A »BURKUS«

Bibliográfiai adatok

Szerző: Mikszáth Kálmán

Bibliográfiai adatok

Cím: Mikszáth Kálmán összes művei 39. kötet

Alcím: Mikszáth elbeszélések XVI. (1893-1897)

Dátum: 2007 1888

Kiadás helye: Budapest

Kiadó: Argumentum Kiadó

ISBN:

Sajtó alá rendező: Hajdu Péter

Szerkesztő: Fábri Anna

Nyelvek:

Kulcsszavak:

Mikszáth Kálmán
novella
19. századi szépirodalom

Szövegforrások listája:

Szövegforrás mk-39-b-witKrk: Mikszáth Kálmán összes művei. 39. Elbeszélések 13, 1888. szerk. Szegedy-Maszák Mihály, Fábri Anna, S.a.r. Hajdu Péter. Budapest: Argumentum Kiadó. 2001. 62-69.
Szövegforrás mk-39-b-witNEMZET: Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban
Szövegforrás mk-39-b-witALMANACH: Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.
Szövegforrás mk-39-b-witPIPACS1: Pipacsok a búzában. Tizennyolc elbeszélés. Bp. 1890. Révai Testvérek kiad. MKm 4. köt 66-79.1.
Szövegforrás mk-39-b-witPIPACS2: [2. kiad.] 1893. ua.
Szövegforrás mk-39-b-witPIPACS3: [3. kiad.] 1897. ua.
Szövegforrás mk-39-b-witPIPACS4: [4. kiad.] 1901.ua.
Szövegforrás mk-39-b-witPIPACS5: [5. kiad.] 1903. ua.
Szövegforrás mk-39-b-witPIPACS6: [6. kiad.] 1908. ua.
Szövegforrás mk-39-b-witJK: Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

Elektronikus kiadás adatai:

project manager: Palkó Gábor

Szerkesztő: Labádi Gergely

XML szerkesztő: Mihály Eszter

XML szerkesztő: Bobák Barbara

XML szerkesztő: Gál Richárd

Felelős kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Kiadás:

digital edition

A kiadásról:

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Kiadás helye: Budapest

2015 ©Free Access - no-reuse

A kódolásról:

XML TEI P5 Szerkesztői megjegyzések az elektronikus kiadáshoz.

Verzió: mk-39-b-witKrk : Mikszáth Kálmán összes művei. 39. Elbeszélések 13, 1888. szerk. Szegedy-Maszák Mihály, Fábri Anna, S.a.r. Hajdu Péter. Budapest: Argumentum Kiadó. 2001. 62-69.

A „BURKUS”

Jegyzet Burkus - A szó jelentése: porosz. Mindmáig népszerű kutyanév. Vö. Tömörkény István: Burkus. A tengeri város. Elbeszélések 1885-1896. Budapest 1956. Szépirodalmi. 260-264.l. Tömörkény novellája 1895-ben jelent meg.

Sok ember volt már, akit egy-egy kecske táplált; meg farkasban is akadt olyan, aki beállott szoptatós dajkának és nevelte Romulust.

Hanem ezeken mind túltesz egy kutya, aki hármunkat tartott el egyszerre. Szavamra mondom,

sohasem

Szövegforrás:
Pipacsok a búzában. Tizennyolc elbeszélés. Bp. 1890. Révai Testvérek kiad. MKm 4. köt 66-79.1.
[2. kiad.] 1893. ua.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

soha nem

ismertem nagyobb irodalompártolót ennél a kutyánál az országban. Bizony érdemes elmondani a históriáját.

Sok, sok esztendeje van már annak, mikor egy lapot alapítottunk a vidéken, „Hírkürt” volt a címe. Hárman, kezdő fiatal írók, szövetkeztünk az alapításra, nagy reményekkel, nagy álmokkal. Micsoda áldott fejőstehénke lesz abból, ha beüt. Csak hétszáz előfizetőre számítottunk, az igaz, de hát a hirdetések, „nyíltterek” is sok jövedelmet hajtanak. Vidéki szerkesztők akkor veszítenek össze egyeseket és bankokat, s kényszerítik „nyílttérezésre”, amikor nekik teszik.

Aztán milyen tekintélyünk lesz a vidéken! Hogy félnek majd tőlünk, hogy becézgetnek; a Hírkürt lesz a melegágy, ahonnan valami állásokra kapaszkodunk fel, még tán képviselőnek is felküldenek valamelyikünket.

Egy lap, egy saját lap, édes istenem, de nagy dolog. Abból minden telik, kenyér, befolyás, babér, sőt még szerelem is. Igen, még szerelem is.

Ne tessék, kérem, nevetni, mert valóban úgy áll a dolog, hisz ott vagyunk a szerelem egyik forrásánál

Jegyzet a szerelem egyik forrásánál - MK Az elképzelt méz

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

c. elbeszélésében ugyanezeket a gondolatokat igen hasonló megfogalmazásban írta meg. több szó szerinti egyezéssel is. Az a változat valamivel részletesebb, hiszen ott a novella cselekménye éppen egy munkatárs által írt ismerkedési hirdetésből nő ki.

„…tetszett ugyanis a mennyei gondviselésnek minket igen közel tenni a szerelem forrásainak egyikéhez, persze a leghitványabbhoz, ahová csak az elhagyottak járnak (mint ahogy a csóka csak az ökörnyomból iszik). E forrás vékony, sovány, egészségtelen s környékén nincsen gyep, színes virág, csak hervatag petrezselyem. A ›Kis hirdetéseket‹ értem, Vénus pocsolyáját, amely a lap negyedik oldalán terül el, a Merkúrnak szentelt berekben. Itt rikító tavasz virít, folynak a titokzatos szavakba rakott korrespondenciák. rendez-vous-k, házassági ajánlatok; részint dévaj pajkosságból, részint, hogy a rovat minél élénkebb, minél gazdagabb és változatosabb legyen, mint agent provocateurök maguk a lap munkatársai is beleugranak a levelezésbe”(Krk41.47:39-48:14

Mikszáth Kálmán összes művei. 41. Elbeszélések 15, 1891–1893. Szerk. Bisztray Gyula. Budapest: Akadémiai, 1978. [OSZK]

Hasonló szavakkal írta le a kishirdetéseket Homlódyné, A Noszty fiú esete Tóth Marival

Mikszáth Kálmán összes művei. 20. Regények és nagyobb elbeszélések, 1906–1907. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1960. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

egyik szereplője is (Krk 20, 164:36-38

Mikszáth Kálmán összes művei. 20. Regények és nagyobb elbeszélések, 1906–1907. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1960. [OSZK]

): „Úgy van, hirdetést, úgynevezett apróhirdetést, aminőkkel tele vannak most a lapok urolsó oldalai. Ámornak pocsolyái.”

(amit Halápy Laci, a főmunkatárs találóan „VénusnJegyzet Vénus - a szerelem istennője a rómaiaknál pocsolyájának” nevezett el), persze a leghitványabbnál, ahova csak az elhagyottak járnak (mint ahogy a tyúk csak az ökörnyomból iszik); a „kis hirdetéseket” értem, mert ezeket is megkezdtük a lap negyedik oldalán a Mercur

Jegyzet Mercur - a kereskedelem istene a rómaiaknál (németes alak)

nak szentelt berekben. S egypár álházassági ajánlattal s viszonykeresési ömlengéssel mint agent provocateurök

Jegyzet agent provocateurök - titkosügynökök

megnyitottuk Vénusnak is a mezőt.

De nem volt szerencsénk. Rosszul indultak az ügyek.

A másik lap, a „Hírharang” csípősen ledorongolt, s a közönség nem

karolt fel eléggé

Szövegforrás:
Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban
Pipacsok a búzában. Tizennyolc elbeszélés. Bp. 1890. Révai Testvérek kiad. MKm 4. köt 66-79.1.
[2. kiad.] 1893. ua.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

karolt fel eléggé bennünket

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

. Lassan csepegtek az előfizetések, alig bírtuk felvinni nyolcvanra. Pedig milyen friss, játszi volt a lap. A hírrovat pikáns és szellemes, a vezércikkek magvasak és méltóságteljesek. Kivált

Lászky

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.
[2. kiad.] 1893. ua.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

Laszky

Jegyzet nyomdahiba, a továbbiakban mind a N

Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban

, mind a Pi

Pipacsok a búzában. Tizennyolc elbeszélés. Bp. 1890. Révai Testvérek kiad. MKm 4. köt 66-79.1. [2. kiad.] 1893. ua. [3. kiad.] 1897. ua. [4. kiad.] 1901.ua. [5. kiad.] 1903. ua. [6. kiad.] 1908. ua.

Lászkyt hoz

Lászky

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

Gyurinak (a szerkesztő

kollégámnak

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

collégámnak

collegámnak

) a Times elleni polémiája volt felette sikerült. Csakhogy kár a vidékiek elé gyöngyöt szórni

Jegyzet a vidékiek elé gyöngyöt szórni - Vö.: „Ne adjátok a szent dolgokat a kutyáknak és gyöngyeiteket se szórjátok a sertések elé, különben még eltapossák lábukkal, és megfordulva széttépnek benneteket!” Máté 7,6.

Bizony gyengén álltunk. A tizedik számnál zsibbasztó aggodalom fogott el. Miből élünk meg? A nyomor ott állott a küszöbünkön.

Szidtuk a sorsot a

mostohaságért

a mostohaságáért

, a közönséget, mely nem fizet elő, a szatócsokat, akik nem hirdetik portékáikat, a királyokat, akik nem csinálnak háborút, hogy a hírlapokat kelendőbbekké tegyék.

De az mind hiábavaló volt, s velünk együtt egyre soványodott a fejőstehénke is: a lap. A táviratokat be kellett szüntetnünk, mert nem bírtuk fizetni, munkakedvünk meglohadt, s ollózott hírek és tárcák éktelenítették a hasábokat. Szegény Hírkürt, nagyon meglátszott rajta a rossz koszt.

Halápy Laci, aki főmunkatárs, kiadóhivatali főnök, írnok és expeditor

Jegyzet expeditor - a levelek feladását végző személy

volt egy személyben, búsan üldögélt egész napokon át az asztalánál, feszülten figyelve a lábcsoszogásokat odakünn, érkező előfizetőket,

hirdetőket lesve, de

hirdetőket, de

mintha meg lettünk volna átkozva, néha napokig nem jött felénk egy lélek sem a szedőfiúkon kívül.

A kétségbeesés e sötét napjaiban, mikor már az utolsó fillérünk is elfogyott, végre elmosolyodott a gondviselés, s egy igazi lábcsoszogást hallott Halápy az ajtó előtt.

Élénken emelte fel fejét. Lászky Gyuri izgatottan ugrott fel.

Az ajtó megnyílt, s egy potrohos alak lépett be rajta. Mindnyájan ösmertük látásból. A város leggazdagabb embere volt, Werner, a milliomos.

Nagy feje le volt eresztve búsan, rőt, vastag bajusza lefelé konyult, homlokáról csurgott az

izzadság

izzadtság

– Ez a szerkesztőség? – kérdé nyöszörgő hangon.

– Igenis ez – felelte Halápy. – Mivel szolgálhatunk?

– Engem nagy csapás ért – monda fojtottan, rekedten. – De engedjenek leülni.

– Oh, kérem.

Leült és kivette zsebkendőjét, törülgetni kezdvén kidülledt sárgás szemeit.

– Ne vegyék, kérem, rossz néven, hogy könnyezek.

– Csak méltóztassék.

– Hirdetni jöttem. Oh, istenem. Szegény kutyám, szegény jó Burkus kutyám. Elveszett. Itt hagyott engem. Az én Burkusom! Az én jó Burkusom. No megállj, Burkus!

Valóban, Werner úr mindig egy nagy kutyával volt látható a sétányokon és utcákon.

– Tehát a kutyát kívánja ön hirdettetni? Hányszor?

– Oh, milyen állat volt az! Még vándorlólegény koromban szegődött hozzám, mert nem szégyenlem bevallani, hogy az voltam, azóta mindig velem volt, mint az árnyék, szerencsét hozott rám, tessék elhinni, s most eltűnt mellőlem, semmi nyoma.

– Hogy nézett ki a tiszteletre méltó eb?

– Oh az valami gyönyörű volt. Ha láttak volna, uraim.

– Mik az ismertetőjelei? Milyen a szőre?

– Hófehér, mint a hattyúé. Fajara nézve buldog.

– Igen, mert azt ki kell írni pontosan.

– Az a szelíd, kedves nézése...

– Valami különösebb ismérvet kerek.

– Egy ezüstkarika volt a nyakán, beléje vésve: „Werner Béni”.Az én nevem – tette hozzá a

büszkeség és bánat

a büszkeség és a bánat

vegyülékével.

– Ez elég – szólt Halápy –, és hányszor tegyük be a hirdetést?

– Hányszor? – rezzent fel Werner. – Hát amíg elő nem kerül, míg újra viszont nem látom kedves Burkusomat.

Lászky Gyuri

Lászky László

Jegyzet Halápy és Lászky keresztnevei összekeveredtek, a N

Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban

-ben és az Alm

Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

-ban még helyesen volt és a Jk

Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

is korrigálta a hibát.

felcsillámló

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.
Pipacsok a búzában. Tizennyolc elbeszélés. Bp. 1890. Révai Testvérek kiad. MKm 4. köt 66-79.1.
[2. kiad.] 1893. ua.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

felcsillanó

Szövegforrás:
Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban

szemmel nézett rám, mintha mondaná:

„Ez a kutya szerencsét hozott ránk.”

Az én arcom is ragyogott az örömtől. Reményeim parázstüzéről ez a szó lefújta az összes hamut.

– Minden egyes hirdetés hét forint ötven krajcár – ropogtatta meg az összeget Halápy.

Werner úr közömbösen biccentett a fejével.

– Tessék még odaírni, hogy a becsületes megtaláló, aki hazahozza, száz forintot kap.

Aztán elábrándozva dobolt a szék karfáján, majd felénk fordult, s a gyöngédségtől remegő hangon kérdé:

– Mit gondolnak az urak: előkerül a Burkus?

– Oh, hogyne – biztatta Lászky. – Fogadni mernék rá.

Werner úr hozzá lépett, és háladatosan, melegen rázta meg kezét, még egyszer szívünkre kötötte a Burkust mindnyájunknak, hogy a hirdetést el ne felejtsük betenni és a nyugtákat küldjük hozzá.

Nagy nap volt ez, mely mintegy bearanyozta a Hírkürt csecsemőkorát. Teringette, hét forint ötven krajcár naponkint nem bolondság! Az maga egy kis kapitális

Jegyzet kapitális - tőke

– Még egy ilyen kutya – szólt Halápy tréfásan – , és akkor megélünk, szücsök

Jegyzet szücsök – A szöcske szónak a tücsök analógiás hatását mutató ritka alakváltozata. Az Új Magyar Tájszótár kéziratában szerepel egy adat, a tárgyragos szücsköt szóalak. A Nagyszótár régi adattára idézi a Székely naptár az 1870-75-dik évre

Székely naptár az 1870–75-dik évre. Marosvásárhely. 1869–1874. [OSZK]

c. kiadványt (Marosvásárhely, 1869-74, 30): „Az idén béka s szűcsök kevés lesz.” Rubinyi Mózes az alakot — tévesen - a szűcs szó többes számának fogta fel, és a megélünk szűcsök kifejezésben egy amúgy ismeretlen frazémát sejtett, és ezért a két szót együtt kurziválta. (MK stílusa és nyelve. Budapest, 1910, 227. l.

Rubinyi Mózes: Mikszáth Kálmán stílusa és nyelve. Budapest. 1910. [OSZK]

Rubinyi Mózes [PIM][VIAF]

)

A hirdetés megjelent másnap és azután is mindennap, szakadatlanul, egész őszig. A hónapok elején elküldtük a nyugtákat Werner úrnak, s ő szó nélkül fizette ki az összegeket.

Néha időközben is feljött a szerkesztőségbe, tudakozódni.

– Még mindig semmi? – kérdezte mélabúsan. – Szegény Burkus, szegény Burkus!

Sokszor le is ült és elkezdett panaszkodni.

– Rosszul mennek az üzleteim. A gyárak, a gazdaság. Nem vagyok babonás ember, de amióta a Burkus elhagyott, minden visszájáról megy.

– Csak türelem, Werner úr, türelem. Valami titkos ösztön súgja nekem, hogy a Burkus megkerül.

Ilyenkor gyöngéd pillantást vetett reám. „Én is bízom” – suttogá kenetesen.

Egymás közt persze már régen kicirkalmaztuk a Burkus pályafutását. Bizonyosan öreg volt már és kiadta a páráját valamelyik lésza alatt

Jegyzet lésza alatt - A lésza vesszőből font kerítés. MK az elhagyatott, nyomorúságos halálra ezt a fordulatot szokta alkalmazni. A következő idézet alapján ezt akár palóc szólásnak is tekinthetjük: „Mindezekből világosan kitetszik, hogy domine Chalupka nem valami nagyhatalom, a lésza alatt született, s a lésza alatt fog meghalni - mint Majornokon mondják” (Rajzok a régi vármegyéből

Mikszáth Kálmán összes művei. 2. Regények és nagyobb elbeszélések, 1878–1883, Az apám ismerősei, Nemzetes uraimék, Függelék: Vázlatok és változatok, kiad. Bisztray Gyula, Király István, Bp., Akadémiai Kiadó, 1956. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 2, 299:21-23

). Vö még: Nemzetes uraimék

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

Krk 2, 105:35-36

; Az a pogány Filcsik

Mikszáth Kálmán összes művei. 32. Elbeszélések, 1881-1882. 6. sajtó alá rend. Bisztray Gyula. Budapest: Akadémiai, 1968. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 32, 126:37-9

Mikszáth Kálmán összes művei. 32. Elbeszélések, 1881-1882. 6. sajtó alá rend. Bisztray Gyula. Budapest: Akadémiai, 1968. [OSZK]

; A Noszty fiú esete Tóth Marival

Mikszáth Kálmán összes művei. 20. Regények és nagyobb elbeszélések, 1906–1907. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1960. Mikszáth Kálmán összes művei. 21. Regények és nagyobb elbeszélések, 1906–1907. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1960. [OSZK][OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 20.78:33-34

Mikszáth Kálmán összes művei. 20. Regények és nagyobb elbeszélések, 1906–1907. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1960. [OSZK]

és 21,115:24

Mikszáth Kálmán összes művei. 21. Regények és nagyobb elbeszélések, 1906–1907. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1960. [OSZK]

; Az én jó patrónusom

Mikszáth Kálmán összes művei. 70. Cikkek és karcolatok, 1885 január-1885 június. Sajtó alá rend. R. Hutás Magdolna, Rejtő István. Budapest, Akadémiai–Balassi, 1977. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 70, 48:14-15

Mikszáth Kálmán összes művei. 70. Cikkek és karcolatok, 1885 január-1885 június. Sajtó alá rend. R. Hutás Magdolna, Rejtő István. Budapest, Akadémiai–Balassi, 1977. [OSZK]

; A t. Házból (1887. dec. 8)

Mikszáth Kálmán összes művei. 75. Cikkek és karcolatok 25, 1887, kiad. Rejtő István. Budapest. Akadémiai Kiadó. 1981. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 75, 137:6

Mikszáth Kálmán összes művei. 75. Cikkek és karcolatok 25, 1887, kiad. Rejtő István. Budapest. Akadémiai Kiadó. 1981. [OSZK]

. Az is lehet, hogy a gyepmester elfogta, megfojtotta és most fél kivallani. Egyszóval, a Burkus nincs már meg, és a halála után

pártolja

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

portólja

Jegyzet nyomdahiba

a Hírkürtöt egy kis

szubvencióval

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

subventióval

Szövegforrás:
Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.
Pipacsok a búzában. Tizennyolc elbeszélés. Bp. 1890. Révai Testvérek kiad. MKm 4. köt 66-79.1.
[2. kiad.] 1893. ua.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.

Jegyzet szubvencióval – pénzengedéllyel

Egy esős délután (még most is emlékszem e megdöbbentő pillanatra) azzal lép be a szedőgyerek, hogy kéziratot kér.

– Itt van ez a három kutyanyelv – mondám –, szedjék garmondból.

A „kutyanyelv” szóra közbevágott a szedőgyerek:

– A kutyanyelvről jut eszembe, hogy egy parasztember keresi a szerkesztőséget a nyomdában egy kutyával.

Egyszerre elhalványodtunk

mind a hárman

Szövegforrás:
Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.
Pipacsok a búzában. Tizennyolc elbeszélés. Bp. 1890. Révai Testvérek kiad. MKm 4. köt 66-79.1.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

mint a hárman

Jegyzet nyomdahiba

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.

. Síri csönd támadt.

– Küldjék fel – monda elhaló hangon Lászky.

– Az ilyenen át kell esni! – tettem hozzá a kétségbeesés

heroizmusával

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

heroismusával

Kevés vártatva beállított a paraszt, madzagon vezetve egy nagy fehér kutyát, melynek a szőre összecsapzott az esőtől. Az eb sovány volt és sántított.

– Elhoztam azt a kutyát, amiről az újság ír. Kegyelmetek fizetik ki a száz forintot?

A házmester, aki éppen fent volt a

redakcióban

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

redactióban

a házbért kérni, legott ráismert az állatra és megveregette a lapockáját.

– Nini, a Werner Burkusa. Hopsza, Burkus, de megsoványodtál!

– Pedig annyi moslékot ivott nálam, amennyi a bőrébe fért.

Kituszkoltuk a házmestert és

elkezdtünk az ablakmélyedésben

Szövegforrás:
Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.
Pipacsok a búzában. Tizennyolc elbeszélés. Bp. 1890. Révai Testvérek kiad. MKm 4. köt 66-79.1.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

elkezdtünk az az ablakmélyedésben

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.

tanácskozni.

– Talán el kellene küldeni Wernerért.

– A csapás váratlan – szólt Lászky Gyuri – , egészen megzavarta a fejemet.

– Hagyjatok engem cselekedni – vette át a szót Halápy, aki a legleleményesebb volt köztünk.

– Gondolj ki valami okosat.

Halápy odalépett a paraszthoz nyájas, barátságos arccal.

– Hogy hívják magát, barátom?

– Én Fazekas András vagyok, Nagyúj faluból.

– És hol találta kend ezt a kutyát?

– Hát egyszer, van annak úgy egy fél esztendeje, a szekerünk után jött, hozzánk szegődött, aztán ott ragadt az udvarunkon. Eltűrtük őkemét, hadd ugasson ott a többi között; a manó tudta róla, hogy mi lakik benne, hogy százforintos kutya.

– Igen ám, Fazekas András uram, csakhogy

ennek

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

annak

> a kutyának a nyakán egy karika is volt, színezüstből. Hát az hol van?

– így görbüljek meg, mint a kisujjam, ha láttam! – esküdözött Fazekas uram.

– No, az már nagy baj. Mert a karika nélkül nem megy a dolog. Anélkül nem fizeti ki a tulajdonos a száz forintot.

A paraszt elszontyorodott erre és a fejét vakarta.

– Ejnye, ejnye. No, ezzel megjártuk. Nem láttam én ennek a nyakán semmit.

– Ne is hímezzen kend. Ha nem látta volna, hogy tudná másképp, hogy ezt a kutyát keresi az újság? Hisz millió fehér kutya van a világon. Hanem úgy áll a dolog, hogy kegyelmetek elsinkófálták valahogy az ezüst nyakravalót, és most már baj van. No, de lehet azon segíteni.

– Bizony, az isten is megáldja a tekintetes urat.

– Vigye vissza a kutyát, és hozza be újra vagy négy hét múlva, addig csináltatok én az ezüstművesnél egy nyakravalót, amit majd kifizet a százasból.

– No, az bizony jó lesz – szólt Fazekas András megnyugodva. S kituszkolta az ajtón maga előtt a Burkust, aki oly szemrehányóan nézett Halápyra, hogy az szinte összerezzent.

Hanem annál vígabban ugrottunk mi a nyakába.

– Nagy vagy! Valóságos Bismarck

Jegyzet Bismarck – Otto von Bismarck (1815-98) 1862-től 1890-ig irányította Poroszország, majd a Német Birodalom politikáját. Nagy teljesítménye, a német egység megteremtése és egy nagyhatalom létrehozása miatt szerepelhet itt a nagy politikusként.

vagy. Hurrah! Megmentetted az

egzisztenciát

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

existentiát

egy hónapra.

S bolond újságíró az, aki egy hónapnál előbbre gondol.

Csakhogy persze gyorsan lefolyik az egy hónap. Fazekas uram kétszer–háromszor is bejött tudakozódni, hogy kész-e az ezüstkarika? Tovabb már nem lehetett húzni–halogatni veszély nélkül.

Megadtuk magunkat a kényszerűségnek. Megmondtuk Fazekasnak,hogy csak hozza el a kutyát, a tulajdonosnál majd kicsináljuk, hogy a nyakravalót nem követeli.

A kutya tehát bejött Nagyújfaluból és visszaadatott Werner úrnak. Én magam mentem el hozzá Fazekassal.

Az öreg Werner sírt örömében, mint a gyerek, megnézegette a szemeit, fogait; összetapogatta a nyakát, a füleit; megsimogatta a

lompos

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

lombos farkát

Jegyzet correxi

farkát. Aztán szemrehányásokat tett neki.

– Látod, látod, minek tetted azt? Minek hagytál el? Nem volt szép tőled! No, csakhogy megint összekerültünk, te vén fickó.

A Burkus vinnyogott és szagiázva futkározta be a szobákat.

