Bibliográfiai adatok
Elvonult
Szerző: Babits Mihály
Bibliográfiai adatok
Cím: Babits Mihály összes versei
Alcím: 1890–1905
Dátum: 2017
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Argumentum Kiadó
ISBN:
Sajtó alá rendező: Somogyi Ágnes
A keletkezéstörténeti jegyzeteket és a magyarázatokat írta: Hafner Zoltán
Lektor: Buda Attila és Róna Judit
Kézirat leírása:
Ország: Magyarország
Lelőhely: Budapest
Intézmény: Országos Széchényi Könyvtár
Azonosító: Fond III/2356.
Mennyiség: 43. fólió verzó, 44. fólió rektó folio
A kézirat leírása:
tintaírású tisztázat, a cím előtt
Babits
tintaírása: 2., az első sor mellett,
baloldalt, a lapszélen ceruzaírás: 18).
Babits Mihály
History:
Az Angyalos könyvben az 1903. január – 1906. július közé sorolt versek Vile potabis c. része I. ciklusának 2. verse.Keletkezés:
Dátum:
Hely: Szekszárd
Nyelvek:
magyar
Kulcsszavak:
VersGETTY_AAT:300026451
Szövegforrások listája:
- Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
- Szövegforrás II: Kézirat
Elektronikus kiadás adatai:
A projekt vezetője: Palkó Gábor
XML szerkesztő: Bucsics Katalin , Fellegi Zsófia és Sz. Varga Szilvia
TEI-specification: Fellegi Zsófia
Kiadás:
digital editionMegjegyzések
Megjegyzések:
Az Angyalos könyvben az 1903. január – 1906. július közé sorolt versek Vile potabis c. része I. ciklusának 2. verse. Keletkezéstörténet Az Angyalos könyv második füzetében a Vile potabis c. fejezet I. (cím nélküli) ciklusának 2. darabja; datálása szerint 1903 júliusában írta Babits, nyári vakációja idején, Szekszárdon. A vers megírásával kapcsolatban nincs közelebbi információnk. Babitsnak ez év nyári levelezéséből mindössze három levél maradt fenn, valamennyi György Oszkártól, egyetemi évfolyamtársától. Szeptember 3. előtt néhány nappal Babits két további versét (lásd még az Estefelé c. vers jegyzetét) postázza barátjának (kéziratuk a levéllel együtt elveszett), és György még aznap este válaszol is, hogy az még idejében, a tanévkezdés előtt megérkezhessen Szekszárdra. A levélben cím szerint csak az Elvonultra utal, amely – mint írja – nagyon tetszik neki, bár a harmadik strófát, a negyediknek pedig két első verssorát nem érti – „de azért szép, és mélyen jár”. (Babits 1998, 55.) A levél írója feltételezhetően azért teszi szóvá kifogását, mert előző levelében Babits is értetlenkedett György Oszkár Vihar c. versének befejező sorain. (A levél szintén elveszett.) Maga a vers sajátos helyet foglal el az 1903 nyarán írt versek között: Babits ekkor portré- és tájleíró jellegű versekkel kísérletezett (lásd például Dolorosa, Privata, illetve Estefelé, Egyszer, például, alkonyattal, járok), a műfajválasztással is kifejezésre juttatva képzőművészeti érdeklődését. A jelen vers sajátos önportré, amint a maga elvonultságában költői hivatására készülődő fiatalembert vizsgálja némileg elidegenítve és ironikusan, környezete és a saját szemszögéből. A vers nyitóképében Arany Visszatekintés (1852) c. verse 15–18. sorainak reminiszcenciája érződik: „Az ifjuság szép kertébe / Vaskorláton néztem át. // Félve nyúltam egyszer-máskor / Egy rózsát szakasztani”. (Babitsnál: „Ki ez a […] legényke, / ki nemhogy a rózsákat törné, / szobában szárad el szegényke?”) – Lásd még [Tápláló, enyhe levegőben…] c. vers jegyzetét.Elvonult
1
Ki ez a sárguló s örökké2
könyveken molykodó legényke,3
ki nemhogy a rózsákat törné,4
szobában szárad el, szegényke?5
Tán tudva, éltünk mennyi bút ad,6
maga kárán okúlni átall,7
és jobbnak lát töviskes útat8
csak képzeletben járni által?9
Vagy talán már az ifjuságtól10
előlegezte életrészét.11
s most gyüjti sápadt mákvirágból12
az álom elzsongító mézét?13
Nem, még nem érte át napjának14
utját s nem fogja általérni,15
más útat választott magának,16
habár ettől sem gyáva, félni.17
Más útat választott magának
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A kritikai kiadás szövege
m
[törölt]
« á »a
gánakBeszúrás
n
*
Szövegforrás:
Kézirat
Kézirat
18
a büszke lelkek rögös útját,19
akiket a világ balgáknak,20
s kik magukat bölcseknek tudják.21
A szúró tüskéktől s a polyvadt22
avartól alig lehet menni –23
ó kínos út ez! hosszu s oly vad! –24
de legalább sár nincs rajt semmi.[szerkesztői feloldás]
1903.
július
Elvonult
1
Ki ez a sárguló s örökké2
könyveken molykodó legényke,3
ki nemhogy a rózsákat törné,4
szobában szárad el, szegényke?5
Tán tudva, éltünk mennyi bút ad,6
maga kárán okúlni átall,7
és jobbnak lát töviskes útat8
csak képzeletben járni által?9
Vagy talán már az ifjuságtól10
előlegezte életrészét.11
s most gyüjti sápadt mákvirágból12
az álom elzsongító mézét?13
Nem, még nem érte át napjának14
utját s nem fogja általérni,15
más útat választott magának,16
habár ettől sem gyáva, félni.17
Más útat választott magának
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A kritikai kiadás szövege
m
[törölt]
« á »a
gánakBeszúrás
n
*
Szövegforrás:
Kézirat
Kézirat
18
a büszke lelkek rögös útját,19
akiket a világ balgáknak,20
s kik magukat bölcseknek tudják.21
A szúró tüskéktől s a polyvadt22
avartól alig lehet menni –23
ó kínos út ez! hosszu s oly vad! –24
de legalább sár nincs rajt semmi.[szerkesztői feloldás]
1903.
július