Aranysárkány fejléc kép
Bibliográfiai adatok
 
JEGYZETEK  
 
RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE  
 
  a. sz.: autográf számozás – Kosztolányi saját kezű számozása a kéziratlapokon  
  ÉAKK: Édes Anna Kritikai kiadás, a kötetet szerkesztette és a jegyzeteket készítette Veres András, A forrásokat sajtó alá rendezte Parádi Andrea, Józan Ildikó, Veres András, Sárközi Éva, Lipa Tímea, Budapest–Pozsony, Kalligram, 2010.  
  EKKK: Esti Kornél Kritikai kiadás, a szöveget gondozta és a jegyzeteket írta Tóth-Czifra Júlia, szerkesztette Tóth-Czifra Júlia és Veres András, Budapest–Pozsony, Kalligram, 2011.  
  G: A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent kötetkiadásai: A véres költő [Budapest], Genius [1921], 257 p.; Nero, a véres költő [Budapest], Genius [1929], 257 p.  
  G1: A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent első kötetkiadása: A véres költő [Budapest], Genius [1921], 257 p. – Kállay Miklós előszavával.  
  G2: A regénynek a Genius Kiadó gondozásában megjelent második kötetkiadása: Nero, a véres költő [Budapest], Genius [1929], 257 p. – Thomas Mann levelével.  
  JKK: Jelen kritikai kiadás  
  K: A véres költő kézirata, illetve a Thomas Mann levél magyar fordításának Kosztolányi által javított szövege.  
  Ka: Kalangya – a Nero, a véres költő című regény XXX., Seneca című fejezetének közlése: Kalangya, 5. évf. 1936, 3. szám, 201–210.  
  KD: Kosztolányi Dezső  
  KDné: Kosztolányi Dezsőné, Kosztolányi Dezső, Budapest, 1990
n
Jegyzet itt áll egy felsőindex, de nincs hozzá jegyzet
.  
  KDLN: Kosztolányi Dezső, Levelek – Naplók, egybegyűjtötte, sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta Réz Pál, az 1933–1934-es naplót sajtó alá rendezte Kelevéz Ágnes és Kovács Ida, Budapest, Osiris, 1996, 1129 p.  
  Nero: Nero, a véres költő – mint műcím  
  Ny: Nyugat – a regény folyóiratbeli közlése: A véres költő: regény,Nyugat, 1921, (augusztus 16. – december 1.)  
  r: recto  
  R: A regény KD életében megjelent utolsó kötetkiadása: Nero, a véres költő: történelmi regény, Révai Kiadás [Budapest] 1936, 272 p.  
  sz. n.: számozás nélkül  
  v verso  
 
SZÖVEGFORRÁSOK ÉS TOVÁBBI KIADÁSOK  
 
 
Kézirat  
 
  A Nero, a véres költő kézirata, néhány oldal hiányt leszámítva, szinte teljes egészében ránk maradt. A Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában található az Ms 4616/1–36. jelzet alatt. Kosztolányi Dezső hagyatékának részeként Kosztolányi Ádámtól került az MTA Kézirattárába (növedéknapló száma: 1969/19). A kézirat egyetlen oldala Aczél György hagyatékában található,
n
Jegyzet A kéziratlapot Bíró-Balogh Tamás azonosította az Aczél-hagyatékban: „A véres költő című regény autográf kéziratának 137. lapja, amely a folytatólagosan írt regény XVIII. fejezetének (Taps) végét és a XIX. fejezetének (Az isteni színész) elejét tartalmazza, a „Seneca és Burrus ült a kertben” mondattól a „kik mögött egy rövid élet állott, előkelő, bűnös szerelmekkel,” – a következő lapra átfolyó – mondatig (Ms 6181/39).” (2011. 07. 01.)
akihez Bodnár György ajándékaként került. Azt, hogy Bodnár miként jutott hozzá az Isteni színész fejezet kezdő kéziratoldalához, homály fedi.  
  A kéziratból mindössze néhány lap hiányzik, ahogy az a kéziratlapokat bemutató táblázat alapján is látható (vö. pp. 802–846), de ezek a hiányok rendszertelenül fordulnak elő a kéziratban. Mivel feltűnő módon a hiányzó lapok legtöbb esetben a fejezetkezdő kéziratlapok (ilyen az Aczél-hagyatékban őrzött kéziratlap, de hiányzik a VI., XVIII., XIX. és XXVI. fejezet kezdete is), föltélezhető, hogy ezek a kéziratlapok nem véletlenül hiányoznak a kéziratból. Réz Pál említi, hogy Kosztolányi Ádám szívesen ajándékozgatott apja kéziratlapjai közül, az özvegy pedig olykor eladott kéziratlapokat. Számukra nyilván azok voltak a becsesebb lapok, amelyeknek volt valamilyen látványos elemük, például egy nehézség nélkül kibetűzhető fejezetcím. Az elveszett lapokat feltételezésem szerint tehát vagy Kosztolányiné, vagy Kosztolányi Ádám még 1969, vagyis a regény kéziratának az MTA Kézirattárába kerülése előtt emelte ki az összerendezett lapok közül, és végső soron így kerülhetett Az isteni színész című fejezet kezdőlapja is Aczél Györgyhöz.  
  Bár arra nincs adatunk, hogy a kézirat milyen állapotban került a Kézirattárba, föltételezhető, hogy a kézirattárba kerülés után az összekeveredett kéziratlapokat megpróbálták sorrendbe rakni. Hogy a kézirat végül JKK munkálatainak megkezdéséig teljes összevisszaságban hevert a Kézirattárban, annak nyilvánvaló oka, hogy a rendezés során a szöveget nem vették figyelembe, csupán a kéziraton olvasható autográf számozást. Ez azzal a következménnyel járt, hogy a regény kéziratának utolsó része előre került, mivel KD három részletben is újrakezdte a számozást (ld. a kéziratlapokat bemutató táblázatot). Megtévesztette továbbá az is a kézirat rendezőjét, hogy KD nagyon hasonlóan írta például a 4-es és a 9-es számot, ami újabb sorrendi problémát idézett elő. A kézirat rendezése során előkerült néhány olyan lap is, amelyek korábban nem voltak besorolva a kéziratlapok közé, de a Pacsirta kéziratlapjai közt is akadt Nero-kéziratlap.  
  Az újrakezdődő számozás mindenesetre annak a jele, hogy KD több részletben gépeltette le kéziratát, amit megerősít az, hogy a kéziratlapok közé keveredve néhány géppel írt szövegrész is található, amelyeket ráadásul nem ugyanazzal az írógéppel írtak. Ilyen gépiratlap található a XII. fejezetben (egyetlen lap) és a XXX. fejezetben (négy lap). Hogy ezek a gépiratlapok miként kerültek a szövegbe, csak találgatni lehet. Annyi bizonyos, hogy ezeket KD éppúgy beszámozta, mint a kéziratlapokat, vagyis végül a kézirat szerves részéve tette őket, miközben az alapul szolgáló esetleges kéziratlapokat valószínűleg megsemmisítette.  
 
A kézirat rétegei  
 
  A Nero kéziratának vizsgálatakor több fontos körülményt kell figyelembe vennünk, noha a legapróbb részletekbe menő vizsgálatra nincs lehetőségünk, az ugyanis jóval meghaladná JKK kereteit. Mindenekelőtt figyelembe kell venni, hogy a kézirat nagyon sokféle papírra készült, amint azt az alábbi táblázat mutatja. A papírok elkülönítésének az ad különleges jelentőséget, hogy a regény kéziratának különböző pontjain felbukkanó azonos típusú papír azt mutatja, hogy KD a regény különböző részeit föltehetően egy időben írta, akkor, amikor ugyanazt a papírt használta. Ez, persze, nem jelenti azt, hogy ezek a részek bizonyosan ugyanakkor születtek, csak azt, hogy nagyjából egy időben formálódtak véglegessé, hiszen valószínűsíthető, mint például az A típusú papírlap előfordulása mutatja, hogy az utolsó fázisban ezt a típusú papírt használta, s hogy a regény elejét végül újraírta, miközben a korábbi változatot megsemmisítette. Az A típusú papírlapnak a regény megírása utolsó fázisában való használatát egyébként az is megerősíti, hogy fejezetek szétvágott darabjait több esetben is ilyen papírlapra ragasztotta föl.  
  A kézirat keletkezésének időbelisége szempontjából a másik fontos tényező a KD által használt íróeszközök elkülönítése. KD ugyan a regény nagy részét zöld tintával írta, a javításokat, föltehetően azért, hogy szembeötlőbbek legyenek, grafitceruzával végezte. Amikor a korábban megírt részek átdolgozására kényszerült, akkor háromféle módon járt el: vagy beillesztett egy vagy több, általában grafitceruzával írt papírlapot és a korábbi számozást a, b, c, d, a sorrendiséget jelölő betűkkel egészítette ki, vagy a kéziratlapot csíkokra vágta, föltehetően az írásnak éppen azon fázisában használt papírlapra ragasztotta, és az összekötő szöveget a szabadon hagyott részre írta, vagy zöld tollal, vagy grafitceruzával. A kiegészítések harmadik formáját azok a betoldások jelentik, amelyeket KD a megelőző papírlapok versójára írt: ezekben az esetekben azonos jelek mutatják a betoldandó szöveg elején és a recto lapon azt, hogy hová szánta betoldani a szöveget.  
  Meg kell jegyezni azt is, hogy a ceruzával írt lapok vagy szövegrészletek, betoldások a szöveg megformálásának egy későbbi fázisából származnak ugyan, ez mégsem jelenti azt, hogy ezeknek a részeknek a szövegét ne nézte volna át és ne javította volna ki újra KD. Sok esetben a ceruzával írt részeket ceruzával javítja, így eldönthetetlenné válik, hogy a javítás közvetlenül a megírás utáni revízió-e, vagy későbbi változtatás, de az sem ritka, hogy a ceruzával írt szöveget zöld tintával javítja, aminek szintén optikai okai lehetnek. Bár a gépirat sejthetően a regény keletkezésének utolsó szakaszába illeszkedik, KD még a gépiratlapokat is tovább javította, hol zöld tintával, hol grafitceruzával. Pontos kronológiát így ugyan nem áll módunkban adni, de a papírtípusok katalógusa, a számozás változásainak jelzése, a grafitceruzás és tintával írt részek vizuális elkülönítése segít annak rekonstruálásában, hogy az egyes változtatások, bővítések, betoldások, javítások, kihagyások hogyan követhették egymást.  
 
Papírlap-katalógus  
 
 
(A Kosztolányi-kézirat papírjai)  
 
  TÍPUSOK:  
  A – Szelvényelszámolás (nyomtatvány) (279. sz. 6000 db. 1917. XII. Kereskedelmi nyomda r.-t.), mérete: 342 × 212 mm  
  B – fehér, mindkét oldalán tiszta papírlap, mérete: 330 × 201 mm  
  C – Strafantrag (Athenaeum nyomdai nyomtatvány)  
  D – Kriegs-Produkten-Aktiengesellschaft (Budapest, V., Nádorutca 9.) (magyar címerrel díszített nyomtatvány), mérete: 296 × 212 mm  
  E – Anklagebefehl. (Lag.-Nr. 3387. Form. 43 MStPO.) (Anklagebefehl in brigadegerichtl. Strafsachen bei Verhängung d. Unter suchungschaft) Militärdrucksortenverlag F. Hölbling, Osijek (nyomtatvány), mérete: 340 × 203 mm  
  F – Vásárlási igazolvány élő szarvasmarhára és juhra (minta a 63000 918.sz. F.M. rendelethez.) (Breiner Elemér, Bpest.) (nyomtatvány), mérete: 228 × 302 mm  
  G – Hadi Termény–Részvénytársaság (16.1. – A Pesti Lloyd-társulat nyomdája) (nyomtatvány), mérete: 337 × 203 mm  
  H – Hadi Termény–Részvénytársaság Paprika kirendeltsége (753. sz. – 17148 Nobel Károly, Budapest) (magyar címeres nyomtatvány), mérete: 341 × 207 mm  
  I – Hivatalos bodenbachi állatátvételi kimutatás. (94. sz. – 16.6. Pesti Lloyd-nyomda.) (nyomtatvány), mérete: 203 × 293 mm  
  J – Kriegsministerium (nyomtatvány), mérete: 220 × 198 mm [ levágott és letépett, nem teljes]  
  K – Kriegs-produkten–Aktiengesellschaft, Mehlabteilung. (Krausz Lajos. Ó-utca 50.) (magyar címeres nyomtatvány, formájában azonos a D-jelű papírral), mérete: 296 × 224 mm  
  L – Verzeichnis der Reinparien der Qualifikationslisten, beziehungsweise Zusätze über Staboffiziere und Stabsoffiziersaspiranten (Oberoffiziere und Kadetten) für das Jahr 191…, An das k. u. k. Kriegsministerium in Wien. (nyomtatvány), mérete: 340 × 203 mm  
  M – Verzeichnis der Reinparien der Qualifikationslisten, beziehungsweise Zusätze über Staboffiziere und Stabsoffiziersaspiranten (Oberoffiziere und Kadetten) für das Jahr 191… (Lager-Nr. 2639. A-47, Beil. 7. – Militärdrucksortenverlag v. F. Hölbling, Esseg, (nyomtatvány), mérete: 341 × 206 mm  
  N – Widmungsurkunde (Lag.-Nr. 5151. § 292 L-2-a. – Druck der Athenaeum A.-G., Budapest.) (nyomtatvány), mérete: 341 × 204 mm  
  O – szlovén nyelvű táblázatos nyomtatvány, mérete: 342 × 211 mm.  
  P – Hadi Termény-Részvénytársaság, Budapest, V., Nádor-utca 9. V.K.K.2. (61.sz. (21) 1000 Najovits, József-tér 15, Telefon. (nyomtatvány), mérete: 295 × 211 mm  
  Q – Das k. u. k. Brigadegericht (nyomtatvány), mérete: 206 × 340 mm  
  R – An – in, GZ… (La.g.-Nr. 1394. Form. 34 MStPO.) (Verständigung des Standeskörpers von der Einleitung des anwaltlichen Ermittlungsverfahrens unter Haft.) – 7. Druck des Athenaeum A.-G., Budapest) (német nyelvű nyomtatvány), mérete: 345 × 206 mm  
  S – világoskék színű, horvát nyelvű nyomtatvány – Dostavnica [számla] felirattal (Skl. Br. 1845. – Dostavnica; §. 122. v.k.p.p.) – Budapest, tisak Athenaeum), mérete: 341 × 214 mm  
  T – Kiadó! „Kettős másolat” 341 × 209/217 mm  
  Y – Kiadás után. – Post expedit. R.J. Wien. Bureau IV. ügyosztály (kétnyelvű nyomtatvány), mérete: 337 × 208 mm  
  X – An das Bureau A. II. Zur gefälligen Ausfertigung der Zahlungsanweisung per[…], (nyomtatvány), mérete: 295 × 210 mm  
  W – Budapest, 1906. december 24.-ei [sic!] keltezésű magyar-német kétnyelvű nyomtatvány, mérete: 340 × 212 mm  
  Z – Félbevágott könyvborító, Alexander Bernát, Az olvasókönyvről, Budapest, 1907. Mérete: 221 × 147 mm  
 
A kéziratlapok fajtái használati helyük szerint
n
Jegyzet A táblázatban * jelzi azokat a kéziratlapokat, amelyek több, darabokra vágott kéziratlapból lettek összeragasztva. Ezek esetében a számozás minden az adott kéziratlaphoz kapcsolódó papírtípusnál fel van tüntetve.
 
 
  A  
1, 2, 3, 12, 13, 14, 15*, 16*, 17*, 18*, 22, 23, 27, 49*, 55, 56,
58, 59, 60*, 61, 62, 63, 73, 74, 124, 125*, 126*, 127*, 129,
  130*, 132*, 134*, 159*, 162*, 179, 195*, 196*, 197, 200*, 210,  
  290, 306, 307, 308*, 313*, 314, 315, 320, 321, 324, 325, 326,  
338, 339*, 340, 341, 342, 343, 344, 345, 347, 348, 349, 350,
351, 352, 353, 355, 356, 357
  B  
4, 6*,7*, 8, 9*, 20, 21, 32, 33, 38, 39, 40, 42*, 43, 76, 77, 79,
80, 81, 82, 83, 85, 87, 88, 89, 90, 91, 92, 93, 94, 95, 96, 97,
98, 99, 105, 117, 118, 119, 132*, 133*, 134*, 181, 182, 183,
184, 185, 186, 187, 246*, 247*, 248*, 259*, 260, 262*, 264*,
265, 266*, 267, 268, 269, 270, 271, 272, 273*, 274*, 275*,
277*, 278*, 279*, 280*, 281*, 282*, 286, 288*, 291, 292, 293,
295*, 296
C 5, 6*, 9*, 10, 11
D 7*, 332, 333, 334, 335, 336, 337
E
  15*, 17*, 18*, 19, 24, 25, 26, 28, 29*, 31, 36, 49*, 60*, 66*,  
  67*, 68, 70, 71, 100, 102, 104, 110*, 285*, 287*, 288*, 289*  
  F  
30, 35, 37, 44, 46, 47, 48, 64, 65, 66*, 67*, 69, 72, 75, 78,
  143*, 144*, 146, 147, 148, 149*, 150, 151, 153*, 158*, 159*,  
  163*, 203*, 206, 207, 208, 209, 211, 212, 213, 308*, 309, 310,  
311*, 312, 313*, 316, 317, 318, 319, 322, 323, 327
G 41, 42*, 45,
H 50, 53, 54,
I 51, 57,
J 52, 144*, 163*,
K
  84, 86, 101, 103, 106, 108*, 110*, 114, 123, 133*, 137*, 139*,  
  167, 285*, 289*, 294, 295, 297*, 298*, 299*  
L
  132*, 133*, 134*, 137*, 139*, 140, 141, 142, 143*, 145, 172,  
  173, 174, 230, 245, 251, 252, 253, 261, 300  
M
  138, 152, 153*, 168, 169, 170, 171, 231, 232, 243*, 244*,  
  254*, 257*, 262*, 295*, 298*, 299*, 302, 303, 304, 305  
N 154, 155, 156, 157
  O  
  158*, 159*, 160, 161, 162*, 195*, 196*, 198*, 199*, 200*, 201,  
  202*, 203*, 204*, 214, 215, 216, 217, 218*, 220*, 222*, 223*,  
  224*, 225*, 226*, 228, 229, 233*, 234*, 236*, 237, 238, 239*,  
  240*, 241*, 274*, 275*, 282*  
P 264*, 266*
Q
  107, 108*, 111, 112, 113, 115, 116, 175, 176, 177, 178, 180,  
  188, 189, 190, 192, 284, 329*, 330*  
R 120, 121, 125*, 126*, 127*, 128, 130*, 131
  S  
  200*, 202*, 203*, 204*, 220*, 221, 222*, 223*, 224*, 225*,  
  226*, 227, 233*, 234*, 235, 236*, 239*, 240*, 241*, 242, 243*,  
  244*, 246*, 247*, 248*, 249, 250, 254*, 257*, 258, 259*, 328,  
  329*, 330*, 331, 339*, 346, 354  
T 276
Y 279*, 280*
X 283
X1 165
W 287*
 
A lapszámozás  
 
  A fennmaradt kéziratlapok sorszámozása minden bizonnyal magától Kosztolányitól származik. A sorbarendezésből egyértelműen kiderül, hogy az író nagyon körültekintően járt el kézirata rendezésében, és odaadó figyelemmel állította sorrendbe a kéziratlapokat. Mivel föltűnő, hogy a számozást nagyon sokszor megváltoztatta, arra következtethetünk, hogy bizonyos pontokon az eredeti fogalmazványt megváltoztatta, s ha egy-vagy több oldalt iktatott be, akkor a kézirat lapjait újraszámozta. Ezt úgy oldotta meg azokban az esetekben, amikor a bővülés miatt nem kellett túl sok kéziratlapot átszámozni, hogy a beiktatott lapoktól újrakezdte a számozást (jellemző példa az I. és II. fejezet lapjainak újraszámozása), más esetekben, amikor ez túl sok lap újraszámozásával járt volna, a betoldott oldalakat kiegészítő jelzéssel látta el, vagyis a betoldott lapok a, b, c stb. mellék-betűjeleket kaptak.  
  Fontos momentuma a lapszámozásnak, hogy a sorszámozás két alkalommal is újrakezdődik. Az első kézirat együttes az 1-től a 218-as számig tart, amely lapon a XXVI. fejezet vége olvasható. Ebben a sorozatban Kosztolányi több alkalommal is elvéti a számozást, illetve nem igazítja hozzá a kézirat számozását a szövegek végleges sorrendjéhez. Külön figyelemre méltó, hogy a 88-as oldal kétszer szerepel, aminek nyilvánvaló oka, hogy Kosztolányi ezt a részt teljesen újraírta, és amikor összerendezte a kéziratot, nem figyelt föl arra, hogy két azonos számú kéziratlap van, amelyből az egyik egy korábbi, végül átírt változat.  
  A XXVII. fejezettől a XXXI. fejezet végéig tartó részt 1-től 60-ig számozta Kosztolányi, majd a XXXII–XXXIII. fejezetek lapszámozása újra elölről kezdődik és 1-től 18-ig tart. A lapszámozás alapján azonban nyilvánvaló, hogy az első rész lapszámozása eredetileg nem állt meg 218-nál, hanem tovább folytatódott, legalább a 226-os számú lapig. A kézirat 219-től 226-ig tartó lapok egy részét azonban kiemelte a kéziratból és csak a 225/a illetve a már említett 226-os számú lapot tartotta meg. Hogy miért zárta le a számozást, arra csak egyetlen kézenfekvőnek tűnő magyarázat van. Kosztolányi a regény írása idején, 1921-ben még nem írógépen írt, hanem a kéziratos szöveget gépírókisasszonyokkal gépeltette le. A 218-as számú oldalon olvasható eddig megjegyzés minden bizonnyal a gépírónak szóló utasítás (vagy önmagának szóló figyelmeztetés), azaz a kéziratot nem egyben, hanem legalább két, de inkább három részletben gépeltette le. Ez annál is inkább valószínű, mert az első, az 1-től a 218-ig terjedő rész kéziratlapjai közt fönnmaradt gépiratlap és a második, 1-től 60-ig számozott kéziratlapok közt fönnmaradt gépiratlapok nem azonos írógéppel készültek, ami arra utal, hogy nem ugyanaz a személy gépelte le az egész kéziratot. A kézirat alapján nem tudjuk eldönteni, hogy Kosztolányi írógépbe mondta-e a kéziratot, azaz maga olvasta-e föl, vagy egyszerűen rábízta a gépíróra a kéziratát. Az írógépe megvásárlásakor, 1924. október 16-án kelt, Kosztolányi Árpádnak írt levele inkább azt valószínűsíti, hogy a regényt ő maga diktálta: „Aztán kiadásom kifizetődik, nem kell többé diktálnom a gépírókisasszonynak, ami ma meglehetősen költséges és fáradságos, mert íveiket mindig át kell néznem.”
n
Jegyzet KDLN, 865. levél, 502.
A gépiratlapokon található javítások tehát ezt valószínűsítik, de a másik lehetőség sem zárható ki.  
  A gépiratlapok fölbukkanása a kéziratban és az a tény, hogy a gépiratlapok a kéziratban a megfelelő helyen, Kosztolányi által pontosan sorszámozva helyezkednek el, azt mutatja, hogy az író a kézirat utolsó, általa lezártnak tekintett, nagyrészt valóban kézzel írt változatát maga rendezte megfelelő sorrendbe, egységes egésszé. Nagyon valószínű, hogy a kézirat lezárásának és a gépirat elkészítésének időszaka egymásba csúszott, vagyis a gépírásos változatot már azelőtt megrendelte Kosztolányi, hogy a Nero kéziratával teljesen elkészült volna. Révay Józsefnek minden bizonnyal a gépiratot küldte el, mert a kéziraton idegen kéz nyoma (a kézirattári bejegyzésen túl) nem fedezhető föl. Révay javaslatai ugyan nem maradtak fönn, annyi bizonyos, hogy a kézirat és a gépirat még ugyanazt a helyesírási gyakorlatot tükrözi az ókori nevek helyesírásában, miközben a Nyugat-beli közlés a már korrigált változatokat használja. Míg a kéziratban (és gépiratban) – alighanem a Kosztolányi forrásai által használt formát követve – például Poppea, Burrhus és Athené alak szerepel, addig a folyóiratközlés már a javított, helyesebb formát használja: Poppaea, Burrus és Athenaeus. A nevek korrigálására minden bizonnyal Révay József hívta föl Kosztolányi figyelmét. Ha tehát arra a kérdésre keressük a választ, hogy milyen „távolságra” van egymástól a kézirat és a Nyugat-beli közlés, akkor azt találjuk, hogy ha a kézirat végleges szövegét nézzük, a görög és római nevek helyesírását kivéve a szöveg nem tér el markáns módon a későbbi nyomtatott változattól.  
 
