Babits Mihály összes versei 1890-1905

Megjegyzések:

k₁ az Angyalos könyvben az 1903. január – 1906. július közé sorolt versek Szonettek és canzonék c. része I. Szonettek c. ciklus 7. verse; k₂ versküldeménye nak, utóbb nak Szövegkritika, szövegváltozatok A kéziratok szövegei között az eltérés jelentéktelen. Alapszövegünk a k₂. Keletkezéstörténet Az Angyalos könyv második füzetében a Szonettek és canzonék c. fejezet Szonettek ciklusának 7. darabja. A vers mindkét fennmaradt kéziratán ugyanazt az időpontot adta meg Babits; ebben az időszakban Szekszárdon tartózkodott, ám némileg bizonytalan, hogy a vers élményháttere is ide köthető-e. Belia György inkább budapesti élményt sejt: „lehet, hogy egyetemi társai és társnői is meg-meghívták valamilyen vidám összejövetelükre; erre lehet ugyanis gondolni az 1904 nyarán írt Házi-mulatság c. versének olvastán…” (Belia 1983, 193.) A vers levélben mellékelt kéziratát 1906 március második felében küldte el Babits Kosztolányinak, aki a következőket írta április 3-án: „A Házi mulatság kedves gondolatokat ébresztett bennem. Hogyan, tehát ő is, kérdeztem magamtól, nemcsak én látom meg a vidéki városbeli leánytársaságokat, a folyosón füstölgő lámpát, a beszélgetéseknek és sipálkodások ideges összevisszaságának távolról való földöntúli rémességét? Mindezt én is észrevettem, mindezt én is éppen úgy láttam, mint Ön. Ezért hatott rám oly igen e költemény is, ezért rokonszenvezem annyira Önnel, kedves Barátom.” (Babits 1998, 193–194., lásd még Kosztolányi 2013, 448–449.) – Babits válaszlevelében nem reflektált Kosztolányi elismerő soraira. A századelőn gyakorta hívtak ugyan egyetemi diákokat családi zsúrokra (vö. Buda [szerk.] 2006, 115.), s valószínűleg Babits is kaphatott efféle meghívásokat, mégsem valószínű, és nincs rá adatunk, hogy élt volna ilyen felkínált lehetőséggel. Belia Györggyel ellentétben úgy véljük, hogy a vers inkább köthető szekszárdi alkalomhoz: a 6. sorban említett füstölgő lámpácska olaj- vagy petróleumvilágításra utal, amely szintén falusias miliőt sugall. Maga a vers Babitsnak a társasági életben való járatlanságát és a nőktől való tartózkodását is jól illusztrálja. Témaválasztásában ugyanakkor olvasmányélmények hatását is sejthetjük. A századforduló irodalmáról értekezve írja például az alábbiakat Rónay György: „A kor embere szinte hisztériásan hajszolja a szórakozást, de ugyanakkor minden szórakozásának sajátos, halálfélelmes, danse macabre hangulata van. Jellemzően fejezi ezt ki Indali Gyula verse, a Bálban (Arany Ünneprontókjának ez a polgári-társasági hangszerelésű lírai változata, egyébként a világszínház-tematika körébe tartozó halálba-táncolás motívumának modern báli vízióvá költése.)” Rónay 1971, 234. skk. – Ha konkrét mű(vek) hatásáról nem is beszélhetünk, Babits verse rokonítható ezzel az életérzéssel, és nem érdektelen, hogy nem sokkal e vers megírását követően külön is érdeklődni kezd a haláltánc műfaja iránt.