– Olyan idegenül nézel rám. Talán haragszol, Burkus? Gyere no:

apportírozz

apportiroz

Jegyzet apportíroz – visszahozza az eldobott tárgyat

, ha tudsz még.

A Burkus azonban sehogy sem akart apportírozni, hanem ahelyett haragosan vakkantott egyet-egyet.

– Hogy elvadultál, hékás – nevetett fel Werner úr kedélyesen. – A rossz társaság hogy elrontott! Csupa komondorok között csavarogtál, ugye?

Fazekas uram megkapta a száz forintot és boldogan hazament, a „Hírkürt” pedig újra visszaesett a sorvadásba. A Burkus visszatérése olyan érzékeny anyagi csapás volt, amit ki nem bírt.

Már-már a kimúlás szélén állott, midőn Halápy, a „redakció*Szövegforrás: Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1. redactio*Szövegforrás: Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1. Pipacsok a búzában. Tizennyolc elbeszélés. Bp. 1890. Révai Testvérek kiad. MKm 4. köt 66-79.1. [2. kiad.] 1893. ua. [3. kiad.] 1897. ua. [4. kiad.] 1901.ua. [5. kiad.] 1903. ua. [6. kiad.] 1908. ua. diplomatája” elfecsegte boros fővel a Hírharang egyik szerkesztőségi tagja előtt, hogy a Werner kutyája voltaképpen nem is a Werneré, hanem egy másik hasonló kutyával lett az

öregúr

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

„becsapva”, s hogy e „stikliben”

a Kürt szerkesztői ludasok

a Kürt szerkesztői is ludasok

Nosza, csak ez kellett a „Hírharangnak”, a következő

számban

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

számba

maró gúnnyal hozta a leleplezést „Az álkutya” címmel.

A cikk nagy

szenzációt

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

sensatiót

csinált a vidéki városban és

megdöbbentette

megcsökkentette

Jegyzet Nyilvánvalóan nyomdahiba, alkalmasint meghökkentette lehetett a K-ban.

az öreg Wernert. Hátha csakugyan nem az ő Burkusa a visszakerült kutya.

Majdnem lehetetlennek látszott, hogy ne az legyen. Szőre, nézése, fülei szakasztott olyanok. És mégis... mintha a Burkus nagyobb lett volna.

Ez aggodalmat

nevelte

növelte

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

, hogy Tóth Mihály

szenátor

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

senator

uram, aki jól ösmerte azelőtt a Burkust, a cikk megjelenése után kijelentette, hogy ez nem a Burkus, mert a Burkusnak sokkal vékonyabb volt a nyaka.

Így nyilatkozott Balogh Nagy János is. Somorjai Gáborné asszonyom azt állította, hogy a Burkus szőre fehérebb volt, Koczkás Mihály, a kocsis ellenben mennyre-földre erősködék, hogy a Burkus szőre sárgább volt.

Nem lehetett sehogy eligazodni. De akár az igazi Burkus volt, akár nem, annyi bizonyos hogy a kételkedés tövise már bele volt döfve a Werner szívébe.

S ígv történt amaz ismeretes „agnoszkalas*Szövegforrás: Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1. agnoskálás*Szövegforrás: Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1. Pipacsok a búzában. Tizennyolc elbeszélés. Bp. 1890. Révai Testvérek kiad. MKm 4. köt 66-79.1. [2. kiad.] 1893. ua. [3. kiad.] 1897. ua. [4. kiad.] 1901.ua. [5. kiad.] 1903. ua. [6. kiad.] 1908. ua. nJegyzet agnoszkálás – azonosítás”, mely az egész várost fölrázta békés egyhangúságából. Két pártra szakadt a lakosság. A „hívőkre ” és a „kételkedőkre”: Burkus-e a Burkus, vagy nem a Burkus.

A „Hírharang” vezércikkekben tárgyalta a rejtélyes ügyet, mi semleges álláspontot foglaltunk. Nem lehetetlen, hogy az ismeretlen parasztember jóhiszeműleg is hozhatott egy idegen kutyát.

A Werner talpai alatt égett a föld.

Itt világosság kell. Nem maradhatok a kínos bizonytalanságban.

Összehívta mindazokat, akik a Burkust ismerték. Messze künn a tanyákon volt egy leány, akinek a Burkus egyszer a lábába harapott. Azt is elhozták. Hátha még most is megvannak a fogak nyomai, s az állatorvos, Majmai Ferenc uram, kieszeli egy szakvéleményben, hogy a mostani Burkus fognyoma–e az?

A szakértekezlet azonban (mint többnyire a szakértekezletek) nem vezetett reális eredményre. A nézetek eltérők voltak. A Burkus legrégibb ismerősei közül igen sokan nem akartak ráismerni, s különösen a nyak túlságos vastagsága kerekedett felül, mint főérv.

– Hát már most mit csináljunk? – sopánkodék az öreg Werner.

– Én csak kettőt tudok, aki megmondhatná a teljes igazságot – szólt közbe Bálnai Kiss János, a polgármester.

– Kit? Kit? – harsant fel tíz hang is, mert Bálnai volt a legokosabb ember az egész városban.

– Az egyik maga a Burkus, de az nem szól, a másik az ezüst nyakkarika, és az szólna is, ha előkerülne.

– Persze – hagyta jóvá Galambóczi

Máté

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

Máthé

– , mert ha ez be nem érné a nyakát, mindjárt bizonyossá válnék, hogy nem a Burkus.

Igen–igen, az ezüstkarika! Elő kell keríteni mindenáron, a földből is

kikaparni

kiparni

Jegyzet nyomdahiba

Szövegforrás:
Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban

. Hirdetni az újságokban.

– Száz forint a díja, aki előhozza! – kiáltott fel Werner Béni.

S ezzel megint megindultak a Hírkürtben a hirdetések.

Most már azt hittük, megélünk vagy négy esztendeig, mert hogy a karika meglegyen, arról szó sincs. Lopott jószágnak nézte, akihez került, a összekalapálta, lat számra való ezüstnek.

De alig két hétre beállított a Werner kertésze s így szólt:

Azt üzeni a tekintetes Werner úr, hogy tessék kihagyni a hirdetést a lapból.

– Mi történt? – kérdem ijedten. – Megkerült a karika?

– Nem, nem. Hanem a kutya ment el. Ugy, úgy, a jó pára... Reggel holtan találtuk szegényt.

– De hátha nem is az igazi

igazi

Jegyzet Ez a szó a N-ben és az Alm-ban ritkítva.

volt – vágott közbe a lap diplomatája.

– Egyre megy. Az úr már úgy megszerette a boldogultat, hogy nem akarja keresni az előéletét.

– Mikor lesz a temetése? – motyogtam zavartan.

A kertész elmosolyodott, azt hitte, őt gúnyolom, hogy a megboldogult szót

használta

használtam

Jegyzet nyomdahiba

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

, pedig én igazán kérdeztem; mert hisz ő volt a mi egyetlen patrónusunk a kezdet rögös útján, s megérdemelte volna, hogy testületileg ott legyünk, ahol bekaparják.

Verzió: mk-39-b-witNEMZET : Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban

A „BURKUS”

Sok ember volt már, akit egy-egy kecske táplált; meg farkasban is akadt olyan, aki beállott szoptatós dajkának és nevelte Romulust.

Hanem ezeken mind túltesz egy kutya, aki hármunkat tartott el egyszerre. Szavamra mondom,

sohasem

soha nem

ismertem nagyobb irodalompártolót ennél a kutyánál az országban. Bizony érdemes elmondani a históriáját.

Egy lap, egy saját lap, édes istenem, de nagy dolog. Abból minden telik, kenyér, befolyás, babér, sőt még szerelem is. Igen, még szerelem is.

Ne tessék, kérem, nevetni, mert valóban úgy áll a dolog, hisz ott vagyunk a szerelem egyik forrásánál

Jegyzet a szerelem egyik forrásánál - MK Az elképzelt méz

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

Mikszáth Kálmán összes művei. 41. Elbeszélések 15, 1891–1893. Szerk. Bisztray Gyula. Budapest: Akadémiai, 1978. [OSZK]

Hasonló szavakkal írta le a kishirdetéseket Homlódyné, A Noszty fiú esete Tóth Marival

Mikszáth Kálmán összes művei. 20. Regények és nagyobb elbeszélések, 1906–1907. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1960. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

egyik szereplője is (Krk 20, 164:36-38

Mikszáth Kálmán összes művei. 20. Regények és nagyobb elbeszélések, 1906–1907. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1960. [OSZK]

): „Úgy van, hirdetést, úgynevezett apróhirdetést, aminőkkel tele vannak most a lapok urolsó oldalai. Ámornak pocsolyái.”

Jegyzet Mercur - a kereskedelem istene a rómaiaknál (németes alak)

nak szentelt berekben. S egypár álházassági ajánlattal s viszonykeresési ömlengéssel mint agent provocateurök

Jegyzet agent provocateurök - titkosügynökök

megnyitottuk Vénusnak is a mezőt.

De nem volt szerencsénk. Rosszul indultak az ügyek.

A másik lap, a „Hírharang” csípősen ledorongolt, s a közönség nem

karolt fel eléggé

karolt fel eléggé bennünket

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

Lászky

Laszky

Jegyzet nyomdahiba, a továbbiakban mind a N

Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban

, mind a Pi

Lászkyt hoz

Lászky

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

Gyurinak (a szerkesztő

kollégámnak

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

collégámnak

collegámnak

) a Times elleni polémiája volt felette sikerült. Csakhogy kár a vidékiek elé gyöngyöt szórni

Bizony gyengén álltunk. A tizedik számnál zsibbasztó aggodalom fogott el. Miből élünk meg? A nyomor ott állott a küszöbünkön.

Szidtuk a sorsot a

mostohaságért

a mostohaságáért

, a közönséget, mely nem fizet elő, a szatócsokat, akik nem hirdetik portékáikat, a királyokat, akik nem csinálnak háborút, hogy a hírlapokat kelendőbbekké tegyék.

Halápy Laci, aki főmunkatárs, kiadóhivatali főnök, írnok és expeditor

Jegyzet expeditor - a levelek feladását végző személy

volt egy személyben, búsan üldögélt egész napokon át az asztalánál, feszülten figyelve a lábcsoszogásokat odakünn, érkező előfizetőket,

hirdetőket lesve, de

hirdetőket, de

mintha meg lettünk volna átkozva, néha napokig nem jött felénk egy lélek sem a szedőfiúkon kívül.

A kétségbeesés e sötét napjaiban, mikor már az utolsó fillérünk is elfogyott, végre elmosolyodott a gondviselés, s egy igazi lábcsoszogást hallott Halápy az ajtó előtt.

Élénken emelte fel fejét. Lászky Gyuri izgatottan ugrott fel.

Az ajtó megnyílt, s egy potrohos alak lépett be rajta. Mindnyájan ösmertük látásból. A város leggazdagabb embere volt, Werner, a milliomos.

Nagy feje le volt eresztve búsan, rőt, vastag bajusza lefelé konyult, homlokáról csurgott az

izzadság

izzadtság

– Ez a szerkesztőség? – kérdé nyöszörgő hangon.

– Igenis ez – felelte Halápy. – Mivel szolgálhatunk?

– Engem nagy csapás ért – monda fojtottan, rekedten. – De engedjenek leülni.

– Oh, kérem.

Leült és kivette zsebkendőjét, törülgetni kezdvén kidülledt sárgás szemeit.

– Ne vegyék, kérem, rossz néven, hogy könnyezek.

– Csak méltóztassék.

– Hirdetni jöttem. Oh, istenem. Szegény kutyám, szegény jó Burkus kutyám. Elveszett. Itt hagyott engem. Az én Burkusom! Az én jó Burkusom. No megállj, Burkus!

Valóban, Werner úr mindig egy nagy kutyával volt látható a sétányokon és utcákon.

– Tehát a kutyát kívánja ön hirdettetni? Hányszor?

– Hogy nézett ki a tiszteletre méltó eb?

– Oh az valami gyönyörű volt. Ha láttak volna, uraim.

– Mik az ismertetőjelei? Milyen a szőre?

– Hófehér, mint a hattyúé. Fajara nézve buldog.

– Igen, mert azt ki kell írni pontosan.

– Az a szelíd, kedves nézése...

– Valami különösebb ismérvet kerek.

– Egy ezüstkarika volt a nyakán, beléje vésve: „Werner Béni”.Az én nevem – tette hozzá a

büszkeség és bánat

a büszkeség és a bánat

vegyülékével.

– Ez elég – szólt Halápy –, és hányszor tegyük be a hirdetést?

– Hányszor? – rezzent fel Werner. – Hát amíg elő nem kerül, míg újra viszont nem látom kedves Burkusomat.

Lászky Gyuri

Lászky László

Jegyzet Halápy és Lászky keresztnevei összekeveredtek, a N

Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban

-ben és az Alm

Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

-ban még helyesen volt és a Jk

Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

is korrigálta a hibát.

felcsillámló

felcsillanó

Szövegforrás:
Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban

szemmel nézett rám, mintha mondaná:

„Ez a kutya szerencsét hozott ránk.”

Az én arcom is ragyogott az örömtől. Reményeim parázstüzéről ez a szó lefújta az összes hamut.

– Minden egyes hirdetés hét forint ötven krajcár – ropogtatta meg az összeget Halápy.

Werner úr közömbösen biccentett a fejével.

– Tessék még odaírni, hogy a becsületes megtaláló, aki hazahozza, száz forintot kap.

Aztán elábrándozva dobolt a szék karfáján, majd felénk fordult, s a gyöngédségtől remegő hangon kérdé:

– Mit gondolnak az urak: előkerül a Burkus?

– Oh, hogyne – biztatta Lászky. – Fogadni mernék rá.

Nagy nap volt ez, mely mintegy bearanyozta a Hírkürt csecsemőkorát. Teringette, hét forint ötven krajcár naponkint nem bolondság! Az maga egy kis kapitális

Jegyzet kapitális - tőke

– Még egy ilyen kutya – szólt Halápy tréfásan – , és akkor megélünk, szücsök

Székely naptár az 1870–75-dik évre. Marosvásárhely. 1869–1874. [OSZK]

Rubinyi Mózes: Mikszáth Kálmán stílusa és nyelve. Budapest. 1910. [OSZK]

Rubinyi Mózes [PIM][VIAF]

)

A hirdetés megjelent másnap és azután is mindennap, szakadatlanul, egész őszig. A hónapok elején elküldtük a nyugtákat Werner úrnak, s ő szó nélkül fizette ki az összegeket.

Néha időközben is feljött a szerkesztőségbe, tudakozódni.

– Még mindig semmi? – kérdezte mélabúsan. – Szegény Burkus, szegény Burkus!

Sokszor le is ült és elkezdett panaszkodni.

– Rosszul mennek az üzleteim. A gyárak, a gazdaság. Nem vagyok babonás ember, de amióta a Burkus elhagyott, minden visszájáról megy.

– Csak türelem, Werner úr, türelem. Valami titkos ösztön súgja nekem, hogy a Burkus megkerül.

Ilyenkor gyöngéd pillantást vetett reám. „Én is bízom” – suttogá kenetesen.

Egymás közt persze már régen kicirkalmaztuk a Burkus pályafutását. Bizonyosan öreg volt már és kiadta a páráját valamelyik lésza alatt

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 2, 299:21-23

). Vö még: Nemzetes uraimék

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

Krk 2, 105:35-36

; Az a pogány Filcsik

Mikszáth Kálmán összes művei. 32. Elbeszélések, 1881-1882. 6. sajtó alá rend. Bisztray Gyula. Budapest: Akadémiai, 1968. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 32, 126:37-9

Mikszáth Kálmán összes művei. 32. Elbeszélések, 1881-1882. 6. sajtó alá rend. Bisztray Gyula. Budapest: Akadémiai, 1968. [OSZK]

; A Noszty fiú esete Tóth Marival

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 20.78:33-34

Mikszáth Kálmán összes művei. 20. Regények és nagyobb elbeszélések, 1906–1907. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1960. [OSZK]

és 21,115:24

Mikszáth Kálmán összes művei. 21. Regények és nagyobb elbeszélések, 1906–1907. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1960. [OSZK]

; Az én jó patrónusom

Mikszáth Kálmán összes művei. 70. Cikkek és karcolatok, 1885 január-1885 június. Sajtó alá rend. R. Hutás Magdolna, Rejtő István. Budapest, Akadémiai–Balassi, 1977. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 70, 48:14-15

Mikszáth Kálmán összes művei. 70. Cikkek és karcolatok, 1885 január-1885 június. Sajtó alá rend. R. Hutás Magdolna, Rejtő István. Budapest, Akadémiai–Balassi, 1977. [OSZK]

; A t. Házból (1887. dec. 8)

Mikszáth Kálmán összes művei. 75. Cikkek és karcolatok 25, 1887, kiad. Rejtő István. Budapest. Akadémiai Kiadó. 1981. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 75, 137:6

Mikszáth Kálmán összes művei. 75. Cikkek és karcolatok 25, 1887, kiad. Rejtő István. Budapest. Akadémiai Kiadó. 1981. [OSZK]

. Az is lehet, hogy a gyepmester elfogta, megfojtotta és most fél kivallani. Egyszóval, a Burkus nincs már meg, és a halála után

pártolja

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

portólja

Jegyzet nyomdahiba

a Hírkürtöt egy kis

szubvencióval

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

subventióval

Jegyzet szubvencióval – pénzengedéllyel

Egy esős délután (még most is emlékszem e megdöbbentő pillanatra) azzal lép be a szedőgyerek, hogy kéziratot kér.

– Itt van ez a három kutyanyelv – mondám –, szedjék garmondból.

A „kutyanyelv” szóra közbevágott a szedőgyerek:

– A kutyanyelvről jut eszembe, hogy egy parasztember keresi a szerkesztőséget a nyomdában egy kutyával.

Egyszerre elhalványodtunk

mind a hárman

Szövegforrás:
Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.
Pipacsok a búzában. Tizennyolc elbeszélés. Bp. 1890. Révai Testvérek kiad. MKm 4. köt 66-79.1.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

mint a hárman

Jegyzet nyomdahiba

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.

. Síri csönd támadt.

– Küldjék fel – monda elhaló hangon Lászky.

– Az ilyenen át kell esni! – tettem hozzá a kétségbeesés

heroizmusával

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

heroismusával

Kevés vártatva beállított a paraszt, madzagon vezetve egy nagy fehér kutyát, melynek a szőre összecsapzott az esőtől. Az eb sovány volt és sántított.

– Elhoztam azt a kutyát, amiről az újság ír. Kegyelmetek fizetik ki a száz forintot?

A házmester, aki éppen fent volt a

redakcióban

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

redactióban

a házbért kérni, legott ráismert az állatra és megveregette a lapockáját.

– Nini, a Werner Burkusa. Hopsza, Burkus, de megsoványodtál!

– Pedig annyi moslékot ivott nálam, amennyi a bőrébe fért.

Kituszkoltuk a házmestert és

elkezdtünk az ablakmélyedésben

Szövegforrás:
Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.
Pipacsok a búzában. Tizennyolc elbeszélés. Bp. 1890. Révai Testvérek kiad. MKm 4. köt 66-79.1.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

elkezdtünk az az ablakmélyedésben

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.

tanácskozni.

– Talán el kellene küldeni Wernerért.

– A csapás váratlan – szólt Lászky Gyuri – , egészen megzavarta a fejemet.

– Hagyjatok engem cselekedni – vette át a szót Halápy, aki a legleleményesebb volt köztünk.

– Gondolj ki valami okosat.

Halápy odalépett a paraszthoz nyájas, barátságos arccal.

– Hogy hívják magát, barátom?

– Én Fazekas András vagyok, Nagyúj faluból.

– És hol találta kend ezt a kutyát?

– Igen ám, Fazekas András uram, csakhogy

ennek

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

annak

> a kutyának a nyakán egy karika is volt, színezüstből. Hát az hol van?

– így görbüljek meg, mint a kisujjam, ha láttam! – esküdözött Fazekas uram.

– No, az már nagy baj. Mert a karika nélkül nem megy a dolog. Anélkül nem fizeti ki a tulajdonos a száz forintot.

A paraszt elszontyorodott erre és a fejét vakarta.

– Ejnye, ejnye. No, ezzel megjártuk. Nem láttam én ennek a nyakán semmit.

– Bizony, az isten is megáldja a tekintetes urat.

– Vigye vissza a kutyát, és hozza be újra vagy négy hét múlva, addig csináltatok én az ezüstművesnél egy nyakravalót, amit majd kifizet a százasból.

– No, az bizony jó lesz – szólt Fazekas András megnyugodva. S kituszkolta az ajtón maga előtt a Burkust, aki oly szemrehányóan nézett Halápyra, hogy az szinte összerezzent.

Hanem annál vígabban ugrottunk mi a nyakába.

– Nagy vagy! Valóságos Bismarck

vagy. Hurrah! Megmentetted az

egzisztenciát

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

existentiát

egy hónapra.

S bolond újságíró az, aki egy hónapnál előbbre gondol.

Megadtuk magunkat a kényszerűségnek. Megmondtuk Fazekasnak,hogy csak hozza el a kutyát, a tulajdonosnál majd kicsináljuk, hogy a nyakravalót nem követeli.

A kutya tehát bejött Nagyújfaluból és visszaadatott Werner úrnak. Én magam mentem el hozzá Fazekassal.

Az öreg Werner sírt örömében, mint a gyerek, megnézegette a szemeit, fogait; összetapogatta a nyakát, a füleit; megsimogatta a

lompos

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

lombos farkát

Jegyzet correxi

farkát. Aztán szemrehányásokat tett neki.

– Látod, látod, minek tetted azt? Minek hagytál el? Nem volt szép tőled! No, csakhogy megint összekerültünk, te vén fickó.

A Burkus vinnyogott és szagiázva futkározta be a szobákat.

– Olyan idegenül nézel rám. Talán haragszol, Burkus? Gyere no:

apportírozz

apportiroz

Jegyzet apportíroz – visszahozza az eldobott tárgyat

, ha tudsz még.

A Burkus azonban sehogy sem akart apportírozni, hanem ahelyett haragosan vakkantott egyet-egyet.

– Hogy elvadultál, hékás – nevetett fel Werner úr kedélyesen. – A rossz társaság hogy elrontott! Csupa komondorok között csavarogtál, ugye?

öregúr

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

„becsapva”, s hogy e „stikliben”

a Kürt szerkesztői ludasok

a Kürt szerkesztői is ludasok

Nosza, csak ez kellett a „Hírharangnak”, a következő

számban

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

számba

maró gúnnyal hozta a leleplezést „Az álkutya” címmel.

A cikk nagy

szenzációt

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

sensatiót

csinált a vidéki városban és

megdöbbentette

megcsökkentette

Jegyzet Nyilvánvalóan nyomdahiba, alkalmasint meghökkentette lehetett a K-ban.

az öreg Wernert. Hátha csakugyan nem az ő Burkusa a visszakerült kutya.

Majdnem lehetetlennek látszott, hogy ne az legyen. Szőre, nézése, fülei szakasztott olyanok. És mégis... mintha a Burkus nagyobb lett volna.

Ez aggodalmat

nevelte

növelte

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

, hogy Tóth Mihály

szenátor

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

senator

uram, aki jól ösmerte azelőtt a Burkust, a cikk megjelenése után kijelentette, hogy ez nem a Burkus, mert a Burkusnak sokkal vékonyabb volt a nyaka.

Nem lehetett sehogy eligazodni. De akár az igazi Burkus volt, akár nem, annyi bizonyos hogy a kételkedés tövise már bele volt döfve a Werner szívébe.

A Werner talpai alatt égett a föld.

Itt világosság kell. Nem maradhatok a kínos bizonytalanságban.

– Hát már most mit csináljunk? – sopánkodék az öreg Werner.

– Én csak kettőt tudok, aki megmondhatná a teljes igazságot – szólt közbe Bálnai Kiss János, a polgármester.

– Kit? Kit? – harsant fel tíz hang is, mert Bálnai volt a legokosabb ember az egész városban.

– Az egyik maga a Burkus, de az nem szól, a másik az ezüst nyakkarika, és az szólna is, ha előkerülne.

– Persze – hagyta jóvá Galambóczi

Máté

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

Máthé

– , mert ha ez be nem érné a nyakát, mindjárt bizonyossá válnék, hogy nem a Burkus.

Igen–igen, az ezüstkarika! Elő kell keríteni mindenáron, a földből is

kikaparni

kiparni

Jegyzet nyomdahiba

Szövegforrás:
Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban

. Hirdetni az újságokban.

– Száz forint a díja, aki előhozza! – kiáltott fel Werner Béni.

S ezzel megint megindultak a Hírkürtben a hirdetések.

Most már azt hittük, megélünk vagy négy esztendeig, mert hogy a karika meglegyen, arról szó sincs. Lopott jószágnak nézte, akihez került, a összekalapálta, lat számra való ezüstnek.

De alig két hétre beállított a Werner kertésze s így szólt:

Azt üzeni a tekintetes Werner úr, hogy tessék kihagyni a hirdetést a lapból.

– Mi történt? – kérdem ijedten. – Megkerült a karika?

– Nem, nem. Hanem a kutya ment el. Ugy, úgy, a jó pára... Reggel holtan találtuk szegényt.

– De hátha nem is az igazi

igazi

Jegyzet Ez a szó a N-ben és az Alm-ban ritkítva.

volt – vágott közbe a lap diplomatája.

– Egyre megy. Az úr már úgy megszerette a boldogultat, hogy nem akarja keresni az előéletét.

– Mikor lesz a temetése? – motyogtam zavartan.