Íráskép  
 
  Kosztolányi Dezsőné szerint férje igen intenzíven dolgozott regényén, azt sokat javította.
n
Jegyzet Vö. KDné, 202.
A kéziratos részek végső formájáról annyit állapíthatunk meg, hogy azok nagyjából ugyanazt az írásképet tükrözik, mint amely Kosztolányi regényeinek kézirataira is jellemző. Annyi különbség a kéziratoldalak között talán fölfedezhető, hogy azoknak a kéziratoldalaknak az írásképe valamivel rendezettebb, mint az egyéb kéziratoldalaké, amelyeknek feltételezhetően volt egy korábbi, inkább piszkozatnak nevezhető változata, s ehhez képest a fönnmaradt kéziratoldal egyértelműen tisztázatnak tekinthető. Ilyen kéziratoldal például az első fejezet kéziratoldala, amely – a használt papír fajtája és a lapszámozás alapján is – egyértelműen tisztázott kéziratoldalnak tűnik. Különbség fedezhető fel a kéziratlapok közt attól függően is, hogy tollal vagy ceruzával írt-e éppen Kosztolányi. A grafitceruzával írt kéziratlapok betűi valamivel „szálkásabbak”, mint a tollal írtaké, aminek oka nyilvánvalóan az íróeszköz sajátosságaiban (töltőtoll vs. ceruza) keresendő. Mivel a grafitceruzával írt részek általában későbbi kiegészítések, betoldások, így azok külalakja rendezetlenebb, mint a tollal írt részeké, ami arra utal, hogy ezeket a szövegrészeket még sietősebben vetette papírra Kosztolányi.  
  Kosztolányi egyébként – a maga bevallása szerint is – sokat csiszolta, alakította szövegeit, ahogy azt 1933-as vallomásszerű sorai tanúsítják: „Írás közben néha nem tudunk kihúzni valamilyen nyakatekert fordulatot, melyet magunk is ostobának, ízléstelennek tartunk. Valahogy beleszerettünk és ragaszkodunk hozzá. Fontosnak érezzük, bár egyáltalán nem volnánk képesek megmagyarázni, hogy miért. Ahhoz, hogy halálra ítéljük, gyöngék vagyunk. Leghelyesebb ilyesmit otthagyni a helyén és továbbhaladni. Ha aztán munkánk elkészült, könnyűszerrel lebonthatjuk, mint holmi fölöslegessé vált épület-állványt. Akkor már nem sajnáljuk. Bizonyos, hogy szükség van reá és nélküle talán sohase juthattunk volna oda, ahova akartunk. De még mindig rejtély előttünk, hogy mivel és miben segíthetett bennünket az alkotás követhetetlen mozzanatain. Ne is töprengjünk ezen. El vele. Az épület már áll.”
n
Jegyzet Kosztolányi Dezső, Ákom-bákom, sajtó alá rendezte és a bevezetőt írta Illyés Gyula, Budapest, Nyugat, 1943, 220-221.
S javításai közt azt is megfigyelhetjük, hogy sokszor visszatér az első megfogalmazáshoz. Kosztolányi tisztában volt ezzel is, ahogy egyik írása mutatja: „[…] Vagy mint legtöbbször, ezúttal is az eredeti fogalmazás volt a helyes?”
n
Jegyzet Kosztolányi Dezső, Napjaim múlása, sajtó alá rendezte és bevezette Illyés Gyula, Budapest, Nyugat [1947], 101.
 
 
Gyorsírásos részek  
 
  A Nero kéziratában mintegy ötven kéziratlapon található egy, ritkább esetben kettő vagy három rövid gyorsírásos bejegyzés. Ezeknek a gyorsírásos részleteknek általános jellemzője, hogy többségükben ceruzával írta őket Kosztolányi, ami arra utal, hogy a regény kéziratának áttekintése, ellenőrzése során használta a gyorsírást. A megfejtett gyorsírásos részek egyértelműen azt mutatják, hogy azokat a szöveg integráns részének tekintette Kosztolányi, de valamilyen okból – talán azért, hogy takarékoskodjék a hellyel – ezeket a rövid betoldásokat gyorsírással írta.  
 
