Babits Mihály összes versei 1890-1905

Megjegyzések:

Az Angyalos könyvben az 1903. január – 1906. július közé sorolt versek Vile potabis c. fejezete I. ciklusának 5. verse. Alapszövegünk a Babits 1928 és a Babits 1937 egymással megegyező változata. Keletkezéstörténet Az Angyalos könyv második füzete Vile potabis ciklusának 5. darabja, Babits datálása szerint a vers 1905 márciusában keletkezett. Az utolsó szakasz mellett: „Fogaras”. Az utolsó versszak ceruzával áthúzva, s mellé írva, csekély eltéréssel a végső változat, alatta Babits ceruzaírású rájegyzése: „Garay naptár”. A Kosztolányinak 1906. március 25. előtt írt levélben szintén 1905 tavaszára datálja a verset, s hozzáteszi: „…3-adik strófája nekem a legkedvesebb”. (Babits 1998, 212., lásd még Kosztolányi 2013, 488.) Szilasi Vilmos kötetének bejegyzése szerint: „[a 4. versszak mellett:] Fogaras / [a vers végére írva:] 1904.–5 Budapest”. (Kelevéz 1994, 756.) Babits Szabó Lőrincnek már bővebben vallott a vers megírásáról: „Pesten írtam, haza gondolva. Az első három strófa volt meg így, ahogy itt van. A negyedik helyett volt egy, amelyik a hazavágyódást fejezte ki. Később Fogarason kihúztam, így a lírikus versből…[olvashatatlan szó] vers lett. Az egy kicsit nagyon naiv volt. Minden dolog ugyanígy van: a berkenye a szőlő között van, gyermekkoromban nagyon szerettem. Egy része kétértelmű: régi auktorok azt írták, hogy a vér kibuggyan; mikor leírtam, észrevettem, hogy a »bugy« főnév ragozott alakjának veszik. És így hagytam, hogy legyen kétértelmű… »keresztútnál«. Ez, a keresztút. A szőlőbe gyakran vittek ki ebédet, mert otthon főztek, ezt sokat láttam. A fiúk pesti hangulat. A »Lord« is ilyen. Jégcsapot olvaszt a gyerek: ezt egy pesti költő nem is tudná megírni soha, ha addig élne se. Hasonló metaforás vers-refrént tudok, ami erre is hatott: Liliencron = kurz ist die…” (Babits itt talán Liliencron Kurz ist der Frühling [Rövid a tavasz] c. sanzonjára utalhatott.) A záróversszak végső változatának valószínű keletkezése: Fogaras, 1908. augusztus 27. után. A 4. versszak eredeti változata: (Gál 1975, 451.) Kosztolányi 1906. április 2-án még csak sietve reflektál Babits küldeményére: „Versei közül legjobban tetszett a Wayside Inn, Páris, Édes az otthon…” (Babits 1998, 235., lásd még Kosztolányi 2013, 533.) Két nappal későbbi, hosszú levelében már ezt írja: „Az »Édes az otthon«t kivölről tudom. Bámulatosan szemléletes gyönyörű sorok ezek: keresztútnál, hol tócsa poccsant / máskor, – most por füstölg eléd, [!] / izzadtan áll meg s levest loccsant / az ebédet vivő cseléd.” (Babits 1998, 238–239., lásd még Kosztolányi 2013, 522.)