Babits Mihály összes versei 1890-1905

Megjegyzések:

k1 versküldeménye nak, utóbb nak, k2 az Angyalos könyvben az1903. január – 1906. július közé sorolt versek Lyrai festmények c. részének 9. verse Szövegkritika, szövegváltozatok Jelentősebb eltérés ugyan csak a 17. sor szövegében (cseréjében) található, abból a kevésből, ami a leragasztás után a k₂-ből olvasható, mégis megállapítható, hogy a közlések alapjául nem a k₁, hanem egy a k₂-höz közelebb álló kézirat szolgált. A szövegváltozatokban jól követhető továbbá az is, hogy a költő a verset folyamatosan csiszolta, gondozta. Mint legérettebbet, a Babits 1937 szövegét tekintettük alapszövegnek, amelyben azonban két, több kiadásban előforduló sajtóhibát javítottunk. Keletkezéstörténet Babits Angyalos könyv-beli (a Versek 1903. jan.–1906. jul. Lyrai festmények ciklusának IX. darabja) datálása szerint a vers „1905. dec.”-i születésű. Szekszárdon, a karácsonyi szünetben írta, s kéziratára utólag (1906 tavaszán vagy nyarán), amikor verseit végleg ciklusokba rendezi, jegyzi be az 1905. decemberi dátumot. Kosztolányinak az 1906. március 25. előtt feladott versküldeményében Babits ugyanezt a dátumot adja meg, és ciklustervét is megemlíti: „[1905] Decemberben uj ciklusba fogtam; Haláltánc-félébe, s csakugyan a régi német metszetek hatására, melyeknek sok másolatát néztem. Ebből azonnal elkészítém a következő darabot, melyet ujabb verseim közül a legjobbnak s ugy is mint psych. balladát, ugyis, mint nyelvi, hangulati és verselési kísérletet figyelemre méltónak tartok, tehát figyeljen rá […]. – A verselés hangsúlyos; ad nótam: ⊥ ∪ ∪⊥ ∪ ∪ ⊥∪ ∪ ⊥ Fortuna szekerén okosan ülj!” (Babits 1998, 215. – Az idézett Faludi-verssel kapcsolatosan lásd még A nagy kerék c. vers jegyzetét. Ugyanebben a levélküldeményben található a tervezett ciklus második darabja, az 1906. januárra datált Régi szálloda is. Kosztolányinak a verseléssel kapcsolatos, 1906 április 4-én lejegyzett, kritikai észrevételeit lásd Babits 1998, 240–241., illetve vö. Rába 1981, 198. – Kosztolányi véleményével ellentétben Juhász Gyula egy 1908. január 15- én kelt levelében azt írja a versről, hogy az „nagyon finom és egyéni”. [Babits 2005a, 72.]) Szilasi Vilmos kötetének bejegyzése a költemény élményhátterét világítja meg: „1905. dec. Szekszárd. Álmatlan éjszaka. E[lső] sora az aláhúzott. A vén[lány] probléma régibb. Annyira fo[g]lalkoztatta, hogy novellát is írt ról[a].” (Kelevéz 1994, 753.) A vers keltezésével kapcsolatban találkozhatunk ugyan egy ellentmondó forrással, de úgy véljük, e tekintetben megcsalja emlékezete Mohácsi Jenőt, aki az 1941-ben kiadott Babits-emlékkönyvben úgy emlékezett, hogy 1905 tavaszán Babits egy zugligeti réten György Oszkárnak és neki, elsőéves jogásznak több versét is felolvasta, köztük A halál automobilon és A világosság udvara címűeket, illetve: „Többet, sokat azokból, amelyek később híresek lettek.” (Illyés [szerk.] 1941, 160.) A vers ihletője nem csupán a költő által hivatkozott „régi német metszetek” (közülük a leghíresebb, s amelyet reprodukciókból Babits is nyilvánvalóan jól ismert, ifj. Hans Holbein 41 lapos Haláltánc c. fametszetsorozata), de élményhátterét tekintve ez is erősen életrajzi hatású. Mint Melczer Tibor megállapítja: „a szerelem – igaz, torz formában – hívta életre Babits haláltáncverseinek első darabját, A halál automobilon látomását. Igaz, a költeményt a karácsonyi vakáció idején, Szekszárdon írta, s a vénlány-probléma régen foglalkoztatta. Ám a bajai kötődést jelzi, hogy ott Szuper Mihály felesége, Ilka néni és szövetségesei kezdték szövögetni körüle azt a hálót, amely ha összezárul, hát ott marad, a nála idősebb Wzentek Irén mellett – botcsinálta férjként. Első – tisztán irodalmi – ellenállása ez a vers. Rába György méltán sorolja a költemény Terézáját, a vénlányt Babits költői perszonái közé. Akinek magányos vergődését a költő valóban drámaian hozza elénk. (Vö. Rába 1981, 195–200.) Ám a vers ettől még nem válna haláltánccá. Kevés ehhez a házban haldokló fiatalember személye is, akinek megélt élete áll szemben a vénlány magányával. Ám van ennek a versnek még egy perszonája. A címadó, a halál automobilon.” (A végül tragikomikumba hajló bajai történetet az 1937-ben megjelent Hatholdas rózsakert c. kisregényében bontja ki majd Babits. – Lásd még a Baba c. költemény jegyzetét.) Rába György szerint „A halál automobilon költői eszközökkel az elfojtott indulatok első fölfakadása egyszersmind az életrajzi ihlet jelentős fölbukkanása Babits poézisében. Mindenesetre Teréza alakjában is gépezetté öregedett sorsot leplez le, s minthogy bábu-nőinek időrendjében ez az első zsánerképe, az ősélményt bajai jegyességi viszontagságainak lelki sebéből kell származtatnunk.” (Rába 1983, 41.) Ugyanő nagymonográfiájában utal arra is, hogy Babits önnön éjszakai hányódásai is ott rejlenek a vénlány, Teréza gyötrelmeiben: „Biztos, hogy az álmatlan éjszakák látomásos-hallucinatív szorongásait saját érzeteiből kölcsönözte a versnek Babits. De a komikusnak nevezett Teréza-Irén valójában groteszk lelkiállapotát önjellemző magánbeszéde rajzolja ki…” (Rába 1981, 196.) E megállapítást Melczer Tibor még egy fontos biográfiai vonatkozással egészít ki a már idézett tanulmányában: „a vers kulcsmondata – »átkozott csak, ki nem élt sohasem: én« – megnyilatkozik Babits személyes lírájában is. Az ugyancsak Baján, 1906. március 1-én írt Anyám nevére soraiban, ahol – Kosztolányi Rába György idézte véleménye szerint – nem édesanyja, hanem ő a főszereplő (Rába 1981, 58., Vö. Kosztolányi: Szövegmagyarázat. Anyám nevére. Pesti Hírlap Vasárnapja, 1934. okt. 7.), a vers orgonapontjaként írva áll: Síromra, ha meghalok, ez jön: / Itt nyugszik az, ki nem élt: / Nem nyúlt az eléberakotthoz, / jöhetetleneket remélt […]. És játékosabban ugyan, de az élethiány szólal meg a Márciusi reggelen soraiban, s erről szól, már a bajai tanév után, 1906 nyarán a Nyári idillben is, múzsáját egyenest vénlányhoz hasonlítva.” (Melczer 1997, 577–578.)