyarázza meg, MK-nál érthetetlen marad, hogy a szegedi protestánsokat miért a vásárhelyiek képviselik. A fő eltérés, hogy MK-nál a négy evangélista és Recef helyett a négy nagy próféta és Mohamed áll. Ordinánsz leírását úgy szokták értelmezni, hogy a prédikátor nevetése megsértette a török bírákat, akiknél Recef arab egyházi szerző nagy tiszteletben állt. (Reizner J.: Szeged története

*

Szeged története. Szerk. Papp Gyula, Kristó Gyula. Szeged, Somogyi Könyvtár, 1983-2010. [OSZK]

+

Reizner János [PIM][VIAF]

. Szeged, 1899,1.116-117. l.; Szakály F. in: Szeged története

*

Szeged története. Szerk. Papp Gyula, Kristó Gyula. Szeged, Somogyi Könyvtár, 1983-2010. [OSZK]

. Szerk. Kristó Gy. Szeged 1983,1.649.1.) Lehetséges, hogy MK túlságosan obskúrusnak találta ezt a változatot, de az is lehet, hogy Szegeden ezt az alternatív változatot hallotta. (Mindenesetre MK egyik törzshelye Szegeden a Próféta volt.)