Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyermek panaszai

Egyszer, mikor Budapesten egyetemre jártam, meglátogatott édesapám, nekem kellett őt kikísérnem a hajnali vonathoz. Miután elváltam tőle a pályaudvaron, föltettem, hogy lefekszem és kialszom magamat. Álmosan bandukoltam az utcákon, melyeket még nemigen láttam ilyen szokatlanul fakó, hajnali világításban. Csodálatosnak tetszett az egész világ. Ekkor zendültek meg bennem a Szegény kis gyermek panaszai-nak kezdő sorai: "Mint aki a sínek közé esett…" Lehet, hogy azért, mert az imént síneket láttam, de lehet, hogy nem is azért. Alig vártam, hogy hazaérjek, fölrohantam a lépcsőn s otthon, az Üllői-úti diákkaszárnya udvari szobájában, egymás után firkáltam le a ciklus költeményeit, négy-ötöt aznap s két hét alatt befejeztem az egészet, úgyhogy évek múlva, a különböző kiadások során egyetlen betűt se változtathattam rajta.

n

Jegyzet Kosztolányi Dezső, Hogy születik a vers és a regény? Válasz és vallomás egy kérdésre, in Kosztolányi Dezső, Ábécé, Kosztolányi Dezső hátrahagyott művei, V, sajtó alá rend., bev. Illyés Gyula, [Budapest], Nyugat, [1942], 146. A kötet jegyzeteiben a cikk forrása: PHV, 1931. március 8. és 15. Érdekes megfigyelni, hogy Kosztolányi cikkeiben és leveleiben következetlenül, hol névelősen, hol névelő nélkül említi verseskötete címét, a kisgyermek szót pedig hol egybe-, hol különírja.

Édes jó anyám! Míg te a szabadkai személyvonaton hazafelé robogtál, addig a Kerepesi úton haladt egy bús fiatalember. Szemét könnyek borították el, s kalapját jól a szemébe húzta, hogy ki ne nevessék őt. Elgondolta ő, hogy kicsoda ebben a városban, s kicsoda tinektek ő, s ti őneki. Csak égette a torkát a sírás, s ment tovább. Midőn aztán hazaért, véget vetett annyi nap oly nagy hazugságának, és – sírt. Kérdezték, miért? nem felelt semmit, csak a ti neveteket imádkozta el magában.

n

Jegyzet KDLN, 47.

A szegény kisgyermek panaszait akkor kezdtem íni, amikor édesanyám egyszer látogatóba jött hozzám, üllői-úti diákszobámba. Kikísértem a hajnali vonathoz és talán a látogatás hatása alatt – mert eszembe jutott a vele való kapcsolatom, az elmúlt diákkorom és a vidéki életem, amikor a pályaudvarról visszafelé mentem, egyszerre fölzendült bennem ennek a verssorozatnak első költeménye: Mint aki a sínek közé esett. Aztán rövidesen, alig egy hét alatt, az egész sorozatot leírtam és máig sem tudtam rajta változtatni egyetlen sort sem.

n

Jegyzet Pán Imre, A vers és a csók, [Interjú], SzÉ, 1935/17, 134–135.

A nagyváros által létrehozott változás mindenemet, amit eddig gyűjtöttem, megsemmisítette, a könyveket, melyekre esküdtem, értéktelenné süllyesztette szememben, s magamat pedig a születő világok chaoszához hasonló zűrzavarok edényébe tett. Hol az életkedv, az energia, a vaserély, amelyről olyan híres voltam barátaim körében? Órák hosszat elülök s bámulok a levegőbe, mint egy agyalágyult.

n

Jegyzet KDLN, 46.

Félsz, hogy elfelejtenek!? Irj róla verset gyermekem, e félelemről. Legyen a vers méla és nagyszerű tomboló, legyen kétségbeesett… de te ne légy se egyik, se másik hanem egyszerűen: DIDE, a kis Dide. A Dide – de aki a szél fújását produkálja, avagy szindarabot ír: ami nem is olyan nagy különbség. – S most hogy felébresztettem benned az oroszlánt s piszkálom a mágnestűt egyébről beszélek.

n

Jegyzet MTAKK, Ms 4622/104. Autográf. Közli: Dér Zoltán, A testvéri felelősség dokumentumai. Kísérletek Csáth Géza megmentésére, in D. Z., Ikercsillagok, Újvidék, 1980, 140. A levél először az Üzenet lapjain jelent meg (Dér Zoltán, A testvéri felelősség dokumentumai. Kísérletek Csáth Géza megmentésére, Üzenet, 1975/2– 3, 172), ám ott még rontott szövegközléssel.

Nem tudom, miért, de én fanatikusa lettem az eltűnt időnek. Gondolatok és hangulatok bántanak. Mindég arról álmodok, hogy gyerek vagyok, s oly érzelmeket érzek ilyenkor, amelyeket kifejezni sohasem tudok, de mindég vigaszt merítek belőlük. Félő tisztelettel meredek mindenre, ami otthonról jő; ez szent, gondolom magamban, hisz a semmiségek, melyek már elmúltak, a múlt igénytelen tárgyai és eseményei alkottak engemet, ők az én isteneim.

n

Jegyzet KDLN, 56. A levelet mint A szegény kisgyermek panaszai előzményét elsőként ld. Baráth Ferenc, Kosztolányi Dezső, Zalaegerszeg, Pannonia Könyvnyomda, 1938, 25.

Mi ihlette a ciklust? Indítékai egy szabadkai kislány iráni szerelmében összpontosultak. […] A felcsigázott szerelem s az érzékeny önsajnálat váltakozott benne, szentimentálisan. E kettő közti feszültség akkor enged fel s válik a ciklus ihletőjévé, amikor a költő "állandóan Szabadka és Budapest között zakatolva", e visszatérések során idézi fel gyermekkori világát az önmagát dédelgető érzelmes szerelem szorításában.

n

Jegyzet Szauder József, Kosztolányi Dezső költészete, in Kosztolányi Dezső Összegyűjtött versei, I–II, gyűjt., sajtó alá rend. Vargha Balázs, bev. Szauder József, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1962, I, 13–14.

