Az öregek
Kézirat
Kézirat. OSZK Fol. Hung. 2169/3
65-71. folio.
Megjelent
I. Pesti Hírlap, 1888. július
25., 10. évf., 205. sz. (1., 2., 3., 4. 1.) »A Pesti Hírlap
tárcája« rovatban, névjelzés nélkül.
II. Pipacsok a buzában. Tizennyolc
elbeszélés. Bp. 1890. Révai Testvérek kiad. MKm 4. köt. 125-138.
1.
III. [2. kiad] 1893.
ua.
IV. [3. kiad.] 1897.
ua.
V. [4. kiad.] 1901. ua.
VI. [5. kiad.] 1903.
ua.
VII. [6. kiad.] 1908.
ua.
VIII. Jk. 27. köt. 1910. Kisebb
elbeszélések IV. 84-94. 1.
IX. Mikszáth Kálmán összes művei.
39. Elbeszélések 13, 1888. szerk. Szegedy-Maszák Mihály, Fábri Anna,
S.a.r. Hajdu Péter. Budapest: Argumentum Kiadó. 2001. 87-94.
A novella főhősének MK jó pár saját vonását ajándékozta
oda: neves író, parlamenti képviselő, mégpedig mameluk, életkoruk azonos
(igaz, az elbeszélő harmincnyolc évesnek mondja magát, míg MK ekkor
negyvenegy, de mindig letagadott 2-3 évet), anyját Marinak hívják, tanítójuk
neve azonos. A kézirat néhány törölt változatából az is kiderül, hogy a
kezdeti koncepció szerint Kálmánnak hívták volna; a végleges változatból
MK eltüntette a főhős nevét, mégpedig
mintegy hangsúlyozva névtelenségét: „- Tudják-e mi történt, he... Ki van
itt a faluban? - s megmondja a nevemet.” De „a Mari fia”
megnevezés is érthető így. A szülőfalu neve sem hangzik el, a szomszéd falu
neve pedig fiktív. Természetesen e hangsúlyozott elhallgatás ellenére sem
nehéz felismerni MK szülőfalujának, szülőföldjének
színeit az elbeszélésben, hiszen ezek jó pár írásából ismerősek, ahogyan a
hazatérés megírásának nosztalgikus hangolása is. Mindazonáltal nem kell
feltétlenül azonosítanunk az elbeszélő-főszereplőt a szerzővel. A főhős azon
kijelentését, miszerint „Nem gondolkozom én soha”, éppúgy tekinthetjük
a mikszáthi önirónia, mint a főszereplőtől való
szerzői distinkció megnyilvánulásának.
MK
gyakorta és kedvvel írt öreg emberekről, de a kedves, aranyszívű,
szeretetben megöregedett pár (pl. A fekete kakas
*
Krk 12, 5-54. 1.Mikszáth Kálmán, összes művei. Regények és nagyobb
elbeszélések 12, 1899-1901. Sajtó alá rend. Király István. Budapest,
Akadémiai. 1959.
[OSZK]
*
, különösen 9-13. 1.) nem az
egyetlen típus, amelyet szerepeltet. Ellenpéldaképpen a Prakovszky, a siket
kovácsMikszáth Kálmán, összes művei. Regények és nagyobb
elbeszélések 12, 1899-1901. Sajtó alá rend. Király István. Budapest,
Akadémiai. 1959.
[OSZK]
*
(Krk 8, 95-182. 1.Mikszáth Kálmán összes művei. 8. Regények és nagyobb
elbeszélések, 1895-1897. Szerk. Bisztray Gyula, Király István. S.a.r.
Bisztray Gyula. Budapest: Akadémiai. 1958.
[OSZK]
*
) Gáljára
hivatkozhatunk, aki testének pusztulásától frusztráltabb és csak egyre
gonoszabb lesz. MK másik Az öregek című elbeszélése (JkMikszáth Kálmán összes művei. 8. Regények és nagyobb
elbeszélések, 1895-1897. Szerk. Bisztray Gyula, Király István. S.a.r.
Bisztray Gyula. Budapest: Akadémiai. 1958.
[OSZK]
*
16,
82-100.1.) mutat némi hasonlóságot jelen novellával: a teljes
elhagyatottságban élő öreg házaspár, az öreg szabó, aki nem hajlandó
tudomást venni a divat változásairól és végül az odacsempészett ajándék, a
drágábbik szövetből készült öltöny, melynek kabátzsebei ráadásul tele vannak
szentjánoskenyérkével.
Jubileumi kiadás. Mikszáth Kálmán munkái. 1-32. köt. Bp.
Révai Testvérek kiad. 1910.