A kertész elmosolyodott, azt hitte, őt gúnyolom, hogy a megboldogult szót

használta

használtam

Jegyzet nyomdahiba

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

, pedig én igazán kérdeztem; mert hisz ő volt a mi egyetlen patrónusunk a kezdet rögös útján, s megérdemelte volna, hogy testületileg ott legyünk, ahol bekaparják.

Verzió: mk-39-b-witALMANACH : Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

A „BURKUS”

Sok ember volt már, akit egy-egy kecske táplált; meg farkasban is akadt olyan, aki beállott szoptatós dajkának és nevelte Romulust.

Hanem ezeken mind túltesz egy kutya, aki hármunkat tartott el egyszerre. Szavamra mondom,

sohasem

soha nem

ismertem nagyobb irodalompártolót ennél a kutyánál az országban. Bizony érdemes elmondani a históriáját.

Egy lap, egy saját lap, édes istenem, de nagy dolog. Abból minden telik, kenyér, befolyás, babér, sőt még szerelem is. Igen, még szerelem is.

Ne tessék, kérem, nevetni, mert valóban úgy áll a dolog, hisz ott vagyunk a szerelem egyik forrásánál

Jegyzet a szerelem egyik forrásánál - MK Az elképzelt méz

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

Mikszáth Kálmán összes művei. 41. Elbeszélések 15, 1891–1893. Szerk. Bisztray Gyula. Budapest: Akadémiai, 1978. [OSZK]

Hasonló szavakkal írta le a kishirdetéseket Homlódyné, A Noszty fiú esete Tóth Marival

Mikszáth Kálmán összes művei. 20. Regények és nagyobb elbeszélések, 1906–1907. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1960. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

egyik szereplője is (Krk 20, 164:36-38

Mikszáth Kálmán összes művei. 20. Regények és nagyobb elbeszélések, 1906–1907. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1960. [OSZK]

): „Úgy van, hirdetést, úgynevezett apróhirdetést, aminőkkel tele vannak most a lapok urolsó oldalai. Ámornak pocsolyái.”

Jegyzet Mercur - a kereskedelem istene a rómaiaknál (németes alak)

nak szentelt berekben. S egypár álházassági ajánlattal s viszonykeresési ömlengéssel mint agent provocateurök

Jegyzet agent provocateurök - titkosügynökök

megnyitottuk Vénusnak is a mezőt.

De nem volt szerencsénk. Rosszul indultak az ügyek.

A másik lap, a „Hírharang” csípősen ledorongolt, s a közönség nem

karolt fel eléggé

karolt fel eléggé bennünket

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

Lászky

Laszky

Jegyzet nyomdahiba, a továbbiakban mind a N

Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban

, mind a Pi

Lászkyt hoz

Lászky

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

Gyurinak (a szerkesztő

kollégámnak

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

collégámnak

collegámnak

) a Times elleni polémiája volt felette sikerült. Csakhogy kár a vidékiek elé gyöngyöt szórni

Bizony gyengén álltunk. A tizedik számnál zsibbasztó aggodalom fogott el. Miből élünk meg? A nyomor ott állott a küszöbünkön.

Szidtuk a sorsot a

mostohaságért

a mostohaságáért

, a közönséget, mely nem fizet elő, a szatócsokat, akik nem hirdetik portékáikat, a királyokat, akik nem csinálnak háborút, hogy a hírlapokat kelendőbbekké tegyék.

Halápy Laci, aki főmunkatárs, kiadóhivatali főnök, írnok és expeditor

Jegyzet expeditor - a levelek feladását végző személy

volt egy személyben, búsan üldögélt egész napokon át az asztalánál, feszülten figyelve a lábcsoszogásokat odakünn, érkező előfizetőket,

hirdetőket lesve, de

hirdetőket, de

mintha meg lettünk volna átkozva, néha napokig nem jött felénk egy lélek sem a szedőfiúkon kívül.

A kétségbeesés e sötét napjaiban, mikor már az utolsó fillérünk is elfogyott, végre elmosolyodott a gondviselés, s egy igazi lábcsoszogást hallott Halápy az ajtó előtt.

Élénken emelte fel fejét. Lászky Gyuri izgatottan ugrott fel.

Az ajtó megnyílt, s egy potrohos alak lépett be rajta. Mindnyájan ösmertük látásból. A város leggazdagabb embere volt, Werner, a milliomos.

Nagy feje le volt eresztve búsan, rőt, vastag bajusza lefelé konyult, homlokáról csurgott az

izzadság

izzadtság

– Ez a szerkesztőség? – kérdé nyöszörgő hangon.

– Igenis ez – felelte Halápy. – Mivel szolgálhatunk?

– Engem nagy csapás ért – monda fojtottan, rekedten. – De engedjenek leülni.

– Oh, kérem.

Leült és kivette zsebkendőjét, törülgetni kezdvén kidülledt sárgás szemeit.

– Ne vegyék, kérem, rossz néven, hogy könnyezek.

– Csak méltóztassék.

– Hirdetni jöttem. Oh, istenem. Szegény kutyám, szegény jó Burkus kutyám. Elveszett. Itt hagyott engem. Az én Burkusom! Az én jó Burkusom. No megállj, Burkus!

Valóban, Werner úr mindig egy nagy kutyával volt látható a sétányokon és utcákon.

– Tehát a kutyát kívánja ön hirdettetni? Hányszor?

– Hogy nézett ki a tiszteletre méltó eb?

– Oh az valami gyönyörű volt. Ha láttak volna, uraim.

– Mik az ismertetőjelei? Milyen a szőre?

– Hófehér, mint a hattyúé. Fajara nézve buldog.

– Igen, mert azt ki kell írni pontosan.

– Az a szelíd, kedves nézése...

– Valami különösebb ismérvet kerek.

– Egy ezüstkarika volt a nyakán, beléje vésve: „Werner Béni”.Az én nevem – tette hozzá a

büszkeség és bánat

a büszkeség és a bánat

vegyülékével.

– Ez elég – szólt Halápy –, és hányszor tegyük be a hirdetést?

– Hányszor? – rezzent fel Werner. – Hát amíg elő nem kerül, míg újra viszont nem látom kedves Burkusomat.

Lászky Gyuri

Lászky László

Jegyzet Halápy és Lászky keresztnevei összekeveredtek, a N

Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban

-ben és az Alm

Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

-ban még helyesen volt és a Jk

Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

is korrigálta a hibát.

felcsillámló

felcsillanó

Szövegforrás:
Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban

szemmel nézett rám, mintha mondaná:

„Ez a kutya szerencsét hozott ránk.”

Az én arcom is ragyogott az örömtől. Reményeim parázstüzéről ez a szó lefújta az összes hamut.

– Minden egyes hirdetés hét forint ötven krajcár – ropogtatta meg az összeget Halápy.

Werner úr közömbösen biccentett a fejével.

– Tessék még odaírni, hogy a becsületes megtaláló, aki hazahozza, száz forintot kap.

Aztán elábrándozva dobolt a szék karfáján, majd felénk fordult, s a gyöngédségtől remegő hangon kérdé:

– Mit gondolnak az urak: előkerül a Burkus?

– Oh, hogyne – biztatta Lászky. – Fogadni mernék rá.

Nagy nap volt ez, mely mintegy bearanyozta a Hírkürt csecsemőkorát. Teringette, hét forint ötven krajcár naponkint nem bolondság! Az maga egy kis kapitális

Jegyzet kapitális - tőke

– Még egy ilyen kutya – szólt Halápy tréfásan – , és akkor megélünk, szücsök

Székely naptár az 1870–75-dik évre. Marosvásárhely. 1869–1874. [OSZK]

Rubinyi Mózes: Mikszáth Kálmán stílusa és nyelve. Budapest. 1910. [OSZK]

Rubinyi Mózes [PIM][VIAF]

)

A hirdetés megjelent másnap és azután is mindennap, szakadatlanul, egész őszig. A hónapok elején elküldtük a nyugtákat Werner úrnak, s ő szó nélkül fizette ki az összegeket.

Néha időközben is feljött a szerkesztőségbe, tudakozódni.

– Még mindig semmi? – kérdezte mélabúsan. – Szegény Burkus, szegény Burkus!

Sokszor le is ült és elkezdett panaszkodni.

– Rosszul mennek az üzleteim. A gyárak, a gazdaság. Nem vagyok babonás ember, de amióta a Burkus elhagyott, minden visszájáról megy.

– Csak türelem, Werner úr, türelem. Valami titkos ösztön súgja nekem, hogy a Burkus megkerül.

Ilyenkor gyöngéd pillantást vetett reám. „Én is bízom” – suttogá kenetesen.

Egymás közt persze már régen kicirkalmaztuk a Burkus pályafutását. Bizonyosan öreg volt már és kiadta a páráját valamelyik lésza alatt

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 2, 299:21-23

). Vö még: Nemzetes uraimék

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

Krk 2, 105:35-36

; Az a pogány Filcsik

Mikszáth Kálmán összes művei. 32. Elbeszélések, 1881-1882. 6. sajtó alá rend. Bisztray Gyula. Budapest: Akadémiai, 1968. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 32, 126:37-9

Mikszáth Kálmán összes művei. 32. Elbeszélések, 1881-1882. 6. sajtó alá rend. Bisztray Gyula. Budapest: Akadémiai, 1968. [OSZK]

; A Noszty fiú esete Tóth Marival

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 20.78:33-34

Mikszáth Kálmán összes művei. 20. Regények és nagyobb elbeszélések, 1906–1907. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1960. [OSZK]

és 21,115:24

Mikszáth Kálmán összes művei. 21. Regények és nagyobb elbeszélések, 1906–1907. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1960. [OSZK]

; Az én jó patrónusom

Mikszáth Kálmán összes művei. 70. Cikkek és karcolatok, 1885 január-1885 június. Sajtó alá rend. R. Hutás Magdolna, Rejtő István. Budapest, Akadémiai–Balassi, 1977. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 70, 48:14-15

Mikszáth Kálmán összes művei. 70. Cikkek és karcolatok, 1885 január-1885 június. Sajtó alá rend. R. Hutás Magdolna, Rejtő István. Budapest, Akadémiai–Balassi, 1977. [OSZK]

; A t. Házból (1887. dec. 8)

Mikszáth Kálmán összes művei. 75. Cikkek és karcolatok 25, 1887, kiad. Rejtő István. Budapest. Akadémiai Kiadó. 1981. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 75, 137:6

Mikszáth Kálmán összes művei. 75. Cikkek és karcolatok 25, 1887, kiad. Rejtő István. Budapest. Akadémiai Kiadó. 1981. [OSZK]

. Az is lehet, hogy a gyepmester elfogta, megfojtotta és most fél kivallani. Egyszóval, a Burkus nincs már meg, és a halála után

pártolja

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

portólja

Jegyzet nyomdahiba

a Hírkürtöt egy kis

szubvencióval

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

subventióval

Jegyzet szubvencióval – pénzengedéllyel

Egy esős délután (még most is emlékszem e megdöbbentő pillanatra) azzal lép be a szedőgyerek, hogy kéziratot kér.

– Itt van ez a három kutyanyelv – mondám –, szedjék garmondból.

A „kutyanyelv” szóra közbevágott a szedőgyerek:

– A kutyanyelvről jut eszembe, hogy egy parasztember keresi a szerkesztőséget a nyomdában egy kutyával.

Egyszerre elhalványodtunk

mind a hárman

Szövegforrás:
Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.
Pipacsok a búzában. Tizennyolc elbeszélés. Bp. 1890. Révai Testvérek kiad. MKm 4. köt 66-79.1.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

mint a hárman

Jegyzet nyomdahiba

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.

. Síri csönd támadt.

– Küldjék fel – monda elhaló hangon Lászky.

– Az ilyenen át kell esni! – tettem hozzá a kétségbeesés

heroizmusával

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

heroismusával

Kevés vártatva beállított a paraszt, madzagon vezetve egy nagy fehér kutyát, melynek a szőre összecsapzott az esőtől. Az eb sovány volt és sántított.

– Elhoztam azt a kutyát, amiről az újság ír. Kegyelmetek fizetik ki a száz forintot?

A házmester, aki éppen fent volt a

redakcióban

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

redactióban

a házbért kérni, legott ráismert az állatra és megveregette a lapockáját.

– Nini, a Werner Burkusa. Hopsza, Burkus, de megsoványodtál!

– Pedig annyi moslékot ivott nálam, amennyi a bőrébe fért.

Kituszkoltuk a házmestert és

elkezdtünk az ablakmélyedésben

Szövegforrás:
Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.
Pipacsok a búzában. Tizennyolc elbeszélés. Bp. 1890. Révai Testvérek kiad. MKm 4. köt 66-79.1.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

elkezdtünk az az ablakmélyedésben

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.

tanácskozni.

– Talán el kellene küldeni Wernerért.

– A csapás váratlan – szólt Lászky Gyuri – , egészen megzavarta a fejemet.

– Hagyjatok engem cselekedni – vette át a szót Halápy, aki a legleleményesebb volt köztünk.

– Gondolj ki valami okosat.

Halápy odalépett a paraszthoz nyájas, barátságos arccal.

– Hogy hívják magát, barátom?

– Én Fazekas András vagyok, Nagyúj faluból.

– És hol találta kend ezt a kutyát?

– Igen ám, Fazekas András uram, csakhogy

ennek

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

annak

> a kutyának a nyakán egy karika is volt, színezüstből. Hát az hol van?

– így görbüljek meg, mint a kisujjam, ha láttam! – esküdözött Fazekas uram.

– No, az már nagy baj. Mert a karika nélkül nem megy a dolog. Anélkül nem fizeti ki a tulajdonos a száz forintot.

A paraszt elszontyorodott erre és a fejét vakarta.

– Ejnye, ejnye. No, ezzel megjártuk. Nem láttam én ennek a nyakán semmit.

– Bizony, az isten is megáldja a tekintetes urat.

– Vigye vissza a kutyát, és hozza be újra vagy négy hét múlva, addig csináltatok én az ezüstművesnél egy nyakravalót, amit majd kifizet a százasból.

– No, az bizony jó lesz – szólt Fazekas András megnyugodva. S kituszkolta az ajtón maga előtt a Burkust, aki oly szemrehányóan nézett Halápyra, hogy az szinte összerezzent.

Hanem annál vígabban ugrottunk mi a nyakába.

– Nagy vagy! Valóságos Bismarck

vagy. Hurrah! Megmentetted az

egzisztenciát

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

existentiát

egy hónapra.

S bolond újságíró az, aki egy hónapnál előbbre gondol.

Megadtuk magunkat a kényszerűségnek. Megmondtuk Fazekasnak,hogy csak hozza el a kutyát, a tulajdonosnál majd kicsináljuk, hogy a nyakravalót nem követeli.

A kutya tehát bejött Nagyújfaluból és visszaadatott Werner úrnak. Én magam mentem el hozzá Fazekassal.

Az öreg Werner sírt örömében, mint a gyerek, megnézegette a szemeit, fogait; összetapogatta a nyakát, a füleit; megsimogatta a

lompos

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

lombos farkát

Jegyzet correxi

farkát. Aztán szemrehányásokat tett neki.

– Látod, látod, minek tetted azt? Minek hagytál el? Nem volt szép tőled! No, csakhogy megint összekerültünk, te vén fickó.

A Burkus vinnyogott és szagiázva futkározta be a szobákat.

– Olyan idegenül nézel rám. Talán haragszol, Burkus? Gyere no:

apportírozz

apportiroz

Jegyzet apportíroz – visszahozza az eldobott tárgyat

, ha tudsz még.

A Burkus azonban sehogy sem akart apportírozni, hanem ahelyett haragosan vakkantott egyet-egyet.

– Hogy elvadultál, hékás – nevetett fel Werner úr kedélyesen. – A rossz társaság hogy elrontott! Csupa komondorok között csavarogtál, ugye?

öregúr

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

„becsapva”, s hogy e „stikliben”

a Kürt szerkesztői ludasok

a Kürt szerkesztői is ludasok

Nosza, csak ez kellett a „Hírharangnak”, a következő

számban

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

számba

maró gúnnyal hozta a leleplezést „Az álkutya” címmel.

A cikk nagy

szenzációt

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

sensatiót

csinált a vidéki városban és

megdöbbentette

megcsökkentette

Jegyzet Nyilvánvalóan nyomdahiba, alkalmasint meghökkentette lehetett a K-ban.

az öreg Wernert. Hátha csakugyan nem az ő Burkusa a visszakerült kutya.

Majdnem lehetetlennek látszott, hogy ne az legyen. Szőre, nézése, fülei szakasztott olyanok. És mégis... mintha a Burkus nagyobb lett volna.

Ez aggodalmat

nevelte

növelte

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

, hogy Tóth Mihály

szenátor

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

senator

uram, aki jól ösmerte azelőtt a Burkust, a cikk megjelenése után kijelentette, hogy ez nem a Burkus, mert a Burkusnak sokkal vékonyabb volt a nyaka.

Nem lehetett sehogy eligazodni. De akár az igazi Burkus volt, akár nem, annyi bizonyos hogy a kételkedés tövise már bele volt döfve a Werner szívébe.

A Werner talpai alatt égett a föld.

Itt világosság kell. Nem maradhatok a kínos bizonytalanságban.

– Hát már most mit csináljunk? – sopánkodék az öreg Werner.

– Én csak kettőt tudok, aki megmondhatná a teljes igazságot – szólt közbe Bálnai Kiss János, a polgármester.

– Kit? Kit? – harsant fel tíz hang is, mert Bálnai volt a legokosabb ember az egész városban.

– Az egyik maga a Burkus, de az nem szól, a másik az ezüst nyakkarika, és az szólna is, ha előkerülne.

– Persze – hagyta jóvá Galambóczi

Máté

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

Máthé

– , mert ha ez be nem érné a nyakát, mindjárt bizonyossá válnék, hogy nem a Burkus.

Igen–igen, az ezüstkarika! Elő kell keríteni mindenáron, a földből is

kikaparni

kiparni

Jegyzet nyomdahiba

Szövegforrás:
Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban

. Hirdetni az újságokban.

– Száz forint a díja, aki előhozza! – kiáltott fel Werner Béni.

S ezzel megint megindultak a Hírkürtben a hirdetések.

Most már azt hittük, megélünk vagy négy esztendeig, mert hogy a karika meglegyen, arról szó sincs. Lopott jószágnak nézte, akihez került, a összekalapálta, lat számra való ezüstnek.

De alig két hétre beállított a Werner kertésze s így szólt:

Azt üzeni a tekintetes Werner úr, hogy tessék kihagyni a hirdetést a lapból.

– Mi történt? – kérdem ijedten. – Megkerült a karika?

– Nem, nem. Hanem a kutya ment el. Ugy, úgy, a jó pára... Reggel holtan találtuk szegényt.

– De hátha nem is az igazi

igazi

Jegyzet Ez a szó a N-ben és az Alm-ban ritkítva.

volt – vágott közbe a lap diplomatája.

– Egyre megy. Az úr már úgy megszerette a boldogultat, hogy nem akarja keresni az előéletét.

– Mikor lesz a temetése? – motyogtam zavartan.

A kertész elmosolyodott, azt hitte, őt gúnyolom, hogy a megboldogult szót

használta

használtam

Jegyzet nyomdahiba

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

, pedig én igazán kérdeztem; mert hisz ő volt a mi egyetlen patrónusunk a kezdet rögös útján, s megérdemelte volna, hogy testületileg ott legyünk, ahol bekaparják.

Verzió: mk-39-b-witPIPACS1 : Pipacsok a búzában. Tizennyolc elbeszélés. Bp. 1890. Révai Testvérek kiad. MKm 4. köt 66-79.1.

A „BURKUS”

Sok ember volt már, akit egy-egy kecske táplált; meg farkasban is akadt olyan, aki beállott szoptatós dajkának és nevelte Romulust.

Hanem ezeken mind túltesz egy kutya, aki hármunkat tartott el egyszerre. Szavamra mondom,

sohasem

soha nem

ismertem nagyobb irodalompártolót ennél a kutyánál az országban. Bizony érdemes elmondani a históriáját.

Egy lap, egy saját lap, édes istenem, de nagy dolog. Abból minden telik, kenyér, befolyás, babér, sőt még szerelem is. Igen, még szerelem is.

Ne tessék, kérem, nevetni, mert valóban úgy áll a dolog, hisz ott vagyunk a szerelem egyik forrásánál

Jegyzet a szerelem egyik forrásánál - MK Az elképzelt méz

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

Mikszáth Kálmán összes művei. 41. Elbeszélések 15, 1891–1893. Szerk. Bisztray Gyula. Budapest: Akadémiai, 1978. [OSZK]

Hasonló szavakkal írta le a kishirdetéseket Homlódyné, A Noszty fiú esete Tóth Marival

Mikszáth Kálmán összes művei. 20. Regények és nagyobb elbeszélések, 1906–1907. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1960. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

egyik szereplője is (Krk 20, 164:36-38

Mikszáth Kálmán összes művei. 20. Regények és nagyobb elbeszélések, 1906–1907. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1960. [OSZK]

): „Úgy van, hirdetést, úgynevezett apróhirdetést, aminőkkel tele vannak most a lapok urolsó oldalai. Ámornak pocsolyái.”

Jegyzet Mercur - a kereskedelem istene a rómaiaknál (németes alak)

nak szentelt berekben. S egypár álházassági ajánlattal s viszonykeresési ömlengéssel mint agent provocateurök

Jegyzet agent provocateurök - titkosügynökök

megnyitottuk Vénusnak is a mezőt.

De nem volt szerencsénk. Rosszul indultak az ügyek.

A másik lap, a „Hírharang” csípősen ledorongolt, s a közönség nem

karolt fel eléggé

karolt fel eléggé bennünket

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

Lászky

Laszky

Jegyzet nyomdahiba, a továbbiakban mind a N

Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban

, mind a Pi

Lászkyt hoz

Lászky

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

Gyurinak (a szerkesztő

kollégámnak

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

collégámnak

collegámnak

) a Times elleni polémiája volt felette sikerült. Csakhogy kár a vidékiek elé gyöngyöt szórni

Bizony gyengén álltunk. A tizedik számnál zsibbasztó aggodalom fogott el. Miből élünk meg? A nyomor ott állott a küszöbünkön.

Szidtuk a sorsot a

mostohaságért

a mostohaságáért

, a közönséget, mely nem fizet elő, a szatócsokat, akik nem hirdetik portékáikat, a királyokat, akik nem csinálnak háborút, hogy a hírlapokat kelendőbbekké tegyék.

Halápy Laci, aki főmunkatárs, kiadóhivatali főnök, írnok és expeditor

Jegyzet expeditor - a levelek feladását végző személy

volt egy személyben, búsan üldögélt egész napokon át az asztalánál, feszülten figyelve a lábcsoszogásokat odakünn, érkező előfizetőket,

hirdetőket lesve, de

hirdetőket, de

mintha meg lettünk volna átkozva, néha napokig nem jött felénk egy lélek sem a szedőfiúkon kívül.

A kétségbeesés e sötét napjaiban, mikor már az utolsó fillérünk is elfogyott, végre elmosolyodott a gondviselés, s egy igazi lábcsoszogást hallott Halápy az ajtó előtt.

Élénken emelte fel fejét. Lászky Gyuri izgatottan ugrott fel.

Az ajtó megnyílt, s egy potrohos alak lépett be rajta. Mindnyájan ösmertük látásból. A város leggazdagabb embere volt, Werner, a milliomos.

Nagy feje le volt eresztve búsan, rőt, vastag bajusza lefelé konyult, homlokáról csurgott az

izzadság

izzadtság

– Ez a szerkesztőség? – kérdé nyöszörgő hangon.

– Igenis ez – felelte Halápy. – Mivel szolgálhatunk?

– Engem nagy csapás ért – monda fojtottan, rekedten. – De engedjenek leülni.

– Oh, kérem.

Leült és kivette zsebkendőjét, törülgetni kezdvén kidülledt sárgás szemeit.

– Ne vegyék, kérem, rossz néven, hogy könnyezek.

– Csak méltóztassék.

– Hirdetni jöttem. Oh, istenem. Szegény kutyám, szegény jó Burkus kutyám. Elveszett. Itt hagyott engem. Az én Burkusom! Az én jó Burkusom. No megállj, Burkus!

Valóban, Werner úr mindig egy nagy kutyával volt látható a sétányokon és utcákon.

– Tehát a kutyát kívánja ön hirdettetni? Hányszor?

– Hogy nézett ki a tiszteletre méltó eb?

– Oh az valami gyönyörű volt. Ha láttak volna, uraim.

– Mik az ismertetőjelei? Milyen a szőre?

– Hófehér, mint a hattyúé. Fajara nézve buldog.

– Igen, mert azt ki kell írni pontosan.

– Az a szelíd, kedves nézése...

– Valami különösebb ismérvet kerek.

– Egy ezüstkarika volt a nyakán, beléje vésve: „Werner Béni”.Az én nevem – tette hozzá a

büszkeség és bánat

a büszkeség és a bánat

vegyülékével.

– Ez elég – szólt Halápy –, és hányszor tegyük be a hirdetést?

– Hányszor? – rezzent fel Werner. – Hát amíg elő nem kerül, míg újra viszont nem látom kedves Burkusomat.

Lászky Gyuri

Lászky László

Jegyzet Halápy és Lászky keresztnevei összekeveredtek, a N

Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban

-ben és az Alm

Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

-ban még helyesen volt és a Jk

Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

is korrigálta a hibát.

felcsillámló

felcsillanó

Szövegforrás:
Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban

szemmel nézett rám, mintha mondaná:

„Ez a kutya szerencsét hozott ránk.”

Az én arcom is ragyogott az örömtől. Reményeim parázstüzéről ez a szó lefújta az összes hamut.