A modern irodalomból vajmi könnyü felsorolni azokat a müveket, amelyek a gyermek lelke felé forditották a figyelmüket. A Hauptmann "Hannele"-je, a Wedekind "Frühlingserwachen"- je, a Robert Saudek drámái, Strindbergnek "Gyermekregé"-je, Wilde Oszkár néhány meséje és már azt hiszem, készen vagyunk. A "Robinson Crusoé"-hoz fogható müvet csak egyet alkottak, a Kipling "Dzsungel-könyvét". És Maeterlinck is csak ujabban jutott el az "Oiseau bleu"-jében a gyermeklélek misztériumához. […] Kosztolányi "A szegény kis gyermek panaszai"-ban megtalálta a hálás témát, amely ugyszólván a levegőben van és amely az ő szimbólikus látását, diszkrét pasztell-szineit, erősen festői érzékét lebilincselte, megihlette.

n

Jegyzet Sz. Gy. [Szini Gyula], Irodalom. Kosztolányi új könyve, A Hét, 1910/31, [július 31.], 504.

Most Rainer Maria Rilkéről írok tanulmányt a Nyugat-nak. Ismered-e? Engem minden lírikus közül legjobban érdekel. Neked is új szenzációkat hozna. Olvasd.

n

Jegyzet KDLN, 170.

Úgy képzelem, hogy az érzések mint energiák hatnak ránk. Ezekkel most egyszerűen mint fizikai mennyiségekkel számolok, melyek egyéniségünk sajátos viszonya, vagy tömegük nagysága szerint különböző változáson mennek keresztül. Az érzés-energia például Petőfiből egyenesen átsugárzik, közvetlenül hat, gyújt, éget és perzsel. Hő-energia. Dehmel a másik típus. Ő a nagy kilendülések poétája. Csupa helyváltoztatás, elragadás, lázas elszakadás és elszakasztás, féktelen tombolás és rombolás, ami még modoros interpunctióján, ziláltan eltépett, kócos sorain is meglátszik. Mozgási energia. Rilkében egyik sincs a kettő közül, vagy mind a kettő egyszerre. Potenciális energia.  

Mi ennek az értelme? Példát rá. Egy Rilke-verset olvasok: Das Kind. Próbáljuk körülbelül elgondolni, hogy mi lehet ebben a költeményben? Ha Petőfi írja, bizonyára melegen és elevenen ömlik át belénk az érzése (a hő-energia) s a szavain keresztül nemcsak pszichéjét látjuk ennek a gyermeknek, de arcát is, mert annyira elénk teszi, hogy kezünkkel akár az üstökét is megmarkolhatjuk. Dehmel bizonyára egy érzésbe ragad bele. De Rilke nem a gyermeket írja le, hanem a Gyermeket. Egy elvont színtelen fogalmat, melyben mozgások vannak és ígéretek és valóságra váló lehetőségek. Az ő gyermeke vár, vállán az élettel és kis ruhácskájában fáradtan ül a nagyok mellett, mintha váróteremben ülne és az élet folyik és a sorsok is búsan folynak és csörgedeznek sötét deltájuk felé. Ennek a gyermeknek helyzeti energiája van.

n

Jegyzet Kosztolányi Dezső, Rilke, Nyugat, 1909/18, [szeptember 16.], 302, 309.

 

Finomság tekintetében egész Európában csak Rilkét tudom hozzá hasonlítani. Tényleg most veszem észre, hogy ez a hasonlat mennyire találó. Sőt talán nem tulzás azt mondanom, hogy Rilke csak Rilke, de Kosztolányi Dezső – rilkissimus.

n

Jegyzet Szabó Dezső, A pozitív irodalmi munkáról, Nemzeti Újság, 1920/258, [október 31.], 2.

Költők méltatásánál külföldi mintaképeikről is szót szokás keríteni. Némelyek Kosztolányi mesterét Rilké-ben vélik megtalálni. Állításuk téves. A szobrászi plasztikával kalapácsozó, másutt scholastikus agyafúrtsággal, bár remek elmélyülésekkel terhes német lírikus és Kosztolányi csak annyi közösséget mutatnak, mint bármely más két modern költő, akikben túlságosan finom az idegmunka érzékenysége.

n

Jegyzet Tóth Árpád, Kosztolányi versei, Nyugat, 1921/2, [január 16.], 130.

A szegény kisgyermek panaszai épp úgy, mint A bús férfi panaszai Kosztolányi regiszterében ugyanazt a friss hangulati zónát közvetítik, amit Rilkében elemez és dicsőít. Azt, amelyben közvetlenül lép a kép – egy sötét téren át – a másik ember lelkébe a hangulati impresszionizmus formanyelvi eszközeinek segítségével. Mint amilyenek: körvonalak elmosása, kapcsoló képasszociáció módján, a hangulat szemléleti képekbe transzporálása, s e képek, egymásbamosódó, megütött hangok egymásnak korrespondeálása, a végső hangolás lelkünkben hosszan visszhangzó zenéje érdekében. S mindezt korántsem valami szerkezeti csattanó, hanem éppen az "egész" részeinek egymás mellé rendeltsége biztosítja. S mindez éppúgy Nietzsche, mint Kosztolányi, éppúgy a Stundenbuch, mint A szegény kisgyermek panaszai közlésmódja.

n

Jegyzet Baránszky Jób László, Kosztolányi és a német irodalom, ItK, 1968/3, 329.

Mégis Kosztolányi költészete egészen más, mint osztrák kortársáé, mert másképp látja a világot. Rilke aszkéta, aki az élet teljességét a halálban látja, s várja annak bekövetkezését, a dolgokat nem önmagukért szereti, hanem csak költői tárgyat lát bennük, egyedül bolyong a világban, s tartósan nem köti senkihez, semmihez semmi. Kosztolányi szereti az életet és az embereket, fél a haláltól, a tárgyakat nem az elvont ideák világában szemléli, hanem az emberhez kötődő meghitt kapcsolatukban. Kosztolányi és Rilke körülbelül úgy viszonyulnak egymáshoz, mint két lírai alteregójuk, a távoli orosz kolostor szerzetese és a szabadkai szegény kisgyermek.

n

Jegyzet Szász Ferenc, Kosztolányi és Rilke, Filológiai Közlöny, 1975/3, 308.

