Babits Mihály összes versei 1890-1905

Megjegyzések:

Az Angyalos könyvben az 1903. január – 1906. július közé sorolt Versek füzet Valamely oknál fogva e gyűjteményből kihagyandóknak véltem a következő verseket és töredékeket: c. részében. Szövegkritika A kézirat szövegét az olvashatatlan helyeken kiegészítettük. A cím előtt Babitsnak a lejegyzéssel egyidejű, de a versszöveghez nem tartozó tintaírású sorszámát – 1. –, továbbá a cím mellé, zárójelbe írt (ugyancsak tintaírású) megjegyzését – A Canzonékből – figyelmen kívül hagytuk. Keletkezéstörténet A vers az Angyalos könyv második füzetében, a Valamely oknál fogva e gyűjteményből kihagyandóknak véltem a következő verseket és töredékeket: c. rész első darabja, Babits datálása szerint 1903 áprilisában írta, s eredetileg a Szonettek és canzonék c. fejezet Canzonék ciklusából hagyta ki. Konkrét információkkal a vers megírásával kapcsolatban nem rendelkezünk, csupán gyanítjuk, hogy alapvetően ez is olvasmányélmények hatására született. Az egyetemen Babitsnak számos, magát „tolsztojánusnak” valló diáktársa akadt, akiket a Halálfiaiban is megjelenít, s mint később nyilatkozta is, egy átmeneti időszakban (részben katolikus neveltetésének hatására) ő maga is híve volt az orosz bölcselőnek. (Lásd még a Viharjelek c. vers jegyzetét.) Tolsztoj ekkoriban morálfilozófiai, vallási megújulást hirdető tanai által vált népszerűvé a fiatalok körében, s ez a fajta lelkesültség érződik áttételesen Az írástudókhoz intézett versben is. (Lásd még Róna 2011, 228–229., illetve Babits 2006, II, 414–416.) Mindemellett néhány irodalmi reminiszcencia is kihallható a versből, még ha ezeket nem is tudatosan alkalmazza Babits: „Lelkem csüggedez; / Még akarva sem tud / Jót akarni” – írja Vörösmarty Az isteni jóság c. versében, s Babits hasonlóképp diagnosztizál: „Nem tudunk hínni […] sőt rosszak lenni sem tudunk, […] mint akik akarni sohse tudnak” (13., 14., 28. sorok). – „Álmok ködébe tévedünk…”, olvasható a 20. sorban, Arany pedig így fogalmaz Katalin c. költői beszélyében (12. rész): „…most nincs idő / Álmok ködében bolyganod”. – A 26. sor szerint „életünk csúfos töredék”; erre rímel Gyulai Pál Az év végén c. versének két sora: „S léssz magadnak folyton kisebb / Csúfos töredéke.” – „Agyad penészles”, folytatja Babits verse, s „Ó, ez a penészes tunyaság, ez öl meg!” – olvashatjuk a Toldi estéje Negyedik énekében. – De hasonlóképp vélekedik Komjáthy is Börtönből c. versében: „Itt minden meg van mételyezve / Minden penészes és rohadt”.