Babits Mihály összes versei 1890-1905

Megjegyzések:

Az Angyalos könyvben az 1903. január – 1906. július közé sorolt versek Vile potabis c. része I. ciklusának 8. verse. Szövegkritika, szövegváltozatok Az egyes szövegek közötti eltérések nem jelentősek. Feltételezzük, hogy a Vasárnapi Ujság igen korai kézirat alapján közölte a verset – ezt igazolja a 3. sor hosszú kettősbetűjének régies helyesírása (nyny), amennyiben az nem a szedő tévedése. Ez azért is jelentős, mert 1902. után maga is ritkán ír így. A Vasárnapi Ujság közlésében minden sor nagybetűvel kezdődik, ezt a szövegeltérések között külön nem tüntetjük föl. A Recitativ kötetek szövegén a Babits 1928 összeállításakor mindössze egyetlen vesszőnyit (a Babits 1920c -hez képest egy további ékezetnyit is) javított a költő (a 8. sorban). A Babits 1937 mindössze egyetlen betűnyi eltérést mutat a Babits 1928 (és valamennyi egyéb megjelenés, továbbá a k) szövegéhez képest; mivel azt értelemzavaró sajtóhibának érezzük, alapszövegünk a Babits 1928 . Keletkezéstörténet Az Angyalos könyv második füzete Vile potabis ciklusának 8. darabja; Babits keltezése szerint 1905 áprilisában született – nagy valószínűséggel e hónap közepén, amikor már Szekszárdon tartózkodott. Kosztolányinak szóló, 1906. március 25. előtt kelt levelében 1905 tavaszára datálja a verset. Szilasi Vilmos kötetének bejegyzése: „1904–5 Szekszárd.” (Kelevéz 1994, 756.) Babits Szabó Lőrincnek tett vallomása során így emlékezett: „Nagyon régi vers, egyetemi hallgató voltam; azt hiszem, szakvizsgára készültem. Szakvizsga-dolgozatomban, melyben Arany Jánosról van szó, ez is benne van Aranyról; úgy emlékszem, hogy aznap felnyitottam valami Kisfaludytól való verseket is, s ott ragadott meg ez a szó (a képnek semmi köze hozzá): »sós víz«, de lehet, hogy nem az, hanem az olaj, vagy valamelyik kép onnan jött bele. Nem a vizsgai kínlódásokról szól, az nekem jó volt, beleéltem a rosszkedvemet. Fiatal, fejlődő koromban gyakori deprimáltság volt rajtam.” (Gál 1975, 448.) Kisfaludy Sándor hivatkozott verse a Remény c., ennek vonatkozó szakasza: Amikor Babits elküldi Kosztolányinak, még Férges aggály… kezdetű versként említi, valószínű tehát, hogy a cím későbbi – ugyanitt a még hozzáteszi, hogy e vers „nekem a legkedvesebb”. (Babits 1998, 212., lásd még Kosztolányi 2013, 488.) Maga a cím (halhatatlan máj) az Aeneis VI. énekének 598. sorára utal, de emellett Rába György Arany-allúziókat is megemlít: néhány stílusfordulat utalásán kívül az Őszikék önkínzóan elemző magatartásának parafrázisa: „a remény paródiája / viszkető sok kételyem.” Szabó Lőrinc ebben a versben mestere alkati alapvonására ismert: „Immortale jecur volt, halhatatlan máj: fogyhatatlan ambícióit, nagy rangtudatát és gyermeki szorongásait naponta megszállták az éhes keselyűk, a valódiak és képzeltek.” E megfigyelést egészíti ki Rába György: „Ennek a versnek a költőjét még egyetlen sorsjegyének megragadása ösztönzi, amit aztán egynemű, komor reflexiók tónusával von be. Negatív érdekessége az impresszionista szemlélet teljes kizárása, s mint egyetlen lényegi összefüggést kirajzoló meditáció tekinthető költészettana előjátékának.” (Rába 1981, 422.)