A bécsi költők hatása ezidőtájt összefonódik az ugyancsak bécsi pszichológuséval, Freudéval, ezért a versciklus írása idején Kosztolányi inkább lélektani, mintsem ontológiai szempontból fogadja be Rilke költészetét. Van azonban a Stundenbuch és a Buch der Bilder lírájának egy olyan sajátossága, amely Kosztolányi eredeti lélektani érdeklődését ontológiai irányba tereli. Ebből a szempontból nem a Stundenbuch sokat emlegetett mágikus múltidézése, hanem hangulata fontos, mely Rilkénél ugyanazt a funkciót tölti be, mint a heideggeri filozófiában a "diszpozíció": a világ primer felfedezése, mely a világ feltárásában mélyebbre hatol, mint a tiszta szemlélés bármely formája, hiszen észleltetni tud olyasmit is, mint például a fenyegetettség, a világba való belevetettség, a világra való ráutaltság s a neki való kiszolgáltatottság, mely a tiszta teória számára megközelíthetetlen. A hangulat vagy hangoltság ezért lehet Heideggernél olyan egzisztenciális alapmód, melytől a legtisztább elmélet sem mentes. A "puszta hangulatban" eredendőbben és leplezetlenebbül tárul fel a lét tényleges arculata, mely például a Kosztolányi-regények jellegzetes hangoltságában, szürke, monoton kedélytelenségében pozitív formában nyilvánítja ki a maga teherkarakterét, míg A szegény kisgyermek rajongó csodavárásában ugyanez negatív formában fejeződik ki.

n

Jegyzet Hima Gabriella, Az egzisztencializmus és Kosztolányi, ItK, 1986/6, 695. A szerző előzményként Kosztolányi 1909-es Rilke-tanulmányára, az azt beharangozó levélre, Kiss Ferenc monográfiájára és Szász Ferenc tanulmányára hivatkozik.

A századfordulóra a gyermekkor világa a prózai, materialista tülekedéstől való elvágyódás valóságos aranybányája lett: 1895-ben jelent meg Henry Bataille szimbolista kötete La chambre blanche (A fehér szoba) címmel, két évre rá az ugyancsak szimbolista Fernand Gregh adta ki La maison de l’enfance (A gyermekkor háza) című kötetét. A Modern költők fordításai között mindkettőből találunk szemelvényeket. A tárgyak rejtett életével együtt álmodozó gyermekek bukkannak itt fel, lázas pillantásokkal és hirtelen, érthetetlen szorongásokkal. 1904-ben Verhaeren Les tendresses premières-je (Első gyöngédségek) az előzőeknél realistábban festett, mesés flamand rejtélyektől csigázott képzeletű gyermekkorra emlékezik, 1907-ben pedig Francis Jammes Souvenirs d’enfance (Gyermekkori emlékek) című ciklusa idézi érzelmes neoprimitív impresszionizmussal a vidéki kisfiú szeme elé táruló mindennapok meghitt csodáit. Az említett kötetek egyébként mind vidéki, kisvárosi életet ábrázolnak a líra eszközeivel, s itt az ábrázolást is hangsúlyozom, mert a verseknek szereplői, a való életből ellesett jellegzetes figurái vannak, s a költő, azaz a költőt képviselő gyermek maga is részt vesz a jelenetekben. Említhetném itt még Jules Laforgue-ot, aki szintén gyermeki fájdalommal panaszolja Complaintes-jeiben a vidéki vasárnapok mélabúját: az ő hangjai például Kosztolányi Másként halálos csend és néma untság című versében visszhangoznak.

n

Jegyzet Karátson Endre, A homo aestheticus a homo moralis ellen. A "franciás" Kosztolányi társaságában, in K. E., Baudelaire ajándéka, Pécs, Jelenkor Kiadó, 1994, 49 (Élő Irodalom).

Egy másik ilyen, mélyen asszimilált világirodalmi ajándék – mert a "hatás" szót túl kockázatosnak és túl nyersnek érzem ezekhez a finom összefüggésekhez – Verhaeren lehet. 1907 decemberében, abban a levélben, melyben fölajánlja Babitsnak, hogy "válogasson könyvtárában", azt írja, hogy "sok Verhaerenja van". Vajon ott volt-e köztük a belga költő Les premières tendresses-ciklusa, melyben gyerekkora világát s emlékeit idézi föl s éli át újra az almaillatú szobákkal, az esték titkos, gyermeki félelmeivel meg az Escaud partján is "áldott aranyember" Doktor bácsival? Olvasta vajon ezt a versfüzért, talán legszebb, mindenesetre legmeghittebb és legkosztolányisabb részét a Toute la Flandre három kötetének? Ha könyvtára nem pusztul el az ostrom alatt, lehet, hogy rálelnénk anyagában "a belga szegény kisgyermek" vallomásaira, és határozottabban felelhetnénk a föltett kérdésre. Így csak sejthetjük Verhaerennal való egyéb rokonságai mellett ezt a mélyebbet, de egyben kérdésesebbet is: hogy talán valamilyen módon a Premières tendresses is ott van A szegény kisgyermek panaszai ihletében, ha másként nem, csak mint egy rokon hangnak a tudata, vagy mint egy bátorítás, elmélyíteni, egész világgá növeszteni azt, ami Verhaerennél csak kezdet és fölsejlő emlék. S ha már A szegény kisgyermek panaszai-nál tartunk, említsünk meg még egy nevet, egy költőét, akit Kosztolányi szeretett és fordított: Francis Jammes-ét. A hatás fogalma megint túl durva műszer ahhoz, hogy A szegény kisgyermek panaszai lírájában megragadhassuk vele, amit az, aki Jammes-ot ismeri, valahogyan jammes-inak érez benne. Mert egyáltalán nem arról van szó, hogy Jammes hatott volna Kosztolányira, illetve A szegény kisgyermek panaszaira; hanem pusztán csak arról és arról is csak föltevésként, hogy Jammes ismerete nélkül egyet-mást talán nem írt, vagy nem úgy írt volna meg, ahogyan megírta.

n

Jegyzet Rónay György, Kosztolányi és a világirodalom, in R. Gy., A nagy nemzedék, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1971, 187–188. A hivatkozott levélrészlet pontosan: "Carducci nincs meg, de sok van tőle. Van azonkívül igen sok Verhaerenom, Strindbergem, Carlyle-em, stb., stb. – Ha látogatásoddal megtisztelsz, 21-én válogathatsz könyvtáramból." (KDLN, 137.)

