A MEXIKÓI KAPITÁNY
Kézirat
Kézirat. OSZK Fol. Hung. 2169/2
217. folio
Megjelent
Pesti Hírlap, 1888. április 22.,
10. évf., 112. sz. (4. l.) rovaton kívül, teljes
névjelzéssel.
A jó ember
c. MK-novellára írt válasz, mely
A
mexikói kapitány
címmel jelent meg a Pesti Naplóban
*
,
A
jó ember
jegyzetei közt olvasható. MK válaszában
dicséri Veritas novellájának irodalmi érdemeit, elutasítja viszont a polémia
alapjául szolgáló normát, a hűséget a tényszerűségként felfogott valósághoz
mint az irodalommal szemben támasztott követelményt. MK tehát azt
állítja, hogy története teljes egészében fiktív volt, a felhozott példa
azonban némiképp ellentmond ennek. Hiszen Jókainak
A lélekidomár
Pesti napló, fel.szerk. Szenvey József, Pest,
Császár Ferenc, 1850-1939.
[OSZK]
*
c. regénye valóságos
személyekből, Ráday Gedeonból és Lautsik Mátéból gyúrta össze Lándory Bertalan alakját, bár ezeknek
valóságos tettei csak mintegy bevezetéséül vagy hátteréül szolgálnak az ezek
után kezdődő teljességgel fiktív cselekményhez. MK hivatkozása
tehát azt sugallja, hogy ő is valamilyen valóságos szituációból kiindulva
alkotta meg történetét, ami a fikcionalitás jogával kapcsolatos
vélekedéseinek súlyát természetesen nem csökkentheti.
Jókai Mór Összes Művei, Regények 51, A
lélekidomár, 1888-89, sajtó alá rend. Sándor István, Budapest, Akad. Kiadó,
1967.
[OSZK]
Megjegyzendő, hogy MK nem találomra hivatkozott
Jókai valamely regényére:
A
jó ember
a
Nemzet
*
tárcarovatában jelent meg, és ezt a regényét
ugyanitt közölte Jókai is; április 1-jén, 4-én és 5-én egymás mellett jelent meg
A
lélekidomár
Nemzet. Főszerk. Jókai Mór. Budapest, Athenaeum,
1882-1899.
[OSZK]
*
73., 74. és 75. folytatása és
A
jó ember
három része. A két írás között persze a
szegedi királyi biztosságok is kapcsolatot teremtenek, mint arra
MK felhívja a figyelmet, de a két
szöveg azokban, akik a lapban olvasták, vizuálisan is összekapcsolódott, ami
a tematikus kapcsolatnál sokkal szorosabb kapcsolat, még ha számunkra immár
külsődlegesnek is tűnhet. MK ugyanakkor a lehető
legaktuálisabb példára, egy még befejezetlen regényre hivatkozik, hiszen
április 22-én
Jókai
regényének még csak a 89. része jelent meg a 110-ből. MK egyébként
figyelemmel kellett hogy kísérje
A lélekidomár
Jókai Mór Összes Művei, Regények 51, A
lélekidomár, 1888-89, sajtó alá rend. Sándor István, Budapest, Akad. Kiadó,
1967.
[OSZK]
*
alakulását, minthogy mindaz, amire a regényből hivatkozik, nem
A
jó emberrel együtt jelent meg. A „derűre-borúra
házasítja” kitétel feltételezi Lándory második házasságának
ismeretét, ami csak a 85. folytatásban, április
15-én látott napvilágot. Nem tudom, mindezek ellenére nem volna-e
túlzás azt feltételezni, hogy némi irónia bujkál abban is, hogy az
ellen-elbeszélésre, amely „egy háládatos emberről” szólt, és éppen azt
kifogásolta, hogy az azonosnak tekintett személy MK változatában nem
volt hálás, arra a Jókai-regényre hivatkozva válaszol,
amelynek márciusban napvilágot látott szentenciózus megfogalmazása szerint
„A hála mindig egy neme a gyűlöletnek” (
Jókai összes Művei, Regények
51, A lélekidomár
Jókai Mór Összes Művei, Regények 51, A
lélekidomár, 1888-89, sajtó alá rend. Sándor István, Budapest, Akad. Kiadó,
1967.
[OSZK]
*
246.
l.).
Jókai Mór Összes Művei, Regények 51, A
lélekidomár, 1888-89, sajtó alá rend. Sándor István, Budapest, Akad. Kiadó,
1967.
[OSZK]
A kéziratról
Az elbeszélést MK 3 fehér lap darabjaira írta, melyek
eredetileg 21 cm hosszúak és 16,5 cm szélesek lehettek. Csak az utolsó lap
ép, noha csak a felső harmadán van írás. A K első lapja egy ilyen lap
hozzávetőleg 17 cm, a második egy hozzávetőleg 18,7 cm hosszú darabja. A
lapokat MK a lapok tetején középen 2, 3 arab
számokkal számozta. A K-ot a
nyomdában a gyorsabb szedés érdekében részekre vágták, és az egyes részeket
1, 2, 21/2, 3, 31/2 arab számokkal
számozták. Az első lap jobb felső sarkában maga MK adta meg a
szedési utasítást: „garmond”.