[OSZK]
A kéziratról
Az elbeszélést MK két hozzávetőleg 21 cm hosszú és 17
cm széles lapra, majd hozzávetőleg 15 cm széles szerkesztőségi
kutyanyelveknek egy 42 és egy 38 cm-es darabjára, majd 5 darab hozzávetőleg
46 cm hosszú és 15 cm széles szerkesztőségi kutyanyelvre írta. Az egyes
lapokat MK a lap tetején, de eltérő helyeken
(jobb, bal, jobb, közép) 1, 2, 3, 4, majd a hatodik laptól kezdve a lap bal
felső sarkában 1, 2, 3 arab számokkal számozta. A K-ot a nyomdában a gyorsabb szedés
érdekében részekre vágták, és az egyes részeket A, A1/2, B, Bl/2, C, Cl/2,
D, E, F, G, H, I, K, Kl/2, L, M, N, Nl/2, O, P, R, S, T, U, V betűkkel
jelölték, A Bl/2, C, D, N és O jelű darabokat utólag kettévágták. Az első
lap jobb felső sarkában maga MK adta meg a szedési utasítást:
„garmond”. Az 1. és a 2. lap hátoldalán MK egy-egy -
áthúzott – versfogalmazványa található. A 2. oldal hátoldalának tetején
26-os oldalszám (?) alatt:
A kis pipere csináló
Azt sem tudom hol a fejem
Annyi a gondom hogy ezer
<A babuimat>
Ruházni a babuimat
Teher, ámbár édes teher
Velok alszom, velok járok,
Mar ket napja varrok rajok
Annak czipöt, egy kimenöt,
A masiknak fodros ruhat
S most <egy> kalappal kell meglepnem
Emezt a harmadik babat,
a nevenapjan holnaputan...
Csitt! Csak meg nem hallotta tán?...
Az 1. oldal hátlapján 27 oldalszám (?) alatt:
Gyerekek gyertek ki velem
Ki a retre a mezore
Hadd lám ki tud jol rímelni
Az lesz a mama koltoje
A kik a vízbe bemennek
No mik azok ott? - -
Egyik tarka masik fehér
A viz csak a terdükig –
Es annak a melyik tarka
Felkunkorodott a - -
(A versekről részletesebben a Krk
*
Versek, mesék c. kötetében lesz szó.)
Mikszáth Kálmán összes művei. Szerk. Bisztray Gyula,
Király István. Budapest: Akadémiai. 1958–
[OSZK]
Irodalom
Nagy Miklós
„A korba való beilleszkedés és Mikszáth alakjai.”
Mikszáth emlékkönyv
*
(szerk.
Fábri Anna). Budapest, 1997, 34-35. 1. Myzer apó kortól elmaradt életmódját elemzi:
„Szinte vízözön előtti lény az elszegényedett, süket Myzer János bácsi
feleségével együtt. Bár a nyolcvanas
évek közepét mutatja a naptár, az aggastyán sem
Deák haláláról, sem Tisza Kálmán
politikai fordulatáról nem tud. Megállt valahol Andrássy vagy
Lónyay Menyhért éveiben, s a kiegyezés
esküdt ellenségeként így fenyegetőzik: „...pünkösdi királyság ez a
tietek, mert úgy közétek üt Tisza Kálmán (...),
hogy lábatok sem éri a földet.” A Tisza mamelukjának
rajzolt történetmondó megjegyzése ehhez: „Miért rontottam volna meg
reményeit - illúzióit?” Myzer néni útravalóul egyetlen almájukat
adja a kedves vendégnek.”
„A derék ósdi emberek, a Myzerek, Kupolyiak szencsések, mert többnyire
alig veszik észre, mekkorát változott körülöttük a világ. Ritkán
panaszkodnak, legföljebb barátaik halála, új intézmények feltűnése
miatt.”
Mikszáth-emlékkönyv : tanulmányok az író
születésének 150. évfordulójára, 1847-1997. Szerk. Fábri Anna. Horpács.
1997.
[OSZK]
Kiemeli azt is, hogy Myzer apó MK azon kevés [?] alakjai közé
tartozik, akik „megvetették a Bach-rendszert”:
„
Mikszáth írásaiban kevés a
Garanvölgyihez hasonló típus, az sem mind rokonszenves (...). Myzer anyó
kifakadásából értesülünk férje abszolutizmus alatti hazafias
magatartásáról: (...) „megint megjárod, Jani. Két esztendeig ültél már
a nagy szájadért.” Lehetséges, hogy a művész tudatosan
tartózkodott részletezőbb megfestésüktől. Fölöslegesnek vélhette a
versengést e téren Jókaival meg A báróné ténsasszony
*
t (1882) megteremtő Tolnai Lajossal.”
Tolnai Lajos: A báróné ténsasszony. Budapest. Révai.
1882.
[OSZK]