Babits Mihály összes versei 1890-1905

Megjegyzések:

Az Angyalos könyvben két füzet közé behelyezett lapon, azaz a Troubadour kor c. füzet után, azzal azonos vízjelű és minőségű papíron, de külön, az 1903. január – 1906. július közé sorolt verseket bevezető Ujabb költemények címlap előtt. Szövegkritika A kézirat sérülése miatt a szöveget három helyen ki kellett egészítenünk. Keletkezéstörténet Az Angyalos könyv első füzetét lezáró Memento c. vers után következik; kéziratát az első és második füzet összefűzésekor, a Prológus c. verset tartalmazó lappal együtt illeszti, ragasztja be a költő. Akárcsak a megelőző két verset (Idyll, Memento), ezt is 1903 áprilisára keltezi. Más adat híján elfogadtuk a Babits által megadott dátumot azzal a megjegyzéssel, hogy a fennmaradt dokumentumok szerint ódákat csak a következő év tavaszától írt – szintén erre utal a Szekszárdon 1904. július 21. előtt Kosztolányinak küldött levelének egy részlete: „…klasszikus ódáim és himnuszaim még egyáltalán nem készek, […] nem sikerültek anyira, mint szerettem volna s ezért nem adom őket ki kezemből”. (Kosztolányi 2013, 123.) Belia György szintén bizonytalan a vers keltezését illetően: ő feltételesen Babits Baján írt versei közé sorolja. (Belia 1956, 149.) Az 5. versszakban említett egy lány személyét nem ismerjük (Babits komolyabb vagy annak tűnő egyetemi szerelméről – ha volt is – nem maradt írásos feljegyzés), s ehhez a Halálfiai önéletrajzi ihletésű részei sem nyújtanak támpontot (a regényben Imrusnak pusztán utcalányokkal vannak alkalmi kapcsolatai). A Szabó Lőrincnek tett vallomásokban említett „zaklatott nemiség” egyetemi éveiben is elkíséri Babitsot, amely e versében fogalmazódik meg talán a legnyilvánvalóbban. (Lásd még Kelevéz 1998, 242.; Belia 1983, 203.) A versben szereplő ékszermetafora származhat Baudelaire-től is, akinek a verseit ekkortájt kezdi fordítani Babits; a Négyesy-szemináriumon A Spinóza-szobor előtt c. versén kívül valószínűleg már Baudelaire a Reggeli szürkület c. versének fordítását is bemutatta, mely a Párizsi képek ciklus utolsó darabja. (Kézirata: Wosinsky Mór Megyei Múzeum Irodalmi Kéziratgyűjteménye, Szekszárd, 90.1.2.; lásd még Róna 2011, 202.)