Babits Mihály összes versei 1890-1905

Megjegyzések:

Az Angyalos könyvben az 1903. január – 1906. július közé sorolt versek Szonettek és canzonék c. részében a II. Canzonék c. ciklus 4. verse.ű Szövegkritika A címet zárójelbe tette, feltehetőleg azért, hogy jelezze a Helios c. vers ciklushoz való tartozásának fontosságát, ugyanígy járt el a füzetben az In Horatium kéziratának esetében is, mely a Canzonék ciklus 3. darabja. A zárójelet elhagytuk. A vers igen bonyolult mondatokból álló szövegét meglehetősen gondatlanul látta el írásjelekkel. Keletkezéstörténet Az Angyalos könyv második füzetében a Szonettek és canzonék c. fejezet Canzonék ciklusának 4. verse, datálása szerint 1904 májusában született. Babits március végén utazott haza Szekszárdra, a húsvéti szünidőre – mint Belia György megjegyzi: „Virágvasárnap 1904-ben március 27-ére esett: akkor már valószínűleg Szekszárdon tartózkodott, mert nagyhéten rendszerint már nem voltak egyetemi foglalkozások, s június első napjaiban utazott vissza Budapestre. El lehet képzelni, hogy a tavaszi zöldbe öltözött Bartina mennyivel vonzóbb volt, mint a sivár egyetemi kőrengeteg, és alkotásra buzdítóbb a tavasz, mint magolásra, kötelező föladatok elvégzésére. Főképpen olvasott. […] Persze írt is, de nem sokat és nem nagyon sikeresen. Egyetlen verséről tudjuk pontosan, hogy ekkor írta: a Helios címűt.” (Belia 1983, 152.) Babits 1904. július 24. előtt (már a nyári vakációja idején) Szekszárdról két újabban írt versét küldi el Kosztolányinak, az egyik az In Horatium, a másik nagy valószínűséggel a Helios. A levélben többek közt ezt írja: „A két készet elküldöm, hogy ne panaszkodjék; de ne vegye mutatónak a többire nézve; más és több lesz azokban; az ilyen célzatossan tartott előhangokba, mint az In Horatium akart lenni, rendesen belesül az ember. Mindezek még lágyak, nyúlók, szintelenek; még nincs rajtuk a bélyeg és a zsineg. Látja, hogy a két vers ugyanaz akart lenni, és nem sült el. A szineket már látom, de nedves az ecsetem – még nem elég sürü rajt a festék.” (Babits 1998, 86. Lásd még Kosztolányi 2013, 138. – A két mellékelt vers kézirata nem maradt fenn.) Rába György a verssel kapcsolatban a következőket írja: „Ez a kiadatlan óda a megújulást így ünnepli: Új napot hozz! Tűz és víz ellentéteinek rokonsága, fölcserélhetősége ugyanarra a filozófiai eredetre vall: »A tűz alakulásai először a tenger, a tengeré pedig félig föld, félig villám« – hangzik az epheszoszi mester egyik tanítása, más helyütt pedig így: »A tűzzel mindent ki lehet cserélni…«” (Rába 1981, 28.) Az „epheszoszi mester” Hérakleitosz (Kr. e. 544/540 – Kr. e. 480), akiről tudjuk, hogy Babits olvasott Theodor Gomperz Griechische Denker [Görög gondolkodók] c. 1896-ban megjelent kötetében (Gomperz 1896; lásd az Ujév c. vers jegyzetét), de minden bizonnyal ismerte Sebestyén Károly A görög gondolkodás kezdetei Talestől Sokratesig c. munkáját is (1898), amely nemcsak Hérakleitoszt ismerteti (részben Gomperzre hivatkozva), hanem a görög filozófus töredékeit is közli magyar fordításban. – Az európai irodalom története szintén igazolja, hogy Babits jól ismerte Hérakleitosz tanait, akit a vers megírásának idején is gyakran olvasott Nietzsche „testvérének” tekint. (Babits 1936, 42.) „Hérakleitosz még a mozgást látta az egyetlen valóságnak” – írja kötetében (Babits 1936, 51.), s erre rímel a vers 13. sora: „Tán meghalt a világ? Nincs, ami mozgatná.” (Babits ekkortájt fordíthatja A másik táncdal címen Nietzsche Also sprach Zarathustra c. művének Das andere Tanzlied c. részét; Róna 2011, 218.) Babits eredetileg ezt a versét is felvette első kötetébe, ám a végső pillanatban mégis kikerült onnan – lásd erről Fenyő Miksa 1909. április 7-én Babitsnak írt levelét: „Magam is amellett vagyok, hogy a Helios, Memento, és Példabeszéd maradjon ki.” (Babits 2005a, 210. – Babits erre vonatkozó levele ugyan nem maradt fenn, de a levélbeli utalásból kiderül, hogy a három említett vers elhagyását ő kezdeményezte.)