A kézirat topográfiája  
 
  A következő táblázat eligazítást kíván nyújtani a kézirat fölépítéséről. A különféle oszlopok egyfelől tartalmazzák a kézirattári jelzetet, a lapok eredeti, autográf számozását azon a módon, ahogy KD a lapok számozását javította; valamint a laptípust a korábbi táblázatnak megfelelően, a regény megfelelő fejezetének a számát, a kéziratlapok kezdő és záró szövegrészleteit, rövid megjegyzést arról, hogy milyen állapotban van a kéziratlap, illetve a folio-számozást. Az utolsó előtti oszlop a lapok általam adott számát tartalmazza: erre a számozásra arra a táblázatban hivatkozom, amelyben az egyes papírlap-típusok könnyebb áttekintése végett közlök.  
  a. sz.  
laptípus
  fejezet  
  kezdő − záró  
  állapot  
sorszám Kéziratszám
  1  
  A  
  I  
  Kezdő: Csak egy álmos hangot lehetett hallani.  
  Záró: ↑: mikor az aedilis megvizsgálta az árakat és elment:↑ leheveredett a  
  teljes  
  1  
Ms 4616/1-2
  2  
  A  
  I  
  Kezdő: földre. <dolga nem akadt több>.  
  Záró: és még álmosabbá tette a koradélutánt.  
  teljes  
  2  
  3/a  
  A  
  II  
  Kezdő: Fönn, a Palatinus-on, napsugarak tüzében izzott a császári palota.  
  Záró: Erre se mozdultak.  
  teljes  
  3  
  3/b  
  B  
  II  
  Kezdő: <Itt a dormitorium-ban feküdt az öregcsászár, Claudius.>  
  Záró: <<e> Egy pillanat mulva> c  
  teljes  
  4  
  [5]  
  C  
  II  
  Kezdő: […] Nero. [ bj] Ennek megörült  
  Záró: Karját is megtapogatta, illedelmesen,  
  töredékes,  
  a lap teteje elveszett  
  5  
  a. sz.  
laptípus
  fejezet  
  kezdő − záró  
  állapot  
sorszám Kéziratszám
  <4/a> 6/a  
  C  
  +B  
  II  
  Kezdő: <mert> c ↓:minthogy:↓ a császár <sohase> ↓:nem:↓ kedvelte a fiúkat.  
  Záró: ↓: Nerot és:↓ az a három év, mely azóta elmúlt, csupa kü[…]  
töredékes, a lap alsó része elveszett
  6  
Ms 4616/1-2
  <4/b> 6/b  
  D  
  +B  
  II  
  Kezdő: Nem érdemes sokat késlekedni.  
  Záró: – Hagyd – és megfogta fia kezét.  
teljes, ragasztott
  7  
  <5> 7  
  B  
  II  
Kezdő: A fekvő nem kelt föl. Záró: Nero <azalatt> c a <halottnál> ↓: szobában:↓ maradt.
  teljes  
  8  
  (4) <?> 9/a  
  B  
  +C  
  II  
Kezdő: [bj] A <császári> c palota ekkor már fenyőgallyaktól Záró: s szólt minden zeneszerszám, teljes, de kettészakadt
  9  
  10  
  C  
  III  
  Kezdő: Másnap délelőtt <hogy>  
  <↓:Nero:↓,>c ↓:a:↓ herceg, Záró: Választékosan, selypegve beszél  
  teljes  
  10  
Ms 4616/3
  11  
  C  
  III  
  Kezdő: és kinos úriassággal öltözködik,  
  Záró: és álélt zokogással siratta apját, <az édesapját> az édesapját,  
  teljes  
  11  
  <11>12  
  A  
  III  
Kezdő: aki ↓:pedig:↓ kitagadta őt.<és talán sohase is szerette.> Záró: <Nero egyszerre izgatottan>.
  teljes  
  12  
  13  
  A  
  III  
  Kezdő: – Anyám – <mondotta>  
  ↓:szólt:↓ egyszerre ↓:izgatottan:↓  
  Záró: ↑: azt kívánta, hogy:↑ megcsókol<ni> c ↑:hassa:↑ távoli kezét.  
  teljes  
  13  
  a. sz.  
laptípus
  fejezet  
  kezdő − záró  
  állapot  
sorszám Kéziratszám
  14  
  A  
  III–IV  
  Kezdő: <Ez> c <az emlék>  
  <↓:kép:↓> c <ma> c  
  Záró: a szenátus pedig a „haza atyjá”-nak nevezte.  
  teljes  
  14  
Ms 4616/4
  15  
  A  
  +A  
  +E  
  IV  
  Kezdő: Nero <még nem fogadta el …>  
  Záró: csodálkozva vette észre, hogy> c  
  teljes  
  15  
  16/a  
  A  
  +A  
  +A  
  IV  
  Kezdő: – De igen – <mondta> szólt a császár ↓:makrancosan:↓,  
  Záró: ↓: és:↓ ↓:türelmét vesztve és:↓ ráütött a székére.  
  a lap alja levágva  
  16  
  16/b  
  A  
  +A  
  +E  
  IV  
Kezdő: < … okozván > c ↓: Élesen :↓ feleselt mesterével Záró: melyek < egy kiégett élet megszenesedett > c tapasztalata<á>it fog-
  a lap alja levágva  
  17  
  <13><11>  
  <16>17  
  A  
  +E  
  +E  
  IV  
  Kezdő: lalják magukban, örökkévalóan,  
  Záró: < é >É pp ezért magadban kell legyőznöd  
  teljes  
  18  
  <12> <17> 18  
  E  
  IV  
  Kezdő: a fájdalmat.  
  Záró: és az udvarról behozattam egy kis havat  
  teljes  
  19  
  <5><13>  
  <18>19  
  B  
  IV  
Kezdő: mellyel < magam > c végigdörzsöltem testemet, Záró: hogy ki se elégíthetik őket és
  teljes  
  20  
  <6>  
  <14><19> 20  
  B  
  IV  
  Kezdő: így várakozásukban mindíg csalódnak.  
  Záró: Azzal azonban nem szünteted meg,  
  teljes  
  21  
  21  
  A  
  IV  
Kezdő: hogyha új fájdalmat tetézel reá – mondta Nero. Záró: türelmetlenül a másik szobába ment. Seneca
  teljes  
  22  
  a. sz.  
laptípus
  fejezet  
  kezdő − záró  
  állapot  
sorszám Kéziratszám
  22  
  A  
  IV  
  Kezdő: várakozott kicsit, aztán eltávozott.  
  Záró: Hiába, a hatalmasokat sohase lehet egészen kiismerni.  
  a lap alja levágva  
  23  
Ms 4616/4
  <17><21> 22  
  E  
  V  
  Kezdő: A császár vacsorázott és  
  <nyomban> c lefeküdt,  
  Záró: – Nincs számomra orvosság, – gondolta – semmi.  
csonka, a lap alja levágva
  24  
Ms 616/5
  <18>23  
  E  
  V  
Kezdő: <A császár újra fölébredt> Éjszaka volt körötte. Záró: <a> A zenész <is> láthatatlan volt, akár a tücsök. csonka, a lap alja levágva
  25  
  <19> 24/a  
  E  
  V  
Kezdő: Reggel <maga elé vezettette az ismeretlen zenészt> c Záró: <Székekre állt, kötelekre mászott, nagyon>
  teljes  
  26  
  24/b  
  A  
  V  
  Kezdő: Elfelejtett utcákon és szobákban botorkált, a gyermekkorában.  
  Záró: őt és táncost, mindkettőjüket,  
  teljes  
  27  
  <20> 25  
  E  
  V  
  Kezdő: <keveset evett, nehogy meghizzon.> c  
  Záró: Akkor egyszerre felugrott.  
  teljes  
  28  
  2<1>6  
  E  
  +E  
  +E  
  V  
Kezdő: <|: … a színészeket… Érezte a krokodil bőr párna vad, Záró: Senkit se bocsáttok be
  teljes  
  29  
  26/b  
  F  
  V  
Kezdő: Nem <is az éhség bántotta, se a szomjúság, csak> c Záró: Észre se vette, hogy órák multak el, <La> c
  csonka  
  30  
  2<2>7/a  
  E  
  V  
  Kezdő: –Agrippina, <a császárnő> c <óhajt látni> c ↓: a császárné :↓ ↓: jelentkezett :↓. Záró: < mely – ha nem sikerül  
  – az életével fizet. > c  
  csonka, az alja levágva  
  31  
  a. sz.  
laptípus
  fejezet  
  kezdő − záró  
  állapot  
sorszám Kéziratszám
  27/b  
  B  
  V  
  Kezdő: mely – ha nem sikerül  
  – életével fizet.  
  Záró: A költemény kibomlott egész mivoltában.  
  teljes  
  32  
Ms 616/5
  27/c  
  B  
  V  
  Kezdő: Ledobta a nádat, újat kapott kezébe,  
  Záró: hogy még gyorsabban száguldjanak előre, az ismeretlen  
  teljes  
  33  
[desideratur] [desideratur] 34
  28  
  F  
  VI  
  Kezdő: értékes.  
  – < Jó > c Kegyes vagy.  
  Záró: – A Thyestes harmadik felvonását fejeztem be.  
  teljes  
  35  
  29  
  E  
  VI  
  Kezdő: – ↓: Érdekes. Nagyon érdekes. És:↓ <S> sikerült? Záró: <– Igen – szólt  
  …Iphigeniáról>c  
  <↓:Agamemnonról:↓>c  
  teljes  
  36  
  30  
  F  
  VI  
  Kezdő: – <↓: Igen :↓> c ↓: Én :↓ – felelte Nero félénken, nagyon nyugtalanul.  
  Záró: Elszavalta az Agamemnon haláláról szóló elégiáját.  
  teljes  
  37  
  <26> 31  
  B  
  VI  
  Kezdő: – Tetszik? – kérdezte  
  <m> c mohón ↑:mikor befejezte. :↑  
  Záró: – Nem. Dehogy. Az olvasót szükséges előkészíteni,  
  teljes  
  38  
  <27> 32  
  B  
  VI  
  Kezdő: <bering> beleringatni a hangulatba.  
  Záró: Tele volt vele.  
  teljes  
  39  
  <28> 33  
  B  
  VI  
  Kezdő: Úgy, amint önmagunkkal eltelünk,  
  Záró: aki egy alacsony széken ült, < tettetett > ↓:játszott:↓ figyelemmel és < sima > c  
  teljes  
  40  
  a. sz.  
laptípus
  fejezet  
  kezdő − záró  
  állapot  
sorszám Kéziratszám
  34  
  G  
  VI  
  Kezdő: vékony, hizelgő szája utána ismételte az elhangzott sorokat.  
  Záró: <↓: Meg volt elégedve és tüntetett vele.:↓> Másról kezdett beszélni.  
  teljes  
  41  
Ms 616/5
  <30><35> 35  
  G  
  +B  
  VII  
  Kezdő: zegette magát benne, mint csúnya emberek  
  Záró: kéjelgett < rúts > c a vers bamba ürességében. Aztán  
  teljes  
  42  
Ms 4616/6
  36  
  B  
  VII  
  Kezdő: gyötrődve újra neki látott.  
  Záró: – nem birom tovább: Úgy érzem, elvesztem.  
  teljes  
  43  
  37/a  
  F  
  VII  
Kezdő: Seneca <most nem értette egyáltalán> c nem értette, Záró: – Ismerem ezt – <szolt> c mondta Seneca <tompán.>c.
  teljes  
  44  
37/b G VII Kezdő: <Seneca mellé ült.> c Záró: Hogy mégis tegyen vala- teljes 45
  38  
  F  
  VII  
Kezdő: mit, < visszaállította eredeti formájába > c ↓: az első fogalmazást tanácsolta – Záró: – Valóban nem csak költő vagy, okos is és jól választottál. > c
  teljes  
  46  
  39  
  F  
  VII  
  Kezdő: Seneca < akire reábízták a császár nevelését > c <↓:…:↓> c érdekesnek találta,  
  Záró: Még a bölcs se olyan boldog, mint a költő. Az  
  teljes  
  47  
  40  
  F  
  VII  
  Kezdő: legföljebb elejét veszi a bajnak  
  Záró: – Azaz – tette hozzá – csak keveset. – Mit?  
  teljes  
  48  
  a. sz.  
laptípus
  fejezet  
  kezdő − záró  
  állapot  
sorszám Kéziratszám
  41  
  A  
  +E  
  VII  
  Kezdő: < K > c < Gondtól terhes > c ↓: Töprengő :↓ arccal állt ott, akár az orvos,  
  Záró: <– Igen> ↓:Igen:↓ – lihegte, engedelmesen. Vezess engem – mondta, mint az alvajáró!  
  teljes  
  49  
Ms 4616/6
  42  
  H  
  VIII  
  Kezdő: A császár sokat dolgozott.  
  Záró: A pusztulás <megigézte>  
  ↓:elbűvölte:↓.  
  teljes  
  50  
Ms 4616/7
  42/<b> a  
  I  
  VIII  
  Kezdő: Nero, aki azelőtt idegenkedett az élettől  
  Záró: De most annyira érdekelte, hogy > c megállitatta hintaját  
  teljes  
  51  
  42/b  
  J  
  VIII  
  Kezdő: Seneca a leckék után sétálni vitte  
  Záró: <<Majd> ↓:Később:↓ nevelőjének útmutatása szerint kereste a magányt és> c  
  teljes  
  52  
  43/b  
  H  
  VIII  
  Kezdő: hintaját. <Hintaját>  
  <Megállitotta hintaját> c  
  Záró: Seneca<nak ez nem volt ínyére> c |:egy:| tanácskozáson megpenditette, jó lenne  
  teljes  
  53  
  44  
  H  
  VIII  
  Kezdő: a császárt is bevonni kissé a munkába,  
  Záró: szemétbogara véletlenül <került össze>  
  <↑:csöppent:↑> c
↑:mászott:↑ a császár  
  teljes  
  54  
  45  
  A  
  VIII  
  Kezdő: <ral> útjába. <Hihet> Odatolakodtak hozzá,  
  Záró: aki a bronzveretes utcai lámpát előttük tartotta, hogy mutassa az utat.  
  teljes  
  55  
  a. sz.  
laptípus
  fejezet  
  kezdő − záró  
  állapot  
sorszám Kéziratszám
  46/a  
  A  
  VIII  
  Kezdő: Szórakozott |:járókelők, fáradt esti:| hazatérők ballagtak  
  <az úton>  
  Záró: Hegyeset pökött a porba és káromkodott <, hetykén>.  
  teljes  
  56  
Ms 4616/7
  46/b  
  I  
  VIII  
  Kezdő: Egy <arra haladó>  
  ↓:< menő > c
nemesnőnek :↓ Záró: Másnap tudták meg, hogy Julius Montanus szenator volt.  
  teljes  
  57  
  47  
  A  
  VIII  
  Kezdő: A <Pompeius szinház>  
  <felé mentek> ↓:Circus Maximus:↓ <e>körül nép tolongott. Záró: A gazdám ma reggel fölfordult. Most facér vagyok.  
  teljes  
  58  
  48  
  A  
  VIII  
Kezdő: – Nem vagy te kocsis. Záró: A Palatinus alatt találkozott egy <sánta> ↓: púpos:↓
  teljes  
  59  
  49  
  A  
  +E  
  +E  
  VIII  
  Kezdő: emberrel.A császár eléje állott:  
  Záró: A férfiak férfiakat, a nők pedig nőket.  
  ragasztott  
  60  
  50  
  A  
  VIII  
  Kezdő: Hahotázott és amint kitátotta a száját, Seneca megrémült tőle.  
  Záró: Másnap <pedig> c ↓:pedig:↓ újra kezdte.  
  teljes  
  61  
  51  
  A  
  IX  
Kezdő: – Lalagé. – Mi az, kedves? Záró: A dada vigasztalta, <csókolta> ↑:csókolgatta:↑ kezét.
  teljes  
  62  
Ms 4616/8
  52/a  
  A  
  IX  
  Kezdő: <Ez a szoba> <a> A földszint<en>i <volt és>  
  <↓:szobából:↓> ↓:teremből:↓ egyenesen  
  Záró: ↑:Úgy érezte:↑ , akadályozza szabad mozgásában.  
  csonka  
  63  
  a. sz.  
laptípus
  fejezet  
  kezdő − záró  
  állapot  
sorszám Kéziratszám
  5<1>2/b  
  F  
  IX  
  Kezdő: Csak éppen pár szót beszélt <a csász> c vele.  
  Záró: A nyári hónapok alatt pedig Baiebe vonult, hogy  
  teljes  
  64  
Ms 4616/8
  52/c  
  F  
  IX  
Kezdő: az ottani melegforrásban kezeltesse köszvényét. Záró: Mulatott egykori kétségein és aggályain <s kiegyenesedett>. c
  teljes  
  65  
  53  
  F  
  +E  
  +E  
  +E  
  IX  
  Kezdő: <Mintha terhes gyámságból került volna ki,  
  Záró: <hogy> c ↓:némelyikük:↓ finom ítélőképességgel és művészi érzékkel van<nak> c megáldva.  
  ragasztott  
  66  
  55  
  F  
  +E  
  IX  
  Kezdő: oket> A költőket <különben> Zodicus és <Marcus> c  
  ↓:Fannius:↓ szállitotta Záró: <felál> <feláld>  
  felajánlott tokban felajánlott a főistennek.  
  ragasztott  
  67  
  56/a  
  E  
  X  
  Kezdő: Seneca <késő> c ősszel tért vissza a <fő> c <v> V árosba. Záró: arany köntöst akasztott Marsyas<ra, az is> <isteni> c  
  ↓:délceg:↓ termetére.  
  félbevágott  
  68  
  56/b  
  F  
  X  
  Kezdő: Lassanként népesedett a tér.  
  Záró: kik a boltívek alatt helyezkedtek el, kőpadjaiknál  
  teljes  
  69  
  <45><50>57  
  E  
  X  
  Kezdő: <a kereskedők és kis asztalaiknál megjelentek  
  a pénzváltók, csempészek,  
  <bank>  
  Záró: <e> Emberekkel nem érintkezett. Fogalma se volt,  
  teljes  
  70  
  a. sz.  
laptípus
  fejezet  
  kezdő − záró  
  állapot  
sorszám Kéziratszám
  <46><51>58/a  
  E  
  X  
  Kezdő: mi történt tulajdonképpen. Már <ennyien> c ↓:mások is:↓ tudják?  
  Záró: Nem – intett. <Mi újság?  
  – kérdezte> szórakozottan  
  <felelt>.  
  az alja levágva  
  71  
Ms 4616/8
  5<1>8/b  
  F  
  X  
  Kezdő: Nerot a nép  
  <↓:sokáig:↓> c szerette.  
  Záró: s végül nagy cikk Zodicusról, a hires költőről. Seneca elejtette a lapot.  
  teljes  
  72  
  <5<2>9/a>59  
  A  
  X  
  Kezdő: Egy cukrász a közelében süteményeit <kiabálta> c ajánlgatta.  
  Záró: <Egy pillanatra> c  
  <b>Benézett tehát a  
  teljes  
  73  
  53/<b>a  
  A  
  X  
  Kezdő: a forrókamrába, az izzasztóba.  
  Záró: ki <padlásszobában nyomorog s költőknek szeret udvarolni>. c  
  az alja levágva  
  74  
  53/c  
  F  
  X  
  Kezdő: – Az irodalom – kiáltott Seneca,  
  Záró: – Csakhogy látlak – szólt Lucanus és a  
  teljes  
  75  
  <48>53  
  B  
  X  
  Kezdő: megcsókolta. Gyönyörű férfi volt.  
  Záró: – Akár egy aggszűz férfi  
  <…>[olvashatatlanul elmosódott]|:– szólt Lucanus.:|  
  teljes  
  76  
  <49>54  
  B  
  X  
  Kezdő: fogatlan, ↓:iruló-piruló:↓ aggastyán, aki selypit Záró: – Magához hivatott.  
  Rövid volt. Megtiltotta,  
  teljes  
  77  
  54  
  F  
  X  
  Kezdő: A haza még mindig Hispania volt,  
  Záró: – Hát hová?  
  teljes  
  78  
  a. sz.  
laptípus
  fejezet  
  kezdő − záró  
  állapot  
sorszám Kéziratszám
  5<0>5  
  B  
  X  
Kezdő: hogy bárhol is <szereple> <szerepl> szerepeljek, Záró: mintegy néma örömmel fogad<ta> ott. Irodalmi
  teljes  
  79  
Ms 4616/8
  5<1>6  
  B  
  X  
  Kezdő: barátainak azonban nem tudott ellenállni.  
  Záró: Mert a vörös szőrök mellé egy költeményt is mellé  
  teljes  
  80  
  5<2>7  
  B  
  X  
  Kezdő: kelt, a saját versét, melyet aranytáblára vésetett.  
  Záró: <– Az Iphigenia föláldozásáról> c
↑:Agamemnon haláláról:↑ szóló  
  teljes  
  81  
  5<3>8  
  B  
  X  
  Kezdő: <Az> – magyarázta Seneca, <melyet a kisleányról szól és> c  
  Záró: megbocsátó szelidséggel mondta: –↑: Hagyjátok.:↑ Gyenge költő.  
  teljes  
  82  
  5<4>9/a  
  B  
  X  
  Kezdő: Lucanus <újra> c szóra nyitotta száját.  
  Záró: – Ki lehet ez – gondolta magában ↓: Seneca:↓.  
  a lap alja levágva  
  83  
  59/b  
  K  
  XI  
  Kezdő: Seneca és barátjai elmentek.  
  Záró: Nero a szájából kapkodta a szavakat.  
  teljes  
  84  
Ms 4616/9
  <55>60  
  B  
  XI  
  Kezdő: – |:Seneca:|, Lucanus, {Seneca} Britannicus  
  ↓: – hadarta <Marcus> c  
  <Stephanus> c
Zodicus.:↓ Záró: Britannicus volt a fontos. Látni akarta.  
  teljes  
  85  
  a. sz.  
laptípus
  fejezet  
  kezdő − záró  
  állapot  
sorszám Kéziratszám
  61/a  
  K  
  XI  
  Kezdő: < A haláleset után > c  
  < alig > c ↓: Ritkán :↓ találkozott vele.  
  Záró: egy gyermekes összeszólalkozás lázában „ércszakállú”-nak nevezte őt.  
  teljes  
  86  
Ms 4616/9
  <56> 61  
  B  
  XI  
  Kezdő: <Azóta nem találkozott vele, hogy> c <elvesztette a trónhoz való jogát> c  
  Záró: Hatalmasnak akart mutatkozni. <Bib> Arannyal  
  teljes  
  87  
  <57> 62  
  B  
  XI  
  Kezdő: áttört <bibor> c ruhát viselt.  
  Záró: <Másképen beszélj.>  
  ↓:Beszélj másképen.:↓ Látod én <már>  
  teljes  
  88  
  <58> 63  
  B  
  XI  
  Kezdő: <elfelejtettem mindent>  
  ↓:őszintén szólok.:↓  
  Záró: – Tudom – és megállt.  
  teljes  
  89  
  <59> 64  
  B  
  XI  
Kezdő: <Nero gyermekkorában látta egyszer, amint <↓: Britannicust:↓> c elfogta a roham, Záró: Te <is> c ↓:szintén:↓ írtál egy verset Apolloról.
  teljes  
  90  
  6<0>5  
  B  
  XI  
  Kezdő: <m> Mint én. Aztán az a másik, az aszklepiadeszi mértékben,  
  Záró: aki<t> re c az irigy istenek  
  <megbüntetnek>c ↑:féltékenyek s megbüntetik őt.:↑ A dráma jól indul.  
  teljes  
  91  
  6<1>6  
  B  
  XI  
  Kezdő: Naponta dolgozom rajta, <reggeltől estig>.  
  Záró: <k> Költők és írók olvasnak fel <ezen> c , mint rendesen. Nem szabad hiányoznod.  
  teljes  
  92  
  a. sz.  
laptípus
  fejezet  
  kezdő − záró  
  állapot  
sorszám Kéziratszám
  6<2>7  
  B  
  XI  
  Kezdő:  
  Nero fölkelt a trónról. A koronát kényelmetlennek érezte. Záró: Britannicus megmozdult, határozatlanul.  
  teljes  
  93  
Ms 4616/9
  6<3>8  
  B  
  XI  
  Kezdő: De semmit se szólt. Némán nézett rá.  
  Záró: Te vagy a rosz. – Lehet.  
  teljes  
  94  
  6<4>9  
  B  
  XI  
  Kezdő: – Mért nem beszélsz?  
  <Csak ezt nem értem.>  
  Záró: de azért úgy teszel, ravaszul, mintha örülnél  
  teljes  
  95  
  <65> 70  
  B  
  XI  
Kezdő: neki. Vagy <nem tudom> lehet, tényleg örülsz. Záró: hogy a nagy költők sokat szenvednek,
  teljes  
  96  
  <66> 71  
  B  
  XI  
Kezdő: a <szenvedés beteg> fájdalom beléjük hatol, Záró: Csak azt add ide, amit kérek. Mert a kezeim között
  teljes  
  97  
  <67> 72  
  B  
  XI  
Kezdő: vagy, nyomorult. Tudom, mit mondtál rólam. Záró: s mindig nagyobb, érthetetlenebb, titkosabb <lesz> c , minél többet rabolnak el
  teljes  
  98  
  <68> 73  
  B  
  XI  
Kezdő: tőle, annál gazdagabb. Záró: Reáborult az árnyék, melyet a császár vetett.
  teljes  
  99  
  <69>74  
  E  
  XII  
  Kezdő: Nero <a jelenet után> c  
  <levitette magát gyaloghintón> c  
  ↓:lement:↓ a kertbe. Záró: majdnem emberi  
  <páráikkal> ↓:gőzeikkel:↓ megmérgezték a levegőt.  
  az alja levágva  
  100  
Ms 4616/10
  a. sz.  
laptípus
  fejezet  
  kezdő − záró  
  állapot  
sorszám Kéziratszám
  75/b  
  K  
  XII  
  Kezdő: <Estefelé azonban hogy a játszók hazamentek ↓:azt beszélik:↓> c  
  Záró: <Éjjel pedig> c <e>Egyegy rózsa világított, mint folyton égő piros lámpa.  
  teljes  
  101  
Ms 4616/10
  75  
  E  
  XII  
  Kezdő: A császár egy <heverő ágyra> <ült> c ↓:székre:↓  
  ↓:roskadt.:↓ <↓:a szökőkút mellett:↓>  
  Záró: ↓:minden ízében reszketett.:↓ <Legjobban bántotta>.  
  csonka  
  102  
  76/a  
  K  
  XII  
  Kezdő: Terpnus másnap is hiába jelentkezett,  
  Záró: vizsgálgatta <és tapogatta> c  
  <↓:nyomogatta:↓> c a Város nyavalyásait, <Hyppok> c  
  <Hyppokratész, útmut> c  
  teljes  
  103  
  7<1>6  
  E  
  XII  
Kezdő: <betegeket> c <↓:nyavalyásokat:↓> c <és a görög Hyppokratész hivei<és a>az örök egészség titkát keresték> c , Záró: <Mások> c kézrátétellel és <bűvös> c <↓: delejes :↓> c igékkel gyógyítottak. <Mert> c
  teljes  
  104  
  7<2>7/a  
  B  
  XII  
  Kezdő: <hogy a császár nyavalyája> c
<↓:betegsége:↓> c  
  ↓:Nero:↓  
  Záró: – Isis megöli a rontó  
  <csirákat> csirát. Érzed?  
  az alja levágva  
  105  
  77/b  
  K  
  XII  
  Kezdő: Simon magus ↓:a mellére:↓ száraz tehéntrágyát tétetett <mellére> c ,  
  Záró: Balbullus, az ephesosi orvos galagonyalevelet rágatott vele, hogy kissé tisztitsa vérét.  
  az alja levágva  
  106  
  a. sz.  
laptípus
  fejezet  
  kezdő − záró  
  állapot  
sorszám Kéziratszám
  7<3>8  
  Q  
  XII  
  Kezdő: <títsák> c <a> c <vérét.> c  
  |: Nero:| <Kicsit> c <kalandosnak találta ezt> c <a gyógymódot> c  
  Záró: Ott tüzes krétával <egy> c emberi alakot irt a falra.  
  teljes  
  107  
Ms 4616/10
  7<4>9/a  
  Q  
  +K  
  XII  
  Kezdő: – Ki ez?  
  – Ember.  
  Záró: fölugrott és ábrára mutatva kiabálta,  
  ragasztott  
  108  
  számozatlan gépiratlap  
  XII  
  Kezdő: ↓: Nero:↓ <E> egy darabig lekötve, akaratlanul vesztegelt  
  Záró: <i>Ingadozott és visszahanyatlott.  
  az alja levágva  
  109  
  <75>79/b  
  K  
  +E [?]  
  XII  
  Kezdő: Összemorcolta szemét,  
  <szigorúan> c
↓:szigorúan:↓. Záró: Az elsőn, kékkel és sárgával – a nyugalom szineivel  
  – ez volt:  
  ragasztott  
  110  
  <75>80  
  Q  
  XII  
  Kezdő: ↓:Nagyon:↓  
  <N>nyugodt vagyok.  
  Záró: – Hagyd még – és <nezte> olvasta, mondogatta:  
  <– Nagy>  
  teljes  
  111  
  <76>81  
  Q  
  XII  
  Kezdő: Ennek a kezelésnek  
  <na> több foganatja volt, Záró: Veled nyiltan beszélek. Valami leköti  
  teljes  
  112  
  <77>82  
  Q  
  XII  
  Kezdő: bennem a dalt. ↓:Erről van szó.:↓  
  Záró: <A császár> c Nero örömest magára vette minden gyötrel  
  teljes  
  113  
  83  
  K  
  XII  
  Kezdő: és lelkiismeretesen megtartotta.  
  Záró: {Nero sikeresen fogyott.}  
  <Ezenkívül> c  
  az alja levágva  
  114  
  a. sz.  
laptípus
  fejezet  
  kezdő − záró  
  állapot  
sorszám Kéziratszám
  8<1>4/b  
  Q  
  XII  
  Kezdő: vezette be a művészet titkaiba. ↓:Többnyire:↓ kinzó fejfájás gyötörte,  
