Babits Mihály összes versei 1890-1905

Megjegyzések:

Az Angyalos könyvben az 1903. január – 1906. július közé sorolt versek Szonettek és canzonék c. részében az (I.) Szonettek c. ciklus 3. darabja. Szövegkritika A címet az Angyalos könyv-beli tartalomjegyzékből emeltük át a vers fölé. A 26. fólión ugyanis nem szerepel cím, csak sorszám, a 68. fólió rektóján, autográf tintaírású tartalomjegyzékében viszont igen. Keletkezéstörténet Az Angyalos könyv második füzetének Szonettek és canzonék I. c. fejezete Szonettek ciklusának 3. darabja, Babits azonban – mint e ciklus több más verse esetében – ezt sem datálta. (Lásd még A lírikus epilógja c. vers keletkezéstörténeti jegyzetének bevezetőjét.) Úgy véljük, Babits ezt a versét is az 1904 elején született szonettekkel egy időben írta – besorolásában György Oszkárnak az a január második felében írt levele segített, amelyben az Ujév c. versre, illetve annak kapcsán egy filozófiatörténeti munkára tesz utalást. A kötet Theodor Gomperz Griechische Denker [Görög gondolkodók] c. munkája (Gomperz 1896), amelynek egyik alfejezete Thalészról szól. – A milétoszi filozófusról (kb. Kr. e. 624 – Kr. e. 546 körül) több történet is fennmaradt töredékesen, közülük az egyiket Platón jegyezte le: „egy ingerkedő, tréfás thrák szolgáló […] Thalészt, miközben az a csillagok törvényeit fürkészve a magasba lesve kútba esett, ekként gúnyolta ki: csak azon buzgólkodik, hogy megtudja, mi van az égben, de bezzeg észre sem veszi, mi van az orra előtt s lába alatt. Találó ez a gúny mindazokra is, akik filozófiába merülve töltik életüket.” (Theaitétosz 174a. – Platón 1984, 973. Kárpáty Csilla fordítása.) – Platón munkája kétnyelvű, görög–magyar kiadása Simon József Sándor fordításában és jegyzeteivel a Franklin Társulat Ó-klasszikai irodalom c. sorozatában is megjelent. Meglátásunk szerint Babits ezt az anekdotaként hagyományozódó esetet idézi meg, s alkalmazza önironikusan a versében.