– Minden egyes hirdetés hét forint ötven krajcár – ropogtatta meg az összeget Halápy.

Werner úr közömbösen biccentett a fejével.

– Tessék még odaírni, hogy a becsületes megtaláló, aki hazahozza, száz forintot kap.

Aztán elábrándozva dobolt a szék karfáján, majd felénk fordult, s a gyöngédségtől remegő hangon kérdé:

– Mit gondolnak az urak: előkerül a Burkus?

– Oh, hogyne – biztatta Lászky. – Fogadni mernék rá.

Nagy nap volt ez, mely mintegy bearanyozta a Hírkürt csecsemőkorát. Teringette, hét forint ötven krajcár naponkint nem bolondság! Az maga egy kis kapitális

Jegyzet kapitális - tőke

– Még egy ilyen kutya – szólt Halápy tréfásan – , és akkor megélünk, szücsök

Székely naptár az 1870–75-dik évre. Marosvásárhely. 1869–1874. [OSZK]

Rubinyi Mózes: Mikszáth Kálmán stílusa és nyelve. Budapest. 1910. [OSZK]

Rubinyi Mózes [PIM][VIAF]

)

A hirdetés megjelent másnap és azután is mindennap, szakadatlanul, egész őszig. A hónapok elején elküldtük a nyugtákat Werner úrnak, s ő szó nélkül fizette ki az összegeket.

Néha időközben is feljött a szerkesztőségbe, tudakozódni.

– Még mindig semmi? – kérdezte mélabúsan. – Szegény Burkus, szegény Burkus!

Sokszor le is ült és elkezdett panaszkodni.

– Rosszul mennek az üzleteim. A gyárak, a gazdaság. Nem vagyok babonás ember, de amióta a Burkus elhagyott, minden visszájáról megy.

– Csak türelem, Werner úr, türelem. Valami titkos ösztön súgja nekem, hogy a Burkus megkerül.

Ilyenkor gyöngéd pillantást vetett reám. „Én is bízom” – suttogá kenetesen.

Egymás közt persze már régen kicirkalmaztuk a Burkus pályafutását. Bizonyosan öreg volt már és kiadta a páráját valamelyik lésza alatt

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 2, 299:21-23

). Vö még: Nemzetes uraimék

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

Krk 2, 105:35-36

; Az a pogány Filcsik

Mikszáth Kálmán összes művei. 32. Elbeszélések, 1881-1882. 6. sajtó alá rend. Bisztray Gyula. Budapest: Akadémiai, 1968. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 32, 126:37-9

Mikszáth Kálmán összes művei. 32. Elbeszélések, 1881-1882. 6. sajtó alá rend. Bisztray Gyula. Budapest: Akadémiai, 1968. [OSZK]

; A Noszty fiú esete Tóth Marival

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 20.78:33-34

Mikszáth Kálmán összes művei. 20. Regények és nagyobb elbeszélések, 1906–1907. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1960. [OSZK]

és 21,115:24

Mikszáth Kálmán összes művei. 21. Regények és nagyobb elbeszélések, 1906–1907. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1960. [OSZK]

; Az én jó patrónusom

Mikszáth Kálmán összes művei. 70. Cikkek és karcolatok, 1885 január-1885 június. Sajtó alá rend. R. Hutás Magdolna, Rejtő István. Budapest, Akadémiai–Balassi, 1977. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 70, 48:14-15

Mikszáth Kálmán összes művei. 70. Cikkek és karcolatok, 1885 január-1885 június. Sajtó alá rend. R. Hutás Magdolna, Rejtő István. Budapest, Akadémiai–Balassi, 1977. [OSZK]

; A t. Házból (1887. dec. 8)

Mikszáth Kálmán összes művei. 75. Cikkek és karcolatok 25, 1887, kiad. Rejtő István. Budapest. Akadémiai Kiadó. 1981. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 75, 137:6

Mikszáth Kálmán összes művei. 75. Cikkek és karcolatok 25, 1887, kiad. Rejtő István. Budapest. Akadémiai Kiadó. 1981. [OSZK]

. Az is lehet, hogy a gyepmester elfogta, megfojtotta és most fél kivallani. Egyszóval, a Burkus nincs már meg, és a halála után

pártolja

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

portólja

Jegyzet nyomdahiba

a Hírkürtöt egy kis

szubvencióval

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

subventióval

Jegyzet szubvencióval – pénzengedéllyel

Egy esős délután (még most is emlékszem e megdöbbentő pillanatra) azzal lép be a szedőgyerek, hogy kéziratot kér.

– Itt van ez a három kutyanyelv – mondám –, szedjék garmondból.

A „kutyanyelv” szóra közbevágott a szedőgyerek:

– A kutyanyelvről jut eszembe, hogy egy parasztember keresi a szerkesztőséget a nyomdában egy kutyával.

Egyszerre elhalványodtunk

mind a hárman

Szövegforrás:
Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.
Pipacsok a búzában. Tizennyolc elbeszélés. Bp. 1890. Révai Testvérek kiad. MKm 4. köt 66-79.1.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

mint a hárman

Jegyzet nyomdahiba

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.

. Síri csönd támadt.

– Küldjék fel – monda elhaló hangon Lászky.

– Az ilyenen át kell esni! – tettem hozzá a kétségbeesés

heroizmusával

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

heroismusával

Kevés vártatva beállított a paraszt, madzagon vezetve egy nagy fehér kutyát, melynek a szőre összecsapzott az esőtől. Az eb sovány volt és sántított.

– Elhoztam azt a kutyát, amiről az újság ír. Kegyelmetek fizetik ki a száz forintot?

A házmester, aki éppen fent volt a

redakcióban

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

redactióban

a házbért kérni, legott ráismert az állatra és megveregette a lapockáját.

– Nini, a Werner Burkusa. Hopsza, Burkus, de megsoványodtál!

– Pedig annyi moslékot ivott nálam, amennyi a bőrébe fért.

Kituszkoltuk a házmestert és

elkezdtünk az ablakmélyedésben

Szövegforrás:
Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.
Pipacsok a búzában. Tizennyolc elbeszélés. Bp. 1890. Révai Testvérek kiad. MKm 4. köt 66-79.1.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

elkezdtünk az az ablakmélyedésben

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.

tanácskozni.

– Talán el kellene küldeni Wernerért.

– A csapás váratlan – szólt Lászky Gyuri – , egészen megzavarta a fejemet.

– Hagyjatok engem cselekedni – vette át a szót Halápy, aki a legleleményesebb volt köztünk.

– Gondolj ki valami okosat.

Halápy odalépett a paraszthoz nyájas, barátságos arccal.

– Hogy hívják magát, barátom?

– Én Fazekas András vagyok, Nagyúj faluból.

– És hol találta kend ezt a kutyát?

– Igen ám, Fazekas András uram, csakhogy

ennek

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

annak

> a kutyának a nyakán egy karika is volt, színezüstből. Hát az hol van?

– így görbüljek meg, mint a kisujjam, ha láttam! – esküdözött Fazekas uram.

– No, az már nagy baj. Mert a karika nélkül nem megy a dolog. Anélkül nem fizeti ki a tulajdonos a száz forintot.

A paraszt elszontyorodott erre és a fejét vakarta.

– Ejnye, ejnye. No, ezzel megjártuk. Nem láttam én ennek a nyakán semmit.

– Bizony, az isten is megáldja a tekintetes urat.

– Vigye vissza a kutyát, és hozza be újra vagy négy hét múlva, addig csináltatok én az ezüstművesnél egy nyakravalót, amit majd kifizet a százasból.

– No, az bizony jó lesz – szólt Fazekas András megnyugodva. S kituszkolta az ajtón maga előtt a Burkust, aki oly szemrehányóan nézett Halápyra, hogy az szinte összerezzent.

Hanem annál vígabban ugrottunk mi a nyakába.

– Nagy vagy! Valóságos Bismarck

vagy. Hurrah! Megmentetted az

egzisztenciát

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

existentiát

egy hónapra.

S bolond újságíró az, aki egy hónapnál előbbre gondol.

Megadtuk magunkat a kényszerűségnek. Megmondtuk Fazekasnak,hogy csak hozza el a kutyát, a tulajdonosnál majd kicsináljuk, hogy a nyakravalót nem követeli.

A kutya tehát bejött Nagyújfaluból és visszaadatott Werner úrnak. Én magam mentem el hozzá Fazekassal.

Az öreg Werner sírt örömében, mint a gyerek, megnézegette a szemeit, fogait; összetapogatta a nyakát, a füleit; megsimogatta a

lompos

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

lombos farkát

Jegyzet correxi

farkát. Aztán szemrehányásokat tett neki.

– Látod, látod, minek tetted azt? Minek hagytál el? Nem volt szép tőled! No, csakhogy megint összekerültünk, te vén fickó.

A Burkus vinnyogott és szagiázva futkározta be a szobákat.

– Olyan idegenül nézel rám. Talán haragszol, Burkus? Gyere no:

apportírozz

apportiroz

Jegyzet apportíroz – visszahozza az eldobott tárgyat

, ha tudsz még.

A Burkus azonban sehogy sem akart apportírozni, hanem ahelyett haragosan vakkantott egyet-egyet.

– Hogy elvadultál, hékás – nevetett fel Werner úr kedélyesen. – A rossz társaság hogy elrontott! Csupa komondorok között csavarogtál, ugye?

öregúr

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

„becsapva”, s hogy e „stikliben”

a Kürt szerkesztői ludasok

a Kürt szerkesztői is ludasok

Nosza, csak ez kellett a „Hírharangnak”, a következő

számban

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

számba

maró gúnnyal hozta a leleplezést „Az álkutya” címmel.

A cikk nagy

szenzációt

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

sensatiót

csinált a vidéki városban és

megdöbbentette

megcsökkentette

Jegyzet Nyilvánvalóan nyomdahiba, alkalmasint meghökkentette lehetett a K-ban.

az öreg Wernert. Hátha csakugyan nem az ő Burkusa a visszakerült kutya.

Majdnem lehetetlennek látszott, hogy ne az legyen. Szőre, nézése, fülei szakasztott olyanok. És mégis... mintha a Burkus nagyobb lett volna.

Ez aggodalmat

nevelte

növelte

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

, hogy Tóth Mihály

szenátor

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

senator

uram, aki jól ösmerte azelőtt a Burkust, a cikk megjelenése után kijelentette, hogy ez nem a Burkus, mert a Burkusnak sokkal vékonyabb volt a nyaka.

Nem lehetett sehogy eligazodni. De akár az igazi Burkus volt, akár nem, annyi bizonyos hogy a kételkedés tövise már bele volt döfve a Werner szívébe.

A Werner talpai alatt égett a föld.

Itt világosság kell. Nem maradhatok a kínos bizonytalanságban.

– Hát már most mit csináljunk? – sopánkodék az öreg Werner.

– Én csak kettőt tudok, aki megmondhatná a teljes igazságot – szólt közbe Bálnai Kiss János, a polgármester.

– Kit? Kit? – harsant fel tíz hang is, mert Bálnai volt a legokosabb ember az egész városban.

– Az egyik maga a Burkus, de az nem szól, a másik az ezüst nyakkarika, és az szólna is, ha előkerülne.

– Persze – hagyta jóvá Galambóczi

Máté

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

Máthé

– , mert ha ez be nem érné a nyakát, mindjárt bizonyossá válnék, hogy nem a Burkus.

Igen–igen, az ezüstkarika! Elő kell keríteni mindenáron, a földből is

kikaparni

kiparni

Jegyzet nyomdahiba

Szövegforrás:
Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban

. Hirdetni az újságokban.

– Száz forint a díja, aki előhozza! – kiáltott fel Werner Béni.

S ezzel megint megindultak a Hírkürtben a hirdetések.

Most már azt hittük, megélünk vagy négy esztendeig, mert hogy a karika meglegyen, arról szó sincs. Lopott jószágnak nézte, akihez került, a összekalapálta, lat számra való ezüstnek.

De alig két hétre beállított a Werner kertésze s így szólt:

Azt üzeni a tekintetes Werner úr, hogy tessék kihagyni a hirdetést a lapból.

– Mi történt? – kérdem ijedten. – Megkerült a karika?

– Nem, nem. Hanem a kutya ment el. Ugy, úgy, a jó pára... Reggel holtan találtuk szegényt.

– De hátha nem is az igazi

igazi

Jegyzet Ez a szó a N-ben és az Alm-ban ritkítva.

volt – vágott közbe a lap diplomatája.

– Egyre megy. Az úr már úgy megszerette a boldogultat, hogy nem akarja keresni az előéletét.

– Mikor lesz a temetése? – motyogtam zavartan.

A kertész elmosolyodott, azt hitte, őt gúnyolom, hogy a megboldogult szót

használta

használtam

Jegyzet nyomdahiba

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

, pedig én igazán kérdeztem; mert hisz ő volt a mi egyetlen patrónusunk a kezdet rögös útján, s megérdemelte volna, hogy testületileg ott legyünk, ahol bekaparják.

Verzió: mk-39-b-witPIPACS2 : [2. kiad.] 1893. ua.

A „BURKUS”

Sok ember volt már, akit egy-egy kecske táplált; meg farkasban is akadt olyan, aki beállott szoptatós dajkának és nevelte Romulust.

Hanem ezeken mind túltesz egy kutya, aki hármunkat tartott el egyszerre. Szavamra mondom,

sohasem

soha nem

ismertem nagyobb irodalompártolót ennél a kutyánál az országban. Bizony érdemes elmondani a históriáját.

Egy lap, egy saját lap, édes istenem, de nagy dolog. Abból minden telik, kenyér, befolyás, babér, sőt még szerelem is. Igen, még szerelem is.

Ne tessék, kérem, nevetni, mert valóban úgy áll a dolog, hisz ott vagyunk a szerelem egyik forrásánál

Jegyzet a szerelem egyik forrásánál - MK Az elképzelt méz

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

Mikszáth Kálmán összes művei. 41. Elbeszélések 15, 1891–1893. Szerk. Bisztray Gyula. Budapest: Akadémiai, 1978. [OSZK]

Hasonló szavakkal írta le a kishirdetéseket Homlódyné, A Noszty fiú esete Tóth Marival

Mikszáth Kálmán összes művei. 20. Regények és nagyobb elbeszélések, 1906–1907. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1960. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

egyik szereplője is (Krk 20, 164:36-38

Mikszáth Kálmán összes művei. 20. Regények és nagyobb elbeszélések, 1906–1907. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1960. [OSZK]

): „Úgy van, hirdetést, úgynevezett apróhirdetést, aminőkkel tele vannak most a lapok urolsó oldalai. Ámornak pocsolyái.”

Jegyzet Mercur - a kereskedelem istene a rómaiaknál (németes alak)

nak szentelt berekben. S egypár álházassági ajánlattal s viszonykeresési ömlengéssel mint agent provocateurök

Jegyzet agent provocateurök - titkosügynökök

megnyitottuk Vénusnak is a mezőt.

De nem volt szerencsénk. Rosszul indultak az ügyek.

A másik lap, a „Hírharang” csípősen ledorongolt, s a közönség nem

karolt fel eléggé

karolt fel eléggé bennünket

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

Lászky

Laszky

Jegyzet nyomdahiba, a továbbiakban mind a N

Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban

, mind a Pi

Lászkyt hoz

Lászky

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

Gyurinak (a szerkesztő

kollégámnak

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

collégámnak

collegámnak

) a Times elleni polémiája volt felette sikerült. Csakhogy kár a vidékiek elé gyöngyöt szórni

Bizony gyengén álltunk. A tizedik számnál zsibbasztó aggodalom fogott el. Miből élünk meg? A nyomor ott állott a küszöbünkön.

Szidtuk a sorsot a

mostohaságért

a mostohaságáért

, a közönséget, mely nem fizet elő, a szatócsokat, akik nem hirdetik portékáikat, a királyokat, akik nem csinálnak háborút, hogy a hírlapokat kelendőbbekké tegyék.

Halápy Laci, aki főmunkatárs, kiadóhivatali főnök, írnok és expeditor

Jegyzet expeditor - a levelek feladását végző személy

volt egy személyben, búsan üldögélt egész napokon át az asztalánál, feszülten figyelve a lábcsoszogásokat odakünn, érkező előfizetőket,

hirdetőket lesve, de

hirdetőket, de

mintha meg lettünk volna átkozva, néha napokig nem jött felénk egy lélek sem a szedőfiúkon kívül.

A kétségbeesés e sötét napjaiban, mikor már az utolsó fillérünk is elfogyott, végre elmosolyodott a gondviselés, s egy igazi lábcsoszogást hallott Halápy az ajtó előtt.

Élénken emelte fel fejét. Lászky Gyuri izgatottan ugrott fel.

Az ajtó megnyílt, s egy potrohos alak lépett be rajta. Mindnyájan ösmertük látásból. A város leggazdagabb embere volt, Werner, a milliomos.

Nagy feje le volt eresztve búsan, rőt, vastag bajusza lefelé konyult, homlokáról csurgott az

izzadság

izzadtság

– Ez a szerkesztőség? – kérdé nyöszörgő hangon.

– Igenis ez – felelte Halápy. – Mivel szolgálhatunk?

– Engem nagy csapás ért – monda fojtottan, rekedten. – De engedjenek leülni.

– Oh, kérem.

Leült és kivette zsebkendőjét, törülgetni kezdvén kidülledt sárgás szemeit.

– Ne vegyék, kérem, rossz néven, hogy könnyezek.

– Csak méltóztassék.

– Hirdetni jöttem. Oh, istenem. Szegény kutyám, szegény jó Burkus kutyám. Elveszett. Itt hagyott engem. Az én Burkusom! Az én jó Burkusom. No megállj, Burkus!

Valóban, Werner úr mindig egy nagy kutyával volt látható a sétányokon és utcákon.

– Tehát a kutyát kívánja ön hirdettetni? Hányszor?

– Hogy nézett ki a tiszteletre méltó eb?

– Oh az valami gyönyörű volt. Ha láttak volna, uraim.

– Mik az ismertetőjelei? Milyen a szőre?

– Hófehér, mint a hattyúé. Fajara nézve buldog.

– Igen, mert azt ki kell írni pontosan.

– Az a szelíd, kedves nézése...

– Valami különösebb ismérvet kerek.

– Egy ezüstkarika volt a nyakán, beléje vésve: „Werner Béni”.Az én nevem – tette hozzá a

büszkeség és bánat

a büszkeség és a bánat

vegyülékével.

– Ez elég – szólt Halápy –, és hányszor tegyük be a hirdetést?

– Hányszor? – rezzent fel Werner. – Hát amíg elő nem kerül, míg újra viszont nem látom kedves Burkusomat.

Lászky Gyuri

Lászky László

Jegyzet Halápy és Lászky keresztnevei összekeveredtek, a N

Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban

-ben és az Alm

Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

-ban még helyesen volt és a Jk

Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

is korrigálta a hibát.

felcsillámló

felcsillanó

Szövegforrás:
Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban

szemmel nézett rám, mintha mondaná:

„Ez a kutya szerencsét hozott ránk.”

Az én arcom is ragyogott az örömtől. Reményeim parázstüzéről ez a szó lefújta az összes hamut.

– Minden egyes hirdetés hét forint ötven krajcár – ropogtatta meg az összeget Halápy.

Werner úr közömbösen biccentett a fejével.

– Tessék még odaírni, hogy a becsületes megtaláló, aki hazahozza, száz forintot kap.

Aztán elábrándozva dobolt a szék karfáján, majd felénk fordult, s a gyöngédségtől remegő hangon kérdé:

– Mit gondolnak az urak: előkerül a Burkus?

– Oh, hogyne – biztatta Lászky. – Fogadni mernék rá.

Nagy nap volt ez, mely mintegy bearanyozta a Hírkürt csecsemőkorát. Teringette, hét forint ötven krajcár naponkint nem bolondság! Az maga egy kis kapitális

Jegyzet kapitális - tőke

– Még egy ilyen kutya – szólt Halápy tréfásan – , és akkor megélünk, szücsök

Székely naptár az 1870–75-dik évre. Marosvásárhely. 1869–1874. [OSZK]

Rubinyi Mózes: Mikszáth Kálmán stílusa és nyelve. Budapest. 1910. [OSZK]

Rubinyi Mózes [PIM][VIAF]

)

A hirdetés megjelent másnap és azután is mindennap, szakadatlanul, egész őszig. A hónapok elején elküldtük a nyugtákat Werner úrnak, s ő szó nélkül fizette ki az összegeket.

Néha időközben is feljött a szerkesztőségbe, tudakozódni.

– Még mindig semmi? – kérdezte mélabúsan. – Szegény Burkus, szegény Burkus!

Sokszor le is ült és elkezdett panaszkodni.

– Rosszul mennek az üzleteim. A gyárak, a gazdaság. Nem vagyok babonás ember, de amióta a Burkus elhagyott, minden visszájáról megy.

– Csak türelem, Werner úr, türelem. Valami titkos ösztön súgja nekem, hogy a Burkus megkerül.

Ilyenkor gyöngéd pillantást vetett reám. „Én is bízom” – suttogá kenetesen.

Egymás közt persze már régen kicirkalmaztuk a Burkus pályafutását. Bizonyosan öreg volt már és kiadta a páráját valamelyik lésza alatt

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 2, 299:21-23

). Vö még: Nemzetes uraimék

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

Krk 2, 105:35-36

; Az a pogány Filcsik

Mikszáth Kálmán összes művei. 32. Elbeszélések, 1881-1882. 6. sajtó alá rend. Bisztray Gyula. Budapest: Akadémiai, 1968. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 32, 126:37-9

Mikszáth Kálmán összes művei. 32. Elbeszélések, 1881-1882. 6. sajtó alá rend. Bisztray Gyula. Budapest: Akadémiai, 1968. [OSZK]

; A Noszty fiú esete Tóth Marival

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 20.78:33-34

Mikszáth Kálmán összes művei. 20. Regények és nagyobb elbeszélések, 1906–1907. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1960. [OSZK]

és 21,115:24

Mikszáth Kálmán összes művei. 21. Regények és nagyobb elbeszélések, 1906–1907. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1960. [OSZK]

; Az én jó patrónusom

Mikszáth Kálmán összes művei. 70. Cikkek és karcolatok, 1885 január-1885 június. Sajtó alá rend. R. Hutás Magdolna, Rejtő István. Budapest, Akadémiai–Balassi, 1977. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 70, 48:14-15

Mikszáth Kálmán összes művei. 70. Cikkek és karcolatok, 1885 január-1885 június. Sajtó alá rend. R. Hutás Magdolna, Rejtő István. Budapest, Akadémiai–Balassi, 1977. [OSZK]

; A t. Házból (1887. dec. 8)

Mikszáth Kálmán összes művei. 75. Cikkek és karcolatok 25, 1887, kiad. Rejtő István. Budapest. Akadémiai Kiadó. 1981. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 75, 137:6

Mikszáth Kálmán összes művei. 75. Cikkek és karcolatok 25, 1887, kiad. Rejtő István. Budapest. Akadémiai Kiadó. 1981. [OSZK]

. Az is lehet, hogy a gyepmester elfogta, megfojtotta és most fél kivallani. Egyszóval, a Burkus nincs már meg, és a halála után

pártolja

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

portólja

Jegyzet nyomdahiba

a Hírkürtöt egy kis

szubvencióval

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

subventióval

Jegyzet szubvencióval – pénzengedéllyel

Egy esős délután (még most is emlékszem e megdöbbentő pillanatra) azzal lép be a szedőgyerek, hogy kéziratot kér.

– Itt van ez a három kutyanyelv – mondám –, szedjék garmondból.

A „kutyanyelv” szóra közbevágott a szedőgyerek:

– A kutyanyelvről jut eszembe, hogy egy parasztember keresi a szerkesztőséget a nyomdában egy kutyával.

Egyszerre elhalványodtunk

mind a hárman

Szövegforrás:
Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.
Pipacsok a búzában. Tizennyolc elbeszélés. Bp. 1890. Révai Testvérek kiad. MKm 4. köt 66-79.1.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

mint a hárman

Jegyzet nyomdahiba

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.

. Síri csönd támadt.

– Küldjék fel – monda elhaló hangon Lászky.

– Az ilyenen át kell esni! – tettem hozzá a kétségbeesés

heroizmusával

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

heroismusával

Kevés vártatva beállított a paraszt, madzagon vezetve egy nagy fehér kutyát, melynek a szőre összecsapzott az esőtől. Az eb sovány volt és sántított.

– Elhoztam azt a kutyát, amiről az újság ír. Kegyelmetek fizetik ki a száz forintot?

A házmester, aki éppen fent volt a

redakcióban

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

redactióban

a házbért kérni, legott ráismert az állatra és megveregette a lapockáját.

– Nini, a Werner Burkusa. Hopsza, Burkus, de megsoványodtál!

– Pedig annyi moslékot ivott nálam, amennyi a bőrébe fért.

Kituszkoltuk a házmestert és

elkezdtünk az ablakmélyedésben

Szövegforrás:
Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.
Pipacsok a búzában. Tizennyolc elbeszélés. Bp. 1890. Révai Testvérek kiad. MKm 4. köt 66-79.1.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

elkezdtünk az az ablakmélyedésben

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.

tanácskozni.

– Talán el kellene küldeni Wernerért.

– A csapás váratlan – szólt Lászky Gyuri – , egészen megzavarta a fejemet.

– Hagyjatok engem cselekedni – vette át a szót Halápy, aki a legleleményesebb volt köztünk.

– Gondolj ki valami okosat.

Halápy odalépett a paraszthoz nyájas, barátságos arccal.

– Hogy hívják magát, barátom?

