A kétezer éves ember
Kézirat
Kézirat. OSZK Fol. Hung.
2169/3 121-122. folio, A kétezer éves asszony címmel.
Megjelent
I. Pesti Hírlap, 1888.
szeptember 20., 10. évf., 260. sz. (1. 1.) A Pesti Hírlap tárcája rovatban,
névjelzés nélkül.
II. Pipacsok a búzában.
Tizennyolc elbeszélés. Bp. 1890. Révai Testvérek kiad. MKm 4. köt. 62-65.
1.
III. [2. kiad] 1893. ua.
IV. [3. kiad.] 1897. ua.
V. [4. kiad.] 1901. ua.
VI. [5. kiad.] 1903. ua.
VII. [6. kiad.] 1908. ua.
VIII. Jk. 28. köt. Kisebb
elbeszélések V. 1910. 31-33. 1.
IX. Mikszáth Kálmán összes
művei. 39. Elbeszélések 13, 1888. szerk. Szegedy-Maszák Mihály, Fábri Anna,
S.a.r. Hajdu Péter. Budapest: Argumentum Kiadó. 2001. 105-107.
Budapest nagyvárosi
élete MK
novelláinak gyakori témája, ami egyáltalán nem meglepő, hiszen életében a
leghosszabb időt itt töltötte. A városi tömegközlekedés nem ritkán szerepel
helyszínként. A nagyvárosi tömegközlekedés új helyzet elé állította az
embereket, amikor szűk helyen összezárta és egymással szembe ültette őket,
ugyanakkor azonban a beszédet csak igen korlátozott mértékben engedte meg.
Erre a helyzetre az irodalom is reflektált, a tömegközlekedés, a félszeg
kapcsolatteremtési kísérletek irodalmi témává váltak. Így MK
Az elképzelt méz
*
c.
novellájának (Krk 41,47-59. l.Mikszáth Kálmán összes művei. 41. Elbeszélések 15,
1891–1893. Szerk. Bisztray Gyula. Budapest: Akadémiai, 1978.
[OSZK]
*
) központi
részében, ahol egyébként az omnibusz-lovakon való élcelődést mint egy
korábbi korszak általános novella-tárgyát említi: „A becsületes pékek,
kiket apáink humora úgy mutatott be, hogy ők egyre vastagodnak, míg a
sóspereczeik egyre vékonyodnak, már múmiák. A pékeket felváltották az
omnibuszok. Az omnibusz-lovakat felváltották a tanfelügyelők; a
tanfelügyelőket felváltották a miniszterek.” (Krk 41, 50:38-51. 1Mikszáth Kálmán összes művei. 41. Elbeszélések 15,
1891–1893. Szerk. Bisztray Gyula. Budapest: Akadémiai, 1978.
[OSZK]
*
). Érdemes azonban e tematikával kapcsolatban
megemlíteni Tömörkény István
Úton c., káprázatos humorú, szintén
1888-as lóvasúti történetét is (A tengeri város. Elbeszélések 1885-1896Mikszáth Kálmán összes művei. 41. Elbeszélések 15,
1891–1893. Szerk. Bisztray Gyula. Budapest: Akadémiai, 1978.
[OSZK]
*
,
Bp.
1956, Szépirodalmi, 92-96. 1.).
Tömörkény István: A tengeri város :
elbeszélések : 1885-1896; [sajtó alá rend. Czibor János]. [Budapest] :
Szépirod. Kiadó, 1956 [Budapest] : Athenaeum Ny.
[OSZK]
Nem ez az egyetlen története MK-nak, amelyben az ellesett
hétköznapi eseményből a novella végén általánosító tanulságot von le az örök
emberire nézve. A
málna
*
c. novella utolsó sorai pl. így hangzanak: „- Íme az
örök emberi - mondá egy útitársunk nevetve -, küzdenek valamiéit, s
mikor nagy fáradsággal hozzájutottak, könnyedén elhajítják.” (Krk 36,142Mikszáth Kálmán összes művei. 36. Elbeszélések 10,
1884–1885, kiad. Rejtő István, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1966.
[OSZK]
*
) Ezzel az apró rajz végül tanmesévé
minősül át.
Mikszáth Kálmán összes művei. 36. Elbeszélések 10,
1884–1885, kiad. Rejtő István, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1966.
[OSZK]
A kéziratról
Az elbeszélést MK egy hozzávetőleg 21 cm hosszú és 17
cm széles lapra, egy hozzávetőleg 45 cm hosszú és 14,6 cm széles
szerkesztőségi kutyanyelvre, valamint egy ilyennek hozzávetőleg 21 cm hosszú
töredékére írta. A lapok közül MK a másodikat 2-es arab számmal
számozta. A K-ot a nyomdában a gyorsabb szedés érdekében részekre vágták, és
az egyes részeket A, B, C, D, E, F betűkkel jelölték. Az első lap jobb felső
sarkában idegen kéz adta meg a rovatbesorolást és a szedési utasítást:
„Tárca garm”.
Irodalom
Várdai Béla: MK
*
. Budapest, 1910, 127. 1.
ezt az írást a Pipacsok a búzábanVárdai Béla: Mikszáth Kálmán. Budapest:
Franklin. 1910.
[OSZK]
*
c. kötet
újabb termésű darabjai közül a legkitűnőbbnek nevezi: „Az újabb termésből,
mely tárgyát gyermekkori emlékeiből, a nép és a gentry életéből, a
megyei igazságszolgáltatás köréből veszi s egy-két regényes téma is akad
benne, legkitűnőbbnek egy igen rövid, háromoldalas rajzocskát tartom,
A kétezer éves ember-t. Ennek
minden sora él, az egyedi jelenségben rejlő örök emberi tanulságnak
zseniális meglátásával van írva.”
Mikszáth Kálmán: Pipacsok a buzában. Budapest:
Révai, 1890.
[OSZK]