  Záró: – Sajnállak. Egészen kicsiny vagy. Eltiporhatnálak.  
  teljes  
  115  
Ms 4616/11
  8<2>5  
  Q  
  XII  
Kezdő: |: Terpnus, aki mindent borral kevert, ivott az ijedelemre. A császárt pedig bevezette szobájába és eltávozott.:| Záró: [bj] <Majdnem olyan, mint egy költőé.>
  teljes  
  116  
  86  
  B  
  XIII  
  Kezdő: melyek alól nehezen szakadozott fel sóhaja és  
  <akadozó> c
↓:megtörő:↓ lehellete.  
  Záró: hogy <Locu> a méregkeverő szipirtyót azonnal  
  <engedje ki> c <↑:s egyen:↑>  
  a lap jobb felső sarka sérült  
  117  
  87/b  
  B  
  XIII  
  Kezdő: ↓:küldje:↓ haza vityillójába és ↓:az asszony ott:↓ várakozzon rá.  
  Záró: Az ősz néma diadala volt ez.  
  a lap alja levágva  
  118  
  [87/c]  
  B  
  XIII  
  Mely<en>nek <almák logt> c almafáin halkan bólingtak  
  a még éretlen furtos almák,  
papírdarab
  119  
  [87]  
  R  
  XIII  
  Kezdő: <Nero <ezalatt> a külső városban járt> c <gyalog> <és egyedül  
  Záró: Az ajtót belökte, <és> c  
  <e>Előtte állt egy kis töpörödött néni, akit fölismert.  
  a lap teteje levágva  
  120  
  90  
  R  
  XIII  
Kezdő: <– Megjöttél?> c Záró: – Nem – szólt Nero, – még <él> röfög.
  teljes, az alja  
  átnedvesedett  
  121  
91 XIII [desideratur] 122
  a. sz.  
laptípus
  fejezet  
  kezdő − záró  
  állapot  
sorszám Kéziratszám
  91/a , 74  
  K  
  XIII  
  Kezdő: Akkor, amikor a falernumit hozzák <be>.  
  Záró: és Burrust, a <pre> testőrcsapatok öreg parancsnokát hallgatták, aki kacska kezével magyarázott  
teljes, szélein nedvesség nyoma
  123  
Ms 4616/11
  91/b  
  A  
  XIII  
  Kezdő: valamit. Zodicus üdvözölte a szenátorokat és a katonai pártot,  
  Záró: Csiszolt üveget csippentett <a> bal szemére, mert  
  teljes  
  124  
  91/c  
  A  
  +R  
  XIII  
  Kezdő: ez a szeme különösen gyönge <volt> volt és körültekintett a vendégeken.  
  Záró: {– Remélem, nem vagy beteg. A színed jobb.}  
  ragasztott  
  125  
  91/d  
  A  
  +R  
  +R  
  XIII  
  Kezdő: Lassanként magadhoz térsz, <testvér>.  
  Záró: .> Fannius, aki tele pofával zabált.  
  ragasztott  
  126  
  92/93/94  
  A  
  +R  
  +R  
  XIII  
  Kezdő: <– Kétségtelenül érdekes.> c  
  Záró: Atreusnak, a bátyjának  
  <elszerette>  
  ragasztott  
  127  
  95  
  R  
  XIII  
  Kezdő: ↓:elcsábította:↓ a feleségét, akitől több gyermeke született.  
  Záró: <így> <Thyestesnek leánya egyútt> aki Thyestes  
  a lap felső része sérült  
  128  
  96  
  A  
  XIII  
  Kezdő: nek leánya is, meg unokája is, egy személyben. Záró: Britannicus most  
  <ivott.> c  
  teljes  
  129  
  a. sz.  
laptípus
  fejezet  
  kezdő − záró  
  állapot  
sorszám Kéziratszám
  97  
  A  
  +R  
  +R  
  XIII  
  Kezdő: <Ner> Agrippina <már arany>fogpiszkálóval tisztította fogát.  
  Záró: és utánozta a <rigófüttyöt> rigófüttyöt.  
ragasztott, szétvágta az oldalt, de nem töltötte ki
  130  
Ms 4616/11
  88  
  R  
  [XIII]  
  Kezdő: <és erősen festette, csak széteső, puha húsán <látszott> Záró: hogy Britannicust is meghivatta  
  ebédre, örült, legalább nem lesz egyedül, a  
  teljes,  
  a lap alja elmosódott  
  131  
  98  
  A  
  +2B  
  +2L  
  XIV  
  Kezdő: – Végre – kiabált Nero,  
  ↓:hogy egyedül maradt:↓ Záró: Ezzel semmi<t>re <se ért el> c ↑:se jutott:↑. [ bj] A|: z:|  
  <szerénység> c  
  ragasztott  
  132  
Ms 4616/12
  99  
  K  
  +2L  
  +2B  
  XIV  
  Kezdő: Az pedig <sikerült> óriási <dolog> volt.  
  Záró: Ezzel semmi<t>re <se ért el> c ↑:se jutott:↑. [ bj] A|: z:|  
  <szerénység> c  
  ragasztott  
  133  
  100  
  A  
  +3L  
  +B  
  XIV  
  Kezdő: <az> c alázata csak lefelé taszitotta, ide, ahova jutott.  
  Záró: <Csak> c <f>Fölemelte fejét és ő <megsemmisülten távozott> c |:meg se nevezte.:|  
  ragasztott  
  134  
101 XIV [desideratur] 135
102 XIV [desideratur] 136
  103  
  K  
  +2L  
  XIV  
  Kezdő: <Nero még nem ismerte a nőket, <és szerelmet> c,  
  Záró: Könnyebbség volt számára közöttük élni, akik <nem>  
  ragasztott  
  137  
  a. sz.  
laptípus
  fejezet  
  kezdő − záró  
  állapot  
sorszám Kéziratszám
  104  
  M  
  XIV  
  Kezdő: síma <és kedves> modorukkal kellemessé <tették>  
  ↓:varázsolták:↓ a percet, Záró: <Éppen ez keltette föl><Puha teste csöndesen>  
  <és> c <Éppen> c  
  teljes  
  138  
Ms 4616/12
  105  
  K  
  +3L  
  XIV  
  Kezdő: <ez keltette föl figyelmét.> c  
  Záró: Sokat járt színházba is.  
ragasztott
  139  
  108  
  L  
  XV  
  Kezdő: <Rendszeresen járt színházba is.> c  
  Záró: <Ma nincs>↓:Úgy látszik, nem:↓ ↓: lesz:↓ érdekes <este> c Antiochus <se>  
  teljes  
  140  
  109  
  L  
  XV  
Kezdő: és Terpnus, <egy-egy dalt> c ↓:dalt:↓ ad elő, lanton. Záró: <– Nem ismerem.>
  teljes  
  141  
  110/a  
  L  
  XV  
  Kezdő: Páris odasúgott:  
  Záró: – Mindég ilyen sápadt? – kérdezte Nero.  
  teljes  
  142  
  110/b  
  F  
  +3L  
  XV  
  Kezdő: Ennek az arcnak igazi varazsat <az orra adja meg, mely végtelen> a finom,  
  Záró: <a> c fiatal ősz, mely elájul  
  <az emlékek az> c izzó emlékek hatása alatt.  
  ragasztott  
  143  
  110/c  
  F  
  +J[?]  
  XV  
  Kezdő: Fátyolát <egy> megint lehúzta, az ájkáig.  
  Záró: is bálványimádók  
  ↑:éppoly veszedelmesek és izgágák,:↑ mint a keresztények.  
  ragasztott  
  144  
  112  
  L  
  XV  
  Kezdő: <gondolt, akiket együtt emlegettek a zsidó bálványimádókkal.> c  
  Záró: <Nero látni kívánta.> c  
  Poppea Sabina  
  teljes  
  145  
  a. sz.  
laptípus
  fejezet  
  kezdő − záró  
  állapot  
sorszám Kéziratszám
  113  
  F  
  XVI  
  Kezdő: XVI.  
  <…> c <Találka> c Poppea Sabina  
  Záró: csak <a> c pilláin <tet> c réml<ett>|: ik:| valami feke  
  teljes  
  146  
Ms 4616/13
  114  
  F  
  XVI  
  Kezdő: teség meg <a> c  
  <szemére> c szeme héján egy kék árnyék.  
  Záró: <Nero > c <azonban>  
  ↑:A császár:↑ örül ennek,  
  teljes  
  147  
  115  
  F  
  XVI  
  Kezdő: <megrészegül> c  
  <tőle> <m><Most>  
  <t>Természetesen
beszélhet.  
  Záró: Anyám is <jól> c ↓:jól:↓  
  <beszélt> <beszélt görögül> c  
  <szerette> c beszélt görögül.  
  csonka  
  148  
  116/a  
  F  
  +2F  
  XVI  
  Kezdő: A társalgás <ezután> c  
  <görögül> c
<folyik> c Záró: <– Az ajtókat bezárattam.> c  
  ragasztott  
  149  
  116/b  
  F  
  +F  
  XVI  
  Kezdő: <– Csak meg ne lássanak, mikor visszamegyek.>  
  ↓: Majd bizalmasan: :↓ Záró: <akár csak azt a nőt, aki> c hogy lenéztem, hogy utáltam  
  ragasztott  
  150  
  117  
  F  
  XVI  
  Kezdő: a szépség hivatásos  
  <isten> c <istennőjét> c ↑:istenségét:↑.  
  Záró: Csak <másnap> c  
  <reggel> c
<↓:éjjel:↓>  
  <↑:másnap:↑>
↑:harmadnap:↑  
  találkozhattak.  
  teljes  
  151  
  118  
  M  
  XVI  
  Kezdő: – Hová tüntél? ↓: – szólt Neró  
  Záró: – Miért?  
  – Miatta.  
  teljes  
  152  
  a. sz.  
laptípus
  fejezet  
  kezdő − záró  
  állapot  
sorszám Kéziratszám
  119  
  F  
  +2M  
  XVI  
Kezdő: – Otho? – riadt föl Nero. Záró: – Ez – mondja szomorúan |: a császár.:| ragasztott
  153  
Ms 4616/13
  120  
  N  
  XVI  
  Kezdő: – Az, hogy nem szerethetjük egymást? <Most így> c  
  <nem[ elmosódott …]> Záró: – <Igazad van.> c  
  < Igen >< Igaz > < Igen. > c  
  teljes  
  154  
  121  
  N  
  XVI  
  Kezdő: <– Nem értem, miért nem lépsz>  
  Záró: [ elmosódott: – Költő – felel neki] Poppea <és megszorítja kezét -> ↓: és kisurran:↓.  
  teljes  
  155  
  122  
  N  
  XVI  
  Kezdő: [ elmosódott: Fátyol]át lehúzza <és el>megy c .  
  Záró: <Nero <…> hamarosan>  
az alja levágva
  156  
  123  
  N  
  XVI  
  Kezdő: [ elmosódott: becsmérelte elődje] célranemvezető <tanításait> ↓:gyakorlatát:↓,  
  Záró: |: Le:| a császári kertekbe.  
  teljes  
  157  
  124  
  F  
  +O  
  +O  
  XVII  
  Kezdő: XVII.  
  A hallgat<ó> ás <város>  
  |: napj a:|  
  Záró: s ↓: talmi:↓ gyűrűket viselnek, hogy bizalmat  
  ragasztott  
  158  
Ms 4616/14
  125  
  A  
  +O  
  + F  
  XVII  
  Kezdő: keltsenek <maguk iránt> <↓:Most:↓> c  
  <K>keresik> c  
  Záró: Künn egyhangúan csöpörgött a februári eső.  
  ragasztott  
  159  
  126/127  
  O  
  XVII  
  Kezdő: Sok <hónap> c ↓:idő:↓ mult el ↓:azóta:↓, hogy Britannicus a <capitoliumi> c <domb alatt> c ↓:Augustus mausoleumában:↓ feküdt.  
  Záró: <mely hiába várt> c  
  <gazdájára> c , egy asztal, <rajta vizespohár, egy> <nehány>  
  teljes  
  160  
  a. sz.  
laptípus
  fejezet  
  kezdő − záró  
  állapot  
sorszám Kéziratszám
  128/a  
  O  
  XVII  
  Kezdő: <szék.> egy félig kiivott vizespohárral,  
  Záró: <nagyon> c ↓:dallamosan és:↓ erősen, de aztán elnémult.  
  teljes  
  161  
Ms 4616/14
  129/a  
  A  
  +O  
  +O  
  XVII  
  Kezdő: Nero fölemelte ↓:a lantot:↓.  
  Záró: <Szenvedett a bűntudattól s részesnek tudta magát a gyilkosságban.> c  
  ragasztott  
  162  
  129/b  
  F  
  +J[?]  
  XVII  
  Kezdő: <el> c [bj] Első gondolata  
  <↓:akkor:↓> c ↓:akkor:↓ az volt, Záró: Most a meghívás rejtélyes meglepetésként hatott.  
  ragasztott  
  163  
129/c XVII [desideratur] 164
  129/d  
  Z  
  XVII  
  Kezdő: A lantot elvitette, de ez nem ↓:sokat:↓ segített.  
  Záró: Sikert akart, csak sikert, mindennél nagyobbat <és> c mindent eltörpítőt és nem törődött azzal, hogy miképen.  
félbevágott, kék színű könyvborító: Alexander Bernát, Az ol vasókönyvről, 1907.
  165  
130 XVII– XVIII [desideratur] 166
  131/a  
  K  
  XVIII  
  Kezdő: Poppea <erre> c elment Senecahoz.  
  Záró: Seneca a parkban <egy> c  
  ↓:az:↓ <a la> c elefántcsontasztalnál ült és dolgozott.  
  teljes  
  167  
  a. sz.  
laptípus
  fejezet  
  kezdő − záró  
  állapot  
sorszám Kéziratszám
  131/b  
  M  
  XVIII  
Kezdő: <A <költő> c ↓:rétor:↓ egy elefántcsontasztalnál ült, Záró: <A márvány, a kristály és aranyszékeivel.> De <van elég>
  csonka  
  168  
Ms 4616/14
  132  
  M  
  XVIII  
Kezdő: <nagy> ↓:kicsiny:↓. Vagy a <Balbus Corneliusban> Záró: ↓: Várjunk csak gondolkodott Seneca.:↓
  teljes  
  169  
  133  
  M  
  XVIII  
  Kezdő: <tartom még helyesnek.> c <Várnunk kell> c  
  <vele.> c  
  Záró: A <kert> c ↓:villa:↓ pazarsága a császáréval [ elmosódott: vetekedett.]  
  teljes  
  170  
  134  
  M  
  XVIII  
  Kezdő: mentén szobrok és domborművek>  
  Záró: ↓: húzással dönti el:↓ mikor kerül rá a sor.  
a lap bal oldalán nedvesedés
  171  
  135  
  L  
  XVIII  
  Kezdő: – De az ünnep érdekében valónak tartanám –  
  Záró: hogy ne nyúljon <a> c végtelenségbe. Szomorú az,  
  teljes  
  172  
  136  
  L  
  XVIII  
  Kezdő: mikor a taps <elhal> c  
  <lassanként> vergődik <és megszünik>  
  Záró: mert, úgy látszott, még sok dolga  
  teljes  
  173  
  137  
  L  
  XVIII– XIX  
  Kezdő: Seneca és Burrus <szótlanul ült a kertben>  
  Záró: kik mögött egy rövid élet állott, előkelő <élettel>, bűnös szerelmekkel,  
  teljes  
  174  
  138  
  Q  
  XIX  
  Kezdő: titkos úton szerzett aranyakkal.  
  Záró: <Innen> c  
  <a> A versenytér<re> en  
  teljes  
  175  
  a. sz.  
laptípus
  fejezet  
  kezdő − záró  
  állapot  
sorszám Kéziratszám
  139  
  Q  
  XIX  
Kezdő:<tartottak, ahol> c <gladiátorjátékok, kocsiversenyek voltak> <és a fiatalemberek> Záró: ami <nagyon> c nyugtalanította, mert kissé náthás volt.
  teljes  
  176  
Ms 4616/14
  140  
  Q  
  XIX  
  Kezdő: – Ne félj – mondta Poppea.  
  Záró: – Szigorúak? [ elmosódott:  
  <…?> c ]  
  teljes, a lap alján  
  nedvességfolt  
  177  
  141/a  
  Q  
  XIX  
  Kezdő: – Nem, alig várják, hogy halljanak.  
  Záró: nagyon hosszú szünet következett. Vizet ittak a  
  teljes, a lap alján  
  nedvességfolt  
  178  
  141/b  
  A  
  XIX  
  Kezdő: Minden percben mást jegyzett föl  
  Záró: Ő volt ↑:mégis:↑ a legrosszabb.  
  teljes  
  179  
  142  
  Q  
  XIX  
  Kezdő: nézők és levegőért kapkodtak,  
  Záró: – Hallod? – <még az>  
  <szólt> mondta <Sosianus> c  
  ↓:Antisius:| Lucanusnak.  
teljes, egyes részeken nedvességfolt
  180  
  143  
  B  
  XIX  
  Kezdő: <Ez a megjegyzés> c  
  ↓:A leereszkedés:↓ azonban hizelgett a csőcseléknek,  
  Záró: Az, amit láttak, nem volt nevetséges, amint vár  
  teljes, a lap alján  
  nedvességfolt  
  181  
  145 [ sic!]  
  B  
  XIX  
  Kezdő: ták, inkább megdöbbentő és ijesztő.  
  Záró: Orra égett <a vár>  
  teljes  
  182  
  145  
  B  
  XIX  
  Kezdő: az álarc alatt, homloka  
  <izzadt> c ↓:csöpögött:↓, Záró: úgy sivitottak, hogy semmit se lehetett hallani.  
  <A bacchans>  
  teljes  
  183  
  a. sz.  
laptípus
  fejezet  
  kezdő − záró  
  állapot  
sorszám Kéziratszám
  146  
  B  
  XIX  
  Kezdő: <nőről szóló dithyramb befejeződött.>  
  Záró: meghajlás nélkül kiment.  
  |:Nem adott ráadást.:|  
  teljes  
  184  
Ms 4616/14
  147  
  B  
  XIX  
  Kezdő: Egyenesen az öltözőbe szédült,  
  Záró: <Tietetek> Tiétek <lesz> c a <ba> koszorú, valamelyiteké. Engem kizár  
  teljes  
  185  
  148  
  B  
  XIX  
  Kezdő: nak a versenyből, annyi bizonyos.  
  Záró: hogy itéletük pontos, biztos, pártatlan legyen. Nero  
  teljes  
  186  
  149  
  B  
  XIX  
  Kezdő: <…> <tehát> újra  
  <öltözködnie kellett> ↓:öltözködött:↓,  
  Záró: hangosan megbotránkoztak ezen a <szokatlan> végtelenbe húzódó játékon és Roma  
  teljes, de kétfelé szakadt  
  187  
Ms 4616/32
  150  
  Q  
  XIX  
  Kezdő: szégyenének jelentették ki, hogy ilyesmi egyáltalában megtörténhetett.  
  Záró: A versenybirók tanácskozás nélkül felállottak  
  teljes  
  188  
Ms 4616/32 [ csak ez az oldaltöredék]
  151  
  Q  
  XIX  
  Kezdő: és a legidősebb, egy  
  <ősz patricius> c ↓:tiszteletreméltó aggastyán:↓ remegő, Záró: A tereken fuvolások lármáztak.  
  tépett, csonka  
  189  
  152  
  Q  
  XIX  
  Kezdő: tánc járta, mely alól  
  <– ez> a császár kívánsága Záró:  
  csonka  
  190  
153 XIX [desideratur] 191
  154  
  Q  
  XIX–XX  
  Kezdő: lefelé mutatott, a földre Záró: azokra a küzdelmekre  
  ↓:gondol:↓, melyek valaha a célra  
  teljes  
  192  
Ms 4616/15
  a. sz.  
laptípus
  fejezet  
  kezdő − záró  
  állapot  
sorszám Kéziratszám
155 XX [desideratur] 193 Ms 4616/15
156 XX [desideratur] 194
  157/b  
  A  
  +O [?]  
  XX  
  Kezdő: Otho <átment az előszobán, hogy> c a kincstáros<nál> c|:hoz:|  
  ↓: sietett,  
  Záró: fölhasználja legközelebb, mikor majd [ elmosódott: az agg Priamost játssza.]  
ragasztott, jobb alsó részén nedvességfolt
  195  
  158  
  A  
  +O  
  +O  
  +O?  
  XX  
Kezdő: A titkár egymás után bocsátotta be a küldöttségeket. Záró: de én tar[ elmosódott: tom magam. Nero győzött] mindenen és mindenkin. ragasztott, jobb alsó részén nedvességfolt
  196  
  159  
  A  
  XX  
  Kezdő: |:< Soha nem hitte, hogy ilyen eredményt ért el. > c  
  Záró: Nero visszament a koszorúkhoz. Poppea azonban most kitört:  
  ázott, az alja levágva  
  197  
  160/a  
  O  
  XX  
  Kezdő: <Elhibáztam volna? – kérdezte magától> c <Poppea>. Záró: <és> elmosódtak szája körül <………> elpityeredett:>  
  <↓:Sirt és:↓>  
  teljes  
  198  
  160/b  
  A  
  +O  
  XX  
  Kezdő: < Sirt és > c <↓: Szája :↓> c  
  ↓:Görcsösen <elpityeredett>c:↓  
  ↓:sirt:↓.  
  Záró: Fölment a Római  
  <Lantosok> c
↑:Citerások:↑ Egyletébe, hogy  
sérült, jobb részéből jelentős rész hiányzik
  199  
  161  
  S  
  +A  
  +A  
  +O  
  XX  
  Kezdő: <a tegnapi> c nyilvános föllépés után <szabályszerüen> fölvetesse ↓: magát:↓,  
  Záró: Nero Pazar volt, bőkezű, jó és <…>  
ragasztott, jelentős rész elmosódott
  200  
  a. sz.  
laptípus
  fejezet  
  kezdő − záró  
  állapot  
sorszám Kéziratszám
  164/a  
  O  
  XXI  
Kezdő: Poppea esős, <sötét> piszkos hajnalban <…> tükre előtt <álmatlanul> gubbasztott, Záró: mérges farkas-cseresznyéje a szépségnek.]
  a lap alja levágva  
  201  
Ms 4616/16
  164/b-165  
  S  
  +O  
  +O  
  +O  
  XXI  
  Kezdő: – A <rongy> ↓:komédiás:↓ – mondta <Poppea> c, vacogva  
  Záró: ↓: naponta:↓ [ elmosódott: dolgozott magában, sz ]orgalmas művésznő, és csak  
  ragasztott  
  202  
  166  
  S  
  +3F  
  +3O  
  XXI  
  Kezdő: akkor <…> c ↓:állt föl:↓, mikor <teljesen> c birtokában volt teste,  
  Záró: B[elmosódott: eérte az] zal, hogy a versirót…  
ragasztott, néhány helyen nedvességfolt
  203  
  167  
  S  
  +S  
  +O  
  XXI  
Kezdő: < számüzetették.> c Záró: [ elmosódott: …] és a rózsákért [ elmosódott: …] tizezer sestertiust fizetett ki. ragasztott, a lap alja levágva
  204  
[desideratur] XXI [desideratur] [desideratur] 205
  167  
  F  
  XXI  
  Kezdő: Egy alkalommal azonban, <hogy nála volt> c  
  Záró: <vagy ez. Nincs igazad. Ez a szebbik.>  
  – Igen.  
  teljes, gyűrt  
  206  
  168  
  F  
  XXI  
  Kezdő: <Így> c
<↓: Hetekig :↓> c  
  ↓:Sokáig:↓ viaskódtak  
  <hetekig> c .  
  Záró: Keze valahol megbotlott  
  <egy pillanatig> c ↓:és:↓ Poppea forró keze a  
  teljes  
  207  
  169  
  F  
  XXI  
  Kezdő: a görög fiú <kezében> kezébe hullott,  
  Záró: <Ta>Találkoztál vele  
  <másutt is>, a lakásodon,  
  teljes  
  208  
  a. sz.  
laptípus
  fejezet  
  kezdő − záró  
  állapot  
sorszám Kéziratszám
  170/a  
  F  
  XXI  
  Kezdő: titokban, <mikor senkise> ↓: tudom:↓.  
  Záró: – Mit akarsz <tőlem> c ?  
  teljes  
  209  
Ms 4616/16
  171/b  
  A  
  XXI  
Kezdő: Ezért maga leste őket. Záró: Nero végre kilépett a függöny mögül:
  teljes  
  210  
  171  
  F  
  XXI  
  Kezdő: – Vallj be mindent. Záró: vagy <elhúzódva>  
  ↑:csöndeskésen:↑ éltek a közeli városkában,  
  teljes  
  211  
  172/a  
  F[?]  
  XXI  
  Kezdő: |: És :|G< g >örög, egyptomi <kurtizánok> c  
  Záró: visszaköpte a partra.  
  elvágott  
  212  
  172/b  
  F  
  XXI  
  Kezdő: meghúzódva egy olcsó szobában  
  Záró: és nem szólt sokáig <egy szót sem> c .:|  
  teljes  
  213  
  173  
  O  
  XXI  
  Kezdő: A<z> ↓:nyilt:↓ oszlopcsarnokban ültek,  
  Záró: csodálnak és bálványoznak s a jövendő  
  teljes  
  214  
  174  
  O  
  XXI  
  Kezdő: [ elmosódott: költői bizonyára] úgy állítják majd oda Nerót,  
  Záró: – Művész vagyok – mondta Nero <keményen> c  
  ↓:keményen:↓.  
  teljes  
  215  
  175  
  O  
  XXI  
Kezdő: Poppea mosolygott. Záró: Igen és nem váltakozott a nyelvén. Végre <meg>
  teljes  
  216  
  176  
  O  
  XXI  
  Kezdő: [ elmosódott: vissza]jött Poppea.  
  Záró: Zúgolódnak ellened, hogy  
  teljes  
  217  
  177  
  O  
  +O  
  +O  
  XXI  
Kezdő: kegyetlenül bánsz vele. Záró: Kergették egymást, kárhozott↓:ak,:↓ <lelkek> c
hol Nero Poppeát,
  ragasztott  
  218  
  a. sz.  
laptípus
  fejezet  
  kezdő − záró  
  állapot  
sorszám Kéziratszám
[desideratur] XXI [desideratur] 219
  sz.n.  
  S  
  +O  
  +O  
  XXII  
  Kezdő: Reggel együtt útra keltek.  
  Záró: <Poppea pedig magára hagyta.> c  
  ragasztott  
  220  
Ms 4616/17
  sz.n.  
  S  
  XXII  
  Kezdő: Poppea magára hagyta Záró: melyet tunikája titkos  
  <re>rekeszében tartott.> c  
  teljes  
  221  
  sz.n.  
  S  
  +O  
  XXII  
  Kezdő: Nero ↓: érkezése megdöbbentette.:↓.  
  Záró: Egymás mellett feküdtek és bizal  
  ragasztott  
  222  
  sz.n.  
  S  
  +O  
  +O  
  XXII  
  Kezdő: masan suttogtak, mint régen.  
  Záró: és <helyettük> c  
  ↑:helyükbe:↑ Octavia  
  <szobr> c képmását emelte,  
  <koszorúval> c <ékesitve> c megkoszorúzva.  
  ragasztott  
  223  
  sz. n.  
  S  
  +O  
  XXII  
  Kezdő: Nero változó érzéssel hallgatta a zajt.  
  Záró: <k> Kövek repültek.  
ragasztott
  224  
  sz.n.  
  S  
  +O  
  XXII  
  Kezdő: – Ez pedig nekem szól – mondta Poppea sápadtan.  
  Záró: Megjósoltam – mondta  
  ↑:Poppea:↑. Tudtam. Erről beszéltem.  
  ragasztott  
  225  
  182  
  S  
  +O  
  +O  
  +O  
  XXII  
  Kezdő: <beszéltem> c De te nem hittél nekem.  
  Záró: őrség szállotta meg <és> c  
  <a császárné>  
  ragasztott  
  226  
  183  
  S  
  XXII  
  Kezdő: Agrippina <már> c moccanni se tudott,  
  Záró: melyet tunikája titkos rekeszében tartott, a szíve fölött.  
  teljes  
  227  
  a. sz.  
laptípus
  fejezet  
  kezdő − záró  
  állapot  
sorszám Kéziratszám
  183  
  O  
  XXIII  
Kezdő: [bj c ] A „Római Citerások Egylete” a<z> Via Appián Záró: <viszont egy-egy költő is ellesett az ő viola tógájuk remek> c
  teljes  
  228  
Ms 4616/18
  184  
  O  
  XXIII  
  Kezdő: <szabását és a szabónál utána csináltatta.> c  
  Záró: – Vénusz-dobás – szól egy magányos hang. – Nyertem.  
  teljes  
  229  
  185  
  L  
  XXIII  
Kezdő: A nyerő Sophokl<ész> c |:es:|, a költő, Záró: Szemében azonban már
  teljes  
  230  
  186  
  M  
  XXIII  
Kezdő: enyhült mosoly ül, Záró: mert Bubulcus naponta bizonyos> c
  teljes  
  231  
  187  
  M  
  XXIII  
  Kezdő: <összeget szánt arra, hogy a művészek között elvesszen.  
  Záró: mikor a szinészek rabszolgasorban <…> álltak száműzték és  
  teljes  
  232  
  [188 vagy 118/b]  
  S  
  +O  
  +O  
  XXIII  
  Kezdő: állt [ hiányzik …] kardversenyre  
  Záró: <az álom majdnem elnyomta őt is. De> c  
a lap felső része hiányzik, ragasztott
  233  
  118/c  
  S  
  +O  
  XXIII  
Kezdő: alig tud már figyelni. Záró: mely eltorzította kaján száját. ragasztott
  234  
  118/d  
  S  
  XXIII  
  Kezdő: Mindaketten duzzadtak a pénztől  
  Záró: ebben a két <alacsony> húsos és alacsony rómaiban.  
  teljes  
  235  
  118/e-<195>  
  19<1>0  
  S  
  +O  
  +O  
  XXIII  
  Kezdő: De szemükben még  
  <félénken> ott pislákolt  
  Záró: El se mentem – és elbiggyesztette száját.  
  ragasztott  
  236  
  a. sz.  
laptípus
  fejezet  
  kezdő − záró  
  állapot  