– Én Fazekas András vagyok, Nagyúj faluból.

– És hol találta kend ezt a kutyát?

– Igen ám, Fazekas András uram, csakhogy

ennek

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

annak

> a kutyának a nyakán egy karika is volt, színezüstből. Hát az hol van?

– így görbüljek meg, mint a kisujjam, ha láttam! – esküdözött Fazekas uram.

– No, az már nagy baj. Mert a karika nélkül nem megy a dolog. Anélkül nem fizeti ki a tulajdonos a száz forintot.

A paraszt elszontyorodott erre és a fejét vakarta.

– Ejnye, ejnye. No, ezzel megjártuk. Nem láttam én ennek a nyakán semmit.

– Bizony, az isten is megáldja a tekintetes urat.

– Vigye vissza a kutyát, és hozza be újra vagy négy hét múlva, addig csináltatok én az ezüstművesnél egy nyakravalót, amit majd kifizet a százasból.

– No, az bizony jó lesz – szólt Fazekas András megnyugodva. S kituszkolta az ajtón maga előtt a Burkust, aki oly szemrehányóan nézett Halápyra, hogy az szinte összerezzent.

Hanem annál vígabban ugrottunk mi a nyakába.

– Nagy vagy! Valóságos Bismarck

vagy. Hurrah! Megmentetted az

egzisztenciát

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

existentiát

egy hónapra.

S bolond újságíró az, aki egy hónapnál előbbre gondol.

Megadtuk magunkat a kényszerűségnek. Megmondtuk Fazekasnak,hogy csak hozza el a kutyát, a tulajdonosnál majd kicsináljuk, hogy a nyakravalót nem követeli.

A kutya tehát bejött Nagyújfaluból és visszaadatott Werner úrnak. Én magam mentem el hozzá Fazekassal.

Az öreg Werner sírt örömében, mint a gyerek, megnézegette a szemeit, fogait; összetapogatta a nyakát, a füleit; megsimogatta a

lompos

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

lombos farkát

Jegyzet correxi

farkát. Aztán szemrehányásokat tett neki.

– Látod, látod, minek tetted azt? Minek hagytál el? Nem volt szép tőled! No, csakhogy megint összekerültünk, te vén fickó.

A Burkus vinnyogott és szagiázva futkározta be a szobákat.

– Olyan idegenül nézel rám. Talán haragszol, Burkus? Gyere no:

apportírozz

apportiroz

Jegyzet apportíroz – visszahozza az eldobott tárgyat

, ha tudsz még.

A Burkus azonban sehogy sem akart apportírozni, hanem ahelyett haragosan vakkantott egyet-egyet.

– Hogy elvadultál, hékás – nevetett fel Werner úr kedélyesen. – A rossz társaság hogy elrontott! Csupa komondorok között csavarogtál, ugye?

öregúr

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

„becsapva”, s hogy e „stikliben”

a Kürt szerkesztői ludasok

a Kürt szerkesztői is ludasok

Nosza, csak ez kellett a „Hírharangnak”, a következő

számban

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

számba

maró gúnnyal hozta a leleplezést „Az álkutya” címmel.

A cikk nagy

szenzációt

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

sensatiót

csinált a vidéki városban és

megdöbbentette

megcsökkentette

Jegyzet Nyilvánvalóan nyomdahiba, alkalmasint meghökkentette lehetett a K-ban.

az öreg Wernert. Hátha csakugyan nem az ő Burkusa a visszakerült kutya.

Majdnem lehetetlennek látszott, hogy ne az legyen. Szőre, nézése, fülei szakasztott olyanok. És mégis... mintha a Burkus nagyobb lett volna.

Ez aggodalmat

nevelte

növelte

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

, hogy Tóth Mihály

szenátor

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

senator

uram, aki jól ösmerte azelőtt a Burkust, a cikk megjelenése után kijelentette, hogy ez nem a Burkus, mert a Burkusnak sokkal vékonyabb volt a nyaka.

Nem lehetett sehogy eligazodni. De akár az igazi Burkus volt, akár nem, annyi bizonyos hogy a kételkedés tövise már bele volt döfve a Werner szívébe.

A Werner talpai alatt égett a föld.

Itt világosság kell. Nem maradhatok a kínos bizonytalanságban.

– Hát már most mit csináljunk? – sopánkodék az öreg Werner.

– Én csak kettőt tudok, aki megmondhatná a teljes igazságot – szólt közbe Bálnai Kiss János, a polgármester.

– Kit? Kit? – harsant fel tíz hang is, mert Bálnai volt a legokosabb ember az egész városban.

– Az egyik maga a Burkus, de az nem szól, a másik az ezüst nyakkarika, és az szólna is, ha előkerülne.

– Persze – hagyta jóvá Galambóczi

Máté

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

Máthé

– , mert ha ez be nem érné a nyakát, mindjárt bizonyossá válnék, hogy nem a Burkus.

Igen–igen, az ezüstkarika! Elő kell keríteni mindenáron, a földből is

kikaparni

kiparni

Jegyzet nyomdahiba

Szövegforrás:
Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban

. Hirdetni az újságokban.

– Száz forint a díja, aki előhozza! – kiáltott fel Werner Béni.

S ezzel megint megindultak a Hírkürtben a hirdetések.

Most már azt hittük, megélünk vagy négy esztendeig, mert hogy a karika meglegyen, arról szó sincs. Lopott jószágnak nézte, akihez került, a összekalapálta, lat számra való ezüstnek.

De alig két hétre beállított a Werner kertésze s így szólt:

Azt üzeni a tekintetes Werner úr, hogy tessék kihagyni a hirdetést a lapból.

– Mi történt? – kérdem ijedten. – Megkerült a karika?

– Nem, nem. Hanem a kutya ment el. Ugy, úgy, a jó pára... Reggel holtan találtuk szegényt.

– De hátha nem is az igazi

igazi

Jegyzet Ez a szó a N-ben és az Alm-ban ritkítva.

volt – vágott közbe a lap diplomatája.

– Egyre megy. Az úr már úgy megszerette a boldogultat, hogy nem akarja keresni az előéletét.

– Mikor lesz a temetése? – motyogtam zavartan.

A kertész elmosolyodott, azt hitte, őt gúnyolom, hogy a megboldogult szót

használta

használtam

Jegyzet nyomdahiba

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

, pedig én igazán kérdeztem; mert hisz ő volt a mi egyetlen patrónusunk a kezdet rögös útján, s megérdemelte volna, hogy testületileg ott legyünk, ahol bekaparják.

Verzió: mk-39-b-witPIPACS3 : [3. kiad.] 1897. ua.

A „BURKUS”

Sok ember volt már, akit egy-egy kecske táplált; meg farkasban is akadt olyan, aki beállott szoptatós dajkának és nevelte Romulust.

Hanem ezeken mind túltesz egy kutya, aki hármunkat tartott el egyszerre. Szavamra mondom,

sohasem

soha nem

ismertem nagyobb irodalompártolót ennél a kutyánál az országban. Bizony érdemes elmondani a históriáját.

Egy lap, egy saját lap, édes istenem, de nagy dolog. Abból minden telik, kenyér, befolyás, babér, sőt még szerelem is. Igen, még szerelem is.

Ne tessék, kérem, nevetni, mert valóban úgy áll a dolog, hisz ott vagyunk a szerelem egyik forrásánál

Jegyzet a szerelem egyik forrásánál - MK Az elképzelt méz

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

Mikszáth Kálmán összes művei. 41. Elbeszélések 15, 1891–1893. Szerk. Bisztray Gyula. Budapest: Akadémiai, 1978. [OSZK]

Hasonló szavakkal írta le a kishirdetéseket Homlódyné, A Noszty fiú esete Tóth Marival

Mikszáth Kálmán összes művei. 20. Regények és nagyobb elbeszélések, 1906–1907. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1960. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

egyik szereplője is (Krk 20, 164:36-38

Mikszáth Kálmán összes művei. 20. Regények és nagyobb elbeszélések, 1906–1907. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1960. [OSZK]

): „Úgy van, hirdetést, úgynevezett apróhirdetést, aminőkkel tele vannak most a lapok urolsó oldalai. Ámornak pocsolyái.”

Jegyzet Mercur - a kereskedelem istene a rómaiaknál (németes alak)

nak szentelt berekben. S egypár álházassági ajánlattal s viszonykeresési ömlengéssel mint agent provocateurök

Jegyzet agent provocateurök - titkosügynökök

megnyitottuk Vénusnak is a mezőt.

De nem volt szerencsénk. Rosszul indultak az ügyek.

A másik lap, a „Hírharang” csípősen ledorongolt, s a közönség nem

karolt fel eléggé

karolt fel eléggé bennünket

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

Lászky

Laszky

Jegyzet nyomdahiba, a továbbiakban mind a N

Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban

, mind a Pi

Lászkyt hoz

Lászky

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

Gyurinak (a szerkesztő

kollégámnak

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

collégámnak

collegámnak

) a Times elleni polémiája volt felette sikerült. Csakhogy kár a vidékiek elé gyöngyöt szórni

Bizony gyengén álltunk. A tizedik számnál zsibbasztó aggodalom fogott el. Miből élünk meg? A nyomor ott állott a küszöbünkön.

Szidtuk a sorsot a

mostohaságért

a mostohaságáért

, a közönséget, mely nem fizet elő, a szatócsokat, akik nem hirdetik portékáikat, a királyokat, akik nem csinálnak háborút, hogy a hírlapokat kelendőbbekké tegyék.

Halápy Laci, aki főmunkatárs, kiadóhivatali főnök, írnok és expeditor

Jegyzet expeditor - a levelek feladását végző személy

volt egy személyben, búsan üldögélt egész napokon át az asztalánál, feszülten figyelve a lábcsoszogásokat odakünn, érkező előfizetőket,

hirdetőket lesve, de

hirdetőket, de

mintha meg lettünk volna átkozva, néha napokig nem jött felénk egy lélek sem a szedőfiúkon kívül.

A kétségbeesés e sötét napjaiban, mikor már az utolsó fillérünk is elfogyott, végre elmosolyodott a gondviselés, s egy igazi lábcsoszogást hallott Halápy az ajtó előtt.

Élénken emelte fel fejét. Lászky Gyuri izgatottan ugrott fel.

Az ajtó megnyílt, s egy potrohos alak lépett be rajta. Mindnyájan ösmertük látásból. A város leggazdagabb embere volt, Werner, a milliomos.

Nagy feje le volt eresztve búsan, rőt, vastag bajusza lefelé konyult, homlokáról csurgott az

izzadság

izzadtság

– Ez a szerkesztőség? – kérdé nyöszörgő hangon.

– Igenis ez – felelte Halápy. – Mivel szolgálhatunk?

– Engem nagy csapás ért – monda fojtottan, rekedten. – De engedjenek leülni.

– Oh, kérem.

Leült és kivette zsebkendőjét, törülgetni kezdvén kidülledt sárgás szemeit.

– Ne vegyék, kérem, rossz néven, hogy könnyezek.

– Csak méltóztassék.

– Hirdetni jöttem. Oh, istenem. Szegény kutyám, szegény jó Burkus kutyám. Elveszett. Itt hagyott engem. Az én Burkusom! Az én jó Burkusom. No megállj, Burkus!

Valóban, Werner úr mindig egy nagy kutyával volt látható a sétányokon és utcákon.

– Tehát a kutyát kívánja ön hirdettetni? Hányszor?

– Hogy nézett ki a tiszteletre méltó eb?

– Oh az valami gyönyörű volt. Ha láttak volna, uraim.

– Mik az ismertetőjelei? Milyen a szőre?

– Hófehér, mint a hattyúé. Fajara nézve buldog.

– Igen, mert azt ki kell írni pontosan.

– Az a szelíd, kedves nézése...

– Valami különösebb ismérvet kerek.

– Egy ezüstkarika volt a nyakán, beléje vésve: „Werner Béni”.Az én nevem – tette hozzá a

büszkeség és bánat

a büszkeség és a bánat

vegyülékével.

– Ez elég – szólt Halápy –, és hányszor tegyük be a hirdetést?

– Hányszor? – rezzent fel Werner. – Hát amíg elő nem kerül, míg újra viszont nem látom kedves Burkusomat.

Lászky Gyuri

Lászky László

Jegyzet Halápy és Lászky keresztnevei összekeveredtek, a N

Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban

-ben és az Alm

Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

-ban még helyesen volt és a Jk

Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

is korrigálta a hibát.

felcsillámló

felcsillanó

Szövegforrás:
Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban

szemmel nézett rám, mintha mondaná:

„Ez a kutya szerencsét hozott ránk.”

Az én arcom is ragyogott az örömtől. Reményeim parázstüzéről ez a szó lefújta az összes hamut.

– Minden egyes hirdetés hét forint ötven krajcár – ropogtatta meg az összeget Halápy.

Werner úr közömbösen biccentett a fejével.

– Tessék még odaírni, hogy a becsületes megtaláló, aki hazahozza, száz forintot kap.

Aztán elábrándozva dobolt a szék karfáján, majd felénk fordult, s a gyöngédségtől remegő hangon kérdé:

– Mit gondolnak az urak: előkerül a Burkus?

– Oh, hogyne – biztatta Lászky. – Fogadni mernék rá.

Nagy nap volt ez, mely mintegy bearanyozta a Hírkürt csecsemőkorát. Teringette, hét forint ötven krajcár naponkint nem bolondság! Az maga egy kis kapitális

Jegyzet kapitális - tőke

– Még egy ilyen kutya – szólt Halápy tréfásan – , és akkor megélünk, szücsök

Székely naptár az 1870–75-dik évre. Marosvásárhely. 1869–1874. [OSZK]

Rubinyi Mózes: Mikszáth Kálmán stílusa és nyelve. Budapest. 1910. [OSZK]

Rubinyi Mózes [PIM][VIAF]

)

A hirdetés megjelent másnap és azután is mindennap, szakadatlanul, egész őszig. A hónapok elején elküldtük a nyugtákat Werner úrnak, s ő szó nélkül fizette ki az összegeket.

Néha időközben is feljött a szerkesztőségbe, tudakozódni.

– Még mindig semmi? – kérdezte mélabúsan. – Szegény Burkus, szegény Burkus!

Sokszor le is ült és elkezdett panaszkodni.

– Rosszul mennek az üzleteim. A gyárak, a gazdaság. Nem vagyok babonás ember, de amióta a Burkus elhagyott, minden visszájáról megy.

– Csak türelem, Werner úr, türelem. Valami titkos ösztön súgja nekem, hogy a Burkus megkerül.

Ilyenkor gyöngéd pillantást vetett reám. „Én is bízom” – suttogá kenetesen.

Egymás közt persze már régen kicirkalmaztuk a Burkus pályafutását. Bizonyosan öreg volt már és kiadta a páráját valamelyik lésza alatt

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 2, 299:21-23

). Vö még: Nemzetes uraimék

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

Krk 2, 105:35-36

; Az a pogány Filcsik

Mikszáth Kálmán összes művei. 32. Elbeszélések, 1881-1882. 6. sajtó alá rend. Bisztray Gyula. Budapest: Akadémiai, 1968. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 32, 126:37-9

Mikszáth Kálmán összes művei. 32. Elbeszélések, 1881-1882. 6. sajtó alá rend. Bisztray Gyula. Budapest: Akadémiai, 1968. [OSZK]

; A Noszty fiú esete Tóth Marival

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 20.78:33-34

Mikszáth Kálmán összes művei. 20. Regények és nagyobb elbeszélések, 1906–1907. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1960. [OSZK]

és 21,115:24

Mikszáth Kálmán összes művei. 21. Regények és nagyobb elbeszélések, 1906–1907. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1960. [OSZK]

; Az én jó patrónusom

Mikszáth Kálmán összes művei. 70. Cikkek és karcolatok, 1885 január-1885 június. Sajtó alá rend. R. Hutás Magdolna, Rejtő István. Budapest, Akadémiai–Balassi, 1977. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 70, 48:14-15

Mikszáth Kálmán összes művei. 70. Cikkek és karcolatok, 1885 január-1885 június. Sajtó alá rend. R. Hutás Magdolna, Rejtő István. Budapest, Akadémiai–Balassi, 1977. [OSZK]

; A t. Házból (1887. dec. 8)

Mikszáth Kálmán összes művei. 75. Cikkek és karcolatok 25, 1887, kiad. Rejtő István. Budapest. Akadémiai Kiadó. 1981. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 75, 137:6

Mikszáth Kálmán összes művei. 75. Cikkek és karcolatok 25, 1887, kiad. Rejtő István. Budapest. Akadémiai Kiadó. 1981. [OSZK]

. Az is lehet, hogy a gyepmester elfogta, megfojtotta és most fél kivallani. Egyszóval, a Burkus nincs már meg, és a halála után

pártolja

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

portólja

Jegyzet nyomdahiba

a Hírkürtöt egy kis

szubvencióval

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

subventióval

Jegyzet szubvencióval – pénzengedéllyel

Egy esős délután (még most is emlékszem e megdöbbentő pillanatra) azzal lép be a szedőgyerek, hogy kéziratot kér.

– Itt van ez a három kutyanyelv – mondám –, szedjék garmondból.

A „kutyanyelv” szóra közbevágott a szedőgyerek:

– A kutyanyelvről jut eszembe, hogy egy parasztember keresi a szerkesztőséget a nyomdában egy kutyával.

Egyszerre elhalványodtunk

mind a hárman

Szövegforrás:
Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.
Pipacsok a búzában. Tizennyolc elbeszélés. Bp. 1890. Révai Testvérek kiad. MKm 4. köt 66-79.1.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

mint a hárman

Jegyzet nyomdahiba

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.

. Síri csönd támadt.

– Küldjék fel – monda elhaló hangon Lászky.

– Az ilyenen át kell esni! – tettem hozzá a kétségbeesés

heroizmusával

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

heroismusával

Kevés vártatva beállított a paraszt, madzagon vezetve egy nagy fehér kutyát, melynek a szőre összecsapzott az esőtől. Az eb sovány volt és sántított.

– Elhoztam azt a kutyát, amiről az újság ír. Kegyelmetek fizetik ki a száz forintot?

A házmester, aki éppen fent volt a

redakcióban

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

redactióban

a házbért kérni, legott ráismert az állatra és megveregette a lapockáját.

– Nini, a Werner Burkusa. Hopsza, Burkus, de megsoványodtál!

– Pedig annyi moslékot ivott nálam, amennyi a bőrébe fért.

Kituszkoltuk a házmestert és

elkezdtünk az ablakmélyedésben

Szövegforrás:
Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.
Pipacsok a búzában. Tizennyolc elbeszélés. Bp. 1890. Révai Testvérek kiad. MKm 4. köt 66-79.1.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

elkezdtünk az az ablakmélyedésben

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.

tanácskozni.

– Talán el kellene küldeni Wernerért.

– A csapás váratlan – szólt Lászky Gyuri – , egészen megzavarta a fejemet.

– Hagyjatok engem cselekedni – vette át a szót Halápy, aki a legleleményesebb volt köztünk.

– Gondolj ki valami okosat.

Halápy odalépett a paraszthoz nyájas, barátságos arccal.

– Hogy hívják magát, barátom?

– Én Fazekas András vagyok, Nagyúj faluból.

– És hol találta kend ezt a kutyát?

– Igen ám, Fazekas András uram, csakhogy

ennek

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

annak

> a kutyának a nyakán egy karika is volt, színezüstből. Hát az hol van?

– így görbüljek meg, mint a kisujjam, ha láttam! – esküdözött Fazekas uram.

– No, az már nagy baj. Mert a karika nélkül nem megy a dolog. Anélkül nem fizeti ki a tulajdonos a száz forintot.

A paraszt elszontyorodott erre és a fejét vakarta.

– Ejnye, ejnye. No, ezzel megjártuk. Nem láttam én ennek a nyakán semmit.

– Bizony, az isten is megáldja a tekintetes urat.

– Vigye vissza a kutyát, és hozza be újra vagy négy hét múlva, addig csináltatok én az ezüstművesnél egy nyakravalót, amit majd kifizet a százasból.

– No, az bizony jó lesz – szólt Fazekas András megnyugodva. S kituszkolta az ajtón maga előtt a Burkust, aki oly szemrehányóan nézett Halápyra, hogy az szinte összerezzent.

Hanem annál vígabban ugrottunk mi a nyakába.

– Nagy vagy! Valóságos Bismarck

vagy. Hurrah! Megmentetted az

egzisztenciát

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

existentiát

egy hónapra.

S bolond újságíró az, aki egy hónapnál előbbre gondol.

Megadtuk magunkat a kényszerűségnek. Megmondtuk Fazekasnak,hogy csak hozza el a kutyát, a tulajdonosnál majd kicsináljuk, hogy a nyakravalót nem követeli.

A kutya tehát bejött Nagyújfaluból és visszaadatott Werner úrnak. Én magam mentem el hozzá Fazekassal.

Az öreg Werner sírt örömében, mint a gyerek, megnézegette a szemeit, fogait; összetapogatta a nyakát, a füleit; megsimogatta a

lompos

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

lombos farkát

Jegyzet correxi

farkát. Aztán szemrehányásokat tett neki.

– Látod, látod, minek tetted azt? Minek hagytál el? Nem volt szép tőled! No, csakhogy megint összekerültünk, te vén fickó.

A Burkus vinnyogott és szagiázva futkározta be a szobákat.

– Olyan idegenül nézel rám. Talán haragszol, Burkus? Gyere no:

apportírozz

apportiroz

Jegyzet apportíroz – visszahozza az eldobott tárgyat

, ha tudsz még.

A Burkus azonban sehogy sem akart apportírozni, hanem ahelyett haragosan vakkantott egyet-egyet.

– Hogy elvadultál, hékás – nevetett fel Werner úr kedélyesen. – A rossz társaság hogy elrontott! Csupa komondorok között csavarogtál, ugye?

öregúr

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

„becsapva”, s hogy e „stikliben”

a Kürt szerkesztői ludasok

a Kürt szerkesztői is ludasok

Nosza, csak ez kellett a „Hírharangnak”, a következő

számban

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

számba

maró gúnnyal hozta a leleplezést „Az álkutya” címmel.

A cikk nagy

szenzációt

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

sensatiót

csinált a vidéki városban és

megdöbbentette

megcsökkentette

Jegyzet Nyilvánvalóan nyomdahiba, alkalmasint meghökkentette lehetett a K-ban.

az öreg Wernert. Hátha csakugyan nem az ő Burkusa a visszakerült kutya.

Majdnem lehetetlennek látszott, hogy ne az legyen. Szőre, nézése, fülei szakasztott olyanok. És mégis... mintha a Burkus nagyobb lett volna.

Ez aggodalmat

nevelte

növelte

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

, hogy Tóth Mihály

szenátor

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

senator

uram, aki jól ösmerte azelőtt a Burkust, a cikk megjelenése után kijelentette, hogy ez nem a Burkus, mert a Burkusnak sokkal vékonyabb volt a nyaka.

Nem lehetett sehogy eligazodni. De akár az igazi Burkus volt, akár nem, annyi bizonyos hogy a kételkedés tövise már bele volt döfve a Werner szívébe.

A Werner talpai alatt égett a föld.

Itt világosság kell. Nem maradhatok a kínos bizonytalanságban.

– Hát már most mit csináljunk? – sopánkodék az öreg Werner.

– Én csak kettőt tudok, aki megmondhatná a teljes igazságot – szólt közbe Bálnai Kiss János, a polgármester.

– Kit? Kit? – harsant fel tíz hang is, mert Bálnai volt a legokosabb ember az egész városban.

– Az egyik maga a Burkus, de az nem szól, a másik az ezüst nyakkarika, és az szólna is, ha előkerülne.

– Persze – hagyta jóvá Galambóczi

Máté

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

Máthé

– , mert ha ez be nem érné a nyakát, mindjárt bizonyossá válnék, hogy nem a Burkus.

Igen–igen, az ezüstkarika! Elő kell keríteni mindenáron, a földből is

kikaparni

kiparni

Jegyzet nyomdahiba

Szövegforrás:
Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban

. Hirdetni az újságokban.

– Száz forint a díja, aki előhozza! – kiáltott fel Werner Béni.

S ezzel megint megindultak a Hírkürtben a hirdetések.

Most már azt hittük, megélünk vagy négy esztendeig, mert hogy a karika meglegyen, arról szó sincs. Lopott jószágnak nézte, akihez került, a összekalapálta, lat számra való ezüstnek.

De alig két hétre beállított a Werner kertésze s így szólt:

Azt üzeni a tekintetes Werner úr, hogy tessék kihagyni a hirdetést a lapból.

– Mi történt? – kérdem ijedten. – Megkerült a karika?

– Nem, nem. Hanem a kutya ment el. Ugy, úgy, a jó pára... Reggel holtan találtuk szegényt.

– De hátha nem is az igazi

igazi

Jegyzet Ez a szó a N-ben és az Alm-ban ritkítva.

volt – vágott közbe a lap diplomatája.

– Egyre megy. Az úr már úgy megszerette a boldogultat, hogy nem akarja keresni az előéletét.

– Mikor lesz a temetése? – motyogtam zavartan.

A kertész elmosolyodott, azt hitte, őt gúnyolom, hogy a megboldogult szót

használta

használtam

Jegyzet nyomdahiba

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

, pedig én igazán kérdeztem; mert hisz ő volt a mi egyetlen patrónusunk a kezdet rögös útján, s megérdemelte volna, hogy testületileg ott legyünk, ahol bekaparják.

Verzió: mk-39-b-witPIPACS4 : [4. kiad.] 1901.ua.

A „BURKUS”

Sok ember volt már, akit egy-egy kecske táplált; meg farkasban is akadt olyan, aki beállott szoptatós dajkának és nevelte Romulust.