A Toute la Flandre háromkötetes gyűjteményében szerepel az 1904-ben írt Les tendresses premieres [érdekes, hogy ő a cím jelzős szintagmáját fordított sorrendben, a jelzőt pedig más ékezéssel használja], amelyben a költő visszaidézi gyermekéveit, ír a kísérteties éjszakákról, a gyermekkori betegségekről, a félelmetes doktor bácsiról és a kivárhatatlanul hosszú lábadozásról. Kosztolányi ismerhette Verhaeren ciklusát, s a két mű között valóban van hangulati rokonság.

n

Jegyzet Rónay László, Kosztolányi Dezső, Budapest, Gondolat Kiadó, 1977, 46 (Nagy Magyar Írók).

A témákat, motívumokat elődeitől rendre elorozza: G. Rodenbachtól a szomorú unalomba merült kisvárosi vasárnap délutánokat; Verhaerentől a vidéki élet emlékezetes mozzanatait és alakjait: a gyümölcsös ősz, a csendes esti beszélgetések emlékét, a doktor bácsi alakját, az ünnepi misét és a fürdőt. Verhaeren Toute la Flandre (Az egész Flandria) című kötetében a Les tendresses (Első gyöngédségek) című ciklusból [Kiss itt hiányosan említi a ciklus eredeti címét] a Gyümölcsök, a Kert, a Húsvét, s főként a Lábadozás című versek tartalmaznak rokon vonásokat. A Verlaine-nél, Laforgue- nál felsíró zongorát szinte vándormotívumként kezeli, s így van az Henri Bataille-nél, Fernand Gregh-nél, Francis Jammes-nál, s főként a Rilkénél megcsodált titokzatos jelentéssel telített tárgyakkal is. A titokzatosság és sejtelmesség, mely az emlékeket belengi, maga is divat már ekkor, de Kosztolányit ez sem feszélyezi. S nem feszélyezik a szorosabb érintkezések sem: hogy G. Rodenbachnál szinte úgy hal meg a palánta, mint nála a virág, hogy előtte Corazzini, sőt Szép Ernő is szegény, meg nem értett kisgyermekként panaszkodik a felnőtt világra.

n

Jegyzet Kiss Ferenc, Az érett Kosztolányi, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1979, 19–20.

A flamandok szeretik a gyomrukat. Nem is tudnak az egész világon oly dúsan, kedélyesen és zsírosan enni, mint Észak-Franciaországban, Oroszországban és minálunk, Magyarországban. Teljes, gazdag és bő élet sustorog itt, a táplálkozás, a tenyészés vegetatív élete. Verhaeren nagyszerűen ért a rajzolásához. Itt ütközik ki, hogy ez a sápadt, vértelennek látszó spiritualista mennyire realista is tud lenni, ha akar. Csak Jensen, a most feltűnt dán író fogható hozzá. Nekünk nem kell magyarázni ezt az örökös dínomdánomot, az egymásba haló tízóraik, ebédek boldog unalmát, a végtelenbe nyúló uzsonnák pszichológiáját. Ismerjük már gyerekkorunk óta. De Verhaerennél az étellel való dőzsölés, ínyenckedés és kéjelgés szinte a legmagasabb fokot éri el, s az élet oly rubensi teljessége sövényzi körül, hogy bizonyára több holmi genre-költészetnél. Az örök lakmározás diabólikus dühe, emésztési láza és részegsége önmagában is akar valamit mondani. A flamandok nem közönségesen mulatnak. Borgőzben, szalonnaillatban gunnyasztanak; alattuk ittas pincék; fejük fölött terméstől roskadó csűrök; köröttük gazdag tanyák, ahol megalszik a tej, rózsaszínű malacok röfögnek, gyerekek visonganak; a konyhából a kenyérdagasztás csámcsogó munkája, egy dal vagy egy elalvó csecsemő lélegzése hallatszik. Ez már nem is tivornya, hanem maga az élet teljessége. Orruk zsíros a nyalakodástól, szemük mámoros és a fejük fáradt. Verhaerennek talán voltak is ily emlékei. A benyomás annyira friss, hogy azt kell gondolnunk, egy nagyon korai gyermekkor öntudatlanul felfogott s öntudatra csak később jutott képei szülték.

n

Jegyzet Vampa [Kosztolányi Dezső], Verhaeren, Élet, 1909/4, [január 24.], 122.

Henry Bataille azt írja, hogy itt szimbólumokról van szó. Már abban az átlátszó és nagyon ártatlan értelemben, ahogy a világosságimádó franciák beszélnek a szimbólumokról, és ahogy Henry Bataille, a "fehér szobák" poétája érti, aki újra és újra naiv strófákban siratta el a fiatalságát.

n

Jegyzet Kosztolányi Dezső, A meztelen nő, in K. D., Színházi Esték, I–II, összegyűjt., szöveget gond., jegyz. Réz Pál, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1978, I, 610. A cikk alatt az első megjelenés, oldalszám nélkül: "A Hét, 1909. február 28." A megjelenés pontos adatai: Punin [Kosztolányi Dezső], A meztelen nő, A Hét, 9/990, 155.

