Babits Mihály összes versei 1890-1905

Megjegyzések:

Az Angyalos könyvben az1903. január – 1906. július közé sorolt versek Lyrai festmények c. ciklusának I. sz. verse. Keletkezéstörténet Az Angyalos könyv datálása szerint Babits a verset 1905 nyarán írta, és a Versek 1903. jan.–1906. júl. Lyrai festmények ciklus I. darabjaként kapott helyett a gyűjteményben. Az évszak-megjelölésen belüli időhatárt a fennmaradt levelezés alapján pontosíthatjuk tovább. A témaválasztást illetően Babits csak futólag tesz említést egy 1905. július végi Kosztolányinak írt levelében: „Tárgyakat, mint más, a bibliából […] csenek”. (Babits 1998, 158., lásd még Kosztolányi 2013, 393.) Néhány nap múltával Juhász Gyulának is ír, és leveléhez két verset is mellékel, azzal a kéréssel, hogy továbbítsa azokat majd Kosztolányinak. Közülük az egyik az akkor még Lichthof címet viselő A világosság udvara, a másikkal kapcsolatosan csupán arra tesz célzást, hogy annak „tárgyát a biblia szolgáltatta”. (Babits 1998, 161–162., i. m. 167–168., illetve Kosztolányi 2013, 393.) Kosztolányi Juhásznak küldött, 1905. augusztus 16-i levelében már sürgeti a Babits-verseket, és Juhász augusztus 16. után kelt levelében valóban csatolja is számára Babits verseit: „én is küldök magának egy okos levelet, t. i. a Babics versei vannak benne és azok nagyon okos versek. Babics Mihály, a mi nagy barátunk par excellence nem lírikus és ezért a versei olvasása igen »tanulmányos«, hogy az ő szavával éljek.” (Kosztolányi 2013, 413–414.) Mivel Babits ebben az időszakban más bibliai témájú művet nem írt, csakis a Példabeszéd lehet a levelekben említett vers, és annak legkésőbb július végére el kellett készülnie. Babits azonban jó fél évvel később, 1906. március 25. előtt Kosztolányinak írt levelében más dátumot ad meg, mikor az Aliscum éjhajú lánya c. versének minősítése után közli: „E rosz vers után következik egy hosszuhosszu szünet. Egész nyáron csak egy verset írtam, augusztusban a Példabeszéd címűt [Fiam, szavamra nyujtsd füled…], melyet ön ismer. Mellesleg ez a vers, bár félig meddig a bibliából loptam, nekem igen tetszik, és öntől is megérdemelt volna egy kis említést, tán inkább, mint a Lichthof.” (Babits 1998, 215., lásd még Kosztolányi 2013, 491.) Tudjuk, Babits nemegyszer téved versei keltezését illetően, de megengedve, hogy utóbb még néhány apróbb javítást is végzett a versen, a tágabb, július–augusztusi időhatárt fogadtuk el a vers keltezéseként. Babitshoz utóbb is még közel állt a vers, ugyanis eredetileg ezt is beválogatta a Levelek Iris koszorújából c. kötetébe, és csak miután megkapta annak korrektúrapéldányát, döntött úgy, hogy további két versével együtt, ezt is kihagyja. E döntésére reagálva írja Fenyő Miksa 1909. április 7-én: „Magam is amellett vagyok, hogy a Helios, Memento és Példabeszéd maradjon ki.” (Babits 2005a, 210. – Babits levele nem maradt fenn.) Rába György az 1906-os kötetterv szempontjából közelíti meg az Angyalos könyv „Lyrai festmények” ciklusát, melynek „mind a tizenegy verse bekerült az első kötetbe, a nyitó verset is (Példabeszéd) csak a korrektúra során rostálta ki Babits. Ennek a ciklusnak a szemléletformája már tudatos, és mivel 1909-ig könyvébe még sok »lírai festmény« került, az induló Babits ars poeticáját jelentősen meghatározták, ahogy ez már az Angyaloskönyv eme ciklusából megismerhető. Iris az istenek követe, szivárványkoszorúja a »tarka« világ, és ha a kötetbeli versek a levelei, akkor maguk is tarkák, egymást ütő színeket és ellentéteket egyesítenek.” (Rába 1983, 13.) A vers zárójeles alcíme pontosan megjelöli ószövetségi forrását, melynek narrációját szorosan követi, és hangvételében, szófordulataiban is imitálja azt – ezáltal Babits korai szerepverseivel is rokonítható. Témaválasztásában közvetve a fiatal költő lefojtott erotikus vágyai is tetten érhetők (a vonatkozó forráshely alcíme: Intés paráznaság ellen), csakúgy, mint más korai verseiben, s amelyekről a Szabó Lőrinc által lejegyzett vallomásaiban is beszámol.