Babits Mihály összes versei 1890-1905

Megjegyzések:

k₁ ( versküldeménye nak, utóbb nak), k₂ (az Angyalos könyvben az1903. január – 1906. július közé sorolt versek Lyrai festmények c. ciklusának 3. verse Szövegkritika, szövegváltozatok A szövegváltozatok egy lappangó vagy elveszett kéziratot feltételeznek; egymáshoz képest jelentősebb eltérést nem mutatnak. Kivételt képez a Politikai Hetiszemle szövege, amelyben valószínűleg az alább jelölteknél is több a sajtóhiba, s ahol a 46–47. sorokban nyilvánvaló a szedéshibából származó szövegromlás. A Politikai Hetiszemlében minden sor nagybetűvel kezdődik, ezt a szövegeltérések között külön nem jelezzük. Alapszövegünk a csekély mértékben (egyetlen ékezetben, a 14. sorban) a Babits 1928 -tól is eltérő Babits 1937 . Cím: A cím második szavában az utolsó magánhangzó rövid ékezése a versben előforduló hasonló szöveghelyek mintájára történt. Továbbá ezen az egy forráson kívül a kéziratokban és a megjelent helyeken is rövid u-val szerepel a szó. Keletkezéstörténet Az Angyalos könyv második füzete Lyrai festmények ciklusának III. darabja, a cím után: „Irtam Aliscumban 1905. tavaszán.” (Az Angyalos könyvben két lapalji jegyzetet is fűz a vershez Babits; a 6. versszak 2. sorához: „A végzett magisztrátusok megszedni magukat mentek provinciába”; a 9. versszak 3. sorához pedig a következőt: „Roma urbs regum”.) A Kosztolányinak 1906. március 25. előtti versküldeményben az Angyalos könyv-beli keltezés olvasható, s a vershez még az alábbi megjegyzést teszi: „E rosz [!] vers után következik egy hosszu-hosszu szünet.” (Babits 1998, 213–215. – Közelgő szakvizsgája miatt hagyott fel egy időre Babits a versírással.) Szilasi Vilmos kötetének bejegyzése: „Szekszárd. 1905. tavasz / Az első két strófa Anato[le] / France-fordítás, onnan [a] / gondolat. A szőllőben ké[szült.]” (Kelevéz 1994, 752.) A vers címe Babits szülővárosának, Szekszárdnak római múltját idézi, a település ugyanis a rómaiak Pannonia provinciájában Alisca néven szerepelt; erre utal szándékos helynévelírással. A vers mottója egyúttal a barbár provincia elképzelt kurtizánjának a drámai monológját is felvezeti: Roma urbs regum, azaz Róma a királyok városa. Babits a Szilasi Vilmosnak tett vallomásakor némileg rosszul emlékezik, amikor a vers első két strófáját Anatole France-tól származtatja. Mint ahogy azt már Rába György A szép hűtlenek c. kötetében kimutatta, valójában csak négy France-sor élménye munkál a versben, ez azonban szövegszerűen is látható: Babits: France: Les Noces Corinthiennes II. IX. Az Aliscum éjhajú lánya további gondolatmenetébe belejátszhatott még Jean Richepinnek a csábos cigánylányról szóló verse, La Mignote is. (A Les Blasphèmes c. kötetből.) Babits lányalakja a császárt akarja megigézni: Richepin cigánylánya így kiált fel: Ezek mellett egy további közvetett hatás is kimutatható, mégpedig Robert Browningé, akinek az egyik legsajátosabb költői leleménye a helyzetversben elmondott belső monológ. Történelmi és kitalált figurák, ahogy egy másik kötetének címével is hangsúlyozza, mint dramatis personae, egy dráma részesei szólalnak meg. „Ez az ember nem szükségszerűen történelmi hős a szó carlyle-i értelmében, de mindig önmaga hőse, saját szavai tükrében. Ez a felfogás a hétköznapiságot a rendkívüliség szférájába vonta” – írja Szobotka Tibor (idézi Rába 1981, 123.) a browningi drámai monológnak önkifejező rendeltetéséről, „minthogy a képzelt személyre utaló nem enyém kitétel nominálisan értendő. De ennek a lírának – épp közvetettsége miatt – szemléleti és megjelenítő interferenciái nagy távlatokat nyitnak. Ilyen browningi módon szituált több lírai festmény monológja, például az Aliscum éjhajú lánya.” (Rába 1981, 122. – Megjegyzendő még, hogy Browning The Ring and the Book c. drámai költeményének egy sorából idéz majd Babits az O Lyric Love c. verse.)