Kölcsönkérte a népdal naivitását, de kölcsönkérte a dekadencia virágait is. E két dologgal játszik ő, kacérkodva mindennel, ami távoli, távoli emlékekkel, távoli leányokkal, távoli gyerekkorral, az érzéseivel, amelyek lassan elsétáltak mellette, és most már ámulás tárgyai, lírai játékszerek lettek. Még a halállal is játszik. Édes borzongással kukucskál át hozzá. Egyik versének a címe: Játék. Olvasván, ünnepélyes megdöbbenés fog el. Érzem, hogy ez a vers minden poklon keresztül megmarad, és száz év múlva is idézik fáradt és törékeny lelkek. Szép Ernő költészete csodálkozó líra. Amikor első énekeit hallottam, gyakran gondoltam Schumann friss muzsikájára, vigasztaló melankóliájára, imponálóan megkomponált műdalaira, amelyeket otthon, gyermekkoromban gyakran hallottam. Deres halántékkal, egy csalódott élet után, az apám zongorázta.

n

Jegyzet Kosztolányi Dezső, Énekeskönyv, in K. D., Egy ég alatt, összegyűjt., szöveget gond., jegyz. Réz Pál, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1977, 402. A cikk alatt az első megjelenés, oldalszám nélkül: "A Hét, 1912. február 11." A megjelenés pontos adatai: K[osztolányi] D[ezső], Énekeskönyv, A Hét, 1912, 6/1144, 94–95.

De még egyszer mondom: nem hatás. Inkább együttélés, benneélés a világköltészetben, részvétel egy nagy vérkeringésben, mely egészen Szabadkáig vagy egy budapesti hónapos szobáig elhozza tápláló anyagát, hogy egy fürge és szomjas szervezet azt válassza ki és olvassza magába belőle, ami segíti és erősíti a saját élményének kifejezésében.

n

Jegyzet Rónay György, Kosztolányi és a világirodalom, in R. Gy., A nagy nemzedék, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1971, 189.

Közismert, hogy A szegény kisgyermek panaszaival aratta első átütő sikerét. Az már kevésbé, hogy utóbb mindent megtett a siker tartósítása érdekében. Az újabb kiadásokat folyamatosan bővítette (nemcsak későbbi, hanem korábbi versekkel is) […]. Mintha A szegény kisgyermeket tekintette volna az egyetlen autentikus verseskötetének, és úgy próbálta megvédeni a múló idővel és a megszokással szemben, hogy újra meg újra javított-változtatott rajta.

n

Jegyzet Veres András, Kosztolányi Nyugatja és a Nyugat Kosztolányija, in Angyalosi Gergely et al., Nyugat Népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról, Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum, 2009, 91–92.

Csakugyan valami elernyesztő intimség van ilyenkor a levegőben. Menekülünk az emberek elől, jól bezárjuk az ajtónkat s az ablakunkat. De bezárjuk a lelkünk ajtait, ablakait is. Nem engedünk be semmiféle külső benyomást. Félünk az idegen emberektől. Minden ismeretlen hangra megrezzenünk s fázékonyan húzódunk el a tolakodó érzésektől és a jövevénygondolatoktól. Magunkra akarunk maradni. A családiasság s az emlékek perceit éljük.

Nem sok történik ilyen estéken. Mintha a mult ismétlődnék meg. Mostan is úgy ülök itt, mint tavaly. A kezemben az a könyv, amit tavaly forgattam: Françis Jammes.

n

Jegyzet Vampa [Kosztolányi Dezső], Csendes szeptemberi esték, Élet, 1909/39, [szeptember 26.], 412–413.

Sokszor elnézek egy arcképet, egy kis gyerek arcképét és rajta tanulmányozom a gyermek fiziognomiáját. A saját arcképem ez. Különös érzésekkel veszem a kezembe és néha csodálkozva, néha mosolyogva, néha riadtan teszem vissza abba a selyem-kazettámba, amelyben emlékeimet tartom. […] Ez lennék én? Ez a naiv tejarc, ezek az igénytelen szemecskék, ez az engedelmes selyemhaj jelentették egykor másoknak, idegeneknek nevemet, egyéniségemet, egész valómat? Hisz meg se ismerném. Ha egy idegen albumban látnám sok-sok más arckép között, fel se rezzennék, hanem közönyösen lapoznék tovább. Mégis végzetes rokonságban állok vele.

n

Jegyzet Vampa [Kosztolányi Dezső], A gyermek arca, Élet, 1909/50, [december 12.], 776.

Én már fél év előtt megpendítettem egy új "Magyar Könyvtár" elvét. Próbáltam összeállítani egy sorozatot, és egész szép volt; kiszámítottam, hogy kellő befektetéssel ez egész jól jövedelmező vállalat volna. Ellenben jött egy Gömöri nevű úr, aki ezt megcsinálja (vagy legalábbis megcsinálni igyekszik), egymás után szerez a Nyugat íróitól könyveket s nekünk a legnagyobb nehézségekbe kerül, hogy őket a vállalattól visszatartsuk. Szóval amit mi nagy munka, nagy költségek árán megcsináltunk, annak gyümölcseit (igaz, hogy sovány gyümölcseit) mások gyűjtik be.

n

Jegyzet Levelek Hatvany Lajoshoz, szerk. Hatvany Lajosné, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1967, 92 (85. levél).

Láttam, hogy az új irodalom, amely Adynak s a Nyugat-nak nevével korszakot jelent irodalmunkban, arra nem gondol, hogy széles tömegekbe bocsássa le gyökereit; vagy talán a Nyugat nem tartotta lehetségesnek, hogy az exkluzivitásából való kilépése jelentősebb eredménnyel járhasson az új irodalomra, az új írókra és a közönségre nézve.  

Beszéltem két pesti kiadóval a dologról, akik azonban – nem lévén éleslátók, azután meg valószínűleg látva "hihetetlen" fiatalságomat – hallani sem akartak róla. Szereztem tehát 400 koronát, ami akkor egész vagyon volt, és a saját pénzemen, a Thököly-úti Jókai-nyomdában kinyomattam a Modern Könyvtár első három füzetét. Sziklai Jenőt, akinek az első három füzetet bizományba adtam volt, megkértem, hogy a füzetekben ő szerepeljen mint kiadó, mert magam nem akartam kiadóként szerepelni, azonban mindenki tudta, írók és kiadók között, hogy nemcsak szerkesztettem, hanem magam is adtam ki az első füzeteket. A Könyvtár első három füzete – csak ez a három – zöldszínű fedőlappal jelent meg (ez az első három füzet ma már könyvészeti ritkaság) s az egyes szám ára: 40 fillér volt.  