Hanem ezeken mind túltesz egy kutya, aki hármunkat tartott el egyszerre. Szavamra mondom,

sohasem

soha nem

ismertem nagyobb irodalompártolót ennél a kutyánál az országban. Bizony érdemes elmondani a históriáját.

Egy lap, egy saját lap, édes istenem, de nagy dolog. Abból minden telik, kenyér, befolyás, babér, sőt még szerelem is. Igen, még szerelem is.

Ne tessék, kérem, nevetni, mert valóban úgy áll a dolog, hisz ott vagyunk a szerelem egyik forrásánál

Jegyzet a szerelem egyik forrásánál - MK Az elképzelt méz

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

Mikszáth Kálmán összes művei. 41. Elbeszélések 15, 1891–1893. Szerk. Bisztray Gyula. Budapest: Akadémiai, 1978. [OSZK]

Hasonló szavakkal írta le a kishirdetéseket Homlódyné, A Noszty fiú esete Tóth Marival

Mikszáth Kálmán összes művei. 20. Regények és nagyobb elbeszélések, 1906–1907. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1960. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

egyik szereplője is (Krk 20, 164:36-38

Mikszáth Kálmán összes művei. 20. Regények és nagyobb elbeszélések, 1906–1907. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1960. [OSZK]

): „Úgy van, hirdetést, úgynevezett apróhirdetést, aminőkkel tele vannak most a lapok urolsó oldalai. Ámornak pocsolyái.”

Jegyzet Mercur - a kereskedelem istene a rómaiaknál (németes alak)

nak szentelt berekben. S egypár álházassági ajánlattal s viszonykeresési ömlengéssel mint agent provocateurök

Jegyzet agent provocateurök - titkosügynökök

megnyitottuk Vénusnak is a mezőt.

De nem volt szerencsénk. Rosszul indultak az ügyek.

A másik lap, a „Hírharang” csípősen ledorongolt, s a közönség nem

karolt fel eléggé

karolt fel eléggé bennünket

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

Lászky

Laszky

Jegyzet nyomdahiba, a továbbiakban mind a N

Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban

, mind a Pi

Lászkyt hoz

Lászky

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

Gyurinak (a szerkesztő

kollégámnak

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

collégámnak

collegámnak

) a Times elleni polémiája volt felette sikerült. Csakhogy kár a vidékiek elé gyöngyöt szórni

Bizony gyengén álltunk. A tizedik számnál zsibbasztó aggodalom fogott el. Miből élünk meg? A nyomor ott állott a küszöbünkön.

Szidtuk a sorsot a

mostohaságért

a mostohaságáért

, a közönséget, mely nem fizet elő, a szatócsokat, akik nem hirdetik portékáikat, a királyokat, akik nem csinálnak háborút, hogy a hírlapokat kelendőbbekké tegyék.

Halápy Laci, aki főmunkatárs, kiadóhivatali főnök, írnok és expeditor

Jegyzet expeditor - a levelek feladását végző személy

volt egy személyben, búsan üldögélt egész napokon át az asztalánál, feszülten figyelve a lábcsoszogásokat odakünn, érkező előfizetőket,

hirdetőket lesve, de

hirdetőket, de

mintha meg lettünk volna átkozva, néha napokig nem jött felénk egy lélek sem a szedőfiúkon kívül.

A kétségbeesés e sötét napjaiban, mikor már az utolsó fillérünk is elfogyott, végre elmosolyodott a gondviselés, s egy igazi lábcsoszogást hallott Halápy az ajtó előtt.

Élénken emelte fel fejét. Lászky Gyuri izgatottan ugrott fel.

Az ajtó megnyílt, s egy potrohos alak lépett be rajta. Mindnyájan ösmertük látásból. A város leggazdagabb embere volt, Werner, a milliomos.

Nagy feje le volt eresztve búsan, rőt, vastag bajusza lefelé konyult, homlokáról csurgott az

izzadság

izzadtság

– Ez a szerkesztőség? – kérdé nyöszörgő hangon.

– Igenis ez – felelte Halápy. – Mivel szolgálhatunk?

– Engem nagy csapás ért – monda fojtottan, rekedten. – De engedjenek leülni.

– Oh, kérem.

Leült és kivette zsebkendőjét, törülgetni kezdvén kidülledt sárgás szemeit.

– Ne vegyék, kérem, rossz néven, hogy könnyezek.

– Csak méltóztassék.

– Hirdetni jöttem. Oh, istenem. Szegény kutyám, szegény jó Burkus kutyám. Elveszett. Itt hagyott engem. Az én Burkusom! Az én jó Burkusom. No megállj, Burkus!

Valóban, Werner úr mindig egy nagy kutyával volt látható a sétányokon és utcákon.

– Tehát a kutyát kívánja ön hirdettetni? Hányszor?

– Hogy nézett ki a tiszteletre méltó eb?

– Oh az valami gyönyörű volt. Ha láttak volna, uraim.

– Mik az ismertetőjelei? Milyen a szőre?

– Hófehér, mint a hattyúé. Fajara nézve buldog.

– Igen, mert azt ki kell írni pontosan.

– Az a szelíd, kedves nézése...

– Valami különösebb ismérvet kerek.

– Egy ezüstkarika volt a nyakán, beléje vésve: „Werner Béni”.Az én nevem – tette hozzá a

büszkeség és bánat

a büszkeség és a bánat

vegyülékével.

– Ez elég – szólt Halápy –, és hányszor tegyük be a hirdetést?

– Hányszor? – rezzent fel Werner. – Hát amíg elő nem kerül, míg újra viszont nem látom kedves Burkusomat.

Lászky Gyuri

Lászky László

Jegyzet Halápy és Lászky keresztnevei összekeveredtek, a N

Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban

-ben és az Alm

Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

-ban még helyesen volt és a Jk

Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

is korrigálta a hibát.

felcsillámló

felcsillanó

Szövegforrás:
Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban

szemmel nézett rám, mintha mondaná:

„Ez a kutya szerencsét hozott ránk.”

Az én arcom is ragyogott az örömtől. Reményeim parázstüzéről ez a szó lefújta az összes hamut.

– Minden egyes hirdetés hét forint ötven krajcár – ropogtatta meg az összeget Halápy.

Werner úr közömbösen biccentett a fejével.

– Tessék még odaírni, hogy a becsületes megtaláló, aki hazahozza, száz forintot kap.

Aztán elábrándozva dobolt a szék karfáján, majd felénk fordult, s a gyöngédségtől remegő hangon kérdé:

– Mit gondolnak az urak: előkerül a Burkus?

– Oh, hogyne – biztatta Lászky. – Fogadni mernék rá.

Nagy nap volt ez, mely mintegy bearanyozta a Hírkürt csecsemőkorát. Teringette, hét forint ötven krajcár naponkint nem bolondság! Az maga egy kis kapitális

Jegyzet kapitális - tőke

– Még egy ilyen kutya – szólt Halápy tréfásan – , és akkor megélünk, szücsök

Székely naptár az 1870–75-dik évre. Marosvásárhely. 1869–1874. [OSZK]

Rubinyi Mózes: Mikszáth Kálmán stílusa és nyelve. Budapest. 1910. [OSZK]

Rubinyi Mózes [PIM][VIAF]

)

A hirdetés megjelent másnap és azután is mindennap, szakadatlanul, egész őszig. A hónapok elején elküldtük a nyugtákat Werner úrnak, s ő szó nélkül fizette ki az összegeket.

Néha időközben is feljött a szerkesztőségbe, tudakozódni.

– Még mindig semmi? – kérdezte mélabúsan. – Szegény Burkus, szegény Burkus!

Sokszor le is ült és elkezdett panaszkodni.

– Rosszul mennek az üzleteim. A gyárak, a gazdaság. Nem vagyok babonás ember, de amióta a Burkus elhagyott, minden visszájáról megy.

– Csak türelem, Werner úr, türelem. Valami titkos ösztön súgja nekem, hogy a Burkus megkerül.

Ilyenkor gyöngéd pillantást vetett reám. „Én is bízom” – suttogá kenetesen.

Egymás közt persze már régen kicirkalmaztuk a Burkus pályafutását. Bizonyosan öreg volt már és kiadta a páráját valamelyik lésza alatt

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 2, 299:21-23

). Vö még: Nemzetes uraimék

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

Krk 2, 105:35-36

; Az a pogány Filcsik

Mikszáth Kálmán összes művei. 32. Elbeszélések, 1881-1882. 6. sajtó alá rend. Bisztray Gyula. Budapest: Akadémiai, 1968. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 32, 126:37-9

Mikszáth Kálmán összes művei. 32. Elbeszélések, 1881-1882. 6. sajtó alá rend. Bisztray Gyula. Budapest: Akadémiai, 1968. [OSZK]

; A Noszty fiú esete Tóth Marival

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 20.78:33-34

Mikszáth Kálmán összes művei. 20. Regények és nagyobb elbeszélések, 1906–1907. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1960. [OSZK]

és 21,115:24

Mikszáth Kálmán összes művei. 21. Regények és nagyobb elbeszélések, 1906–1907. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1960. [OSZK]

; Az én jó patrónusom

Mikszáth Kálmán összes művei. 70. Cikkek és karcolatok, 1885 január-1885 június. Sajtó alá rend. R. Hutás Magdolna, Rejtő István. Budapest, Akadémiai–Balassi, 1977. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 70, 48:14-15

Mikszáth Kálmán összes művei. 70. Cikkek és karcolatok, 1885 január-1885 június. Sajtó alá rend. R. Hutás Magdolna, Rejtő István. Budapest, Akadémiai–Balassi, 1977. [OSZK]

; A t. Házból (1887. dec. 8)

Mikszáth Kálmán összes művei. 75. Cikkek és karcolatok 25, 1887, kiad. Rejtő István. Budapest. Akadémiai Kiadó. 1981. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 75, 137:6

Mikszáth Kálmán összes művei. 75. Cikkek és karcolatok 25, 1887, kiad. Rejtő István. Budapest. Akadémiai Kiadó. 1981. [OSZK]

. Az is lehet, hogy a gyepmester elfogta, megfojtotta és most fél kivallani. Egyszóval, a Burkus nincs már meg, és a halála után

pártolja

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

portólja

Jegyzet nyomdahiba

a Hírkürtöt egy kis

szubvencióval

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

subventióval

Jegyzet szubvencióval – pénzengedéllyel

Egy esős délután (még most is emlékszem e megdöbbentő pillanatra) azzal lép be a szedőgyerek, hogy kéziratot kér.

– Itt van ez a három kutyanyelv – mondám –, szedjék garmondból.

A „kutyanyelv” szóra közbevágott a szedőgyerek:

– A kutyanyelvről jut eszembe, hogy egy parasztember keresi a szerkesztőséget a nyomdában egy kutyával.

Egyszerre elhalványodtunk

mind a hárman

Szövegforrás:
Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.
Pipacsok a búzában. Tizennyolc elbeszélés. Bp. 1890. Révai Testvérek kiad. MKm 4. köt 66-79.1.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

mint a hárman

Jegyzet nyomdahiba

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.

. Síri csönd támadt.

– Küldjék fel – monda elhaló hangon Lászky.

– Az ilyenen át kell esni! – tettem hozzá a kétségbeesés

heroizmusával

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

heroismusával

Kevés vártatva beállított a paraszt, madzagon vezetve egy nagy fehér kutyát, melynek a szőre összecsapzott az esőtől. Az eb sovány volt és sántított.

– Elhoztam azt a kutyát, amiről az újság ír. Kegyelmetek fizetik ki a száz forintot?

A házmester, aki éppen fent volt a

redakcióban

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

redactióban

a házbért kérni, legott ráismert az állatra és megveregette a lapockáját.

– Nini, a Werner Burkusa. Hopsza, Burkus, de megsoványodtál!

– Pedig annyi moslékot ivott nálam, amennyi a bőrébe fért.

Kituszkoltuk a házmestert és

elkezdtünk az ablakmélyedésben

Szövegforrás:
Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.
Pipacsok a búzában. Tizennyolc elbeszélés. Bp. 1890. Révai Testvérek kiad. MKm 4. köt 66-79.1.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

elkezdtünk az az ablakmélyedésben

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.

tanácskozni.

– Talán el kellene küldeni Wernerért.

– A csapás váratlan – szólt Lászky Gyuri – , egészen megzavarta a fejemet.

– Hagyjatok engem cselekedni – vette át a szót Halápy, aki a legleleményesebb volt köztünk.

– Gondolj ki valami okosat.

Halápy odalépett a paraszthoz nyájas, barátságos arccal.

– Hogy hívják magát, barátom?

– Én Fazekas András vagyok, Nagyúj faluból.

– És hol találta kend ezt a kutyát?

– Igen ám, Fazekas András uram, csakhogy

ennek

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

annak

> a kutyának a nyakán egy karika is volt, színezüstből. Hát az hol van?

– így görbüljek meg, mint a kisujjam, ha láttam! – esküdözött Fazekas uram.

– No, az már nagy baj. Mert a karika nélkül nem megy a dolog. Anélkül nem fizeti ki a tulajdonos a száz forintot.

A paraszt elszontyorodott erre és a fejét vakarta.

– Ejnye, ejnye. No, ezzel megjártuk. Nem láttam én ennek a nyakán semmit.

– Bizony, az isten is megáldja a tekintetes urat.

– Vigye vissza a kutyát, és hozza be újra vagy négy hét múlva, addig csináltatok én az ezüstművesnél egy nyakravalót, amit majd kifizet a százasból.

– No, az bizony jó lesz – szólt Fazekas András megnyugodva. S kituszkolta az ajtón maga előtt a Burkust, aki oly szemrehányóan nézett Halápyra, hogy az szinte összerezzent.

Hanem annál vígabban ugrottunk mi a nyakába.

– Nagy vagy! Valóságos Bismarck

vagy. Hurrah! Megmentetted az

egzisztenciát

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

existentiát

egy hónapra.

S bolond újságíró az, aki egy hónapnál előbbre gondol.

Megadtuk magunkat a kényszerűségnek. Megmondtuk Fazekasnak,hogy csak hozza el a kutyát, a tulajdonosnál majd kicsináljuk, hogy a nyakravalót nem követeli.

A kutya tehát bejött Nagyújfaluból és visszaadatott Werner úrnak. Én magam mentem el hozzá Fazekassal.

Az öreg Werner sírt örömében, mint a gyerek, megnézegette a szemeit, fogait; összetapogatta a nyakát, a füleit; megsimogatta a

lompos

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

lombos farkát

Jegyzet correxi

farkát. Aztán szemrehányásokat tett neki.

– Látod, látod, minek tetted azt? Minek hagytál el? Nem volt szép tőled! No, csakhogy megint összekerültünk, te vén fickó.

A Burkus vinnyogott és szagiázva futkározta be a szobákat.

– Olyan idegenül nézel rám. Talán haragszol, Burkus? Gyere no:

apportírozz

apportiroz

Jegyzet apportíroz – visszahozza az eldobott tárgyat

, ha tudsz még.

A Burkus azonban sehogy sem akart apportírozni, hanem ahelyett haragosan vakkantott egyet-egyet.

– Hogy elvadultál, hékás – nevetett fel Werner úr kedélyesen. – A rossz társaság hogy elrontott! Csupa komondorok között csavarogtál, ugye?

öregúr

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

„becsapva”, s hogy e „stikliben”

a Kürt szerkesztői ludasok

a Kürt szerkesztői is ludasok

Nosza, csak ez kellett a „Hírharangnak”, a következő

számban

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

számba

maró gúnnyal hozta a leleplezést „Az álkutya” címmel.

A cikk nagy

szenzációt

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

sensatiót

csinált a vidéki városban és

megdöbbentette

megcsökkentette

Jegyzet Nyilvánvalóan nyomdahiba, alkalmasint meghökkentette lehetett a K-ban.

az öreg Wernert. Hátha csakugyan nem az ő Burkusa a visszakerült kutya.

Majdnem lehetetlennek látszott, hogy ne az legyen. Szőre, nézése, fülei szakasztott olyanok. És mégis... mintha a Burkus nagyobb lett volna.

Ez aggodalmat

nevelte

növelte

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

, hogy Tóth Mihály

szenátor

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

senator

uram, aki jól ösmerte azelőtt a Burkust, a cikk megjelenése után kijelentette, hogy ez nem a Burkus, mert a Burkusnak sokkal vékonyabb volt a nyaka.

Nem lehetett sehogy eligazodni. De akár az igazi Burkus volt, akár nem, annyi bizonyos hogy a kételkedés tövise már bele volt döfve a Werner szívébe.

A Werner talpai alatt égett a föld.

Itt világosság kell. Nem maradhatok a kínos bizonytalanságban.

– Hát már most mit csináljunk? – sopánkodék az öreg Werner.

– Én csak kettőt tudok, aki megmondhatná a teljes igazságot – szólt közbe Bálnai Kiss János, a polgármester.

– Kit? Kit? – harsant fel tíz hang is, mert Bálnai volt a legokosabb ember az egész városban.

– Az egyik maga a Burkus, de az nem szól, a másik az ezüst nyakkarika, és az szólna is, ha előkerülne.

– Persze – hagyta jóvá Galambóczi

Máté

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

Máthé

– , mert ha ez be nem érné a nyakát, mindjárt bizonyossá válnék, hogy nem a Burkus.

Igen–igen, az ezüstkarika! Elő kell keríteni mindenáron, a földből is

kikaparni

kiparni

Jegyzet nyomdahiba

Szövegforrás:
Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban

. Hirdetni az újságokban.

– Száz forint a díja, aki előhozza! – kiáltott fel Werner Béni.

S ezzel megint megindultak a Hírkürtben a hirdetések.

Most már azt hittük, megélünk vagy négy esztendeig, mert hogy a karika meglegyen, arról szó sincs. Lopott jószágnak nézte, akihez került, a összekalapálta, lat számra való ezüstnek.

De alig két hétre beállított a Werner kertésze s így szólt:

Azt üzeni a tekintetes Werner úr, hogy tessék kihagyni a hirdetést a lapból.

– Mi történt? – kérdem ijedten. – Megkerült a karika?

– Nem, nem. Hanem a kutya ment el. Ugy, úgy, a jó pára... Reggel holtan találtuk szegényt.

– De hátha nem is az igazi

igazi

Jegyzet Ez a szó a N-ben és az Alm-ban ritkítva.

volt – vágott közbe a lap diplomatája.

– Egyre megy. Az úr már úgy megszerette a boldogultat, hogy nem akarja keresni az előéletét.

– Mikor lesz a temetése? – motyogtam zavartan.

A kertész elmosolyodott, azt hitte, őt gúnyolom, hogy a megboldogult szót

használta

használtam

Jegyzet nyomdahiba

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

, pedig én igazán kérdeztem; mert hisz ő volt a mi egyetlen patrónusunk a kezdet rögös útján, s megérdemelte volna, hogy testületileg ott legyünk, ahol bekaparják.

Verzió: mk-39-b-witPIPACS5 : [5. kiad.] 1903. ua.

A „BURKUS”

Sok ember volt már, akit egy-egy kecske táplált; meg farkasban is akadt olyan, aki beállott szoptatós dajkának és nevelte Romulust.

Hanem ezeken mind túltesz egy kutya, aki hármunkat tartott el egyszerre. Szavamra mondom,

sohasem

soha nem

ismertem nagyobb irodalompártolót ennél a kutyánál az országban. Bizony érdemes elmondani a históriáját.

Egy lap, egy saját lap, édes istenem, de nagy dolog. Abból minden telik, kenyér, befolyás, babér, sőt még szerelem is. Igen, még szerelem is.

Ne tessék, kérem, nevetni, mert valóban úgy áll a dolog, hisz ott vagyunk a szerelem egyik forrásánál

Jegyzet a szerelem egyik forrásánál - MK Az elképzelt méz

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

Mikszáth Kálmán összes művei. 41. Elbeszélések 15, 1891–1893. Szerk. Bisztray Gyula. Budapest: Akadémiai, 1978. [OSZK]

Hasonló szavakkal írta le a kishirdetéseket Homlódyné, A Noszty fiú esete Tóth Marival

Mikszáth Kálmán összes művei. 20. Regények és nagyobb elbeszélések, 1906–1907. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1960. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

egyik szereplője is (Krk 20, 164:36-38

Mikszáth Kálmán összes művei. 20. Regények és nagyobb elbeszélések, 1906–1907. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1960. [OSZK]

): „Úgy van, hirdetést, úgynevezett apróhirdetést, aminőkkel tele vannak most a lapok urolsó oldalai. Ámornak pocsolyái.”

Jegyzet Mercur - a kereskedelem istene a rómaiaknál (németes alak)

nak szentelt berekben. S egypár álházassági ajánlattal s viszonykeresési ömlengéssel mint agent provocateurök

Jegyzet agent provocateurök - titkosügynökök

megnyitottuk Vénusnak is a mezőt.

De nem volt szerencsénk. Rosszul indultak az ügyek.

A másik lap, a „Hírharang” csípősen ledorongolt, s a közönség nem

karolt fel eléggé

karolt fel eléggé bennünket

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

Lászky

Laszky

Jegyzet nyomdahiba, a továbbiakban mind a N

Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban

, mind a Pi

Lászkyt hoz

Lászky

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

Gyurinak (a szerkesztő

kollégámnak

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

collégámnak

collegámnak

) a Times elleni polémiája volt felette sikerült. Csakhogy kár a vidékiek elé gyöngyöt szórni

Bizony gyengén álltunk. A tizedik számnál zsibbasztó aggodalom fogott el. Miből élünk meg? A nyomor ott állott a küszöbünkön.

Szidtuk a sorsot a

mostohaságért

a mostohaságáért

, a közönséget, mely nem fizet elő, a szatócsokat, akik nem hirdetik portékáikat, a királyokat, akik nem csinálnak háborút, hogy a hírlapokat kelendőbbekké tegyék.

Halápy Laci, aki főmunkatárs, kiadóhivatali főnök, írnok és expeditor

Jegyzet expeditor - a levelek feladását végző személy

volt egy személyben, búsan üldögélt egész napokon át az asztalánál, feszülten figyelve a lábcsoszogásokat odakünn, érkező előfizetőket,

hirdetőket lesve, de

hirdetőket, de

mintha meg lettünk volna átkozva, néha napokig nem jött felénk egy lélek sem a szedőfiúkon kívül.

A kétségbeesés e sötét napjaiban, mikor már az utolsó fillérünk is elfogyott, végre elmosolyodott a gondviselés, s egy igazi lábcsoszogást hallott Halápy az ajtó előtt.

Élénken emelte fel fejét. Lászky Gyuri izgatottan ugrott fel.

Az ajtó megnyílt, s egy potrohos alak lépett be rajta. Mindnyájan ösmertük látásból. A város leggazdagabb embere volt, Werner, a milliomos.

Nagy feje le volt eresztve búsan, rőt, vastag bajusza lefelé konyult, homlokáról csurgott az

izzadság

izzadtság

– Ez a szerkesztőség? – kérdé nyöszörgő hangon.

– Igenis ez – felelte Halápy. – Mivel szolgálhatunk?

– Engem nagy csapás ért – monda fojtottan, rekedten. – De engedjenek leülni.

– Oh, kérem.

Leült és kivette zsebkendőjét, törülgetni kezdvén kidülledt sárgás szemeit.

– Ne vegyék, kérem, rossz néven, hogy könnyezek.

– Csak méltóztassék.

– Hirdetni jöttem. Oh, istenem. Szegény kutyám, szegény jó Burkus kutyám. Elveszett. Itt hagyott engem. Az én Burkusom! Az én jó Burkusom. No megállj, Burkus!

Valóban, Werner úr mindig egy nagy kutyával volt látható a sétányokon és utcákon.

– Tehát a kutyát kívánja ön hirdettetni? Hányszor?

– Hogy nézett ki a tiszteletre méltó eb?

– Oh az valami gyönyörű volt. Ha láttak volna, uraim.

– Mik az ismertetőjelei? Milyen a szőre?

– Hófehér, mint a hattyúé. Fajara nézve buldog.

– Igen, mert azt ki kell írni pontosan.

– Az a szelíd, kedves nézése...

– Valami különösebb ismérvet kerek.

– Egy ezüstkarika volt a nyakán, beléje vésve: „Werner Béni”.Az én nevem – tette hozzá a

büszkeség és bánat

a büszkeség és a bánat

vegyülékével.

– Ez elég – szólt Halápy –, és hányszor tegyük be a hirdetést?

– Hányszor? – rezzent fel Werner. – Hát amíg elő nem kerül, míg újra viszont nem látom kedves Burkusomat.

Lászky Gyuri

Lászky László

Jegyzet Halápy és Lászky keresztnevei összekeveredtek, a N

Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban

-ben és az Alm

Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

-ban még helyesen volt és a Jk

Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

is korrigálta a hibát.

felcsillámló

felcsillanó

Szövegforrás:
Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban

szemmel nézett rám, mintha mondaná:

„Ez a kutya szerencsét hozott ránk.”

Az én arcom is ragyogott az örömtől. Reményeim parázstüzéről ez a szó lefújta az összes hamut.

– Minden egyes hirdetés hét forint ötven krajcár – ropogtatta meg az összeget Halápy.

Werner úr közömbösen biccentett a fejével.

– Tessék még odaírni, hogy a becsületes megtaláló, aki hazahozza, száz forintot kap.

Aztán elábrándozva dobolt a szék karfáján, majd felénk fordult, s a gyöngédségtől remegő hangon kérdé:

– Mit gondolnak az urak: előkerül a Burkus?

– Oh, hogyne – biztatta Lászky. – Fogadni mernék rá.

