Babits Mihály összes versei 1890-1905

Megjegyzések:

Az Angyalos könyvben az 1903. január – 1906. július közé sorolt versek Vile potabis c. részében az I. ciklus 7. verse. Szövegkritika, szövegváltozatok A k-hoz képest a Nyugat szövege jelentősen módosult. Módosult a Babits 1928 és Babits 1929 (egymással megegyező szövegű) kötet változata is (alcímként 1905. megjelöléssel). Mivel a Babits 1937 -ből a vers kimaradt, a Babits 1928 , illetve a Babits 1929 szövegét közöljük. Keletkezéstörténet Az Angyalos könyv második füzetében a Vile potabis ciklus 7. darabja; Babits datálása szerint 1905 áprilisában született, minden valószínűség szerint még szekszárdi húsvéti vakációja előtt, Budapesten. Kosztolányi 1906. február 19-i Szabadkáról küldött levelében dicsérően említi, cím nélkül a verset: „De mások az ön versei a Spinoza szonett, a tavaszról szóló, a szatirikus éposz – mindegyikben erő, hév, igasság és könny, sok elfojtott, gyémánttiszta könyű van.” (Babits 1998, 191., lásd még Kosztolányi 2013, 441.) – Április 4-én írt levelében is kitér a versre: „A villanyos csengőknek bevitele a tavaszi öröm ünnepbe bizarr, de nagyszerű ötlet – s nekem nagyon természetes. Ha kinyomtatja természetesen megütik érte!” (Babits 1998, 239., lásd még Kosztolányi 2013, 522. – Babits csak húsz évvel később, 1925 nyarán publikálja a Nyugatban.) Juhász Géza Babits „szigorúan komponáló” művészetét méltatva hangsúlyozza, hogy e költészetre legfeljebb apróbb részleteiben mutatható ki az impresszionizmus hatása, és példaként a Tavaszi harsona c. verset citálja: „Ez a költemény azzal illusztrálja Babits formakeresését, hogy szabadvers, egyetlen diadalmas rímmel, de ritmus nélkül. Szigorú strófabeosztásával mégis formaversnek rémlik. Hangja csupa aktivitás, friss tavaszi öröm: katonák az utcán, süt a trombita, – s oly jó elkiáltani életünkben egyszer legalább, hogy csak annak van joga élni, »ki föl se vesz holmi kis karcot«.” (Juhász 1928, 10.) – A himnikus hangvételben ismét csak nietzschei hatás érződik.