sorszám Kéziratszám
  191  
  O  
  XXIII  
Kezdő: <A játék haldoklott.> c Záró: de <azért> c előkelően redőzi, mint valami patri csonka, a lap teteje levágva
  237  
Ms 4616/18
  192  
  O  
  XXIII  
  Kezdő: cius. [bj c ] Sokan szinésznek <vélik> ↓:írónak, táncosnak vélik,:↓  
  Záró: egyedül ő a művész, aki nem vallotta magát annak.  
  csonka, a lap alja levágva  
  238  
  193  
  S  
  +O  
  +O  
  +O  
  XXIII  
  Kezdő: Mindenki az ő ajkán csüngött.  
  Záró: Sophoklesz még egy rohamot intézett a kalmár ellen.  
  ragasztott  
  239  
  194  
  S  
  +O  
  +O  
  XXIII  
  Kezdő: …érkezett.  
  Záró: mely csak szemében  
  <ragyogott> c |:izzott:|.  
ragasztott
  240  
  19<1>5  
  S  
  +O  
  XXIII  
  Kezdő: <Föl>  
  <<Aztán> indult kifelé> Záró: és gyöngyházfényt lop szemébe.  
  ragasztott  
  241  
  196  
  S  
  XXIII  
Kezdő: Színészek vették körül, Záró: – Összeesküvés. csonka, az alja levágva
  242  
  197  
  S  
  +S  
  +M  
  XXIII  
  Kezdő: Nero elértette a tréfát: Záró: – Nem – susogta halkan –  
  <nem> most nem tréfa.  
ragasztott
  243  
  198  
  S  
  +M  
  XXIII  
  Kezdő: Elég – mondta a császár, kedvetlenül.  
  Záró: és <tépte> c ↑: szaggatta :↑ a párnát fogával, mint <egy> c  
  ↓:a:↓ tigris.  
  ragasztott,  
  az alja levágva  
  244  
  197  
  L  
  XXIV  
  Kezdő: Hogy hazaért, akkor <se tudott beszélni> c  
  Záró: |: és összemorcolta <…> c sűrű <szemöldökét> c ↓:szemöldökét:↓.:|  
  az alja levágva  
  245  
Ms 4616/19.
  a. sz.  
laptípus
  fejezet  
  kezdő − záró  
  állapot  
sorszám Kéziratszám
  198  
  S  
  +B  
  XXIV  
  Kezdő: <Minden eltűnt és a bizonytalanság napról napra fölváltotta> c  
  Záró: mely ide-oda rángatja,  
  <mint> vak eszköz<t>|:ül:|.  
  ragasztott  
  246  
Ms 4616/19
  199  
  S  
  +B  
  XXIV  
  Kezdő: ↓:Már:↓ <N>nem ismerte ki magát ebben a zűrzavar<os> c  
  <világban> c ↓:ban:↓, Záró: ismeretlenek, kik fiatalok,  
  ragasztott  
  247  
  200  
  S  
  +B  
  +B  
  XXIV  
  Kezdő: <ők> c épp oly  
  <fiatalok> c <voltak> c ↓: ifjak Záró: aztán aludni tértek.  
  <A táborra> c A  
  ragasztott,  
  az alja levágva  
  248  
  201  
  S  
  XXIV  
  Kezdő: ↓:Rászállt a táborra az álom.:↓  
  Záró: Poppea már nem távozott el többé. Egy  
  teljes  
  249  
  202  
  S  
  XXIV  
  Kezdő: kisértet biztonságával járt a palotában.  
  Záró: A palota barátságtalan volt.  
  teljes  
  250  
  <198><198>  
  203  
  L  
  XXIV  
  Kezdő: – Talán feküdjünk le |: – mondta Poppea.:|  
  Záró: Nero gondolkozott:  
  teljes  
  251  
  <199>204  
  L  
  XXIV  
  Kezdő: – <Ha> <Lemondanék a trónról.> c  
  Záró: <h> Haja kibomlott. – <és tépte> c ↓:és tépte.:↓  
  teljes  
  252  
  20<0>5  
  L  
  XXIV  
  Kezdő: Nem jött könny a szeméből.  
  Záró: mintha régi emlék után kuta  
  teljes  
  253  
  206  
  S  
  +M  
  XXIV  
  Kezdő: kodna a multban – egyszer <s> c sóhajtotta én is.  
  Záró: <hogy> c egyre gondolnak mindaketten.  
  ragasztott  
  254  
  a. sz.  
laptípus
  fejezet  
  kezdő − záró  
  állapot  
sorszám Kéziratszám
207 XXIV [desideratur] 255 Ms 4616/19
208
  XXV  
  [?]  
[desideratur] 256
  209  
  S  
  +B  
  +B  
  +B  
  XXV  
  Kezdő: Egy kis <cseléd, aki az> lány,  
  Záró: és utána <sokkal> c  
  ↑:mindig:↑ keserűbb volt a kiábrándulás.  
  ragasztott  
  257  
  210  
  S  
  XXV  
  Kezdő: A császár az asztalra dobta álarcát.  
  Záró: – <Az őrök> c Dehogy, az őr.  
  teljes  
  258  
  211  
  S  
  +B  
  XXV  
  Kezdő: < Az > c < ö > c Örök jöttekmentek, halkan.  
  Záró: Aztán fölkacag, iszonyú nevetés-↑: sel.:↑  
  ragasztott  
  259  
  207  
  B  
  XXV  
  Kezdő: <sel.> c Hiszen a viz alatt se fulladt meg,  
  Záró: Anicetus, mért nem beszélsz?  
  teljes  
  260  
  208  
  L  
  XXV  
Kezdő: – Mit beszéljek? Záró: – <mondta> c ↓:szólt:↓ rekedten – tragoedia, t [ szakadás: ragoedia .] jobb alsó sarka szakadt
  261  
  209  
  M  
  +B  
  XXV  
  Kezdő: Künn a csapatok a  
  ↓:távozó:↓ császár tiszteletére trombitáltak.  
  Záró: kaparászott <…> c és betűket irt a földre.  
  ragasztott  
  262  
[210/a] XXV– XXVI [desideratur] 263
  210/b  
  P  
  +B  
  XXVI  
  Kezdő: <Egy> c ↓: Az :↓ elmebeteg nyugalmával <nézte a földet> c  
  Záró: nem akarta őt megérteni.  
  ragasztott  
  264  
Ms 4616/20
  a. sz.  
laptípus
  fejezet  
  kezdő − záró  
  állapot  
sorszám Kéziratszám
  211  
  B  
  XXVI  
  Kezdő: <Végre ő indította útnak annak idején, mint költő.  
  Záró: szelídebbnek érzed-e magad, hogyha egy élet helyett  
  <ezer>  
  teljes  
  265  
Ms 4616/20
  212  
  B  
  +P  
  XXVI  
  Kezdő: sok ezer vész el és  
  <hullák halma borítja> égigérő hullahalom borítja a Palatinust Záró: Mert a hóhért, aki a rablógyilkos<nak el-> c t  
  ragasztott  
  266  
  213  
  B  
  XXVI  
  Kezdő: <vágja a nyakát> c  
  ↓: ártalmatlanná teszi :↓, Záró: Az ősember négykézláb mászott, <mit> c  
  teljes  
  267  
  214  
  B  
  XXVI  
  Kezdő: <nem> [ elmosódott:  
  <…> c ], én kocsin repülök, Záró: Aki ily önzetlenül  
  teljes  
  268  
  215  
  B  
  XXVI  
  Kezdő: ↓:politizál, az buta:↓ színlelő <vagyok>  
  Záró: Senecának azonban még egy rohamra volt szüksége:  
  teljes  
  269  
  216  
  B  
  XXVI  
Kezdő: – Ezért csodálkozom az aggodalmadon – folytatta Záró: tudott csúszni-mászni, hizelegni és
  teljes  
  270  
  217  
  B  
  XXVI  
  Kezdő: ravaszkodni, <mint egy zugügyvéd> c,  
  Záró: Nero arca derült volt, feje tiszta. A vigasztalás föl  
  az alja levágva  
  271  
  218  
  B  
  XXVI  
  Kezdő: pezsditette. [bj c ] Seneca elégedetten ölelte át nevelt gyermekét,  
  Záró: <távolról> ismét hallotta, <nagyon> c <távolról> c  
  <↑:távolról:↑> c
a trombitaszót.  
  az alja levágva  
  272  
  a. sz.  
laptípus
  fejezet  
  kezdő − záró  
  állapot  
sorszám Kéziratszám
  1  
  B  
  +2B  
  XXVII  
Kezdő: – Most <elv> nőül vehetlek – mondta Poppeának, Záró: hogy mindig friss legyen, az unalom és <elereny>
  ragasztott  
  273  
Ms 4616/21
  2  
  B  
  +O  
  XXVII  
  Kezdő: <el>ernyedés kellemesen hat, fönn <a hatalom ormán> c  
  Záró: vigasztalást keresve, kérdezte tőle, mit jelenthet  
  ragasztott  
  274  
  3  
  B  
  +B  
  +B  
  +O  
  XXVII  
  Kezdő: ez. Poppea csak annyit válaszolt,  
  Záró: népszerűbbek <voltak> c  
  ↓:voltak:↓, mint akármelyik költő.  
  ragasztott  
  275  
  4  
  T  
  XXVII  
  Kezdő: Nero hajtani kezdett. Záró: Egy óriási testszín-foltot, az emberek <arcát, melyek>  
  teljes,  
  a lap bal szélén nedvességnyom  
  276  
  5  
  B  
  +B  
  XXVII  
  Kezdő: arcait, melyek összeolvadtak egyetlen szfinksz-arccá, a tömeget.  
  Záró: ↑: minden:↑ torok  
  ↑:csak:↑ az ő nevét |: bőgte.:|  
  ragasztott  
  277  
  6  
  B  
  +3B  
  XXVII  
  Kezdő: <Ostorok csattogtak, robogtak> c
<↓:mentek:↓> c Záró: A <tömeg> c <↓:nép:↓> c  
  ↓:nézők:↓ szinte  
  ragasztott  
  278  
  <5>7  
  Y  
  +B  
  XXVII  
  Kezdő: vágyukkal tolták előre  
  |:a kocsikat:|.  
  Záró: A cél ez a fehér krétavonal <?> – dadogta.  
  ragasztott  
  279  
  8  
  Y  
  +B  
  XXVII  
  Kezdő: – Az – felelte Epaphroditus.  
  Záró: ő is olyan hatalmas, mint Jupiter.  
  ragasztott  
  280  
  a. sz.  
laptípus
  fejezet  
  kezdő − záró  
  állapot  
sorszám Kéziratszám
  <225/a>9  
  B  
  +B  
  XXVII– XXVIII  
  Kezdő: [bj] <Kimondott csendesen> c  
  Záró: <A kilencedik légiót> c Burrus  
  ragasztott  
  281  
Ms 4616/21
  10  
  B  
  +O  
  +O  
  XXVIII  
  Kezdő: már nem élt.  
  Záró: De a fiatalság néma.  
ragasztott
  282  
  11  
  X  
  XXVIII  
  Kezdő: <A titkár> c ↓:Doryphorus:↓ <évekig> c ↓:sokáig:↓ játszotta ezt a szerepet.  
  Záró: hivatlanul bement a császári kastélyba.  
  teljes  
  283  
  12  
  Q  
  XXVIII  
  Kezdő: [ elmosódott: Az őr]ök beengedték, mert ismerték Záró: <Haja kibomlott fiatal homloka fölött>  
sok helyen elmosódott, a teteje levágva
  284  
  <226> 13/a  
  K  
  +E [?]  
  XXVIII  
  Kezdő: Nero <kézen fogva> vezette be Poppaeát.  
  Záró: kivonta ↑:magát:↑ <a kezéből> <↑:öléből:↑>. Fejét lehajtotta.  
ragasztott, sok helyen elmosódott, jobb alsó sarkát letépték
  285  
  13/b  
  B  
  XXVIII  
Kezdő: Aztán sokat gondolt rá. Záró: – Vakmerő volt – mondta, hogy megnyugtassa magát.
  teljes  
  286  
  14  
  W  
  +E  
  +E [?]  
  XXVIII  
  Kezdő: <Nero> c ↓:A császár:↓ aztán ↓:tovább:↓ versenyzett. Záró: és <reámutatva> c  
  <szivéből> hosszan <nevetett> c  
  |:kacag<ott>c ta őt:|.  
  ragasztott  
  287  
  15  
  W  
  +B  
  +B  
  XXVIII  
  Kezdő: Máskor a császár támadt:  
  Záró: <Elküldette neki Octavia fejét.> c  
  ragasztott  
  288  
  a. sz.  
laptípus
  fejezet  
  kezdő − záró  
  állapot  
sorszám Kéziratszám
  16  
  W  
  +K  
  +K  
  XXVIII  
  Kezdő: [bj c ] Octaviát hatéves korában adták férjhez Claudius Silanushoz,  
  Záró: <Octavia akkor> c  
  <↓:akkor:↓> c  
  [bj] [ elmosódott: Még egyszer meghalt.]  
  ragasztott  
  289  
Ms 4616/21
  17  
  A  
  XXIX  
Kezdő: A Tiberisen <egy nagy> vontatóhajó volt indulóban, Záró: rejtőztek és mikor hallották a hajó érkezését,> c
  teljes  
  290  
Ms 4616/22
  18  
  B  
  XXIX  
  Kezdő: <odaálltak a kikötőhídhoz. c  
  Záró: <n> Ne feledjétek a nevét. Calpurnius Pisónak.  
  teljes  
  291  
  19  
  B  
  XXIX  
Kezdő: A magasabb szintén beszélt, egy másik csoportnak: Záró: ↓: akár:↓ nappal is biztonságosan találkozhattak volna. De
  teljes  
  292  
  20  
  B  
  XXIX  
  Kezdő: <a forradalmárok> c  
  <↓:ők:↓> c ↓:az összeesküvők:↓ ragaszkodtak az éjszaka ↓: titokzatos:↓ lepléhez.  
  Záró: <Maga se> c ↓: Nem :↓ tudta <már> c , <mit akar,> c  
  <hová megy,> c <mit vall>  
  |:hová sodródik.:|  
  teljes  
  293  
  21  
  K  
  XXIX  
  Kezdő: <[ elmosódott:…] zott, barátja volt a finom>  
  Záró: eze[ elmosódott: n az éjsza]kán összetűzött Pisoékkal.  
jobb alsó része levágva
  294  
  22  
  M  
  +K  
  +K  
  +B  
  +B  
  +B  
  XXIX  
  Kezdő: Most <↓: … :↓> tc a miatt támadták <az összeesküvők> tc  
  ↓:őket:↓,  
  Záró: A költő elszánt köztársasági lett, a régi szabadság visszasóhajtója.  
  ragasztott  
  295  
  a. sz.  
laptípus
  fejezet  
  kezdő − záró  
  állapot  
sorszám Kéziratszám
  23  
  B  
  XXIX  
  Kezdő: – A <katonák> c  
  ↓:zsoldosok:↓ nem lázonganak  
  – folytatta Piso.  
  Záró: <d>Dolgoznak és <jóllaknak> valahogy megélnek.  
  a teteje levágva  
  296  
Ms 4616/22
  23  
  K  
  +K  
  +K  
  +K  
  XXIX  
  Kezdő: – ↓: De :↓ <Britannicus> c  
  <gyilkosa nem élhet.>  
  Záró: Szomorúan <az> c izgalomtól remegve nézett farkasszemet <az>a <ellenpárttal>  
  ↓:mérsékeltekkel:↓.  
  ragasztott  
  297  
  24  
  K  
  +M  
  +M  
  +M  
  XXIX  
  Kezdő: – Mit akartok? – kiabáltak ezek vissza.  
  Záró: – Szint kell vallani – ordította Epicharis.  
  ragasztott  
  298  
  25  
  K  
  + M [?]  
  XXIX  
  Kezdő: Natalis, egy mérsékelt  
  <forradalmár> c ↓:összeesküvő:↓,  
  Záró: És majd ahhoz a párthoz csatlakozik, amelyik győz.  
  ragasztott  
  299  
  26  
  L  
  XXIX  
  Kezdő: Lucanus indulatra gerjedt.  
  Záró: Nem is határoztak semmi érdemlegeset és senki se <tudta, mit>  
  teljes  
  300  
  27  
  L  
  XXIX  
Kezdő: <végzett hasznosat, csak> volt tisztában <a helyzettel> c ↓:mért járt itt Záró: Hatalmas, vörös szőrű állat <volt> c , a házigazda kedves ebe,
  teljes  
  301  
  28  
  M  
  XXIX  
  Kezdő: <mely> c derékig ért a<z embereknek> c ↓:vendégeknek:↓.  
  Záró: A katonák, akiknek mesterségük <a meg> az ölés és meghalás,  
  teljes  
  302  
  a. sz.  
laptípus
  fejezet  
  kezdő − záró  
  állapot  
sorszám Kéziratszám
  29  
  M  
  XXIX  
  Kezdő: nem <is> hoztak szégyent a forradalomra.  
  Záró: <a>Akkor <nem rettenetes> a halál se rettenetes. Csoda ez? Az arc  
  teljes  
  303  
Ms 4616/22
  30  
  M  
  XXIX  
  Kezdő: elsápad, a szív megáll. Nem is csoda.  
  Záró: – Milyen ősz most is – szólt, <csodálkozva> c  
  ↓:ámuldozva:↓.  
  teljes  
  304  
  31  
  M  
  XXIX  
  Kezdő: [bj c ] Mikor Rubellius Plautus fejét vitték eléje, mosolygott:  
  Záró: – és nézte, figyelmesen, hogy múlik ki.  
  az alja levágva  
  305  
  32  
  A  
  XXX  
  Kezdő: Seneca kiszabadult a börtönből.  
  Záró: Mikor meglátta <a hazatérő költőt> c, sírva fakadt. Senecá  
  teljes  
  306  
Ms 4616/23
  33  
  A  
  XXX  
  Kezdő: nak a börtönben kinőtt <a> ↓: a :↓ <↓:gyér:↓> c  
  <↓:gyér:↓> szakálla |: s:| haja, Záró: Most ketten melengették ↓:őt:↓: <ő> ↓:a nő:↓ és a napsugár.  
  teljes  
  307  
  34  
  F  
  +A  
  +A  
  XXX  
  Kezdő: <Paulina> c ↓:Felesége:↓  
  <nézte szomorú arcát>  
  Záró: csititom lelkiismeretemet, mely sok mindennel vádolhat.  
  ragasztott  
  308  
  [35]  
  F  
  XXX  
  Kezdő: A nő ez [ leszakadt: t nem értette, d] e nem mondott ellent Záró: Milyen szépnek tetszett  
  ↑:akkor:↑ a Város <és a dicsőség> c .  
  teljes, a lap  
  tetejéből egy darab letépve  
  309  
  a. sz.  
laptípus
  fejezet  
  kezdő − záró  
  állapot  
sorszám Kéziratszám
  36/a  
  F  
  XXX  
Kezdő: Szerettem a dicsőséget. Záró: Most úgy rémlik, igen, mert az emléke na[levágva: gyon szép.]
  az alja levágva  
  310  
Ms 4616/23
  36/b  
  F  
  +F  
  XXX  
  Kezdő: < Paulina > c A szende és finom költőfeleség féltékenység nélkül hallgatta.  
  Záró: Vissza akartam  
  <kerülni> c ↑:jutni:↑ a Városba,  
  ragasztott  
  311  
  37  
  F  
  XXX  
Kezdő: leveleket irkaltam a hatalmasoknak, hizelegtem ringy-rongy szabadosoknak, Záró: ↓:és:↓ közelebb húzódott hozzá.
  teljes  
  312  
  38  
  F  
  +A  
  XXX  
  Kezdő: – A börtönben kinevettek ↓: – vallotta <a költő> c Seneca  
  Záró: körülvettek és azt firtatták  
  <tőlem>, mi a véle  
  ragasztott  
  313  
  39  
  A  
  XXX  
  Kezdő: ményem ebben vagy abban a ↓:politikai:↓ kérdésben. Záró: akiket férfiaknak, azok az esztelenek, akiket hősök  
  teljes, a lap tetején  
  elmosódott  
  az írás  
  314  
  40  
  A  
  XXX  
  Kezdő: nek neveznek. <Nem hiszem, hogy meghalni bátorság Záró: ↑: A felesége < mikor > c  
  <valamit> c menekülésre gondolt.:↑  
  teljes  
  315  
  41  
  F  
  XXX  
Kezdő: Caligula császár, mikor fiatal voltam, halálra itélt Záró: szellemi gyermekem támad ellenem és kezében az
  teljes  
  316  
  a. sz.  
laptípus
  fejezet  
  kezdő − záró  
  állapot  
sorszám Kéziratszám
  42  
  F  
  XXX  
  Kezdő: a fegyver, melyet én adtam neki.  
  Záró: aki<ket> c |:t:| a tenger mellett leszurnak? Nekem most nem  
  teljes  
  317  
Ms 4616/23
  43  
  F  
  XXX  
Kezdő: <…> jut eszembe<?> c . Záró: szépen és csöndesen hullámzott az őszi levegőben. az alja letépve
  318  
  [43/a]  
  F  
  XXX  
Kezdő: Ottan a végzet is állt, akadozva haladt a tüdőben, Záró: A <…> középszerűség halhatatlan <és a hitványság örökkévaló.> c |:…helyes is:|
  a lap alja levágva  
  319  
Ms 4616/36
  44  
  A  
  XXX  
Kezdő: [ elmosódott: Kiélték a szomorúság] és gyász érzését, Záró: amire visszaemlékezni kellemes vagy helyesebben erőnk,
  teljes  
  320  
Ms 4616/23
  45  
  A  
  XXX  
  Kezdő: hatalmunk, leereszkedésünk emlékét,  
  Záró: és <mély> c <↑: súlyos :↑> c  
  <↑: zengő :↑> c <↑: súlyos :↑> c  
  ↓:mélyen zengő:↓ zajjal.  
  teljes  
  321  
  46  
  F  
  XXX  
  Kezdő: A kert alatt léptek <hallatszottak> ↓:közeledtek:↓.  
  Záró: de szája ↓:határozott:↓ tagadást fejezett ki.  
  teljes  
  322  
  47/a  
  F  
  XXX  
  Kezdő: Seneca, hogy késleltesse azt, ami nem maradhat el, még szólt:  
  Záró: melyben a vér nagy csatornában rohan, hogy a  
  teljes  
  323  
  47/b  
  A  
  XXX  
  Kezdő: Áthaladtak a <pompás és kedves> c villán a régi szobákon,  
  Záró: A két tanítvány már a fürdőszobában kuporgott.  
  teljes  
  324  
  a. sz.  
laptípus
  fejezet  
  kezdő − záró  
  állapot  
sorszám Kéziratszám
  48  
  A  
  XXX  
Kezdő: kezében levő élesre köszörült szerszámmal átvágja. Záró: nem <is lehet> c ↑:is birom:↑. Pedig már
  teljes  
  325  
Ms 4616/23
  49  
  A  
  XXX  
  Kezdő: ott <lehetek> <vagyok> c  
  ↓:lehetek valahol:↓, a szélénél Záró: Seneca nem volt többé.  
  teljes  
  326  
  50  
  F  
  XXXI  
  Kezdő: [ bj] Valamivel éjfél előtt a főaugur megfürdött,  
  Záró: mert ↑:most:↑ Nero tudakolta tőlük a <birod> sorsot.  
  teljes  
  327  
Ms 4616/24
  51  
  S  
  XXXI  
  Kezdő: Először történt ez meg, azóta, hogy uralkodott,  
  Záró: hogy <előbb-utobb> rá kell lelnie. Végre  
  teljes  
  328  
  52  
  S  
  +Q  
  XXXI  
  Kezdő: aztán [ elmosódott: megtalálta] egy fiúban, akit Sporusnak hívtak.  
  Záró: az erős szélben ember|: i :|<↓: szókat :↓> c  
  ragasztott  
  329  
  53  
  S  
  +Q  
  XXXI  
  Kezdő: lottak, gyenge és elmosódó jajszavakat,  
  Záró: aki lándzsával őrködött hálószobája előtt és elbeszélgetett vele.  
  ragasztott  
  330  
  54  
  S  
  XXXI  
  Kezdő: – Jöjj már – mondta  
  <részegen> c
<↓:kérte:↓> c
– Ancus.  
  Záró: és <rá> c  
  <↑:reá:↑>vigyorogtatta a rosz táplálkozástól fehér ínyét.  
  Aztán  
  a lap alsó része levágva  
  331  
  55  
  D  
  XXXI  
  Kezdő:  
  Záró: <|: Helyben hagyta. :|> c  
  |:Rábolintott.:|  
teljes, az írás sok helyen elmosódott
  332  
  a. sz.  
laptípus
  fejezet  
  kezdő − záró  
  állapot  
sorszám Kéziratszám
  56  
  D  
  XXXI  
  Kezdő: – Mit csinálnak most? Záró: Ancus rázta a fejét.  
a lap alja levágva, jobb szélén az írás elmosódott
  333  
Ms 4616/24
  57  
  D  
  XXXI  
  Kezdő: – Ide nézz – mondta. – Záró: De <úgy> <tudta> ↑:oly remekül:↑ szinleltem,  
teljes, jobb szélén az írás elmosódott
  334  
  58  
  D  
  XXXI  
  Kezdő: hogy mindenkit megtévesztettem.  
  Záró: párnák<at>kal <dugtam> a tunicám alatt és nyögtem,  
teljes, sok helyütt elmosódott az írás
  335  
  59  
  D  
  XXXI  
  Kezdő: A> a nézők pedig fölszóltak: „szülj, császár”. Záró: A katona <édesdeden> aludt.  
teljes, jobb fölső sarkában az írás elmosódott
  336  
  60  
  D  
  XXXI  
  Kezdő: – Mafla – <mon> dadogta a császár  
  Záró: Aztán <ő is elaludt> őt is elnyomta ↑:az álom:↑.  
  az alja levágva  
  337  
  1.  
  A  
  XXXII  
  Kezdő: A palota előtt <állt>  
  ↓:meredt égnek:↓ a bronz-óriás, Záró: <– A vég – gondolta.> c  
az alja levágva
  338  
Ms 4616/25
  2  
  S  
  +A  
  XXXII  
  Kezdő: Hideg rettenet borsózott végig hátgerincén  
  Záró: Rubrius Gallust <pedig> a lázadók ellen küldte.  
  ragasztott  
  339  
  a. sz.  
laptípus
  fejezet  
  kezdő − záró  
  állapot  
sorszám Kéziratszám
  3  
  A  
  XXXII  
Kezdő: <napig vártak, az országban rémhirek szállingóztak. Záró: – Nincsenek sehol. az alja levágva
  340  
Ms 4616/25
  4/a  
  A  
  XXXII  
  Kezdő: Nero <…> c  
  <F> f ölkapott egy viasztáblát <a földről> c  
  Záró: – Meneküljünk.  
  a teteje levágva  
  341  
  5  
  A  
  XXXII  
  Kezdő: <– Egyptomban nincsenek már mások, mint szinészek.> c  
  Záró: akiket fölkeltettek és minthogy több kijárat nem volt szabad,  
  teljes  
  342  
  6  
  A  
  XXXII  
  Kezdő: <kit> egy mellékfalat törettek ki.  
  Záró: Nem kivánta vissza a  
  teljes  
  343  
  7  
  A  
  XXXII  
Kezdő: fényt és izgalmat, Záró: <Majdnem elesett a csodálkozástól.>
  teljes  
  344  
  8/a  
  A  
  XXXII  
Kezdő: Phaon ↓: ámulva és zavartan:↓ beeresztette <őket> c . Záró: Erre Epaphroditus elhatározta, hogy
  teljes  
  345  
  8/b  
  S  
  XXXII  
  Kezdő: ↑:és már mutatkozott  
  <a természet> c ↑:a természet:↑ reggeli láza.  
  Záró: késő délutánig <aludt> c  
  ↑:szunditott:↑.  
  teljes  
  346  
  9  
  A  
  XXXII  
  Kezdő: fölkelti. [ bj] Kezét az alvóra tette.  
  Záró: <A föld és a szikla és a víz is, közöttük pedig mi élünk.> c  
  teljes  
  347  
  10  
  A  
  XXXII  
  Kezdő: <…> Én nagyon sokat szenvedtem.  
  Záró: A többiek nem ellenkeztek. Ezt várták.  
  teljes  
  348  
  a. sz.  
laptípus
  fejezet  
  kezdő − záró  
  állapot  
sorszám Kéziratszám
  11  
  A  
  XXXII  
Kezdő: <Nero> A császár keresni kezdte a mérget. Záró: Nem mozdult többet.
  teljes  
  349  
Ms 4616/25.
  12  
  A  
  XXXIII  
  Kezdő: Sporus kiment a fészerből,  
  Záró: Epaphroditus megindultan <nézte> c ↓:hajolt föléje::↓  
  teljes  
  350  
  <2>13  
  A  
  XXXIII  
  Kezdő: – Nézd <meg> c az arcát – <szólt> c ↓:mondta:↓  
  <Epaphroditus> c  
  Záró: <– Lehet, hogy igaza volt,> c <– szólt Epaphroditus>  
  a lap alja levágva  
  351  
Ms 4616/2 [ csak ez az oldal]
  14  
  A  
  XXXIII  
  Kezdő: <– A költők ↓:azonban:↓ gyengédek>  
  Záró: Nagyon kevés, hogy igazi költő lehessen. De ezt nem  
  teljes  
  352  
  15/a  
  A  
  XXXIII  
  Kezdő: találta meg. Az a  
  <nyugt> vad anyag pedig, mely nem  
  Záró: <Az <↓:felhőtelen:↓> ég finom kéken feszült még, arany ékszerével> c  
  teljes  
  353  
  15/b  
  S2  
  XXXIII  
  Kezdő: ↓: hogy:↓ nem is tudtak róla beszélni, csak közönyös dolgokról.  
  Záró: Ezt nézték  
  teljes  
  354  
  16  
  A  
  XXXIII  
  Kezdő: <a csillagokkal, melyeket mindaketten bámultak> Záró: – Hol van? – kérdezte  
  <halkan> c ↓:tőle halkan:↓.  
  teljes  
  355  
  17  
  A  
  XXXIII  
  Kezdő: Epaphroditus és Phaon fölkelt,  
  Záró: A dada Epaphroditus és Phaon felé fordult:  
  teljes  
  356  
  18  
  A  
  XXXIII  
  Kezdő: – De játszani azt szeretett.  
  Záró: és ↑: aztán:↑ egyenlővé tesz mindannyiunkat.  
  teljes  
  357  
 