A közönség körében hihetetlen rövid idő alatt nagyon népszerűek lettek a Könyvtár füzetei, most már hamar észrevették a kiadók is, hogy "ezzel lehet valamit csinálni" és többen megizenték, hogy hajlandók lennének a könyvtár további kiadását vállalni. Azt persze tudták, hogy magamnak nincs pénzem a könyvtárt tovább folytatni és ezt a helyzetemet természetesen ki akarták használni: hogy ingyen juthassanak a Könyvtárhoz. Tekintve, hogy magam képtelen lettem volna a kiadási költségeket tovább is fedezni, kénytelen voltam az egyik ajánlatot elfogadni. Átadtam az egész Könyvtárt szőröstül-bőröstül, ingyen és a tulajdonjoggal együtt, a Politzer Zsigmond és Fia budapesti könyvkereskedő és kiadó cégnek! Itt szerkesztettem körülbelül egy évig a könyvtárt. Itt már új, szürkésszínű fedőlappal jelent meg a Könyvtár, majd, körülbelül a 30-ik számtól kezdve, azzal a barnásszínű, nagy pirosbetűs MK-ás fedőlappal – Kozma Lajos tervezete és rajza volt –, amely a legnépszerűbbé vált a Modern Könyvtár összes fedőlapjai közül. A Politzer-kiadócég azután körülbelül egy év mulva eladta a Könyvtárt az Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-t.-nak, amely mindenáron át akarta venni a már igen népszerűvé vált sorozatot. Ez időtől kezdve egészen 1915 márciusáig az Athenaeumnál szerkesztettem azt.

n

Jegyzet Gömöri Jenő Tamás, Emlékezés a "Modern Könyvtár"-ra, Literatura, 1937/18, 328–329.

 

Kosztolányi Dezső uj kötete. Mai lapunkban egy csodaszép költeményt talál az olvasó. A vers Kosztolányi Dezső legujabb kötetéből való. A kötet, melynek cime: "Egy szegény kis gyermek panaszai" most jelent meg a Modern Könyvtárban. Ez a verskötet Kosztolányi müveinek első olcsó negyven filléres kiadása. Addig is, amig a kötetet részletesen ismertetjük, felhivjuk rá a publikum figyelmét. A verskötet 40 fillérért bármely szabadkai könyvkereskedésben kapható.

n

Jegyzet [Szerző nélkül], Kosztolányi Dezső uj kötete, BMN, 1910/155, 4. A "csodaszép vers" A hugomat a bánat eljegyezte címmel jelenik meg az újság 2. oldalán.

Különös irodalomtörténeti jelentősége "A szegény kisgyermek panaszai"-nak, hogy az első hosszabb vers-ciklus jelenik meg vele az új magyar költészetben, amelyben ma az egészen kis versek, a hatstrófák, élik virágkorukat.

n

Jegyzet [Gömöri Jenő], Kosztolányi Dezső, [Előszó], in SZKP1, 3.

Nem felejtette el a "kegyetlen, ember-tipró" bántást, A szegény kisgyermek panaszai 1910-ben írt záródarabjában (tehát hangsúlyos helyen) ismét ironikus gesztussal vett elégtételt az "irodalmi író" minősítésért.

n

Jegyzet Veres András, Kosztolányi Ady-komplexuma. Filológiai regény, Budapest, Balassi Kiadó, 2012, 48. Kosztolányi ellentmondásos viszonyulását Adyhoz többen tárgyalták. Veres András maga is hivatkozik Rónay László Analóg jelenségek Kosztolányi és Ady költészetében című tanulmányára. (In Rónay László, Szabálytalan arcképek, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1982, 111–132.) Szegedy-Maszák Mihály A versfüzér folyamatszerűsége című tanulmányában (in Szegedy-Maszák Mihály, Kosztolányi Dezső, Pozsony, Kalligram, 2010, 18–73) szintén a záróvers Ady-reflexióját hangsúlyozza, az "irigy szemek kereszttüze közé menj, / hadd nézzék benned, mi az irodalmi" szöveghelyet kiemelve (i. m., 44).

Franyó Budapesten bemutatta az akkori irodalmi élet jelentős személyiségeinek. Tevan ettől kezdve szombatonként Pestre utazott, és este a New York kávéházban egy asztalnál ült a törzsvendégekkel, írókkal és művészekkel, akik közül a leghíresebbek is csak néhány évvel voltak idősebbek nála. Garmadával támadtak itt a jobbnál jobb ötletek.

n

Jegyzet Szántó Tibor, Tevan Andor, a tipográfus, in Baróti Dezső–Szántó Tibor, Költők barátja. Tevan Andor emléke, Budapest, Magyar Helikon, 1979, 40 (Magyar Tipográfia).

Kedves jó uram, a kötetem összeállítása sokkal nagyobb munkába kerül, mint gondoltam. Éppen ezért az elküldésről leteszek, és szombaton nyújtom át Önnek személyesen, amikor Budapesten lesz. Addig elkészülök a Szegény kisgyermek panaszai-nak összeállításával is. Nagyon finom és tökéletes kötet mind a kettő. Önt csak arra kérem, hogy erre az utóbbira is kössük meg a szerződést, ugyanazokkal a feltételekkel, mint az előbbire, s mindkét szerződést foglaljuk írásba. A pénzt szombatig tudom nélkülözni, de akkor igen jólesnék, minél több, úgyhogy én 300 koronát kérnék, 200- at a Mágiá-ért, és 100 korona előleget a Szegény kisgyermek panaszai-ra. Ez – azt hiszem – nem ütközik nehézségbe, ugyebár kedves jó és nemes Fischer, azaz Tevan Andor!

n

Jegyzet KDLN, 229. A Fischer név felemlítése utalás Samuel Fischerre, a berlini S. Fischer Verlag tulajdonosára. (Vö. KDLN, 907.)