Nagy nap volt ez, mely mintegy bearanyozta a Hírkürt csecsemőkorát. Teringette, hét forint ötven krajcár naponkint nem bolondság! Az maga egy kis kapitális

Jegyzet kapitális - tőke

– Még egy ilyen kutya – szólt Halápy tréfásan – , és akkor megélünk, szücsök

Székely naptár az 1870–75-dik évre. Marosvásárhely. 1869–1874. [OSZK]

Rubinyi Mózes: Mikszáth Kálmán stílusa és nyelve. Budapest. 1910. [OSZK]

Rubinyi Mózes [PIM][VIAF]

)

A hirdetés megjelent másnap és azután is mindennap, szakadatlanul, egész őszig. A hónapok elején elküldtük a nyugtákat Werner úrnak, s ő szó nélkül fizette ki az összegeket.

Néha időközben is feljött a szerkesztőségbe, tudakozódni.

– Még mindig semmi? – kérdezte mélabúsan. – Szegény Burkus, szegény Burkus!

Sokszor le is ült és elkezdett panaszkodni.

– Rosszul mennek az üzleteim. A gyárak, a gazdaság. Nem vagyok babonás ember, de amióta a Burkus elhagyott, minden visszájáról megy.

– Csak türelem, Werner úr, türelem. Valami titkos ösztön súgja nekem, hogy a Burkus megkerül.

Ilyenkor gyöngéd pillantást vetett reám. „Én is bízom” – suttogá kenetesen.

Egymás közt persze már régen kicirkalmaztuk a Burkus pályafutását. Bizonyosan öreg volt már és kiadta a páráját valamelyik lésza alatt

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 2, 299:21-23

). Vö még: Nemzetes uraimék

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

Krk 2, 105:35-36

; Az a pogány Filcsik

Mikszáth Kálmán összes művei. 32. Elbeszélések, 1881-1882. 6. sajtó alá rend. Bisztray Gyula. Budapest: Akadémiai, 1968. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 32, 126:37-9

Mikszáth Kálmán összes művei. 32. Elbeszélések, 1881-1882. 6. sajtó alá rend. Bisztray Gyula. Budapest: Akadémiai, 1968. [OSZK]

; A Noszty fiú esete Tóth Marival

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 20.78:33-34

Mikszáth Kálmán összes művei. 20. Regények és nagyobb elbeszélések, 1906–1907. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1960. [OSZK]

és 21,115:24

Mikszáth Kálmán összes művei. 21. Regények és nagyobb elbeszélések, 1906–1907. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1960. [OSZK]

; Az én jó patrónusom

Mikszáth Kálmán összes művei. 70. Cikkek és karcolatok, 1885 január-1885 június. Sajtó alá rend. R. Hutás Magdolna, Rejtő István. Budapest, Akadémiai–Balassi, 1977. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 70, 48:14-15

Mikszáth Kálmán összes művei. 70. Cikkek és karcolatok, 1885 január-1885 június. Sajtó alá rend. R. Hutás Magdolna, Rejtő István. Budapest, Akadémiai–Balassi, 1977. [OSZK]

; A t. Házból (1887. dec. 8)

Mikszáth Kálmán összes művei. 75. Cikkek és karcolatok 25, 1887, kiad. Rejtő István. Budapest. Akadémiai Kiadó. 1981. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 75, 137:6

Mikszáth Kálmán összes művei. 75. Cikkek és karcolatok 25, 1887, kiad. Rejtő István. Budapest. Akadémiai Kiadó. 1981. [OSZK]

. Az is lehet, hogy a gyepmester elfogta, megfojtotta és most fél kivallani. Egyszóval, a Burkus nincs már meg, és a halála után

pártolja

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

portólja

Jegyzet nyomdahiba

a Hírkürtöt egy kis

szubvencióval

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

subventióval

Jegyzet szubvencióval – pénzengedéllyel

Egy esős délután (még most is emlékszem e megdöbbentő pillanatra) azzal lép be a szedőgyerek, hogy kéziratot kér.

– Itt van ez a három kutyanyelv – mondám –, szedjék garmondból.

A „kutyanyelv” szóra közbevágott a szedőgyerek:

– A kutyanyelvről jut eszembe, hogy egy parasztember keresi a szerkesztőséget a nyomdában egy kutyával.

Egyszerre elhalványodtunk

mind a hárman

Szövegforrás:
Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.
Pipacsok a búzában. Tizennyolc elbeszélés. Bp. 1890. Révai Testvérek kiad. MKm 4. köt 66-79.1.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

mint a hárman

Jegyzet nyomdahiba

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.

. Síri csönd támadt.

– Küldjék fel – monda elhaló hangon Lászky.

– Az ilyenen át kell esni! – tettem hozzá a kétségbeesés

heroizmusával

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

heroismusával

Kevés vártatva beállított a paraszt, madzagon vezetve egy nagy fehér kutyát, melynek a szőre összecsapzott az esőtől. Az eb sovány volt és sántított.

– Elhoztam azt a kutyát, amiről az újság ír. Kegyelmetek fizetik ki a száz forintot?

A házmester, aki éppen fent volt a

redakcióban

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

redactióban

a házbért kérni, legott ráismert az állatra és megveregette a lapockáját.

– Nini, a Werner Burkusa. Hopsza, Burkus, de megsoványodtál!

– Pedig annyi moslékot ivott nálam, amennyi a bőrébe fért.

Kituszkoltuk a házmestert és

elkezdtünk az ablakmélyedésben

Szövegforrás:
Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.
Pipacsok a búzában. Tizennyolc elbeszélés. Bp. 1890. Révai Testvérek kiad. MKm 4. köt 66-79.1.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

elkezdtünk az az ablakmélyedésben

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.

tanácskozni.

– Talán el kellene küldeni Wernerért.

– A csapás váratlan – szólt Lászky Gyuri – , egészen megzavarta a fejemet.

– Hagyjatok engem cselekedni – vette át a szót Halápy, aki a legleleményesebb volt köztünk.

– Gondolj ki valami okosat.

Halápy odalépett a paraszthoz nyájas, barátságos arccal.

– Hogy hívják magát, barátom?

– Én Fazekas András vagyok, Nagyúj faluból.

– És hol találta kend ezt a kutyát?

– Igen ám, Fazekas András uram, csakhogy

ennek

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

annak

> a kutyának a nyakán egy karika is volt, színezüstből. Hát az hol van?

– így görbüljek meg, mint a kisujjam, ha láttam! – esküdözött Fazekas uram.

– No, az már nagy baj. Mert a karika nélkül nem megy a dolog. Anélkül nem fizeti ki a tulajdonos a száz forintot.

A paraszt elszontyorodott erre és a fejét vakarta.

– Ejnye, ejnye. No, ezzel megjártuk. Nem láttam én ennek a nyakán semmit.

– Bizony, az isten is megáldja a tekintetes urat.

– Vigye vissza a kutyát, és hozza be újra vagy négy hét múlva, addig csináltatok én az ezüstművesnél egy nyakravalót, amit majd kifizet a százasból.

– No, az bizony jó lesz – szólt Fazekas András megnyugodva. S kituszkolta az ajtón maga előtt a Burkust, aki oly szemrehányóan nézett Halápyra, hogy az szinte összerezzent.

Hanem annál vígabban ugrottunk mi a nyakába.

– Nagy vagy! Valóságos Bismarck

vagy. Hurrah! Megmentetted az

egzisztenciát

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

existentiát

egy hónapra.

S bolond újságíró az, aki egy hónapnál előbbre gondol.

Megadtuk magunkat a kényszerűségnek. Megmondtuk Fazekasnak,hogy csak hozza el a kutyát, a tulajdonosnál majd kicsináljuk, hogy a nyakravalót nem követeli.

A kutya tehát bejött Nagyújfaluból és visszaadatott Werner úrnak. Én magam mentem el hozzá Fazekassal.

Az öreg Werner sírt örömében, mint a gyerek, megnézegette a szemeit, fogait; összetapogatta a nyakát, a füleit; megsimogatta a

lompos

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

lombos farkát

Jegyzet correxi

farkát. Aztán szemrehányásokat tett neki.

– Látod, látod, minek tetted azt? Minek hagytál el? Nem volt szép tőled! No, csakhogy megint összekerültünk, te vén fickó.

A Burkus vinnyogott és szagiázva futkározta be a szobákat.

– Olyan idegenül nézel rám. Talán haragszol, Burkus? Gyere no:

apportírozz

apportiroz

Jegyzet apportíroz – visszahozza az eldobott tárgyat

, ha tudsz még.

A Burkus azonban sehogy sem akart apportírozni, hanem ahelyett haragosan vakkantott egyet-egyet.

– Hogy elvadultál, hékás – nevetett fel Werner úr kedélyesen. – A rossz társaság hogy elrontott! Csupa komondorok között csavarogtál, ugye?

öregúr

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

„becsapva”, s hogy e „stikliben”

a Kürt szerkesztői ludasok

a Kürt szerkesztői is ludasok

Nosza, csak ez kellett a „Hírharangnak”, a következő

számban

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

számba

maró gúnnyal hozta a leleplezést „Az álkutya” címmel.

A cikk nagy

szenzációt

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

sensatiót

csinált a vidéki városban és

megdöbbentette

megcsökkentette

Jegyzet Nyilvánvalóan nyomdahiba, alkalmasint meghökkentette lehetett a K-ban.

az öreg Wernert. Hátha csakugyan nem az ő Burkusa a visszakerült kutya.

Majdnem lehetetlennek látszott, hogy ne az legyen. Szőre, nézése, fülei szakasztott olyanok. És mégis... mintha a Burkus nagyobb lett volna.

Ez aggodalmat

nevelte

növelte

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

, hogy Tóth Mihály

szenátor

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

senator

uram, aki jól ösmerte azelőtt a Burkust, a cikk megjelenése után kijelentette, hogy ez nem a Burkus, mert a Burkusnak sokkal vékonyabb volt a nyaka.

Nem lehetett sehogy eligazodni. De akár az igazi Burkus volt, akár nem, annyi bizonyos hogy a kételkedés tövise már bele volt döfve a Werner szívébe.

A Werner talpai alatt égett a föld.

Itt világosság kell. Nem maradhatok a kínos bizonytalanságban.

– Hát már most mit csináljunk? – sopánkodék az öreg Werner.

– Én csak kettőt tudok, aki megmondhatná a teljes igazságot – szólt közbe Bálnai Kiss János, a polgármester.

– Kit? Kit? – harsant fel tíz hang is, mert Bálnai volt a legokosabb ember az egész városban.

– Az egyik maga a Burkus, de az nem szól, a másik az ezüst nyakkarika, és az szólna is, ha előkerülne.

– Persze – hagyta jóvá Galambóczi

Máté

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

Máthé

– , mert ha ez be nem érné a nyakát, mindjárt bizonyossá válnék, hogy nem a Burkus.

Igen–igen, az ezüstkarika! Elő kell keríteni mindenáron, a földből is

kikaparni

kiparni

Jegyzet nyomdahiba

Szövegforrás:
Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban

. Hirdetni az újságokban.

– Száz forint a díja, aki előhozza! – kiáltott fel Werner Béni.

S ezzel megint megindultak a Hírkürtben a hirdetések.

Most már azt hittük, megélünk vagy négy esztendeig, mert hogy a karika meglegyen, arról szó sincs. Lopott jószágnak nézte, akihez került, a összekalapálta, lat számra való ezüstnek.

De alig két hétre beállított a Werner kertésze s így szólt:

Azt üzeni a tekintetes Werner úr, hogy tessék kihagyni a hirdetést a lapból.

– Mi történt? – kérdem ijedten. – Megkerült a karika?

– Nem, nem. Hanem a kutya ment el. Ugy, úgy, a jó pára... Reggel holtan találtuk szegényt.

– De hátha nem is az igazi

igazi

Jegyzet Ez a szó a N-ben és az Alm-ban ritkítva.

volt – vágott közbe a lap diplomatája.

– Egyre megy. Az úr már úgy megszerette a boldogultat, hogy nem akarja keresni az előéletét.

– Mikor lesz a temetése? – motyogtam zavartan.

A kertész elmosolyodott, azt hitte, őt gúnyolom, hogy a megboldogult szót

használta

használtam

Jegyzet nyomdahiba

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

, pedig én igazán kérdeztem; mert hisz ő volt a mi egyetlen patrónusunk a kezdet rögös útján, s megérdemelte volna, hogy testületileg ott legyünk, ahol bekaparják.

Verzió: mk-39-b-witPIPACS6 : [6. kiad.] 1908. ua.

A „BURKUS”

Sok ember volt már, akit egy-egy kecske táplált; meg farkasban is akadt olyan, aki beállott szoptatós dajkának és nevelte Romulust.

Hanem ezeken mind túltesz egy kutya, aki hármunkat tartott el egyszerre. Szavamra mondom,

sohasem

soha nem

ismertem nagyobb irodalompártolót ennél a kutyánál az országban. Bizony érdemes elmondani a históriáját.

Egy lap, egy saját lap, édes istenem, de nagy dolog. Abból minden telik, kenyér, befolyás, babér, sőt még szerelem is. Igen, még szerelem is.

Ne tessék, kérem, nevetni, mert valóban úgy áll a dolog, hisz ott vagyunk a szerelem egyik forrásánál

Jegyzet a szerelem egyik forrásánál - MK Az elképzelt méz

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

Mikszáth Kálmán összes művei. 41. Elbeszélések 15, 1891–1893. Szerk. Bisztray Gyula. Budapest: Akadémiai, 1978. [OSZK]

Hasonló szavakkal írta le a kishirdetéseket Homlódyné, A Noszty fiú esete Tóth Marival

Mikszáth Kálmán összes művei. 20. Regények és nagyobb elbeszélések, 1906–1907. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1960. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

egyik szereplője is (Krk 20, 164:36-38

Mikszáth Kálmán összes művei. 20. Regények és nagyobb elbeszélések, 1906–1907. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1960. [OSZK]

): „Úgy van, hirdetést, úgynevezett apróhirdetést, aminőkkel tele vannak most a lapok urolsó oldalai. Ámornak pocsolyái.”

Jegyzet Mercur - a kereskedelem istene a rómaiaknál (németes alak)

nak szentelt berekben. S egypár álházassági ajánlattal s viszonykeresési ömlengéssel mint agent provocateurök

Jegyzet agent provocateurök - titkosügynökök

megnyitottuk Vénusnak is a mezőt.

De nem volt szerencsénk. Rosszul indultak az ügyek.

A másik lap, a „Hírharang” csípősen ledorongolt, s a közönség nem

karolt fel eléggé

karolt fel eléggé bennünket

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

Lászky

Laszky

Jegyzet nyomdahiba, a továbbiakban mind a N

Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban

, mind a Pi

Lászkyt hoz

Lászky

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

Gyurinak (a szerkesztő

kollégámnak

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

collégámnak

collegámnak

) a Times elleni polémiája volt felette sikerült. Csakhogy kár a vidékiek elé gyöngyöt szórni

Bizony gyengén álltunk. A tizedik számnál zsibbasztó aggodalom fogott el. Miből élünk meg? A nyomor ott állott a küszöbünkön.

Szidtuk a sorsot a

mostohaságért

a mostohaságáért

, a közönséget, mely nem fizet elő, a szatócsokat, akik nem hirdetik portékáikat, a királyokat, akik nem csinálnak háborút, hogy a hírlapokat kelendőbbekké tegyék.

Halápy Laci, aki főmunkatárs, kiadóhivatali főnök, írnok és expeditor

Jegyzet expeditor - a levelek feladását végző személy

volt egy személyben, búsan üldögélt egész napokon át az asztalánál, feszülten figyelve a lábcsoszogásokat odakünn, érkező előfizetőket,

hirdetőket lesve, de

hirdetőket, de

mintha meg lettünk volna átkozva, néha napokig nem jött felénk egy lélek sem a szedőfiúkon kívül.

A kétségbeesés e sötét napjaiban, mikor már az utolsó fillérünk is elfogyott, végre elmosolyodott a gondviselés, s egy igazi lábcsoszogást hallott Halápy az ajtó előtt.

Élénken emelte fel fejét. Lászky Gyuri izgatottan ugrott fel.

Az ajtó megnyílt, s egy potrohos alak lépett be rajta. Mindnyájan ösmertük látásból. A város leggazdagabb embere volt, Werner, a milliomos.

Nagy feje le volt eresztve búsan, rőt, vastag bajusza lefelé konyult, homlokáról csurgott az

izzadság

izzadtság

– Ez a szerkesztőség? – kérdé nyöszörgő hangon.

– Igenis ez – felelte Halápy. – Mivel szolgálhatunk?

– Engem nagy csapás ért – monda fojtottan, rekedten. – De engedjenek leülni.

– Oh, kérem.

Leült és kivette zsebkendőjét, törülgetni kezdvén kidülledt sárgás szemeit.

– Ne vegyék, kérem, rossz néven, hogy könnyezek.

– Csak méltóztassék.

– Hirdetni jöttem. Oh, istenem. Szegény kutyám, szegény jó Burkus kutyám. Elveszett. Itt hagyott engem. Az én Burkusom! Az én jó Burkusom. No megállj, Burkus!

Valóban, Werner úr mindig egy nagy kutyával volt látható a sétányokon és utcákon.

– Tehát a kutyát kívánja ön hirdettetni? Hányszor?

– Hogy nézett ki a tiszteletre méltó eb?

– Oh az valami gyönyörű volt. Ha láttak volna, uraim.

– Mik az ismertetőjelei? Milyen a szőre?

– Hófehér, mint a hattyúé. Fajara nézve buldog.

– Igen, mert azt ki kell írni pontosan.

– Az a szelíd, kedves nézése...

– Valami különösebb ismérvet kerek.

– Egy ezüstkarika volt a nyakán, beléje vésve: „Werner Béni”.Az én nevem – tette hozzá a

büszkeség és bánat

a büszkeség és a bánat

vegyülékével.

– Ez elég – szólt Halápy –, és hányszor tegyük be a hirdetést?

– Hányszor? – rezzent fel Werner. – Hát amíg elő nem kerül, míg újra viszont nem látom kedves Burkusomat.

Lászky Gyuri

Lászky László

Jegyzet Halápy és Lászky keresztnevei összekeveredtek, a N

Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban

-ben és az Alm

Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

-ban még helyesen volt és a Jk

Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

is korrigálta a hibát.

felcsillámló

felcsillanó

Szövegforrás:
Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban

szemmel nézett rám, mintha mondaná:

„Ez a kutya szerencsét hozott ránk.”

Az én arcom is ragyogott az örömtől. Reményeim parázstüzéről ez a szó lefújta az összes hamut.

– Minden egyes hirdetés hét forint ötven krajcár – ropogtatta meg az összeget Halápy.

Werner úr közömbösen biccentett a fejével.

– Tessék még odaírni, hogy a becsületes megtaláló, aki hazahozza, száz forintot kap.

Aztán elábrándozva dobolt a szék karfáján, majd felénk fordult, s a gyöngédségtől remegő hangon kérdé:

– Mit gondolnak az urak: előkerül a Burkus?

– Oh, hogyne – biztatta Lászky. – Fogadni mernék rá.

Nagy nap volt ez, mely mintegy bearanyozta a Hírkürt csecsemőkorát. Teringette, hét forint ötven krajcár naponkint nem bolondság! Az maga egy kis kapitális

Jegyzet kapitális - tőke

– Még egy ilyen kutya – szólt Halápy tréfásan – , és akkor megélünk, szücsök

Székely naptár az 1870–75-dik évre. Marosvásárhely. 1869–1874. [OSZK]

Rubinyi Mózes: Mikszáth Kálmán stílusa és nyelve. Budapest. 1910. [OSZK]

Rubinyi Mózes [PIM][VIAF]

)

A hirdetés megjelent másnap és azután is mindennap, szakadatlanul, egész őszig. A hónapok elején elküldtük a nyugtákat Werner úrnak, s ő szó nélkül fizette ki az összegeket.

Néha időközben is feljött a szerkesztőségbe, tudakozódni.

– Még mindig semmi? – kérdezte mélabúsan. – Szegény Burkus, szegény Burkus!

Sokszor le is ült és elkezdett panaszkodni.

– Rosszul mennek az üzleteim. A gyárak, a gazdaság. Nem vagyok babonás ember, de amióta a Burkus elhagyott, minden visszájáról megy.

– Csak türelem, Werner úr, türelem. Valami titkos ösztön súgja nekem, hogy a Burkus megkerül.

Ilyenkor gyöngéd pillantást vetett reám. „Én is bízom” – suttogá kenetesen.

Egymás közt persze már régen kicirkalmaztuk a Burkus pályafutását. Bizonyosan öreg volt már és kiadta a páráját valamelyik lésza alatt

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 2, 299:21-23

). Vö még: Nemzetes uraimék

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

Krk 2, 105:35-36

; Az a pogány Filcsik

Mikszáth Kálmán összes művei. 32. Elbeszélések, 1881-1882. 6. sajtó alá rend. Bisztray Gyula. Budapest: Akadémiai, 1968. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 32, 126:37-9

Mikszáth Kálmán összes művei. 32. Elbeszélések, 1881-1882. 6. sajtó alá rend. Bisztray Gyula. Budapest: Akadémiai, 1968. [OSZK]

; A Noszty fiú esete Tóth Marival

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 20.78:33-34

Mikszáth Kálmán összes művei. 20. Regények és nagyobb elbeszélések, 1906–1907. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1960. [OSZK]

és 21,115:24

Mikszáth Kálmán összes művei. 21. Regények és nagyobb elbeszélések, 1906–1907. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1960. [OSZK]

; Az én jó patrónusom

Mikszáth Kálmán összes művei. 70. Cikkek és karcolatok, 1885 január-1885 június. Sajtó alá rend. R. Hutás Magdolna, Rejtő István. Budapest, Akadémiai–Balassi, 1977. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 70, 48:14-15

Mikszáth Kálmán összes művei. 70. Cikkek és karcolatok, 1885 január-1885 június. Sajtó alá rend. R. Hutás Magdolna, Rejtő István. Budapest, Akadémiai–Balassi, 1977. [OSZK]

; A t. Házból (1887. dec. 8)

Mikszáth Kálmán összes művei. 75. Cikkek és karcolatok 25, 1887, kiad. Rejtő István. Budapest. Akadémiai Kiadó. 1981. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 75, 137:6

Mikszáth Kálmán összes művei. 75. Cikkek és karcolatok 25, 1887, kiad. Rejtő István. Budapest. Akadémiai Kiadó. 1981. [OSZK]

. Az is lehet, hogy a gyepmester elfogta, megfojtotta és most fél kivallani. Egyszóval, a Burkus nincs már meg, és a halála után

pártolja

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

portólja

Jegyzet nyomdahiba

a Hírkürtöt egy kis

szubvencióval

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

subventióval

Jegyzet szubvencióval – pénzengedéllyel

Egy esős délután (még most is emlékszem e megdöbbentő pillanatra) azzal lép be a szedőgyerek, hogy kéziratot kér.

– Itt van ez a három kutyanyelv – mondám –, szedjék garmondból.

A „kutyanyelv” szóra közbevágott a szedőgyerek:

– A kutyanyelvről jut eszembe, hogy egy parasztember keresi a szerkesztőséget a nyomdában egy kutyával.

Egyszerre elhalványodtunk

mind a hárman

Szövegforrás:
Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.
Pipacsok a búzában. Tizennyolc elbeszélés. Bp. 1890. Révai Testvérek kiad. MKm 4. köt 66-79.1.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

mint a hárman

Jegyzet nyomdahiba

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.

. Síri csönd támadt.

– Küldjék fel – monda elhaló hangon Lászky.

– Az ilyenen át kell esni! – tettem hozzá a kétségbeesés

heroizmusával

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

heroismusával

Kevés vártatva beállított a paraszt, madzagon vezetve egy nagy fehér kutyát, melynek a szőre összecsapzott az esőtől. Az eb sovány volt és sántított.

– Elhoztam azt a kutyát, amiről az újság ír. Kegyelmetek fizetik ki a száz forintot?

A házmester, aki éppen fent volt a

redakcióban

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

redactióban

a házbért kérni, legott ráismert az állatra és megveregette a lapockáját.

– Nini, a Werner Burkusa. Hopsza, Burkus, de megsoványodtál!

– Pedig annyi moslékot ivott nálam, amennyi a bőrébe fért.

Kituszkoltuk a házmestert és

elkezdtünk az ablakmélyedésben

Szövegforrás:
Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.
Pipacsok a búzában. Tizennyolc elbeszélés. Bp. 1890. Révai Testvérek kiad. MKm 4. köt 66-79.1.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

elkezdtünk az az ablakmélyedésben

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.

tanácskozni.

– Talán el kellene küldeni Wernerért.

– A csapás váratlan – szólt Lászky Gyuri – , egészen megzavarta a fejemet.

– Hagyjatok engem cselekedni – vette át a szót Halápy, aki a legleleményesebb volt köztünk.

– Gondolj ki valami okosat.

Halápy odalépett a paraszthoz nyájas, barátságos arccal.

– Hogy hívják magát, barátom?

– Én Fazekas András vagyok, Nagyúj faluból.

– És hol találta kend ezt a kutyát?

– Igen ám, Fazekas András uram, csakhogy

ennek

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

annak

> a kutyának a nyakán egy karika is volt, színezüstből. Hát az hol van?

– így görbüljek meg, mint a kisujjam, ha láttam! – esküdözött Fazekas uram.

– No, az már nagy baj. Mert a karika nélkül nem megy a dolog. Anélkül nem fizeti ki a tulajdonos a száz forintot.