Magyar nyelvű kiadások  
 
 
Folyóiratközlés  
 
  A regény először a Nyugat című folyóirat 14. évfolyamában jelent meg, folytatásokban, 1921. augusztus 16-a és december 1-je között (16–23. szám). [Ezzel a címmel:] A véres költő [és alatta a műfaji megjelöléssel:] Regény.  
  • 16. szám (augusztus 16.): mottók, I. Rekkenő meleg; II. A csoda; Fiatal császár; IV. A nevelő; V. Vajudó éj; 1209–1221.
  • 17. szám (szeptember 1.): VI. A kezdő; VII. Csömör; VIII. Irodalmi iskola; IX. Nőnek a szárnyak; X. Három költő a gőzfürdőben; 1298–1315.
  • 18. szám (szeptember 16.): XI. A testvérek; XII. Orvosok a betegágynál; XIII. Gyilkosság; 1392–1410.
  • 19. szám (október 1.): XIV. Felejteni; XV. Egy nő a nézőtéren; XVI. Poppaea Sabina; XVII. A hallgatás napja; 1470–1483.
  • 20. szám (október 16.): XVIII. Taps; XIX. Az isteni színész; 1562–1573.
  • 21. szám (november 1.): XX. Diadal; XXI. Visszaguruló karika; XXII. Nők között; XXIII. „Római citerások egylete”; 1605–1628.
  • 22. szám (november 16.): XXIV. Vihar; XXV. A legjobb anya; XXVI. Politikai lecke; XXVII. Versenykocsis; XXVIII. A másik; XXIX. Forradalom; 1670–1694.
  • 23. szám (december 1.): XXX. Seneca; XXXI. Egyedül; XXXII. Phaon kertjében; XXXIII. Sirató; 1741–1761.
  A regény XXX. fejezete (Seneca) önállóan 1936-ban megjelent a Kalangya folyóirat Kosztolányi-számában:  
  Seneca, Részlet Kosztolányi Dezső: „Néró, a véres költő” c. regényéből, Kalangya, 5. évf. 1936, 3. szám, 201–210.  
 
Kötetkiadások  
 
 
I.  
 
  • kiadás A véres költő: Regény [Budapest], Genius, [1921] 257 p. (A Regényírás Művészei VII.) [annotáció: Kállay Miklós Kosztolányi Dezső című előszavával]
  • kiadás Nero, a véres költő: Regény, [Budapest], Genius [1929] 257 p. [annotáció: Thomas Mann levelével]
 
II.  
 
  • kiadás Nero, a véres költő: Történelmi regény, [Budapest], Révai Testvérek Irodalmi Intézet Rt., 1936, (Kosztolányi Dezső Összegyüjtött Munkái, 5) 272 p.
  • kiadás Nero, a véres költő: Történelmi regény, [Budapest] Délvidéki Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesülete, [1940?], (Defhe Könyvek) 272 p.
  • kiadás Nero, a véres költő: Regény, [Budapest] Révai Testvérek Irodalmi Intézet Rt. [annotáció: Th. Mann előszava nélkül] 1942, 272 p.
  • kiadás Nero, a véres költő: Regény, Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesülete, [Budapest] [1943?], (Szefhe Könyvek) [annotáció: Th. Mann előszava nélkül] 272 p. (Magyar Regények.)
  • kiadás Nero, a véres költő: Regény, [Budapest] Révai Testvérek Irodalmi Intézet Rt. [annotáció: Th. Mann előszava nélkül] 1944, 272 p.
 
III.  
 
  • kiadás Nero, a véres költő: Budapest, Szépirodalmi, 1957, 285 p.
  • kiadás Nero, a véres költő: Regény, utószó Szabó György, Budapest, Szépirodalmi, 1963, 327 p.
  • kiadás Nero, a véres költő: regény, Budapest, Szépirodalmi, 1963, 324 p.
  • kiadás Nero, a véres költő: regény, Budapest, Szépirodalmi, 1964, 294 p.
  • kiadás Nero, a véres költő: [regény], Budapest, Szépirodalmi, 1968, 285 p.
  • kiadás Nero, a véres költő: [regény], Bratislava, Madách, Tatran, Budapest, Szépirodalmi, 1968, 285 p. [csehszlovák-magyar közös kiadás]
  • kiadás Nero, a véres költő: regény, Bukarest, Kriterion, 1971, 245 p.
  • kiadás Nero, a véres költő: Regény, utószó Réz Pál, Budapest, Szépirodalmi, 1972, 251 p., (Olcsó Könyvtár, 701.)
  • kiadás Nero, a véres költő. Édes Anna, utószó Kszeg Ferenc, illusztrálta Szántó Piroska, Budapest, Szépirodalmi, 1974, 544 p., (Magyar Elbeszélők, Regények)
  • kiadás Néró, a véres költő. Pacsirta, Aranysárkány. Édes Anna; Budapest, Szépirodalmi, sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta Ács Margit, 1975, 917 p. (utószó 903–912) (Magyar Remekírók)
  • kiadás Nero, a véres költő, Édes Anna, Budapest, Szépirodalmi, 1978, 486 p. (Regények)
  • kiadás Nero, a véres költő, Budapest, Unikornis, szerkesztette és az utószót írta Fráter Zoltán, 1994, 258 p. (A Magyar Próza Klasszikusai)
  • kiadás Nero, a véres költő, utószó Szabó György, Ungvár, Intermix, Patent, Budapest, 1994, 219 p. (Klasszikus Kaland Könyvek) [szövegében azonos az 1963-as olcsó könyvtári kiadással]
  • kiadás Nero, a véres költő: regény, az utószót írta Szilágyi Domokos, Kolozsvár, Dacia, 1996, 208 p.
  • kiadás Nero, a véres költő: regény, utószó Hafner Zoltán, Budapest, Osiris, 1999, 222 p. (Millenniumi Könyvtár)
  • kiadás Nero, a véres költő, Szeged, Lazi, 2002, 233, p.
  • kiadás Nero, a véres költő = Kosztolányi Dezső összes regényei, szerkesztette és az utószót írta Réz Pál, Szeged, Szukits, 2003, 624 p.
  • kiadás Nero, a véres költő. Aranysárkány, Budapest, Európa, 2003, 541 p. (Európa Diákkönyvtár)
  • kiadás Nero, a véres költő. Regény, elektronikus rögzítés Lukács József, jav. Makó Katalin, Laskay Gabriella, 2005.
  • kiadás Nero, a véres költő; Aranysárkány, a jegyzeteket készítette Osztovits Szabolcs, Budapest, Európa, 2006, 541 p. (Európa Diákkönyvtár)
  • kiadás Nero, a véres költő: történelmi regény, Budapest, Európa, 2007, 277 p.
  • kiadás Nero, a véres költő, a kísérő tanulmányt írta Dobayné Fenyvesi Ildikó, Budapest, Mérték, 2007, 263 p. (Kötelezők Mértékkel)
  • kiadás Nero, a véres költő, Budapest, Kossuth, 2007, 206 p. (Metro Könyvtár : A Magyar Próza Klasszikusai, 20.)
  • kiadás Nero, a véres költő: regény, Budapest, Fapadoskonyv. hu, [2009], 160 p.
  • kiadás Nero, a véres költő, Budapest, Akkord, 2010, 311 p. (Talentum Diákkönyvtár)
 
Hangoskönyv–hangzó kiadás  
 
  Néró, a véres költő, felolvassa Joó László, [Budapest] : Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége, 1987, 10 hangk.: mono, anyaszalag száma: 52  
  A véres költő, majd az 1929-es második kötetkiadástól kezdve Nero, a véres költő című regény Kosztolányi életében négyszer jelent meg magyarul. Először a Nyugat 1921. évfolyamában jelent meg folytatásokban. Nagyjából az utolsó fejezetekkel egy időben, 1921 decemberének első napjaiban jelent meg a regény első kiadása a Genius kiadó gondozásában A véres költő címmel, Kállay Miklós előszavával. Ez az első kiadás számos ponton eltér a Nyugatban közölt változattól, aminek két oka van. Egyfelől nyilvánvaló, hogy az első Genius-kiadás a Nyugat Kosztolányi által javított szövegét vette alapul, másfelől a kiadó nyomdájának betűkészlete – a Nyugatot nyomó nyomdáénál – szűkösebb volt, így ebben a kiadásban – hasonlóan más Genius-kiadásokhoz – egyes hosszú magánhangzók kis- és nagybetűi is (í, Í, ú, Ú, ű, Ű) hiányoznak, bár olykor egy-egy í-vel mégis találkozunk. A regény már Nero, a véres költő címmel 1929-ben szintén a Genius-kiadó gondozásában megjelent második kiadása két különbségtől eltekintve az első kiadás változatlan utánnyomása. A két különbség: megváltozott a regény címe és Kállay előszava helyére Thomas Mann Kosztolányi regényét méltató levelének – feltehetően az író által készített – magyar fordítása került, amelyet korábban a Nyugat önállóan is közölt.
n
Jegyzet Th. Mann, Kosztolányi Dezső regényéről, Nyugat, 1923, 17–18. szám 291.
 
  Sokáig tévesen úgy tartották, hogy a regény harmadik kiadása a Székely Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (SzEFHE) gondozásában jelent meg 1935-ben.
n
Jegyzet Vö. Magyar könyvészet, 1921–1944, VII. kötet, 327.
Ez azonban tévedés. A Nero, a véres költő harmadik kiadása a Révai Kiadó Kosztolányi-életmű sorozatában jelent meg 1936-ban. A regény összes további kiadása (1944-ig) kisebb változtatásokkal végeredményben ennek a kiadásnak az utánnyomása. A Délvidéki Egyetemisták és Főiskolások Egyesülete [DEFHE] kiadásában pusztán a regény műfaji meghatározásában (történelmi regény helyett regény) van eltérés az 1936-os kiadáshoz képest, illetve – igazodva a DEFHE-sorozat színvilágához – a belső címlapon piros helyett zöld színnel szerepel a cím. Jelentősebb a változás az 1942-es Révai-kiadásban figyelhető meg: elmarad a Thomas Mann-levél csakúgy, mint a táskaszám alapján feltehetően 1943-as SzEFHE- és az utolsó, 1944-es Révai-kiadásban.  
  Az 1936-os Kosztolányi-életmű kiadás körülményei nem ismertek. Ami bizonyosan állítható, hogy a kötet a Genius második kiadásának szövegét vette alapul, de kiküszöbölte annak a hiányos nyomdai betűkészletből adódó anomáliáit. Radikálisabb változtatást hajtott végre azonban a latin kifejezések helyesírása terén: a Nyugat és a Genius-kiadások gyakorlatával szemben, ahol könnyedén megtehette, a magyar kiejtéshez igazította őket: senatus helyett például szenátus szerepel az 1936-os kiadásban.
n
Jegyzet Mivel azt tudjuk, hogy a Révai-kiadásban megjelent Tengerszem című kötetet még Kosztolányi hagyta jóvá, nyilvánvaló, hogy ha nem látta is a Nero kefelevonatát, a helyesírást akaratának megfelelően igazították át, a novelláskötet Latin arcélek ciklusában ugyanis a latin senator szó szenátor-nak írva szerepel. Vö. KD, Tengerszem, Budapest, Révai, 1936, 267.
Hogy ezeket a változtatásokat még Kosztolányi óhajtotta, vagy a kiadói szerkesztő ajánlata volt, nem tudjuk eldönteni, egy lényeges momentum azonban amellett szól, hogy a Révai-kiadás egy – talán Kosztolányi által már korábban átjavít(gat)ott – 1929-es Genius-kötet alapján készült. A két kiadás szövege – néhány sajtóhibától eltekintve – teljesen megegyezik. Eltérés csak a központozásban és a helyesírásban figyelhető meg, markáns szövegszerű különbség csak egy akad. A regény 153. oldal lapalján szereplő izzó mondatvégződés utolsó betűi és a pont – valószínűleg a lemezek tárolása során megsérült, így a második kiadásban a lap alján az utolsó szóból csak a szókezdő i olvasható jól, a z betű körvanala pedig csak tüzetesebb szemügyrevétel után látszik. Nem lehet tehát véletlen, hogy ezen a helyen található a legmeglepőbb eltérés a Genius-kiadások szövege és a Révai-féle kiadás között: ez utóbbiban az izzó helyett isteni olvasható, ami nem magyarázható mással, mint hogy a szöveget – feltehetően Kosztolányi – kiegészítette.  
  1944 után a regény tizenhárom évig, egészen 1957-ig nem jelenhetett meg, aminek okát nem annyira a regény tartalmában, mint inkább a hivatalos kultúrpolitika Kosztolányival szembeni általános magatartásával magyarázható, amelynek nyitánya a Kosztolányi elleni 1947-es politikai jellegű támadássorozat volt.
n
Jegyzet Vö. ÉAKK, 585.
 
  A regény 1957-es megjelenése idején ugyan még nem történt meg Kosztolányi teljes rehabilitációja, kétségtelen, hogy a történelmi tárgyú Nero elkerülte azt a sorsot, amely az Édes Annát sújtotta, amely amellett, hogy csak 1963-ban jelenhetett meg, még így is bizonyos pontokon csak megcsonkított formában volt közreadható.
n
Jegyzet Vö. ÉAKK, 586.
újabb kiadásaiban megfigyelhető, az elsősorban olyan nyelvi változtatás, amelynek nincs politikai természete: a szöveg bizonyos régiesnek ható szavait, mint például az első fejezet possadt szavát poshadt-ra javították, vagy egyes kiadásokban a Thomas Mann-levél megszólítását – összhangban a német eredeti szóhasználatával – Kedves Kosztolányiról Kedves Kosztolányi úrra javították. Ezen túlmenően minden változás kizárólag technikai okokkal magyarázható sajtóhiba, mint például a bíborágyak a bíborgyárak helyett (XX. fejezet), de ezek jelentős része már az 1936-os Révai-féle kiadásban is fölfedezhetők.  
  Az 1970-es évek elejétől – összhangban a Kosztolányit övező hallgatás megszűnésével – számos kiadásban jelent meg a regény, s bár iskolai tananyaggá sohasem vált, népszerűségét jól mutatja, hogy számos földolgozása született. Kétségtelenül sokat köszönhet neki Kovai Lőrinc Porta Nomentana című regénye (Budapest, Magvető, 1965), amely – Kosztolányi regényével ellentétben – nagy teret szentel a szexuális vonatkozások leírásának, vagy az 1981-ben bemutatott, majd évekig játszott első magyar rockopera, a Sztárcsinálók (1992-től Néró és a sztárcsinálók), amelynek zenéjét Várkonyi Mátyás szerezte, szövegét pedig Miklós Tibor írta. De készült belőle színházi adaptáció és hangjáték is (ld. később).  
 
Fordítások (Idegen nyelvű kiadások)
n
Jegyzet Követve a Kosztolányi kritikai kiadás eddigi gyakorlatát az idegen nyelvű kiadásokat abban a sorrendben közlöm, ahogy az egyes fordítások időben egymás után megjelentek. Az azonos nyelven megjelent fordításokat abban az esetben is együtt közlöm, ha egy idegen nyelven több fordítása is van a regénynek, mint ahogy az angol nyelvű fordítás esetében.
 
 
 
Német nyelvű  
 
  • Der blutige Dichter, übertragen von Stefan J[oseph] Klein, Konstanz, Möhrle, 1924.
  • Der blutige Dichter, übertragen von Stefan J[oseph] Klein, Frankfurt am Main, Iris, 1926.
  • Der blutige Dichter, übertragen von Stefan J[oseph] Klein, Baden-Baden, Merlin, [1929].
  • Der blutige Dichter, übertragen von Stefan J[oseph] Klein, Budapest, Corvina, 1964.
  • Der blutige Dichter, übertragen von Stefan J[oseph] Klein [2. Auflage], Budapest, Corvina, 1966.
  • Nero : Historischer Roman aus der römischen Kaiserzeit, aus dem Ungarischen übertragen von Stefan J[oseph] Klein, Berlin, Verlag der Nation – Budapest, Corvina, 1979.
  • Nero, Der blutige Dichter, übertragen von Stefan J[oseph] Klein, Berlin, Volk und Welt, 1981.
  • Nero : Historischer Roman aus der römischen Kaiserzeit, übertragen von Stefan J[oseph] Klein [2. Auflage] Berlin, Verlag der Nation, 1984.
  • Nero : Historischer Roman aus der römischen Kaiserzeit, aus dem Ungarischen übertragen von Stefan J[oseph] Klein, Berlin, Verlag der Nation, 1986.
  • Nero : Historischer Roman aus der römischen Kaiserzeit, aus dem Ungarischen übertragen von Stefan J[oseph] Klein [3. Auflage], Budapest, Corvina, 1990.
  • Nero : Historischer Roman aus der römischen Kaiserzeit, aus dem Ungarischen übertragen von Stefan J[oseph] Klein [4. Auflage], Budapest, Corvina – Berlin, Verlag der Nation, 1990. (Corvina Klassiker)
 
Angol nyelvű  
 
  • The bloody poet : A novel about Nero, with a prefatory letter by Thomas Mann translated by Clifton P. Fadiman, New York, Macy-Masius, 1927.
  • Nero, with a prefatory letter by Thomas Mann translated by Clifton P. Fadiman, London, Gollancz, 1928.
  • Darker muses, the poet Nero, translated by Clifton P. Fadiman, reviewed by George Szirtes, with a prefatory letter by Thomas Mann, afterword by George F. Cushing, Budapest, Corvina (Corvina Hungarian Classics), 1990.
 
Orosz nyelvű  
 
  • Krovavij poet: Roman, perevod sz nemeckovo Jevgenyij Bak, Izdatyelsztvo Vremja, Leningrad, 1927.
    n
    Jegyzet Vö. Zágonyi Ervin, Kosztolányi és Gorkij, ItK, 1978, 5–6. szám, 570–571.
    Кровавый поэт: Роман, перевод с немецкого Евгений Бак, Издательство Время, Ленинград, 1927.
  • Neron, Krovavij poet: Roman, perevod N. Podzemskaja; [vstup. A. P. Kazdan], Moskva, Hudoz. lit., 1977. Нерон, Кровавый поэт: Роман, перевод Н. Подземская, [вступ. А. П. Каздан], Москва, Худож. Лит., 1977.
  • Wilder, Thornton: Martovskie idy – Kosztolányi, Dezső: Neron, krovavij poet, E. Golyševa i N. Н. N. Podzemskaja, SanktPeterburg: Lenizdat, 1993. Wilder, Thornton: Мартовские иды – Kosztolányi, Dezső: Нерон, Кровавый поэт, Е. Голыщева и Н. Подземская, Санкт-Петербург: Лениздат, 1993.
  • Neron i drugie romany, Moskva, Novaja kniga, 1994. Нерон и другие романы, Москва, Новая книга, 1994.
  • Daniłowski, Gustaw, Marija Magdalina – Kosztolányi, Dezső, Neron, krovavij poet, Tropovskij, N. Podzemskaja, Volgograd, Stanica, 1994. Daniłowski, Gustaw, Marija Magdalina – Kosztolányi, Dezső, Нерон, Кровавый поэт, Троповский, Н. Подземская, Волгоград, Станица, 1994.
  • Neron, krovavij poet, Novelli: Goroskop, Kain, Kaligula, Nina Markovna Podzemskaja et alii, Minsk, Belarus, 1994. Нерон, Кровавый поэт, Новеллы: Гороскоп, Каин, Калигула, Нина Марковна Подземская et alii, Минск, Беларусь, 1994.
 