Úgy gondolom, ez a kötet kora ősszel jön ki, A szegény kisgyermek pedig karácsony felé, karácsonyi ajándékul. Ennek illusztrálására vállalkozott Bálint Rezső, fiatal, kiváló piktor, aki a kecskeméti művésztelepen lakik.

n

Jegyzet KDLN, 232.

Első könyvei sikere után ugyanis Ranschburg Viktor, az Athenaeum részvénytársaság ügyvezető igazgatója meghívta Tevant, hogy vállaljon állást a Társaság könyvkiadójánál, "hiszen egy olyan képességű fiatalembernek, mint ő, csak egy ilyen nagy vállalatnál lenne lehetősége a szabad szárnyalásra, ahol nagy jövő várna rá". Tevan először az apjával beszélt az ajánlatról, majd közölte az igazgatóval: nehéz helyzetben van, hiszen édesapja minden vagyonát beleölte az ő kiadói kísérleteibe. Ranschburg felajánlotta, hogy a részvénytársaság kártalanításképpen megvásárolja Tevanék minden addig elkészült, elfekvő kiadványát a kiadói jogokkal együtt, és rendszeresen munkát biztosít a békéscsabai nyomdának. A kísértés nagy volt, hiszen a budapesti kiadó minden kiadói vagy tipográfiai kísérletéhez biztosíthatta a technikai és anyagi feltételeket. Tevan azonban sejtette, hogy tervei sorsa nemcsak ezeken a feltételeken múlik. A végleges döntés előtt Kosztolányitól, Karinthytól kért tanácsot. Az írók számára előnyös lett volna, ha kiadó partnerük egy nagy kiadóvállalatnál vezető pozícióba jut, mégis mindketten lebeszélték az ajánlat elfogadásáról.

n

Jegyzet Szántó Tibor, Tevan Andor, a tipográfus, in Baróti Dezső–Szántó Tibor, Költők barátja. Tevan Andor emléke, Budapest, Magyar Helikon, 1979, 40–41 (Magyar Tipográfia).

Nagyon meg vagyok elégedve az összeállításával, azt hiszem, új feltűnést fog kelteni. Arra kérem, még a nyáron szedesse ki, lassan és gonddal, hogy a kefelevonatot átadhassam az illusztrátornak. Három-négy remek illusztrációra gondolnék, amelyet valószínűleg Gulácsy Lajos fog írni. A betűkről – nagyon nagy, öklömnyi betűkről álmodom – majd élőszóval. A formátum igen nagy. A kötet ára: öt korona, vagy négy. Jó lenne előfizetési felhívásokat nyomtatni. Annak idején kommünikét adok ki. Legyen a dolog ünnepi. (A kötethez két verses előszót, vallomást írok).

n

Jegyzet KDLN, 246.

A könyv teste igen tetszik. A papír jó. A betűk kitűnőek. Helyeslem a tervét: vörös iniciálék, mindenütt vörös csillagok, egy lapon csak egy vers. A címlapról azonban talán beszéljünk még. Mindenesetre megdöbbentően finomnak és egyszerűnek kell lennie – rajz nélkül – a betűk által.

n

Jegyzet KDLN, 252. Az itt részletezett tipográfiai megoldások meg is valósultak.

Meg akarom kérni, hogy A kis gyermek panaszai-ra okvetlen tétessen fehér borítócédulát, amin vörös betűkkel a könyv betűjének stílusában ez álljon: Most jelent meg!! / Kosztolányi Dezső híres / versciklusának első / teljes kiadása.

n

Jegyzet KDLN, 256.

1914. évi január hó elsején Kosztolányi Dezső A szegény kisgyermek panaszai c. verses ciklus teljes kiadása jelent meg, finom meritett papiroson, félpergament kötésben, 500 számozott példányban.

n

Jegyzet LLE, 45.

A szegény kisgyermek panaszai az Amatőr Tevan-féle díszkiadásban 1913 decemberében hagyta el a sajtót és könyvárusi forgalomba 1914 januárjában került. A kolofon és külső borítószalag közlik a könyv adatait: "Ezt a könyvet, mint az első Amatőr Tevan-kiadást ötszáz számozott példányban, 1913-ban készítette Tevan Adolf könyvnyomdája Békéscsabán." Kosztolányi versciklusának ez az eddigi legteljesebb kiadása: 57 költeményt foglal magában. Kiállítása pontosan olyan, ahogy a költő leveleiben jóváhagyja vagy kiegészíti Tevan könyvterveit. Minden oldalon csak egy vers áll, mediaeval betűtípussal, cím nélkül. Nagy, piros, nyitott képű iniciáléval (a Tiemann-mediaevalis nagyobb fokozatával) indulnak a költemények, s versvégződéseket apró, piros csillag jelzi. […] Tevan számára az Insel-Verlag bibliofil kiadványai szolgáltatták a mintát*. Hosszúkás, zsebformátuma is újszerű volt**. Kosztolányi e kötete indította meg azt a Tevan-sorozatot, mely csupán tipográfiai megoldásával nyerte el a bibliofil jelzőt, s egyben úttörőjévé vált a modern magyar könyvművészeti kiadványoknak.

n

Jegyzet Szauder Mária, Kosztolányi Dezső négy levele Tevan Andorhoz, ItK, 1970/2, 245–246. Vö. 15. lj.

