Babits Mihály összes versei 1890-1905

Megjegyzések:

k₁ az Angyalos könyvben az 1903. január – 1906. július közé sorolt versek Vile potabis c. részében a II. Tájképek c. ciklus 3. verse, k₂ versküldeménye nak, utóbb nak Szövegkritika, szövegváltozatok A szöveg az évtizedek során lényegében nem változott. Mint legutolsót, a Babits 1938a -t választottuk alapszövegnek. Noha a k₂-ben van a versnek címe, azt a cikluscím adaptációjának tekintettük és – az azonos c. verssel történő összetévesztés elkerülése céljából is – mellőztük. Keletkezéstörténet Az Angyalos könyv második füzete Vile potabis II. Tájképek ciklusának 3. darabja – Babits datálása szerint a vers 1904 szeptemberében született, és ugyanezt az időpontot jelöli meg a Kosztolányinak 1906. március 25. előtti versküldeményében is. (Babits 1998, 209., lásd még Kosztolányi 2013, 486–487.) Babits feltehetőleg szeptember 3-án iratkozott be György Oszkárral együtt az egyetemen, majd 13-án visszautazott Szekszárdra, ahol mintegy tíz napot tölthetett. (Róna 2011, 230.) Szeptember 15-én Kosztolányinak küldött levelében még azt írja ugyan, hogy „Október elejéig itt vagyok Szekszárdon, azontúl Pesten. Aréna út 11. II. 18.” – de tudjuk, hogy szeptember 26. előtt már ismét Budapesten tartózkodott. (Ezt támasztja alá, hogy Kosztolányi szeptember 26-i lapját már az Aréna útra címezi. – Lásd még Babits 1998, 120.; Kosztolányi 2013, 215.) A vers tehát az ekkori, még szüret előtti időszakban született. Babits 1904 októberében néhány versét megmutatta Zalai Bélának – valószínűleg erre a találkozásukra utal Babits egy későbbi levelében, amikor azt írja Kosztolányinak: „Ez utóbbi versek voltak azok, melyekről Zalai Béla a képzelhető leglesújtóbb és engem akkor igen elkedvetlenítő ítéletet mondta.” (Babits 1998, 210., lásd még Kosztolányi 2013, 487. – Feltehetőleg a Nincsen kisértet, a Jövő [Jövő, te szép jövő…], a Recanati és a Tájkép [Egy teknő itt a völgy az ég alatt…] c. versekről lehet szó.) Kosztolányi 1906. április 4-én így reflektál Babits megjegyzésére: „Azon két, három költemény, melyről Zalai oly elkedvetlenítő ítéletet mondott, tényleg nem tartoznak a legsikerültebbek közé, de azért én mégis sok szépet találtam bennök.” (Babits 1998, 238., lásd még Kosztolányi 2013, 521.) A vers végül 1909-ben cím nélkül az Uti napló c. novella Honnan jöttem részének versbetétje lett. – A vers előtti bevezető szövege: „Onnan, ahol jó bor és búza terem, kerek dombok és bársonyos mezők hazájából, a gyönyörű Völgységből, a Sár mellékéről, ahol Vörösmarty bolyongott hajdan, Etelkáról álmodva. Íme, felülök az időgépre: vissza! Vissza! Itt vagyok, az otthoni tájon. Nyárutó!” (Babits 1909b, 494–503.) A versről lásd még Grósz 1988, 44–45.