Babits Mihály összes versei 1890-1905

Megjegyzések:

Az Angyalos könyvben az 1903. január – 1906. július közé sorolt versek Szonettek és canzonék c. része II. Canzonék c. ciklusának 10. darabja. Szövegkritika, szövegváltozat A 20. sorban a költő nem törölte a nyilván helyettesíteni kívánt sötét szót, közlésünkben azt figyelmen kívül hagytuk és a javított tüzes formát tekintjük véglegesnek. Keletkezéstörténet Az Angyalos könyv második füzetében a Szonettek és canzonék c. fejezet Canzonék ciklusának tizedik darabja, Babits datálása szerint 1903 júniusában írta, azaz a nyári vakáció idején, Szekszárdon – a vers élményháttere azonban meglehet, hogy még a fővároshoz köthető. A vers tematikájában és latinos címadásával az ugyanekkorra keltezett Dolorosa c. verssel mutat rokonságot, akár annak ellenpárjaként is olvasható. Ami közös bennük, hogy mindkettő, konkrét név említése nélkül, egy-egy magányos, társától megfosztott női alakot mintáz. A vers kapcsán Babits Mihály tanulóévei c. kötetében Belia György megjegyezi, hogy az a Házi-mulatsághoz hasonló „társasági hangulatot idéz meg, az alapélményt azonban nagymértékben irodalmiasítva” – majd a vers közlése után a következőket írja még: „Az ilyenféle házi mulatságok, zsúrok aligha voltak nagyon gyakoriak az egyetemista Babits életében, nyomuk legalábbis leveleiben nincs, s verseiben is csak itt-ott.” (Belia 1983, 195.) – A versbeli, név nélkül említett lány kilétéről nem tudunk, s noha a vers megírása minden bizonnyal konkrét élményhez kötődik, ám századvégi líránk gyakran megidézett hangulata is visszaköszön azzal, ahogy a társasélet résztvevői a szórakozásban csupán az unalom elleplezését keresik. (A jelenség összetevőiről bővebben lásd Rónay 1981, 197–268.) Némileg hasonló alkalomról számol be Babits az Egy tél Budapesten 9. darabjában és a Reggeli séta c. versében is.