Kosztolányi Dezső szép és meleg verseskönyve, melyet első megjelenésekor érdeme szerint méltattunk, most finom és izléses amateur-kiadásban jelent meg. Maga a tény is örvendetes, mert egy verses munkának nálunk vajmi ritka sikerét bizonyítja s azt az érdeklődést, mely a mi publikumunkban is ébredezni kezd olyan dolgok iránt, a melyek nem csupán a pillanatnyi szórakozás czéljára szolgálnak. De épp oly örvendetes abból a szempontból is, hogy egy valóban értékes munka, mely először nagyon is szerény külsővel jelent meg, most tartalmához illő finom díszű kiállításban kerül a közönség elé s ez a külső talán emelni fogja magát a munkát is, feltűnőbbé teszi, elviszi olyan helyekre is, a hol a könyvtől külső szépséget is kivánnak. Külföldön mindennapos dolog, hogy kiválóbb költői alkotások egyre díszesebb kiállításban jelennek meg, nálunk, a hol a könyv iránti érdeklődés ma is elég lanyha s kevesen vannak, akik megkivánják, hogy a nekik kedves tartalmú könyvek a köznapinál díszesebb kiállításban jelenjenek meg, – annál ritkább az ilyen. Az amateur-kiadás vidéki nyomda műve s mint ilyen, örvendetesen bizonyítja, hogy nyomdaiparunk izlés, finomság és gondosság dolgában még a vidéken is szép fejlődésnek indult.

n

Jegyzet [Schöpflin Aladár?], A szegény kis ember [!] panaszai, VÚ, 1914/4, [január 25.], 75.

A gyermekkor hihetetlenül gyöngéd rezgéseit hozta; halk szonáták álomhangjait régi szobákból, bólintó öreganyák egyiptomi gráciáját, lehelletfinom pasztellek édes, csodálatos bűbáját.

n

Jegyzet Fröhlichné Kaffka Margit, Kosztolányi Dezső: Négy fal között, Nyugat, 1908/1, [január 1.], 45–47.

"Álom fog át. És látom az anyám. Némán ül a szűz, hófehér szobába; A gyertya ég és vár a párna rám. És sir a pergő, gyöngyöző szonáta." Aztán meg igy: "Anyám nevet és ujra fiatal." Igen, ez a mi látásunk, ilyenek a mi gyermekkorunk évei, drága, örök emlékei. […] E pszychéből egyébként és ezuttal nem ad tulsokat Kosztolányi. Idézett versét is még a "Négy fal között" verseskönyvéből vettem. Néhány más versét meg régebbi dolgaiból átkorrigálta, hogy éppen a "Kisgyermek panasza" lehessen.

n

Jegyzet László István, Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyermek panaszai, Kelet Népe, 1910/13–14, [szeptember 3.], 612.

Nemcsak a siker, hanem a legsajátabb ihlethez való hűség is arra ösztönözte, hogy az 1920-as évekig ezt a kötetét tegye verseinek reprezentatív gyűjteményévé. Az első kiadás némileg szimbolikus, zenei életképköréhez korábban és későbben írt verseinek egy második, majd harmadik rétegét rakta hozzá: mint a fatörzs évgyűrűi rakódtak egymás köré, szerves, koncentrikusan zárt fejlődés jeleként.

n

Jegyzet Szauder József, Kosztolányi Dezső költészete, in Kosztolányi Dezső Összegyűjtött versei, I–II, gyűjt., sajtó alá rend. Vargha Balázs, bev. Szauder József, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1962, I, 17. Szauder József harmadik rétegként együtt tárgyalja az ötödik és a hatodik kiadásba bekerült verseket, amelyek itt külön szerepelnek.

Az életrajzomat megírtam már versekben. Abban a kis könyvemben, amelyet legjobban szeretek és legtöbbre becsülök, A szegény kisgyermek panaszai-ban, megírtam összes emlékeimet. Más nem történt velem.

n

Jegyzet Az Érdekes Újság Dekameronja. Száz magyar író száz legjobb novellája, II, szerk. Kabos Ede, Budapest, Légrády Testvérek, [1914], 207.

Ezen szerződés a fenti köteteknek egy alkalommal való megjelenésére vonatkozik, a kiadó azonban fenntartja magának a jogot, hogy a további kiadásokra elsőséget élvezzen, azaz a szerző köteles fent jelzett műveit új kiadása előtt Tevan Andornak, illetve jogutódainak felajánlani.

n

Jegyzet MTAKK, Ms 10420/14. Idézi: Tevan Andor levelesládájából, közread. Voit Krisztina, Budapest, Gondolat Kiadó, 1988, 170–171 (A Magyar Könyv).

Önök uj kiadásban bocsájtják közre a "Szegény kis gyermek panaszai" cimü verseskönyvemet, melynek javitott és kiegészitett kéziratát f. év március hó 15.-ig fogom rendelkezésükre bocsátani.

n

Jegyzet OSZKK, Fond 3 Növedéknapló 1951/107.

Néhány markáns stilisztikai változtatást is eszközölt a régi versek egy részén, ezzel is enyhítve az első kiadás erősen homogén szecessziós-dekadens hangulatiságán (pl. kilenc helyen kihúzta vagy rútra, vadra módosította a bús jelzőt; máshol hanghatásokat tett erőteljesebbé: pl. a lehetséges helyeken rendszeresen ö-re változtatta az e hangzót: fel-föl; csepp-csöpp; csendes-csöndes; gyenge-gyönge stb.; máshol egyszerűsítette stílusát: néhány helyen a gyakori kis jelzőt a névelővel váltotta, kicsi helyett kertest írt, tiszta kis szoba helyére vendégszoba került stb.) Ez a kétségtelen eltolódás azonban paradox módon épp a kötet zárt egységét szilárdította meg: stíluselemei polarizálásával átfogóbbá s teljesebbé tette műve világát.

n

Jegyzet Margócsy István, A szegény kisgyermek panaszai, in Számadás – Kosztolányi Dezső születésének 100. évfordulójára, szerk. Fráter Zoltán, Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem, XX. századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék, 1985, 34.

Ha összehasonlítjuk A szegény kisgyermek panaszai egymást követő kiadásait és az 1911–1920 között megjelent versesköteteit, szembetűnő az utóbbiak esetleges, hányaveti kompozíciója és a(z ezzel összefüggő) kevésbé szigorú válogatása. Mintha valamennyi előkészítő-kísérleti terepéül szolgálna a megmérettetésnek, ami alapján utóbb eldönthető, hogy melyik vers léphet magasabb osztályba, A szegény kisgyermek panaszai ciklus darabja közé.

n

Jegyzet Veres András, Kosztolányi Nyugatja és a Nyugat Kosztolányija, in Nyugat Népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról, Angyalosi Gergely et al., Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum, 2009, 92.