Lengyel nyelvű  
 
  • Krwawy poeta : powieść, przeloz. Józef Gabriel Mondschein, Poznań, Wielkopolska Księgarnia Nakładowa Karola Rzepeckiego, 1928.
 
Horvát nyelvű  
 
  1. Krvavi pjesnik : Historijski roman, s predgovorom od Thomasa Manna, prev. Giza Mamuži, Zagreb, 1931.  
 
Olasz nyelvű  
 
  1. Nerone, il poeta sanguinario : Romanzo, traduzione di Antonio Vidmar, Milano, Genio, 1933.  
 
Cseh nyelvű  
 
  • Krvavý básník Nero, přelož. Jan Kodet, Praha, Svoboda (Evropsky literárni klub), 1942.
  • Krvavý básník Nero, přelož. Anna Rossová, dosl. napsal Petr Rákos, Praha, Svoboda (Clenská kniznice), 1989. (Clenská kniznice)
 
Finn nyelvű  
 
  1. Nero, verinen runoilija : romaani, suomentanut Väinö Olkkonen, Jyväskylä, Gummerus, 1944.  
 
Francia nyelvű  
 
  1. Néron, Le poéte sanglant, traduit par Elisabeth Kovacs, introduction de A. Dauphin-Meunier, Paris, Sorlot (Les Maîtres Étrangers), 1944.  
 
Román nyelvű  
 
  • Nero, poetul sîngeros : roman, trad. Veronica Bârladeanu, pref., tabel cronologie de Ana Halász, Bucuresti, Minerva (Biblioteca pentru toti 826.), 1975.
  • Nero, poetul sîngeros : roman, trad. de Veronica Bârladeanu, Bucuresti, Universal Dalsi [1993].
 
Szlovák nyelvű  
 
  • Krvavý básnik Nero, preloz. Gabriela Hanáková, doslov. Rudolf Chmel, il. Karol Ondreicka, Bratislava, Slovenský spisovatel’ (Spolocnost priatelov krásnych knih 429.), 1983.
  • Krvavý básnik Nero, preloz. Gabriela Hanáková, doslov. Rudolf Chmel, il. Karol Ondreicka, Bratislava, Slovenský spisovatel’, 1984.
 
Örmény nyelvű  
 
  1. Neron, aryownarbow banasteg˙ç vep, rowserenić targmaneć Sargis Margaryanë, Erevan, Sovetakan krog, 1985.  
 
Vietnami nyelvű  
 
  • Nerô, Nhà Thơ Bạo Chúa, Nhà Xuất Bản Văn Học, (fordította Le Xuan GIANG) Hà Nội, Việt Nam, 1985.
  • Nerô, Nhà Thơ Bạo Chúa, Nhà Xuất Bản Văn Học (fordította Le Xuan GIANG), Hà Nội, Việt Nam, 1985.
  • Nerô, Nhà Thơ Bạo Chúa, Nhà Xuất Bản Văn Học (fordította Le Xuan GIANG), Hà Nội, Việt Nam, 1986.
  • Nerô, Nhà Thơ Bạo Chúa, Nhà Xuất Bản Văn Học (fordította Le Xuan GIANG), Hà Nội, Việt Nam, 1990.
  • Nerô, Nhà Thơ Bạo Chúa, Nhà Xuất Bản Văn Học (fordította Le Xuan GIANG), Hà Nội, Việt Nam, 2010.
 
Észt nyelvű  
 
  1. Nero, verine luuletaja, Edvin Hiedel – Ivo Volt, Tallinn, Varrak, 2000.  
 
Holland nyelvű  
 
  • Nero, de bloedige dichter : roman, vertaald door Rogier van der Wal, Amsterdam, Uitgeverij Van Gennep, 2010.
 
Spanyol nyelvű  
 
  A IV. fejezet fordítása olvasható a világhálón: Desider Kostolanyi: Nerón (fragmento), Capítulo cuarto, El tutor, traducción de Álvaro García ( – 2011. 09. 01.)  
 
A Kosztolányi Dezső életében (illetve tudtával) megjelent idegen nyelvű kiadásokról  
 
  Kosztolányi életében németül, angolul, oroszul, lengyelül, hollandul, horvátul és olaszul jelent meg a regény. Ő maga, mint általában művei esetében, igyekezett a külföldi fordítások mihamarabbi megjelenése körül is bábáskodni, ráadásul ebben az időben már nemcsak versek jelentek meg tőle idegen nyelven, hanem novelláskötete is. A német fordítás körülményeit közelebbről nem ismerjük, Kosztolányinak a Színházi Élet című lapban tett nyilatkozata alapján azonban úgy tűnik, hogy a német fordítóval, Stefan J. Kleinnel,
n
Jegyzet Évekkel később így ír róla Mohácsi Jenő a Nyugatban: „[…] Stefan J. Klein szintén másfél évtized óta dolgozik. Prózát fordít. Magyar írók németországi ismertetésének szentelte életét. Polgári egzisztenciája is ez: fordító. A magyar irodalom német apostola. fáradhatatlanul dolgozik. Ami pedig legalább ennyire fontos: apastoli ténykedését szervező tehetségével támasztja alá. Kéziratokkal árasztja el a német szerkesztőségeket. Néha tizet küld, míg egyet elfogadnak. Ami az egyik tárcaszerkesztőnek nem kell, abban kedve telik a másiknak. Néha öt szerkesztőséget jár meg a magyar novella vagy rajzolat, amíg amatőrjére akad. Sok száz napilap meg folyóírat van, világnézetre meg ízlésre különbözők. Kívánságaikra rá kell hibázni. A kézirat elfogadása néha többhónapos várakozást jelent A leközlés után néha késik a honorárium. Üldözni kell a nem engedélyes utánnyomást. Bosszankodni kell. Levelezni kell. Stefan J. Klein esztendők ernyedetlen munkájával megszervezte kitünően a modern magyar irodalom német piacát. Irodalmat fordított, csaknem mindig. […]” Mohácsi Jenő, Stefan J. Klein fordításai, Nyugat, 1927, 21. szám. 461.
aki a Magische Laterne kötet novelláit is fordította, nagyon hamar megállapodott, mert 1922 márciusában már úgy beszél a német fordításról, mint amelyen már dolgozik a fordító, s hogy a német kiadás még abban az évben megjelenik. Klein alighanem valóban hamarosan befejezte a fordítást, mert 1923 tavaszán Thomas Mann, aki a német fordítás kéziratát olvasta, abban a levélben gratulál Kosztolányinak, amely a német, majd a magyar, s általában minden későbbi kiadás előszavává lett.  
  Említett nyilatkozata azért is érdemel különös figyelmet, mert szót ejt arról is, hogy készül a regény francia fordítása. Fóti (a cikkben Fóty) Lajost a Sorbonne professzoraként említi, noha ebben az időben nem volt magyar tanszék és kinevezett professzor sem Párizsban. Fóti ebben az időben a francia kiadványok magyarországi terjesztésével foglalkozott. Korábban Ady verseinek francia fordításával is kísérletezett,
n
Jegyzet Fóti Lajos Ady-könyvéről kevés elismeréssel ír François Gachot a Nyugat 1930-as évfolyamában: „Az utóbbi éveknek többé-kevésbé sikerült francia Ady-antológiái után bizonyos reménységgel vettem kézbe Fóti Lajos kis Ady-könyvét: egyrészt az eddigi antológiáknál jóval formásabb külseje, másrészt a szerző képzettsége s jóhírneve miatt. Fájdalom, mint elődei, Fóti Lajos is alulmaradt ebben a tán egy embernek nagyon is nehéz vállalkozásban. Először is előszava, amelyből, az eddigi közhelyes rögtönzések után, végre valami lényegeset véltem megtudni Adyról, még mindig csak az aktuálist, az időlegest hangsúlyozza e nagy költőben, valami furcsán érzelgős, propaganda-ízű hangon, amely talán mégsem méltó sem Adyhoz, sem nemzetéhez. Amellett, sajnálatos módon, a közelmult politikai rajza s az a bizonyos inkább frappáns, mintsem igaznak látszó párhuzam Ady és Tisza István között, éppoly kevéssé hiányzik e pár lapos kis elmefuttatásból, mint azok a gyermekes, esztétikai elfogultságok, amelyek ma már a napilapokból is mindinkább az önképzőkörökbe szorulnak.” François Gachot, Ady franciául, André Ady – traduit par L. Fóti, Librairie Française, Budapest, Nyugat, 1930, 4. szám.
a Kosztolányi-regény segítségére pedig a költő Delaquys lett volna, de ez a fordítás nem készült el. Az MTA Kézirattárában őrzött hagyatékban fönnmaradt egy olyan, fekete tintával írt fordítástöredék, amelyet Kosztolányi zöld tintával javított. Ez a fordítás a kézírás alapján nagy valószínűséggel Fótitól származik, aki tehát valóban elkezdte a munkát, de nem fejezte be. Kosztolányi alighanem elégedetlen is volt Fóti fordításával, egyébként nem javította volna át egyes helyein teljesen a szöveget.  
  Később maga Kosztolányi is megpróbálkozott a regény franciára fordításával, de a munka végére nem jutott. Fordítástöredéke szintén a hagyatéki anyagban található, jelzete: Ms 4616/37–39. A francia fordítás csak jóval Kosztolányi halála után, 1944-ben jelent meg.  
  Az első német kiadás 1926-ra fogyott el, ekkor Kosztolányi újra szívességre kérte Révayt a regénnyel kapcsolatban, ahogy fönnmaradt levele mutatja:  
 

Levél:

  Révay Józsefnek, Budapest, 1926. szeptember 14.  
  Drága jó barátom,  
  azt hiszem, nem haragszol meg túlságosan, hogyha téged, ki keresztvízre tartottad pár évvel ezelőtt – juj, de sok évvel ezelőtt – az istentelen és pogány Nerót, új szívességre kérlek. A Tacitus-idézetbe szégyenszemre hiba csúszott az előző kiadásban, de hogy mi, azt nem tudom kisütni. Úgy érzem, föl van cserélve két sor, vagy egyik a másikba zavarodott.  
  Most, mikor Németországban már a második kiadása jelenik meg, szeretném ezt a hibát kijavítani. Azért küldöm el neked az első oldal levonatát, s mert az ügy sürgős, arra kérnélek, javítsd ki a latin szöveget […]
n
Jegyzet KDLN, 946. levél, 551. Egy másik, 1926 júniusában kelt levelében is arról ír, hogy elfogyott az első kiadás, vö. KDLN, 931. levél, 543.
 
 
  A regény német fordításának megjelenése után Kosztolányi azonnal az angol fordítás és kiadás lehetőségével kezdett foglalkozni, amiben Reményi József sietett a segítségére. Néhány ekkoriban kelt levél elárulja, hogy miként igyekezett rábírni Amerikában élő barátját a kiadás ügyében való közbenjárásra.  
 

Levél:

  Reményi Józsefnek, [1923?] március 16.  
  […] Nekem mi hírt tudsz? A véres költő most jelenik meg Németországban. Sok ezer márkát kaptam érte. Küldess már dollárt (de ne a magadéból) az amerikai kiadóval, ki még – ugye – remény.
n
Jegyzet KDLN, 818. levél, 481.
 
 
  Reményi nyilvánvalóan betartotta ígéretét, mert előbb Amerikában, majd Angliában is megjelent a regény, s Kosztolányi egy későbbi írásában megemlékezik az angolnyelvű címadás körüli bonyodalmakról:  
 
  Maguknak az egyes szavaknak is van tabujuk és ellentabujuk. Angliában a „vér” sokáig a kimondhatatlan és leírhatatlan szavak közé tartozott. Regényem, a „Véres költő” Londonban még megváltozott címen jelent meg, kiadóm egyenes kívánságára. Csak New Yorkban merték megtartani eredeti címét, ahol nem a „vér”-en botránkoztak meg, inkább a másik szón: a „költő”-n.
n
Jegyzet KD, Tilalomfák, 1932. május 15., in: KD, Napjaim múlása, 151.
 
 
  Mind a német, mind az angol kritika jól fogadta Kosztolányi regényét, aki a külföldön és itthon megjelent rövid könyvismertetéseket, illetve azokat a kiadói vagy fordítói leveleket, amelyek a Nero külföldi fogadtatásáról számoltak be, aprólékosan gyűjtötte, s egy vonalas iskolai füzetbe ragasztotta bele. Az alábbiakban ennek az MTA Kézirattárában őrzött füzetnek (Ms 4627/1, 4627/3 és Ms 4627/6) a leírását és néhány részletét közöljük, külön kiemelve azokat a lapokat, amelyeket az angol kiadó, Victor Gollancz és föltételezhetően Stefan J. Klein küldtek.  
  Ms 4627/1:  
  [a Macy-Masius kiadó ajánlója, 4 oldal, benne az amerikai lapok tudósításainak részletei]  
  Ms 4627/3:  
  [gépirat, indigóval, levágott lap]  
  The Denver News: „Ez a regény kétszer olyan finom és értékes, mint a „Ben Hur” és a „Quo vadis” együttvéve.” [zöld ceruzával áthúzva]  
  The Chicago Daily: „Ez a munka mind müvészi formáját tekintve, mind abban a tekintetben, hogy egy korunktól teljesen elütő kort elénk idéz oly hatalmas, mint Mereszkovszky [sic!] munkája.”  
  The St. Louis Post Dispatch: „Érdeklődésünk állandóan csigázódik, míg ol<v>assuk.Eleven regény, főkép az egészséges nyiltszemüsége érdekes.”  
  The New York Times: „Néró Rómájának pompásan rajzolt hátterében avéres [sic!] dráma izgatóan gyors ütemben pereg le.”  
  The Philadelphia Record: „Lidérces és hatásos regény.”  
  Ms 4627/6:  
  [füzetbe ragasztott cikkek] [ 1r]  
  [The New York Ti]mes Literary Supplement, Thursday, September 27, 1928. [ töredékes]  
  [A Literary Times szövegének magyar fordítása] [ 1v]  
  [gépirat, angol ismertetések kivonatai angol nyelven]  
  Nero  
  „A vivid picture which owes much of its vividness to strong recorded section; but the author has a keen sense of time and place; his narrative does evoke the startling scenes it portrays. And in one passage at least there is a psychological revelation of remarkable austerity, profundity and power…. [sic!] This is art of a high order, for it sends its echoes down dark places, suggesting what the words cannot say.”  
  The Observer of 30th Sept. 1928.  
  „A brilliant study of decadent Roman society and the soul of Nero – … description of this banquet is a remarkable bit of writing, and so is the execution of Seneca, the caprice of Nero….[sic!] This is the ironic drama in this terrible and wonderful story.”  
  John O London’s Weekly of 13th October, 1928.  
  „Fascinating.”  
  Daily Mirror of 5th Oct. 1928.  
  „One scene.. [sic!] between Nero and Britannicus…..[sic!] is terrible.”  
  Robert Lynd in the Daily News and Westminster Gazette of 8th Oct. 1928.  
  „There is one unforgettable scene – that in which he quarrels with the gentle Britaniccus. [sic!]  
  Oliver Way in the Graphic of 13th Oct. 1928.  
  „Our sceptical readers [w]ill no doubt be crying mockingly „Where then is your great historical novel, which really does weave truth into its story?” We think we have found it, more than that no critic if he is wise, will permit himself, for we are imperfect judges at best. It is „Nero”, by Desider Kostloyani….[sic!] It is a remarkable novel; it is justifies every word that Herr Thomas Mann has said about it.”  
  The New Leader of 2nd Nov. 1928.  
  „It is a book to be put on the shelf by the side of JEW SÜSS and THE BRIDGE OF SAN LUIS REY.”  
  B.K. Seymour in Womans Journal of December, 1928.  
  [2r]  
  [gépirat, angol ismertetések kivonatai angol nyelven]  
  „A calm, impersonal and therefore credible study of the wildest corruptions, and many of its scenes, such as that of the death of Seneca, reveal most promising qualities of imagination and strength.  
  Time & Tide of 21st Sept. 1928.  
  „Thomas Mann, himself one of the greatest of contemporary European novelists, has described Desider Kostolyani’s historical novel as „a book whose utter unexpectedness, whose wild originality, is concealed with a calm, traditional form, a book endoved with all of life’s depth and melancholy, its terror and its comedy.” The praise is not at all exaggerative.”  
  Glasgow Herald of 20th Sept. 1928.  
  „A remarkable novel.”  
  The Spectator of 22.9.28.  
  „Nero, whether in his arrogance, his cruelty, or his terror, is subtly drawn. Even those who have no more than a passing interest in the life and manner of the ancient Romans will be fascinated by this admirably written book.”  
  Star of Sept. 22nd. 1928.  
  „It is as a piece of imaginative psychology….[sic!] that NERO… is most interesting….Nero emerges from the book not merely as a credible human being but as a person whose character is disengaged in its entirety from the salient points of conduct attributed to him by history….[sic!] the poetic justice whereby Seneca is finally included in the long list of Nero’s victims has in it vision and indubitable ironic force. Seneca is, indeed, in some ways an even subtler study than Nero, and by no means less authentic. Certainly the whole work is a remarkable piece of reconstruction… The translation … reads excellently.”  
  Times Literary Supplement of Thursday 27th Sept. 1928.  
  „Intensely dramatic.”  
  Daily Sketch of 27th Sept. 1928.  
  „Worked out with quick psychological insight. The author’s study of Seneca, an equally searching piece of characterization, adds a somewhat symbolical note of irony to the vivid narrative.”  
  Times of 28th Sept. 1928.  
  [2v]  
  [gépirat, angol ismertetések kivonatai angol nyelven, azonos a 2v-re ragasztott szöveggel]  
  [3r]  
  [gépirat, angol ismertetések kivonatai angol nyelven, azonos a 2r-re ragasztott szöveggel]  
  [3v]  
 

Levél:

  [Victor Gollancz levele, ő küldte a kivonatokat]  
  21st January, 1929.  
  Desider Kosztolanyi Esq. Tabor-utca 12.sz., Budapest. 1.  
  Hungary  
  Dear Sir,  
  Thank you for your letter of the 16th.  
  I enclose extracts of reviews which appeared on NERO, and hope this will answer your purpose.  
  Yours sincerely, [ V. Gollancz aláírása]  
 
