Babits Mihály összes versei 1890-1905

Megjegyzések:

Az Angyalos könyvben az 1903. január – 1906. július közé sorolt versek Szonettek és canzonék c. része II. Canzonék c. ciklusának 8. verse. Szövegkritika, szövegváltozatok A kézirat és az első közlés szövegei között nincs jelentős eltérés, mivel azonban a Nagyvárad szövegében (az 5. sorban) nyilvánvaló sajtóhibát találtunk, alapszövegnek a k-t választottuk. A sajtóközlés során – feltételezésünk szerint a korabeli gyakorlatnak megfelelően és nem a költő szándéka szerint – minden sort nagybetűvel kezdtek, a lap betűkészletéből nyilvánvalóan hiányzott az ú és az í, ezért ezekre az eltérésekre alább nem térünk ki. Az értelmezést segítendő, az alapszöveghez képest néhány helyen megváltoztattuk a központozást, illetve egy helyütt kiküszöböltünk egy tollhibát. Keletkezéstörténet Az Angyalos könyv második füzetében a Szonettek és canzonék c. fejezet Canzonék ciklusának 8. darabja, mellette zárójelben Babits keltezése: „(1904. ujév)” – a verset Szekszárdon írta. Babits, alapvizsgáját követően, december 23-án utazott haza a téli szünidőre. A verset január közepe táján elküldte évfolyamtársának, György Oszkárnak, akivel ekkoriban közös párizsi utazást terveztek. Babits levele nem maradt fenn, csupán György Oszkár keltezetlen válasza, még január 20. előttről, melyben a versről cím nélkül tesz említést: „Nekem tetszett, mert friss és eredeti. De mégis azt hiszem Heraklít azért került bele, mert a philosophia történetét olvasod. De erről csak én tudok.” (Babits 1998, 62.) – A görög filozófust a 6. versszak 5. sorában említi: „Mikor még Heraklit volt a nevem”. A levélben említett filozófiatörténeti munkát Belia György azonosította Babits beszélgetőfüzeteinek egy bejegyzése alapján: „Gomperz témája / Hérakleitos / Ez egy nagyszerű könyv. Valamikor ezek szörnyen érdekeltek” (1940. november 13. körül; Babits 1980a, II, 134.). A bécsi egyetemi tanár Griechische Denker [Görög gondolkodók] c. munkája 1896-ban jelent meg (Gomperz 1896), s ennek egyik alfejezete Hérakleitoszról szól. – Mivel Babits „a Játékfilozófiában hasonló fordulattal jelzi Fechner átmeneti hatását (»egyszer, mikor Fechner voltam«), a bizonyíték filológiai értékű. Korabeli és töredékben maradt, kézírásos eszmetörténeti esszéje, a Dialektikai regény szintén utal Hérakleitoszra és a keleti bölcsekre, »akik félig mágusok voltak«.” (Rába 1981, 26. – Lásd még Rába 1983, 8–9.) Hérakleitosz kapcsán lásd még a Helios c. vers keletkezéstörténeti jegyzetét. A lelkesült hang némely Komjáthy-verset is megidéz, például a Nem puszta… kezdetű (1891. december 29-én írt) versben ezt olvashatjuk: „Ha álmodom: isten vagyok; / Az örök nap bennem ragyog…” Vagy Az ősige c. vers zárlatában: „Ki vagyok örökké / És mindenütt minden: / Én vagyok az Ige, / Én vagyok az Isten.” (1893. jú- lius 27.) – Újjászületés c. versében is hasonló gondolatok térnek vissza: „Szabad vagyok, bár szolga voltam, / Tegnap még bűnös, már ma messiás. […] // Ó, boldog lét, örök szabadság, / Föltámadások végtelen sora! / Lelkem a végtelen vizek ragadják, / Leszállt szivembe Éden fénykora. // Ó, jöjjetek velem repülni, / Bennem újjászületni jöjjetek!” (1892. július 9.) – Valamennyi idézett szövegrészben érződik szerzőjük Nietzsche-élménye.