Babits Mihály összes versei 1890-1905

Megjegyzések:

k₁ versküldeménye nak, utóbb nak; k₂ OSZK az Angyalos könyvben az 1903. január – 1906. július közé sorolt versek Vile potabis c. részében a II. Tájképek c. ciklus 5. verse Szövegkritika, szövegváltozatok A k1 a Nyugat közlésének alapja, a cím feltehetően tól származik. Az első közlésnek nem a k₂, hanem egy lappangó vagy elveszett kézirat szolgálhatott alapjául. Komolyabb szövegvariánsok a 2. sorban és a 22. sorban találhatók. Az előbbi sort már a Babits 1909a összeállításakor átalakította a költő, az utóbbi mivel szavát csak a Babits 1937 előkészítése során változtatta mível-re. Ez utóbbi az egyetlen eltérés a Babits 1928 és a Babits 1937 szövegei között, amely miatt lett alapszövegünk a Babits 1937 . Keletkezéstörténet Az Angyalos könyv második füzetében a Vile potabis II. Tájképek ciklus 5. darabja; Babits datálása szerint „1905. tavaszán” született. Ugyanez a keltezés olvasható a Kosztolányinak feladott 1906. március 25. előtti versküldeményben. (A verset cím nélkül másolta le barátjának.) Szilasi Vilmos kötetének bejegyzése: „[A 16. sor aláhúzva és mellé írva:] Ez a hasonlat az első / [A vers végére írva:] 1905. tavasz / Szekszárd / Útközben ki a szőllőhe[gyre?]. Kinn van társasággal […] / bátyja s ő visz ki enni[va]- / lót. Először egész rövid [so]- / rok. Első gondolata a [hold], / amelyet maga előtt lát men[ni]”. (Kelevéz 1994, 752.) A Babits által jelzett kép („Arany tőgyén, mely holdnak hivatik, / fehér tejjel táplálja gyermekit”) – mint azt Rába György már kimutatta – nietzschei ihletésű (vö. Nietzsche 1908, Az éjszakai ének c. fejezet). Az éjszakákon át éber, mert álmaitól rettegő költő több himnikus verset is intéz az éjszakához, s ez nem pusztán alkati kettősségének jele, hanem Nietzsche példájának is tulajdonítható, hiszen a Zarathustrában is az éj termékeny, fölszabadító időszak, önmagunkra találásunk periódusa (vö. az Éji dal, Alkonyi prológus, illetve lásd Rába 1981, 35.). A cím himnikus felkiáltójele, az éjszaka első jelzői, a tág és a szabad szintén nietzschei eredetről árulkodnak. Az életrajzi mozzanatokból ismert, rémálmoktól riadozó költőre a 3. sor „szűk szobáknak sápadt gyermeki” utal. Amikor szerelmi vallomást tesz az éjszakának, akkor ezúttal is a vágyott belső lehetőség és nem az alkatát kifejező vallomás versét írja. A központi gondolatot az önlegyőzés személyes vágya – mint erkölcsi értéktényező is – erősíti. (Bővebben lásd még Rába 1981, 88–91.) A vers e tekintetben szorosan kötődik a Nincsen kisértet c. vershez. Miután Babits 1906 márciusában elküldi verseit Kosztolányinak, ő meg sem várva barátja beleegyezését, publikálja a Bácskai Hírlap március 29-i számában. (Mint április 4-én meg is írja Szabadkáról: „A többi darabjai közül az »Éjszaka« annyira megragadott, hogy leközöltem.” – Babits 1998, 240., lásd még Kosztolányi 2013, 523.) Babits 1908. december 1-én – Osvát Ernő kérésére – 39 versét és 3 versfordítását elküldi Fogarasról a Nyugat szerkesztőségébe. Közülük az Ó éjszaka [Éjszaka!], a Sírvers és a Mozgófénykép (Máskép: Amerikai leány szöktetés – szenzációs szerelmi tragédia mozgófényképben előadva), valamint Charles Baudelaire Léthe c. versének fordítása már néhány héttel később, a Nyugat 1909. január 1-jei számában meg is jelenik. (Lásd még Róna 2011, 509.)