A paraszt elszontyorodott erre és a fejét vakarta.

– Ejnye, ejnye. No, ezzel megjártuk. Nem láttam én ennek a nyakán semmit.

– Bizony, az isten is megáldja a tekintetes urat.

– Vigye vissza a kutyát, és hozza be újra vagy négy hét múlva, addig csináltatok én az ezüstművesnél egy nyakravalót, amit majd kifizet a százasból.

– No, az bizony jó lesz – szólt Fazekas András megnyugodva. S kituszkolta az ajtón maga előtt a Burkust, aki oly szemrehányóan nézett Halápyra, hogy az szinte összerezzent.

Hanem annál vígabban ugrottunk mi a nyakába.

– Nagy vagy! Valóságos Bismarck

vagy. Hurrah! Megmentetted az

egzisztenciát

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

existentiát

egy hónapra.

S bolond újságíró az, aki egy hónapnál előbbre gondol.

Megadtuk magunkat a kényszerűségnek. Megmondtuk Fazekasnak,hogy csak hozza el a kutyát, a tulajdonosnál majd kicsináljuk, hogy a nyakravalót nem követeli.

A kutya tehát bejött Nagyújfaluból és visszaadatott Werner úrnak. Én magam mentem el hozzá Fazekassal.

Az öreg Werner sírt örömében, mint a gyerek, megnézegette a szemeit, fogait; összetapogatta a nyakát, a füleit; megsimogatta a

lompos

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

lombos farkát

Jegyzet correxi

farkát. Aztán szemrehányásokat tett neki.

– Látod, látod, minek tetted azt? Minek hagytál el? Nem volt szép tőled! No, csakhogy megint összekerültünk, te vén fickó.

A Burkus vinnyogott és szagiázva futkározta be a szobákat.

– Olyan idegenül nézel rám. Talán haragszol, Burkus? Gyere no:

apportírozz

apportiroz

Jegyzet apportíroz – visszahozza az eldobott tárgyat

, ha tudsz még.

A Burkus azonban sehogy sem akart apportírozni, hanem ahelyett haragosan vakkantott egyet-egyet.

– Hogy elvadultál, hékás – nevetett fel Werner úr kedélyesen. – A rossz társaság hogy elrontott! Csupa komondorok között csavarogtál, ugye?

öregúr

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

„becsapva”, s hogy e „stikliben”

a Kürt szerkesztői ludasok

a Kürt szerkesztői is ludasok

Nosza, csak ez kellett a „Hírharangnak”, a következő

számban

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

számba

maró gúnnyal hozta a leleplezést „Az álkutya” címmel.

A cikk nagy

szenzációt

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

sensatiót

csinált a vidéki városban és

megdöbbentette

megcsökkentette

Jegyzet Nyilvánvalóan nyomdahiba, alkalmasint meghökkentette lehetett a K-ban.

az öreg Wernert. Hátha csakugyan nem az ő Burkusa a visszakerült kutya.

Majdnem lehetetlennek látszott, hogy ne az legyen. Szőre, nézése, fülei szakasztott olyanok. És mégis... mintha a Burkus nagyobb lett volna.

Ez aggodalmat

nevelte

növelte

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

, hogy Tóth Mihály

szenátor

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

senator

uram, aki jól ösmerte azelőtt a Burkust, a cikk megjelenése után kijelentette, hogy ez nem a Burkus, mert a Burkusnak sokkal vékonyabb volt a nyaka.

Nem lehetett sehogy eligazodni. De akár az igazi Burkus volt, akár nem, annyi bizonyos hogy a kételkedés tövise már bele volt döfve a Werner szívébe.

A Werner talpai alatt égett a föld.

Itt világosság kell. Nem maradhatok a kínos bizonytalanságban.

– Hát már most mit csináljunk? – sopánkodék az öreg Werner.

– Én csak kettőt tudok, aki megmondhatná a teljes igazságot – szólt közbe Bálnai Kiss János, a polgármester.

– Kit? Kit? – harsant fel tíz hang is, mert Bálnai volt a legokosabb ember az egész városban.

– Az egyik maga a Burkus, de az nem szól, a másik az ezüst nyakkarika, és az szólna is, ha előkerülne.

– Persze – hagyta jóvá Galambóczi

Máté

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

Máthé

– , mert ha ez be nem érné a nyakát, mindjárt bizonyossá válnék, hogy nem a Burkus.

Igen–igen, az ezüstkarika! Elő kell keríteni mindenáron, a földből is

kikaparni

kiparni

Jegyzet nyomdahiba

Szövegforrás:
Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban

. Hirdetni az újságokban.

– Száz forint a díja, aki előhozza! – kiáltott fel Werner Béni.

S ezzel megint megindultak a Hírkürtben a hirdetések.

Most már azt hittük, megélünk vagy négy esztendeig, mert hogy a karika meglegyen, arról szó sincs. Lopott jószágnak nézte, akihez került, a összekalapálta, lat számra való ezüstnek.

De alig két hétre beállított a Werner kertésze s így szólt:

Azt üzeni a tekintetes Werner úr, hogy tessék kihagyni a hirdetést a lapból.

– Mi történt? – kérdem ijedten. – Megkerült a karika?

– Nem, nem. Hanem a kutya ment el. Ugy, úgy, a jó pára... Reggel holtan találtuk szegényt.

– De hátha nem is az igazi

igazi

Jegyzet Ez a szó a N-ben és az Alm-ban ritkítva.

volt – vágott közbe a lap diplomatája.

– Egyre megy. Az úr már úgy megszerette a boldogultat, hogy nem akarja keresni az előéletét.

– Mikor lesz a temetése? – motyogtam zavartan.

A kertész elmosolyodott, azt hitte, őt gúnyolom, hogy a megboldogult szót

használta

használtam

Jegyzet nyomdahiba

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

, pedig én igazán kérdeztem; mert hisz ő volt a mi egyetlen patrónusunk a kezdet rögös útján, s megérdemelte volna, hogy testületileg ott legyünk, ahol bekaparják.

Verzió: mk-39-b-witJK : Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

A „BURKUS”

Sok ember volt már, akit egy-egy kecske táplált; meg farkasban is akadt olyan, aki beállott szoptatós dajkának és nevelte Romulust.

Hanem ezeken mind túltesz egy kutya, aki hármunkat tartott el egyszerre. Szavamra mondom,

sohasem

soha nem

ismertem nagyobb irodalompártolót ennél a kutyánál az országban. Bizony érdemes elmondani a históriáját.

Egy lap, egy saját lap, édes istenem, de nagy dolog. Abból minden telik, kenyér, befolyás, babér, sőt még szerelem is. Igen, még szerelem is.

Ne tessék, kérem, nevetni, mert valóban úgy áll a dolog, hisz ott vagyunk a szerelem egyik forrásánál

Jegyzet a szerelem egyik forrásánál - MK Az elképzelt méz

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

Mikszáth Kálmán összes művei. 41. Elbeszélések 15, 1891–1893. Szerk. Bisztray Gyula. Budapest: Akadémiai, 1978. [OSZK]

Hasonló szavakkal írta le a kishirdetéseket Homlódyné, A Noszty fiú esete Tóth Marival

Mikszáth Kálmán összes művei. 20. Regények és nagyobb elbeszélések, 1906–1907. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1960. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

egyik szereplője is (Krk 20, 164:36-38

Mikszáth Kálmán összes művei. 20. Regények és nagyobb elbeszélések, 1906–1907. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1960. [OSZK]

): „Úgy van, hirdetést, úgynevezett apróhirdetést, aminőkkel tele vannak most a lapok urolsó oldalai. Ámornak pocsolyái.”

Jegyzet Mercur - a kereskedelem istene a rómaiaknál (németes alak)

nak szentelt berekben. S egypár álházassági ajánlattal s viszonykeresési ömlengéssel mint agent provocateurök

Jegyzet agent provocateurök - titkosügynökök

megnyitottuk Vénusnak is a mezőt.

De nem volt szerencsénk. Rosszul indultak az ügyek.

A másik lap, a „Hírharang” csípősen ledorongolt, s a közönség nem

karolt fel eléggé

karolt fel eléggé bennünket

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

Lászky

Laszky

Jegyzet nyomdahiba, a továbbiakban mind a N

Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban

, mind a Pi

Lászkyt hoz

Lászky

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

Gyurinak (a szerkesztő

kollégámnak

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

collégámnak

collegámnak

) a Times elleni polémiája volt felette sikerült. Csakhogy kár a vidékiek elé gyöngyöt szórni

Bizony gyengén álltunk. A tizedik számnál zsibbasztó aggodalom fogott el. Miből élünk meg? A nyomor ott állott a küszöbünkön.

Szidtuk a sorsot a

mostohaságért

a mostohaságáért

, a közönséget, mely nem fizet elő, a szatócsokat, akik nem hirdetik portékáikat, a királyokat, akik nem csinálnak háborút, hogy a hírlapokat kelendőbbekké tegyék.

Halápy Laci, aki főmunkatárs, kiadóhivatali főnök, írnok és expeditor

Jegyzet expeditor - a levelek feladását végző személy

volt egy személyben, búsan üldögélt egész napokon át az asztalánál, feszülten figyelve a lábcsoszogásokat odakünn, érkező előfizetőket,

hirdetőket lesve, de

hirdetőket, de

mintha meg lettünk volna átkozva, néha napokig nem jött felénk egy lélek sem a szedőfiúkon kívül.

A kétségbeesés e sötét napjaiban, mikor már az utolsó fillérünk is elfogyott, végre elmosolyodott a gondviselés, s egy igazi lábcsoszogást hallott Halápy az ajtó előtt.

Élénken emelte fel fejét. Lászky Gyuri izgatottan ugrott fel.

Az ajtó megnyílt, s egy potrohos alak lépett be rajta. Mindnyájan ösmertük látásból. A város leggazdagabb embere volt, Werner, a milliomos.

Nagy feje le volt eresztve búsan, rőt, vastag bajusza lefelé konyult, homlokáról csurgott az

izzadság

izzadtság

– Ez a szerkesztőség? – kérdé nyöszörgő hangon.

– Igenis ez – felelte Halápy. – Mivel szolgálhatunk?

– Engem nagy csapás ért – monda fojtottan, rekedten. – De engedjenek leülni.

– Oh, kérem.

Leült és kivette zsebkendőjét, törülgetni kezdvén kidülledt sárgás szemeit.

– Ne vegyék, kérem, rossz néven, hogy könnyezek.

– Csak méltóztassék.

– Hirdetni jöttem. Oh, istenem. Szegény kutyám, szegény jó Burkus kutyám. Elveszett. Itt hagyott engem. Az én Burkusom! Az én jó Burkusom. No megállj, Burkus!

Valóban, Werner úr mindig egy nagy kutyával volt látható a sétányokon és utcákon.

– Tehát a kutyát kívánja ön hirdettetni? Hányszor?

– Hogy nézett ki a tiszteletre méltó eb?

– Oh az valami gyönyörű volt. Ha láttak volna, uraim.

– Mik az ismertetőjelei? Milyen a szőre?

– Hófehér, mint a hattyúé. Fajara nézve buldog.

– Igen, mert azt ki kell írni pontosan.

– Az a szelíd, kedves nézése...

– Valami különösebb ismérvet kerek.

– Egy ezüstkarika volt a nyakán, beléje vésve: „Werner Béni”.Az én nevem – tette hozzá a

büszkeség és bánat

a büszkeség és a bánat

vegyülékével.

– Ez elég – szólt Halápy –, és hányszor tegyük be a hirdetést?

– Hányszor? – rezzent fel Werner. – Hát amíg elő nem kerül, míg újra viszont nem látom kedves Burkusomat.

Lászky Gyuri

Lászky László

Jegyzet Halápy és Lászky keresztnevei összekeveredtek, a N

Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban

-ben és az Alm

Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

-ban még helyesen volt és a Jk

Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

is korrigálta a hibát.

felcsillámló

felcsillanó

Szövegforrás:
Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban

szemmel nézett rám, mintha mondaná:

„Ez a kutya szerencsét hozott ránk.”

Az én arcom is ragyogott az örömtől. Reményeim parázstüzéről ez a szó lefújta az összes hamut.

– Minden egyes hirdetés hét forint ötven krajcár – ropogtatta meg az összeget Halápy.

Werner úr közömbösen biccentett a fejével.

– Tessék még odaírni, hogy a becsületes megtaláló, aki hazahozza, száz forintot kap.

Aztán elábrándozva dobolt a szék karfáján, majd felénk fordult, s a gyöngédségtől remegő hangon kérdé:

– Mit gondolnak az urak: előkerül a Burkus?

– Oh, hogyne – biztatta Lászky. – Fogadni mernék rá.

Nagy nap volt ez, mely mintegy bearanyozta a Hírkürt csecsemőkorát. Teringette, hét forint ötven krajcár naponkint nem bolondság! Az maga egy kis kapitális

Jegyzet kapitális - tőke

– Még egy ilyen kutya – szólt Halápy tréfásan – , és akkor megélünk, szücsök

Székely naptár az 1870–75-dik évre. Marosvásárhely. 1869–1874. [OSZK]

Rubinyi Mózes: Mikszáth Kálmán stílusa és nyelve. Budapest. 1910. [OSZK]

Rubinyi Mózes [PIM][VIAF]

)

A hirdetés megjelent másnap és azután is mindennap, szakadatlanul, egész őszig. A hónapok elején elküldtük a nyugtákat Werner úrnak, s ő szó nélkül fizette ki az összegeket.

Néha időközben is feljött a szerkesztőségbe, tudakozódni.

– Még mindig semmi? – kérdezte mélabúsan. – Szegény Burkus, szegény Burkus!

Sokszor le is ült és elkezdett panaszkodni.

– Rosszul mennek az üzleteim. A gyárak, a gazdaság. Nem vagyok babonás ember, de amióta a Burkus elhagyott, minden visszájáról megy.

– Csak türelem, Werner úr, türelem. Valami titkos ösztön súgja nekem, hogy a Burkus megkerül.

Ilyenkor gyöngéd pillantást vetett reám. „Én is bízom” – suttogá kenetesen.

Egymás közt persze már régen kicirkalmaztuk a Burkus pályafutását. Bizonyosan öreg volt már és kiadta a páráját valamelyik lésza alatt

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 2, 299:21-23

). Vö még: Nemzetes uraimék

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

Krk 2, 105:35-36

; Az a pogány Filcsik

Mikszáth Kálmán összes művei. 32. Elbeszélések, 1881-1882. 6. sajtó alá rend. Bisztray Gyula. Budapest: Akadémiai, 1968. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 32, 126:37-9

Mikszáth Kálmán összes művei. 32. Elbeszélések, 1881-1882. 6. sajtó alá rend. Bisztray Gyula. Budapest: Akadémiai, 1968. [OSZK]

; A Noszty fiú esete Tóth Marival

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 20.78:33-34

Mikszáth Kálmán összes művei. 20. Regények és nagyobb elbeszélések, 1906–1907. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1960. [OSZK]

és 21,115:24

Mikszáth Kálmán összes művei. 21. Regények és nagyobb elbeszélések, 1906–1907. Szerk. Rejtő István. Budapest: Akadémiai, 1960. [OSZK]

; Az én jó patrónusom

Mikszáth Kálmán összes művei. 70. Cikkek és karcolatok, 1885 január-1885 június. Sajtó alá rend. R. Hutás Magdolna, Rejtő István. Budapest, Akadémiai–Balassi, 1977. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 70, 48:14-15

Mikszáth Kálmán összes művei. 70. Cikkek és karcolatok, 1885 január-1885 június. Sajtó alá rend. R. Hutás Magdolna, Rejtő István. Budapest, Akadémiai–Balassi, 1977. [OSZK]

; A t. Házból (1887. dec. 8)

Mikszáth Kálmán összes művei. 75. Cikkek és karcolatok 25, 1887, kiad. Rejtő István. Budapest. Akadémiai Kiadó. 1981. [OSZK]

Mikszáth Kálmán [PIM][VIAF]

. Krk 75, 137:6

Mikszáth Kálmán összes művei. 75. Cikkek és karcolatok 25, 1887, kiad. Rejtő István. Budapest. Akadémiai Kiadó. 1981. [OSZK]

. Az is lehet, hogy a gyepmester elfogta, megfojtotta és most fél kivallani. Egyszóval, a Burkus nincs már meg, és a halála után

pártolja

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

portólja

Jegyzet nyomdahiba

a Hírkürtöt egy kis

szubvencióval

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

subventióval

Jegyzet szubvencióval – pénzengedéllyel

Egy esős délután (még most is emlékszem e megdöbbentő pillanatra) azzal lép be a szedőgyerek, hogy kéziratot kér.

– Itt van ez a három kutyanyelv – mondám –, szedjék garmondból.

A „kutyanyelv” szóra közbevágott a szedőgyerek:

– A kutyanyelvről jut eszembe, hogy egy parasztember keresi a szerkesztőséget a nyomdában egy kutyával.

Egyszerre elhalványodtunk

mind a hárman

Szövegforrás:
Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.
Pipacsok a búzában. Tizennyolc elbeszélés. Bp. 1890. Révai Testvérek kiad. MKm 4. köt 66-79.1.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

mint a hárman

Jegyzet nyomdahiba

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.

. Síri csönd támadt.

– Küldjék fel – monda elhaló hangon Lászky.

– Az ilyenen át kell esni! – tettem hozzá a kétségbeesés

heroizmusával

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

heroismusával

Kevés vártatva beállított a paraszt, madzagon vezetve egy nagy fehér kutyát, melynek a szőre összecsapzott az esőtől. Az eb sovány volt és sántított.

– Elhoztam azt a kutyát, amiről az újság ír. Kegyelmetek fizetik ki a száz forintot?

A házmester, aki éppen fent volt a

redakcióban

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

redactióban

a házbért kérni, legott ráismert az állatra és megveregette a lapockáját.

– Nini, a Werner Burkusa. Hopsza, Burkus, de megsoványodtál!

– Pedig annyi moslékot ivott nálam, amennyi a bőrébe fért.

Kituszkoltuk a házmestert és

elkezdtünk az ablakmélyedésben

Szövegforrás:
Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.
Pipacsok a búzában. Tizennyolc elbeszélés. Bp. 1890. Révai Testvérek kiad. MKm 4. köt 66-79.1.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

elkezdtünk az az ablakmélyedésben

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.

tanácskozni.

– Talán el kellene küldeni Wernerért.

– A csapás váratlan – szólt Lászky Gyuri – , egészen megzavarta a fejemet.

– Hagyjatok engem cselekedni – vette át a szót Halápy, aki a legleleményesebb volt köztünk.

– Gondolj ki valami okosat.

Halápy odalépett a paraszthoz nyájas, barátságos arccal.

– Hogy hívják magát, barátom?

– Én Fazekas András vagyok, Nagyúj faluból.

– És hol találta kend ezt a kutyát?

– Igen ám, Fazekas András uram, csakhogy

ennek

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

annak

> a kutyának a nyakán egy karika is volt, színezüstből. Hát az hol van?

– így görbüljek meg, mint a kisujjam, ha láttam! – esküdözött Fazekas uram.

– No, az már nagy baj. Mert a karika nélkül nem megy a dolog. Anélkül nem fizeti ki a tulajdonos a száz forintot.

A paraszt elszontyorodott erre és a fejét vakarta.

– Ejnye, ejnye. No, ezzel megjártuk. Nem láttam én ennek a nyakán semmit.

– Bizony, az isten is megáldja a tekintetes urat.

– Vigye vissza a kutyát, és hozza be újra vagy négy hét múlva, addig csináltatok én az ezüstművesnél egy nyakravalót, amit majd kifizet a százasból.

– No, az bizony jó lesz – szólt Fazekas András megnyugodva. S kituszkolta az ajtón maga előtt a Burkust, aki oly szemrehányóan nézett Halápyra, hogy az szinte összerezzent.

Hanem annál vígabban ugrottunk mi a nyakába.

– Nagy vagy! Valóságos Bismarck

vagy. Hurrah! Megmentetted az

egzisztenciát

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

existentiát

egy hónapra.

S bolond újságíró az, aki egy hónapnál előbbre gondol.

Megadtuk magunkat a kényszerűségnek. Megmondtuk Fazekasnak,hogy csak hozza el a kutyát, a tulajdonosnál majd kicsináljuk, hogy a nyakravalót nem követeli.

A kutya tehát bejött Nagyújfaluból és visszaadatott Werner úrnak. Én magam mentem el hozzá Fazekassal.

Az öreg Werner sírt örömében, mint a gyerek, megnézegette a szemeit, fogait; összetapogatta a nyakát, a füleit; megsimogatta a

lompos

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

lombos farkát

Jegyzet correxi

farkát. Aztán szemrehányásokat tett neki.

– Látod, látod, minek tetted azt? Minek hagytál el? Nem volt szép tőled! No, csakhogy megint összekerültünk, te vén fickó.

A Burkus vinnyogott és szagiázva futkározta be a szobákat.

– Olyan idegenül nézel rám. Talán haragszol, Burkus? Gyere no:

apportírozz

apportiroz

Jegyzet apportíroz – visszahozza az eldobott tárgyat

, ha tudsz még.

A Burkus azonban sehogy sem akart apportírozni, hanem ahelyett haragosan vakkantott egyet-egyet.

– Hogy elvadultál, hékás – nevetett fel Werner úr kedélyesen. – A rossz társaság hogy elrontott! Csupa komondorok között csavarogtál, ugye?

öregúr

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

„becsapva”, s hogy e „stikliben”

a Kürt szerkesztői ludasok

a Kürt szerkesztői is ludasok

Nosza, csak ez kellett a „Hírharangnak”, a következő

számban

Szövegforrás:
[2. kiad.] 1893. ua.
[3. kiad.] 1897. ua.
[4. kiad.] 1901.ua.
[5. kiad.] 1903. ua.
[6. kiad.] 1908. ua.
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

számba

maró gúnnyal hozta a leleplezést „Az álkutya” címmel.

A cikk nagy

szenzációt

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

sensatiót

csinált a vidéki városban és

megdöbbentette

megcsökkentette

Jegyzet Nyilvánvalóan nyomdahiba, alkalmasint meghökkentette lehetett a K-ban.

az öreg Wernert. Hátha csakugyan nem az ő Burkusa a visszakerült kutya.

Majdnem lehetetlennek látszott, hogy ne az legyen. Szőre, nézése, fülei szakasztott olyanok. És mégis... mintha a Burkus nagyobb lett volna.

Ez aggodalmat

nevelte

növelte

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

, hogy Tóth Mihály

szenátor

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

senator

uram, aki jól ösmerte azelőtt a Burkust, a cikk megjelenése után kijelentette, hogy ez nem a Burkus, mert a Burkusnak sokkal vékonyabb volt a nyaka.

Nem lehetett sehogy eligazodni. De akár az igazi Burkus volt, akár nem, annyi bizonyos hogy a kételkedés tövise már bele volt döfve a Werner szívébe.

A Werner talpai alatt égett a föld.

Itt világosság kell. Nem maradhatok a kínos bizonytalanságban.

– Hát már most mit csináljunk? – sopánkodék az öreg Werner.

– Én csak kettőt tudok, aki megmondhatná a teljes igazságot – szólt közbe Bálnai Kiss János, a polgármester.

– Kit? Kit? – harsant fel tíz hang is, mert Bálnai volt a legokosabb ember az egész városban.

– Az egyik maga a Burkus, de az nem szól, a másik az ezüst nyakkarika, és az szólna is, ha előkerülne.

– Persze – hagyta jóvá Galambóczi

Máté

Szövegforrás:
Jk 28. köt. 1910. Kisebb elbeszélések V. 34-45.1.

Máthé

– , mert ha ez be nem érné a nyakát, mindjárt bizonyossá válnék, hogy nem a Burkus.

Igen–igen, az ezüstkarika! Elő kell keríteni mindenáron, a földből is

kikaparni

kiparni

Jegyzet nyomdahiba

Szövegforrás:
Nemzet, 1888. május 20.,7. éyf., 140. sz- (1., 2. l.) »A Nemzet tárczája« rovatban

. Hirdetni az újságokban.

– Száz forint a díja, aki előhozza! – kiáltott fel Werner Béni.

S ezzel megint megindultak a Hírkürtben a hirdetések.

Most már azt hittük, megélünk vagy négy esztendeig, mert hogy a karika meglegyen, arról szó sincs. Lopott jószágnak nézte, akihez került, a összekalapálta, lat számra való ezüstnek.

De alig két hétre beállított a Werner kertésze s így szólt:

Azt üzeni a tekintetes Werner úr, hogy tessék kihagyni a hirdetést a lapból.

– Mi történt? – kérdem ijedten. – Megkerült a karika?

– Nem, nem. Hanem a kutya ment el. Ugy, úgy, a jó pára... Reggel holtan találtuk szegényt.

– De hátha nem is az igazi

igazi

Jegyzet Ez a szó a N-ben és az Alm-ban ritkítva.

volt – vágott közbe a lap diplomatája.

– Egyre megy. Az úr már úgy megszerette a boldogultat, hogy nem akarja keresni az előéletét.

– Mikor lesz a temetése? – motyogtam zavartan.

A kertész elmosolyodott, azt hitte, őt gúnyolom, hogy a megboldogult szót

használta

használtam

Jegyzet nyomdahiba

Szövegforrás:
Almanach 1889. évre. szerk.: MK. Egyetemes Regénytár IV. évf. 5-6, Singer és Wolfner, Bp., 1889,227-242.1.

, pedig én igazán kérdeztem; mert hisz ő volt a mi egyetlen patrónusunk a kezdet rögös útján, s megérdemelte volna, hogy testületileg ott legyünk, ahol bekaparják.