  [ 4r]  
  [- német nyelvű cikk  
  - magyar nyelvű újságcikk arról, hogy Reményi József Kosztolányiról ad elő  
  - rövid angol nyelvű ismertetés  
  - angol nyelvű postacím]  
  [4v-5r]  
  [újságkivágás] Literarische Rundschau, Samstag, 6, September 1924  
  [5v üres]  
  [6r]  
  [két német nyelvű cikk]  
  Litteraturblatt Beilage zur Frankfurter Zeitung 31 okt. 1926 [ ceruzás kézírással]  
  [6v]  
  [újságkivágás]  
  Vossische [?] Zeitung 28. XII. 26.  
  [7r]  
  [két német újságkivágás]  
  Literaturblatt der Frankfurter Zeitung, 19. Dezember 1926. [Hans Pfeifer]  
  [7v]  
  [német nyelvű gépirat] Fränkischer Kurier / 19. Dezember 1926  
  [8r]  
  [német nyelvű gépirat]  
  Deutschre [sic!] Presse/Berlin (31.12.26)  
  [8v]  
  [német nyelvű gépirat]  
  Tagespost – Linz / 12. Dezember 1926 [9r üres]  
  [9v–10r]  
  [német nyelvű gépirat] Volksstimme Mannheim 28.12.26  
  [10v]  
  [német nyelvű gépirat] „Die Bildung”  
  [11r]  
  [újságkivágás]  
  Magdeburgische Zeitung/ Donnerstag, 24. Februar 1927  
  [11v]  
  [két német nyelvű újságkivágás]  
  Freie Welt 7 Jh Heft 136 8 Jänner 1927 [ piros ceruzával írva]  
  Adolf Schusstermann Zeitungs-Ausschnitte, 15.3.27  
  [12r]  
  [kivágás]  
  Die ersten im Jahr des Verlages Oskar Wöhrle in Kosztolany um Bodensee 1920 – 1924 [ piros ceruzával írva] [ a szöveg a következő lapokat idézi] Bohemia, Prag; Kölnische Zeitung, Neues Wiener Tageblatt  
  [12v]  
  [német nyelvű hirdetés]  
  Iris-Verlag [ 13r üres]  
  [13v-14r]  
  [újságkivágás] Iris-Verlag, közli Thomas Mann levelét [ piros ceruzával írva:] 1927. Jänner  
  [14r]  
  [újságkivágat Az Est ből] Szász Károly:  
  […] Kosztolányi regénye sok tekintetben megkapott; kár, hogy annyira kerüli az archaizálást, hogy az már némileg stilszerütlenségre vezet. Egyes alakjai, maga a főhős is, de főleg Seneca alakja kitünő.  
  [14v]  
  [Magyar Sajtófigyelő papírjára ragasztva] Pester Lloyd [ cikke] (1928 okt. 6.)  
  [15r]  
  [két német nyelvű újságkivágat] Prager Abendblatt Nr. 52.  
  Saarbrücker Zeitung, den 5. Februar 1927.  
  [15v]  
  [három német nyelvű kivágat] [ A kiadó reklámanyaga] Újságcikk  
  Der Zwiebelfisch – Zwanzigster Jahrgang  
  [16r]  
  [magyar nyelvű újságkivágat]  
  Amerikai kritika Kosztolányi Dezsőről A Bloody Poet sikere Amerikában  
  [a korábban megkapott kivonat magyar fordítása]  
  [16v-17r]  
  [három német és egy magyar nyelvű újságkivágat] Deutsche Allgemeine Zeitung, Berlin nr. 85, 20. Feb. 1927 A véres költő német fordításban  
  Literarische Rundschau Der Guerschnitt [?]  
  [17v]  
  [újságkivágat]  
  Bácsmegyei napló, A külföld Kosztolányi Dezsőről, 1927. március 26.  
  [18r]  
  [két angol és egy német nyelvű újságkivágat] Books, Sunday, January 8, 19[…]  
  Frederick H. Martens reviewja [ Német nyelvű cikk]  
  [18v-19r]  
  [három angol nyelvű újságkivágat]  
  [19v–20r]  
  [három angol nyelvű újságkivágat]  
  [20v]  
  [újságkivágat] Az Est, Vasárnap, 1921. december 25.  
  […] Kosztolányi hőse Néró császár, a kegyetlen, pusztító gyilkos uralkodó, a kiben azonban a költő a költőt látja meg és a költészeten át igyekszik megtalálni a bünt a bünre halmozó kényúr lelkének nyitját. „A véres költő” füzfapoéta regénye az előkelő, gazdag, de tehetségtelen dilettáns élete folyásának pompás pszichológiai rajza. […] A ma emberei élnek, beszélnek és cselekszenek Kosztolányi antik alakjaiban a történelmi idők távlatán tul az emberit ragadta meg legjelentéktelenebb figuráiban is és ez a merész visszahelyezés teszi különösen értékessé a regényt.  
  [21r]  
  [újságkivágat] Pesti Napló, 1922. január 8.  
  K.A. [Kárpáti Aurél?] Kosztolányi Dezső: A véres költő […] Nem magyaráz, nem tépelődik, csak konstatál s ezzel olykor döbbenetes drámai hatásokat ér el, mint például a Seneca halál-jelenetében. Ez a módszer mindenesetre nagyon kedvez a dekorativ hajlandóságok érvényre juttatásának, de megvannak fogyatkozásai is. Logikus láncolatát egy emberi lélek lassu érésének, átváltozásának és fejlődésének ritkán sikerül megéreztetni vele, azonkivül lázas elevensége is mintha kissé az élet rovására menne.  
  [22v]  
  [újságkivágat: Szegedi István írása]  
  [itt két be nem ragasztott német nyelvű újságkivágat]  
  [22r]  
  [újságkivágat] Z.B. A Nép, 1921 december 25. vasárnap.  
  […] Kosztolányi Dezső, az érzelmes lirikus és kábitó nyelvzsonglőr lirai élményt keres Rómában. Halkszavu lelkeket, nem külsőségeket kereső az egész regény. Nem Róma szceneriája érdekli, hanem az emberek belső, titkos gondolatai.  
  És sikerült neki pedáns történelmi kutatások nélkül, sőt néhány anakronizmus ellenére is – rekonstruálni a lelki milieut, amelynek középpontjában Nero tanulmányalakja áll. A dekadens költő: ebbe élte bele magát Kosztolányi és az ő egyéni ihlete ad életet a holt sablonnak. […] ugy érezzük, hogy Kosztolányi itt egy lelki kiélés lehetőségét találta meg önmagának.  
  [22v]  
  [újságkivágat] Bjő [ Benda Jenő?], Pesti Hírlap, 1921. december 10. szombat  
  […] Talán ennek köszönhető, hogy Kosztolányi Dezső sohasem homályos, hanem mindig egyszerü, természetes és könnyen érthető. […] „A véres költő” egyike a legnagyobb gonddal csiszolgatott és a legszebben megirt magyar könyveknek. […] egy régen eltünt korszak aprólékos tanulmányozásába kellett elmerülnie. […] Kosztolányi Dezső a maga Neróját egyszerüen más oldalról nézte, mint a többi író. […] a maga Nerójában a belső embert igyekszik elképzelni és megjeleníteni, a neuraszténiás félőrültet, a bolondulásig hiu félbeszakadt művészlelket. […] Ez a Kosztolányi Nerója. És ez a Neró kétségtelenül érdekes. Talán van olyan igaz, mint a sablonos elképzelés Neroja.  
  [23r]  
  [újságkivágat] Látogatás Menckennél, Az amerikai Bernard Shawnál, Az Est, Szombat, 1928 december 29.  
  [23v üres]  
  [ 24r]  
  [újságkivágat] Hétről-hétre, A véres költő [ fekete tollal ráírva: B.U.É.K.!]  
  [Lengyel István, Hétről-hétre, A véres költő, Az Érdekes Újság, 1921, IX. évf. 51. szám, p. 14.]  
  [24v]  
  [újságkivágat] Dömötör István, Magyarság, 1921 december 25. vasárnap  
  […] Kosztolányi emberi portrét rajzol Neróról, aki a császári fényözön és minden földi hatalom birtokában egy láthatatlan démonnal viaskodik, amely Róma legvéresebb cézárjának rettentő címét juttatja neki, s végül a kinok világos nappala és gonosz lázak éjszakái után őt is leteperi. Ez a démon: az olthatatlan, törtető és élesfogu becsvágy, amely mellől hiányzik a tehetség. Röviden a dilettantizmus démona […]  
  [25r]  
  [újságkivágat] D.L.L. [ Dánielné Lengyel Laura]
n
Jegyzet Az azonosításért Ritoók Zsigmondnak tartozom köszönettel.
Budapesti Hírlap, 1921. december 24.  
  […] Kosztolányit, a mikor regényét irni kezdte, inkább az alakok pszihológiai [sic!] megrajzolásának problémája vonzotta, mint maga a korrajz […] A regénynek különös, mondhatnám szubjektív érdekessége, hogy Kosztolányit Néró felé egy különös pszihológiai [sic!] probléma vonzotta. Hogy vajjon miféle szörnyeteg lehet a költőből, a ki álmait, – a bájosakat és idillieket éppen ugy, mint a szörnyüket, a rémségeseket, a forró szerelemtől lihegőket éppen ugy, mint, mint [sic!] a gyilkos dühbe fulókat – mind megvalósithatja?!… Gondoljanak a költő fölizgatott fantáziájára, fölhevült szivére, abnormális idegeire, a mikor játszik vele a vére, a szive, a képzelete, mikor az egyik percben a világot akarja magához ölelni, hogy a másik órában fölperzselje. A költő ezer más halandó helyett szeret és gyülöl és álmaiban hol önfeláldozó mártir, hol bosszuért lihegő gyilkos. Ilyenkor, ezekben a felajzott pillanatokban születnek az igazi versek, a nagy drámák, a halhatatlan regények.  
  [25v]  
  [újságkivágat] Virradat, Vasárnap, 1921. december 4.  
  […] A császári Róma kéjvágytól lihegő életét rajzolja a szerző, de ez csak a háttér, a lényeg Néró császár pompás lélekrajza. Kosztolányi bemutat egy embert, akinek korlátlan hatalmat adott a sors és ez az ember meg van verve mérhetetlen vággyal, rajongással, akarattal. Ebből ered a végig tragikus magja.  
  Kosztolányi mit sem tudott azonban az 1927-ben Leningrádban, Bak Jenő fordításában megjelent orosz kiadásról, amelynek földerítésében Zágonyi Ervinnek elévülhetetlen érdemei vannak, néhány kritikát azonban Kosztolányi is összegyűjtött a horvát és a lengyel kiadással kapcsolatban, amelyek körülményeiről szintén nincsenek adataink. Annyi bizonyos, hogy a lengyel fordítás a német fordítás alapján készült.  
  Ms 4627/2:  
  [Horváth nyelvű könyvismertetés, kivágat]  
  Ms 4627/4:  
  [gépirat, indigóval, levágott lap]  
  Lengyelország  
  A varsói Glos Prawdy cikkéből „ Mesteri regénye, A véres költő teljesen elüt <felfogásban> Sienkiewiczétől Néró alakjának felfogásában. Kosztolányi <mé> mély és finom lélekbuvár.”  
  A poseni Przeglad [ zöld tintával aláhúzva] véleménye:  
  „A véres költő megjelenése óta Kosztolányiolyan elsőrangu európai költők sorába került, amilyen egy D’Annunzio, Thomas Mann, Pontopidan.”  
  Ms 4627/5:  
  [két horvát nyelvű cikk fehér lapra ragasztva, mellettük német nyelvű, fekete tintával írt rövid összefoglaló]  
  „Obzor” das älteste kroat. Intelligenz. Blatt, vom 4. IV. 1931.  
  „Novosti” (Neuheiten), politisches Tagblatt, welches die grösste Auflage (30.000 Exemplare) in Zagreb hat. – 8. April.  
  Ms 4627/5v:  
  Litarnji List [?] (Morgenblatt) in der grossen Ostern-Auflage  
  Az MTA Kézirattárában található hagyatékban szerepel egy lengyel újságcikk magyar fordítása is, Kosztolányi javításaival:  
  Ms 4627/124:  
  [gépirat, egy félbehajtott lap, három oldalán géppel írt szöveg, ceruzás szerkesztési jelek]  
  [1r]  
  A MAGYAR „QUO VADIS”  
  Przegląd Poranny [piros színnel] (Reggeli Szemle) ↓: Posen:↓ 1927. szept. 11. – 206 sz.  
  Magyarországon, sőt egész Nyugateurópában irodalmi szenzációvá lett az aránylag fiatal magyar irónak, Kosztolányi Dezsőnek „A véres költő” cimü regénye. Elsőrendü nagy csillag gyanánt tündökölt fel ez a magyar iró. Szabadkán született 1885-ben, filozófiai tanulmányainak bevégzése és Európában tett utazásai után a szép litteraturának szentelte magát és azonnal hatalmas művészeti értékü dolgokat termelt. Már a budapesti diákéletből vett elbeszélései, valamint a vidéki élet festegetése, ugyszintén szubtilis lirai versei is mutatták, hogy Magyarországnak új nagy talentuma termett. A hozzája kötött reménységek és jóslatok megvalósultak, a Véres költő megjelenése után Kosztolányi olyan elsőrendü európai irók sorába került, amilyen egy D’Annunzio, Thomas Mann, H. Pontoppidan, vagy akár a mi W. Berentünk.  
  A több európai nyelvre átültetett Véres költő mindenütt rendkivüli hatást ért el. A regény hőse Néró, hátter|:e:| Róma, úgy mint a Quo vadisban, csakhogy úgy Nérónak alakja, mint az antik világ egészen más felfogásban jelenik meg itten, mint Sienkiewicz könyvében.  
  Kosztolányi megoldja Néró talányát – ennek a cézárnak, ennek a müvészi dilettántizmus rabszolgájának a lelke előttünk világossá válik, minden titokszerüség nélkül<,> áll elibénk, ennek a bomlott kerekü elmének minden cselekedetét mesterileg világitja meg a lélekbuvárló Kosztolányi. Néró Rómájának korát jól áttanulmányozta, látszik, hogy a szerző alapos tanulmányokat végzett; a hanyatlóban lévő Róma életét oly plasztikusan tárja elibénk, hogy valami újkorinak a benyomását teszi, olyannak, [1v] olyas valaminek, ami hozzánk egészen közel álló. Azonban Kosztolányinak az emberi, mulandó dolgokhoz való viszonylatában nagy ironista rejtekezik, látszik, hogy ez a munka alkotójának lelkéből lelkedzett, aki maga sokat élt át bensejében és az emberi lélek egész tragikumát magába felölelte…  
  Jean Girard, Kosztolányinak francia kritikusa és forditója (Europe, Le Bouex, 1927) ezt mondja az iróról: Kosztolányi igen gyakran <”feketére szól”>c <(talán azt akarja mondani ez a lengyel szólás:> c „sötéten lát)”. [ a fordító piros tollal írt, zárójelbe tett megjegyzését alighanem KD húzta át] Regényeinek tárgyául pl. Nérót választja, ezt a véres költőt, vagy pedig verseket szentel „A szegény <ifju keservei>c↓:kis gyermek panaszai:↓nek, aki beteg, szenved, ha rátekint az orvosságos üvegcse szinére, ha a katonazene dörgő hangjait hallja az ablak alatt, szenved mindentől.ami [sic!] őt körülveszi. Ez a szegény <ifju>c ↓:gyermek:↓ több, mint a gyermek általában – mert ez maga Kosztolányi, aki mindenütt csak a bút és szenvedést látja.  
  Azonban a szentimentálizmusnak még sem adja oda magát. Erőt véve érzésein, átadja magát a müvész bizalmának, az aggóskodó és szorgalmas munkának, állandóan keresve a szépet, avagy a formának eredetiségét.”  
  Kállay Miklós pedig, a Génius-kiadás [sic!] nevezetes szerkesztője, igy festi Kosztolányi finomságait: A gyöngédlelkü érzékeny örökör gyermek lebeg az ő vonásaiban, ez Oscar Wilde, aki Szabadka aszfaltjára került és a kisvárosi akácok között Párisról álmodozik. A kis orvosságos üvegcsék a gyermek szobájában narkotikus viziókkal ijesztgetik őt, az éjjeli lámpa rejtélyes félhomálya hasis az ő számára, aki azt a müparadicsom gyönyörével csókolja.” A négy fal közé <bezárt rab diák> van bezárva a rab diák, azonban a négy [2r] fal között is, Babylontól kezdve egészen az eljövendő országig ér el az ő képzelete! Ezernyi arc életének festett pirja – fürdik a fényben és a halálnak görbe tükrében. Az ő hangja kés, de az a vér, amellyel elárad, nem fáj, mert édes, mint a méz, és kábító, mint a mák.|:”:|  
  Kosztolányi a legtökéletesebben és a legjobb magyar tónusban ütötte meg mindenféle szépnek a húrjait, azonban lirája tökéletesen egyéni, a magyar irodalomban pedig, tartalmát, szinét és hangját nézve, egyedüli a maga nemében. Kosztolányi, az Öszi koncert poétája és a „Szegény <ifju>c ↓:kis gyermek:↓ költője egyedül álló: elődjei nincsenek, csakis epigonjai. Nem ismeri a kimenetnélküliséget, a közönyösséget, mint poéta, mert mindent szivének skarlát olvasztóüvegén át lát: igy aztán mérhetetlen világosság támad benne. Mind az öt érzék elmerül az ő szivében, azonnal megérzi a formát, izlést, szint, illatot, hangot, még <a legjobban> az érzékeléstől legjobban elszakasztottat is. Ezért is olyan teljes, annyira érzésteli valamennyi képe, ezért érezzük ki belőle olyan erővel teltnek, mint senki másnál, a szó értékét és súlyát.  
  Ilyen Kosztolányi mint lirikus, kiválóan lirikusnak marad a novelláiban is, amelyekben a lélek mélységeinek örvényeit vizsgálja; lirikusnak maradt ő kritikai munkáiban is…  
  Mostanában jelent meg nagy regénye, A véres költő. Lelkesedve köszöntötte Németországban ezt a regényt Thomas Mann, a ma élő német prózaisták legnagyobbja, a regényirodalom egyik mestermüve gyanánt. Mann már most is odaállitja Kosztolányi nevét a magyar irodalom legnagyobb nevei mellé, Petőfi, Arany, Ady és Móricz Zsigmond mellé.  
  J.M.  
  [2v üres]  
  Kosztolányi életében utoljára a mű olasz fordítása jelent meg. A fiumei születésű költő és író, Antonio Widmar
n
Jegyzet Részletesebben lásd működéséről Fried Ilona, A „Fiumáner” dallam, Antonio Widmar – Vidmar Antal a kultúrában és a politikában, Irodalomtörténeti Közlemények, 1999, 612–625.
jó barátja volt Kosztolányinak. Arról, hogy a fordítás ötletét ez esetben is a magyar író vetette föl, egyik levele árulkodik:  
 

Levél:

  Antonio Widmarnak, Budapest, 1923. május 29.  
  Kedves barátom,  
  a Corriere della Será-ban olvasom, hogy Carlo Pascalnak  
  megjelent Nerone című könyve. Ebből következtetem, hogy az olasz közönséget is érdekli regényem, mely most jelenik meg németül Thomas Mann előszavával.
n
Jegyzet KDLN, 823. levél, 483.
 
 
  A fordítás végül 1933-ban jelent meg Milanóban, de a hozzá kapcsolódó néhány anyagot még összegyűjtötte Kosztolányi.  
  Ms 4627/ 42: a Nerone olasz címlapja S.A. Editrice Genio.  
  Ms 4627/43: [ hirdetés] Un romanzo di fama mondiale del celebre poeta ungherese, Kosztolányi, Nerone, il poeta sanguinario [ a következőket idézi: Nyugat, Adevarul, The Denver News, The Chicago Daily News, Thomas Mann, Przeglad, Posen]  
  Ms 4627/ 44 [ olasz nyelvű katalógus frissen megjelent művekkel]  
 
Átdolgozások  
 
 
Színház  
 
  Csiky Gergely Színház, Kaposvár Kosztolányi Dezső: Néró, a véres költő, Tragédia 3 felvonásban  
  Kosztolányi Dezső regényét színpadra alkalmazta és rendezte Babarczy László. A darab bemutatója 1993. október 1-jén volt a kaposvári Csiky Gergely Színházban. Nerót Znamenák István, Senecát Lukáts Andor, Agrippinát Molnár Piroska, Britannicust Némedi Árpád, Octaviát Szűcs Ágnes és Poppaea Sabinát Börcsök Enikő játszották. A díszletet Khell Zsolt, a jelmezeket Cselényi Nóra tervezte.  
  Móricz Zsigmond Színház (Nyíregyháza)  
  Nero, szerelmem, groteszk táncszínház  
  (bemutató: 2001. március 16., Móricz Zsigmond Színház)  
  Dramaturg: Vámos Anna, színpadkép: Horváth Csaba, fény: Horváth Csaba, Bartók Zoltán, koreográfus-rendező: Horváth Csaba, szereplők: Ladányi Andrea és Gazsó György.  
  A Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház és a Közép-Európa Táncszínház koprodukciója.  
  IV. Veszprémi Összművészeti Fesztivál, Legjobb Előadás díja, 2001.  
  A Nero, szerelmem című előadást Kosztolányi Dezső Nero, a véres költő című regénye és Seneca írásai ihlették. Nero, a halál mesterkezű szobrásza, a gyenge és érző politikus, a kegyetlen költő, egyszerre gyermek és kíméletlen gyilkos. Gyötri magát, hiszen csak így szerezhet „kiváltságot”, hogy uralkodhassék életen és halálon. Az előadás alkotói nem ítélkeznek, csupán groteszk elemekkel, pontosan megmutatják egy arányait és formáját vesztett lélek egyik meghatározó elemét, a zsarnoki szenvedélyt. Az előadás zenéje archaikus latin népzenék és 20. századi olasz zeneszerzők műveinek felhasználásával készült.
n
Jegyzet Ld. (2011. 07. 01.)
 
  Idézet Perényi Balázs írásából:  
  Férfi és nő végtelen távolságból közelít, közelítene egymáshoz. Különbözőségük drámaian érzékletes, elszigeteltségük tragikus szükségszerűség: a férfi színész, a nő táncos.  
  A színész  
  A férfi, Néró, szótlanságra kárhoztatott, csupa megfeszülő akarat és törekvés, valamilyen akar lenni, hogy megszabaduljon az elviselhetetlen, leírhatatlan unalomtól: a semmitől. A színész, Gazsó György szavak nélkül, mozgásművészként szeretne fogalmazni. Nem ügyetlen és nem suta: idegen. Igyekezete szembetűnő, önmagába zártsága nyilvánvaló; figyelnie kell, hogy végrehajtsa az egyszerűbb-bonyolultabb mozdulatokat, és ügyelnie arra, hogy ne fogalmazzon túl, ne jelenjenek meg gazdag színészi eszköztárából naturalista jelek, melyekkel túlmagyarázná, tautologikus közléssé tenné a testi cselekvést. Gazsó tekintetén ott a visszafogott érzelem, félelem váltja az elszántságot, iszonyat a csodálkozást, de mindvégig érezni a belső üresség felett érzett kétségbeesést. Mint egy árnyék, a száműzött mimikus kifejezés megjelenik, átsuhan a beszédes arcon.  
  Néró, Kosztolányi véres költője bizonyosan, a történelem imádott, majd gyűlölt császára sejthetően egy modern individuum, akit mestere, Seneca tanított a közösségi erkölcstől elszakadó egyéni morálra, hogy önmaga döntsön jó és rossz között. […]  
  Perényi Balázs, Néró magánya: Néró, szerelmem  
  (Móricz Zsigmond Színház, Nyíregyháza), Üzenet, 2001, 5.  
   
  Megihlette a regény az Andaxínház táncosait, koreográfusait is. Forte piano című előadásukról (bemutató: Szeged, 2007. május 17.) így ír Miklós Melinda:  
  Az Andaxínház Forte Piano című előadása irodalmi szöveget ötvöz képzőművészeti látványvilággal, élőzenével, mozgással. Ismét múzeumi térben vagyunk, melynek két oldalán hatalmas festett vásznak előtt (vérfestmények á la Hermann Nitsch) – akár egy panteon szobrai – helyezkednek el a szereplők. Kosztolányi Nero, a véres költő című regényének hőseiként elevenednek meg, azonban a közöttük lévő viszonyok és történések a tér, illetve a nézők által alkotott fal átbeszélhetetlensége miatt nagyrészt azonosíthatatlanok. A hangos és halk, szöveges és nem szöveges részek váltakozása is csak rövid ideig működik figyelmünk hívószavaként – végül elveszítjük a művészetfilozófiai kérdéseket boncolgató szöveg fonalát, így az előadás csupán lenyűgöző vizualitásában jelent maradandó élményt.  
  Miklós Melánia, Ismeretlen ismerősök,  
  A XIII. Alternatív Színházi Szemléről,  
  Színház, 2007, 6. szám  
 
Film  
 
  1961-ben Korda Vince szerződést kívánt kötni Kosztolányi özvegyével a Nero megfilmesítésére. A szerződés tervezete az MTA Kézirattárában található, jelzete: Ms 4616/40. Leírása: 1961. február 6-án kelt angol nyelvű szerződés[tervezet] Mrs. Ilona Kosztolanyi és a Vincent Korda [V.K. Films Limited, 4 The Vale Chelsea London S. W. 3.] között a Nero, a véres költő [Nero the bloody poet] megfilmesítéséről. 9 számozott oldal, piros papírborítóhoz tűzve. A szerződést Vincent Korda írta alá, Kosztolányi özvegyének aláírása nem szerepel a szerződésen.  
  A Magyar Televízió megbízásából 1976-ban Szőnyi G. Sándor forgatott három részes filmet (operatőr Ráday Mihály) Kosztolányi regényéből Néró, a véres költő címmel. A két főszerepet, Nerót és Poppaea Sabinát Harsányi Gábor és Venczel Vera játszotta.  
 
Rádió  
 
  Kosztolányi Dezső, Néró, a véres költő (1–2. rész), rádiójáték, Magyar Rádió, Kosztolányi Dezső regényét rádióra alkalmazta Lendvai György, szerkesztette Albert Zsuzsa, rendezte Varga Géza, 1970.
n
Jegyzet Az első részt 1970. október 4-én 15.40 perckor sugározta a Kossuth adó, a második részt pedig 1970. október 11-én 17.13 perckor.
 
  Szereposztás: Néró – Lőte Attila, Claudius – Balázs Samu, Agrippina – Tolnay Klári, Poppea – Váradi Hédi, Seneca – Gáti József, Britannicus – Tordy Géza, Piso – Gelley Kornél, Octavia – Venczel Vera, Lalage – Soltész Annie, Lucanus – Somogyvári Rudolf, Anicetus – Inke László, Zodicus – Horesnyi László, Alytiros – Sárosi Gábor, Locusta – Ladomerszky Margit, Fuvolás – Szersén Gyula, Fannius – Benkő Gyula, Otho – Kéry Gyula, Ancus – Győrffy György, Phaon – Szirtes Ádám, Ecloge – Pártos Erzsi, Paulina – Dőry Virág  
  Közreműködik: Gál János, Keleti László, Miklósy György, Pánczél Pál, Sebestyén Mihály és Viola Mihály