Babits Mihály összes versei 1890-1905

Megjegyzések:

k₁ az Angyalos könyvben az 1903. január – 1906. július közé sorolt versek Szonettek és canzonék c. része I. Szonettek c. ciklus 12. verse; k₂ (nak szóló, 1904. november 17-én kelt levélben Szövegkritika, szövegváltozatok A vers már a Nyugatban szinte végleges formájában jelent meg – annak szövege a kötetekéitől csupán két ékezetben tér el. Változtatott azonban a költő még a Babits 1928 után is a szövegen: a Babits 1937-ben az 5. sor végéről elmaradt a vessző. (Feltételezésünk szerint ez inkább szándékos változtatás, mint sajtóhiba, mert a szöveg így jobban érthető.) Alapszövegünk ezért a Babits 1937 Megjegyezzük, hogy a Babits 1928 és a Babits 1937 tartalomjegyzékében a kísértet szó í betűje hosszú, mivel azonban a szót a címben és a versszövegben minden alkalommal rövid i-vel írta, a címben is ezt az írásmódot követjük. Keletkezéstörténet Az Angyalos könyv második füzetében a Szonettek és canzonék c. ciklus Szonettek fejezetének 12. darabja. Babits itteni datálása szerint a vers 1904 szeptemberében született. Szilasi Vilmos kötetbejegyzése csak a helyszínt, „Szekszárd”-ot jelöli. (Kelevéz 1994, 756.) Mivel Babits mindig pontosan emlékezik versei megírásának helyszínére és körülményeire, ezért úgy véljük, a Nincsen kisértet valamivel korábban, augusztus legvégén születhetett, legfeljebb annak letisztázására, véglegesítésére kerülhetett sor Pesten. György Oszkárnak írt leveléből tudhatjuk ugyanis, hogy szeptember 3-án barátjával együtt iratkoztak be az egyetemre. (Róna 2011, 228.) Kosztolányinak november 17-én írt levelének kíséretében legutóbbi, szeptemberi keltezésű Jövő c. versével együtt küldi el a Nincsen kisértetet is, jelezve róla, hogy „Ez még régibb”, mint amaz. (Ekkor a címben még felkiáltójel szerepel. – Lásd Babits 1998, 132., lásd még Kosztolányi 2013, 260.) 1906. március 25. előtt, ugyancsak Kosztolányinak küldött levelében a Házi mulatság (1904. jul.–aug.) c. vers alá pedig zárójeles megjegyzésként ezt írja: „(Ugyanez időben született Nincsen kisértet c. szonettem, melyről Ön is elismerőleg nyilatkozott, s melyet én legjobb alkotásaim közzé számolok.)” (Babits 1998, 207., lásd még Kosztolányi 2013, 484.) – Babits itt Kosztolányinak az 1904. november 20-án Bécsből írt levelére utal, aki az alábbiakat írta akkor a versről: „A Nincsen kisértet azonban fölséges, babicsos és nietzsés, (különösen a nyelv tekintetében nietzsés) mindazáltal ez sem árul el önről semmi újságot. […] A második [tudniillik a Nincsen kisértet] különösen tetsző nekem. Ez Baudelaire, ez Richepin hangja! (Sajnálom, hogy nem küldhetem a dekadenst: jelenleg Zalainál van Lipcsében) Nem, ez ön! Bátor csibék – ez az egész foglalatja. A csibék azonban legyenek bátorak! Istenem, mit tehet egy csibe: ha még oly csibeszerű is az élete legalább nem csibeszerűn meghalni! Ezt a költeményt elteszem azon irások közé, melyet az ön költészetének nevezek. Felveszem összes műveibe!” (Babits 1998, 138. – Lásd még i. m., 139.; Kosztolányi 2013, 269.) Versében a 21 éves Babits gyerekkori szorongásos emlékeit sorolja fel, amelyek későbbi írásainak is egyik visszatérő témája lesz, és nyilatkozataiban is többször beszélt róluk. A gólyakalifa keletkezése kapcsán például így emlékezett: „…egy rettenetes, önmagát mindig folytató álom gyötört egész gyermekkoromon át. […] A gólyakalifa regény nem egészen képzelet alkotása; gyermekkorom rémei ébrednek fel benne”. (Babits 1997a, 116.; vö. Babits 1997b, 520.) Török Sophie szintén utal e nyomasztó éjszakákra: „Állandóan gyötrő, félelmes álmok kínozták, hogy nem mert elaludni.” (Török 2000, 82.) Szabó Lőrincnek is részletesen beszél arról, hogy kiskorában „borzasztó rémképeket” látott, s egy képzeletbeli alaktól, a „kefebenké”-től félt, aki „szörnyű hatással” volt rá. (Babits 1997a, 65–66.) Az 1908 őszén keletkező Októberi ájtatosság c. vers befejező része is a gyerekkori félelmeken alapuló, vízióvá szélesedő, szorongó lelkiállapot kifejezése: „Egész világunk mind csupa látomás, / folytatott álom, lassu lidércnyomás”. (Lásd Kelevéz 1998, 190., 200.) A vers kapcsán Rába György hívta fel a figyelmet az éjszakai létnek mint visszatérő motívumnak a jelentőségére Babits költészetében: „Az éjszaka, álmatlanul vagy álomban, de főként végigvirrasztva Babits személyiségrajzának fontos meghatározója, tudatos önszemléletének pedig szerves része. Amennyire kései lírájának egyik gyakori ihletője az éj, az álom (Az álom kivetett, Álmok kusza kertjeiből stb.), annyira ifjúságától kezdve önelemzéséhez tartozó mozzanatnak kell ítélnünk, hogy például egyetemista korában a filozófiai szaklapnak egy Nyctophobia c. cikkét ismerteti, mely a sötétség félelméről szól.” (Rába 1981, 633.; vö. Babits 1906b, 169–170., lásd még az Éjszaka c. vers jegyzetét.) Később a Kútban c. vers is egy olyan mondai történetet dolgoz fel, mely feltehetőleg a költő gyerekkori élményeihez kötődik. Végül a vers a Herceg kötetben (Babits 1911a) jelent csak meg, a szintén gyermekkori babonás félelmeket felnőtt szorongásként megfogalmazó Haláltánc előtt.