Babits Mihály összes versei 1890-1905

Megjegyzések:

Az Angyalos könyvben az 1903. január – 1906. július közé sorolt versek Szonettek és canzonék c. része I. Szonettek c. ciklusának 10. verse. Szövegkritika A szonett címét az Angyalos könyv 68. fóliójának rektóján található, autográf tartalomjegyzéke alapján adjuk meg. Keletkezéstörténet Az Angyalos könyv második füzetében Szonettek és canzonék I. Szonettek 10. darabja, dátum nélkül. – A vers keletkezésével kapcsolatban nem rendelkezünk semmiféle konkrét adattal, így csak óvatos feltételezésekbe bocsátkozhatunk. A versből kiolvasható pozitivista gondolkodásmód bírálata akkor erősödhetett fel Babitsban, amikor már készülődött Arany Jánosról írandó egyetemi dolgozatára, amelyhez új megközelítési módokat keresett – ekkortájt jutott el az angol pozitivista gondolkodásmód bírálatához, amelynek bizonyos eredményei az irodalomtörténet- írásban és az egyetemi oktatásban is éreztették hatásukat. Collins F. Howard Spencer synthetikus filozófiájának kivonata c. vaskos munkája 1903-ban jelent meg magyarul, amelyet Babits 1904 nyarán olvasott, és egy június 3. előtt írt levelében így számol be róla Kosztolányinak: „állandóan olvasom a Spencer-féle Epitomét és néhol egyszerűen hülyének találom”. (Babits 1998, 72., lásd még Kosztolányi 2013, 103. – Spencer beható tanulmányozásáról szakvizsgai folyamodásához írt önéletrajzában is említést tesz; Babits 1997a, 9.) E kritikai fenntartások átgondolásához Nietzsche adhatta a legfontosabb ösztönzést (a Vidám tudomány c. művében gyakran találkozhatunk bíráló észrevételekkel), de Tolsztojnak a Babits által szintén olvasott Korunk rabszolgasága c. röpirata is éles kritikával illeti az angol pozitivistákat. A hagyatékban kék, bordázott lapon (OSZK Fond III. 1953/5.) található egy keltezés nélküli feljegyzés, amely, úgy véljük, a vers előzményének tekinthető: „A természettudomány lassan csúszik, mint a csiga, de mint az, folytonos, fényes nyomokat hagy maga után a kövön. – A költészet nem röpül, hanem ugrál, mint a béka; és mindig vissza kell esnie a földre, ha új ugrásra akar erőt –.” A mű később beépült a Hadjárat a semmibe (1913) c. versbe.