A DEMOKRÁCIA LEGENDÁJA
Kézirat
Kézirat. OSZK Fol. Hung. 2169/2
198-199. folio
Megjelent
I. Pesti Hírlap, 1888. március
23., 10. évf., 83. sz, (1. l.) »A Pesti Hírlap tárcája« rovatban,
névjelzés nélkül.
II. Hi. 13. köt. Anekdoták II.
1917. 103-106. l.
Ez a kis írás talán közelebb áll a politikai karcolatokhoz, mint az
elbeszélésekhez. MK-t mint a szabadelvű párt
meggyőződéses hívét általában aggodalommal töltötte el a magyar liberalizmus
helyzete. Itt egy rövid, a népmesék (Szent Péter számára otthonos) világára
emlékeztető, hármas szerkezetű társadalmi panorámában mutatja be a liberális
eszmék gyökértelenségét Magyarországon. A tanulság is a politikai
publicisztikára emlékeztet: itt még a szent se maradna liberális
gondolkodású.
Egy 1886-os karcolatban (
Az emberiség
komédiája.
*
Krk 73, 65-68. l.Mikszáth Kálmán összes művei. 73. Cikkek és karcolatok
23, 1886. július–december, Kiad. S. Fürth Éva, Rejtő István, Budapest:
Akadémiai Kiadó, 1979
[OSZK]
*
) MK már kipróbálta
Szent Péter földi utazgatásának témáját. Ott a szent riporterként járta be
Európát,
hogy végül meggyőződjön róla, majd az Úristent is meggyőzze, az emberiség
megérett egy újabb özönvízre.
Mikszáth Kálmán összes művei. 73. Cikkek és karcolatok
23, 1886. július–december, Kiad. S. Fürth Éva, Rejtő István, Budapest:
Akadémiai Kiadó, 1979
[OSZK]
A kéziratról
Az elbeszélést MK két hozzávetőleg 15 cm széles és
hozzávetőleg 45 cm hosszú szerkesztőségi kutyanyelvre és egy ilyennek kb. 10
cm hosszú darabjára írta. A kutyanyelveket a lapok tetején MK 2, 3 arab
számokkal számozta. A K-ot a
nyomdában a könnyebb szedés érdekében részekre vágták és kék ceruzával A, B,
C, D, E, F, G, H, H1/2 betűkkel jelölték. Az első lap tetejének jobb oldalán
maga MK
adta meg a szedési utasítást: „b. d.”
Irodalom
Király István: Mikszáth
Kálmán
*
. Budapest, 1952.
Művelt Nép. 80-81. l. ezt az írást azon „kitűnő karcolatok”
között sorolja fel, amelyek mint anekdoták MKöntudatlan
társadalomkritikáját hordozzák a nyolcvanas években, és amelyekből
MK későbbi „kritikai realizmusa”
kifejlik: „
Mikszáth tudatában, világnézetében
persze távolról sem jutott el még azokhoz a következtetésekhez, amelyek
felé a maga körül látott tények ereje hajtotta tollát, s amelyeknek
novellái művészi igazságában hangot adott. Elsősorban ez érteti meg
„kerülgető” stílusát s ami ezzel szorosan összefügg:
anekdotizmusát. Mind a
Nagy Regdon Mihály
, mind pedig
Az elfelejtett
rab
lényegében anekdota volt a megformálás és előadás
módjában egyaránt. Anekdoták voltak a nyolcvanas évek többi kitűnő
karcolatai is:
A kormány
támaszai, Magyar
Demokraták, Közigazgatási
történetek, A
statisztika, A
pénzügyminiszter reggelije, A százegyedik asszony, Vidéki
alakok, A demokrácia legendája,
A tekintetes árvaszék
stb. Mikszáth kritikai realizmusa az
anekdotából fejlett ki és mindvégig magán hordta születésének
jegyeit.”
Király István: Mikszáth Kálmán. Budapest:
Művelt Nép. 1952.
[OSZK]