Babits Mihály összes versei 1890-1905

Megjegyzések:

k₁ az Angyalos könyvben az 1903. január –1906. július közé sorolt füzet tartalomjegyzékét követően, a következő cím után: Valamely oknál fogva e gyűjteményből kihagyandóknak véltem a következő verseket és töredékeket: […] Szövegkritika, szövegváltozatokű A két kézirat arról vall, miképpen alakította át Babits az Uj Század – többé vagy kevésbé egy elveszett vagy lappangó kéziratnak megfelelő – szövegét. Török Sophie „Kihagyott versek” Babits Mihály összeállításában 1903– 1938 címet adott annak a fejezetnek, amelyben e verset a Nyugat közlésére hivatkozva kiadta. Szövege központozásban és egyes sorkezdő nagybetűk tekintetében eltér ugyan a Nyugattól, mivel azonban nem feltételezzük, hogy az özvegy közlése a költő kéziratára megy vissza, azt figyelmen kívül hagyjuk. Alapszövegünk a Babits kívánságait közvetlenül tükröző k2 alapján készült Nyugat-közlés, amelybe egyetlen, az értelmezést megkönnyítő vesszőt illesztettünk csak be. Az Uj Század közlésében minden sor nagybetűvel kezdődik; ezt a szövegeltérések között nem tüntetjük föl. Keletkezéstörténet Az eredetileg Induló c. vers az Angyalos könyv tartalomjegyzéke után, a Valamely oknál fogva e gyűjteményből kihagyandóknak véltem a következő verseket és töredékeket: megjegyzést követően szerepel, Babits datálásával: eszerint tehát „1903. elején” keletkezett. Ha a vers megírásának pontos időpontját nem ismerjük is, annyi valószínűnek tűnik, hogy még a márciusi keltezésű Viharjelek előtt született. Maga a cím a Memnón-szobor legendájára utal. A szobor valójában két, körülbelül 16 méteres szoborkolosszus, mindkettő III. Amenhotep fáraót ábrázolja, a felkelő Nap felé fordulva. (Eredetileg e két ülőszobor a fáraó Kr. e. 14. században épült halotti templomának a bejáratát díszítette.) Strabón számol be arról a Kr. e. 27-ben történt földrengésről, melyben a két kolosszus deréktól felfelé megrepedt. (Strabón 1977, 835.) Innentől kezdve a szobor minden hajnalban „énekelt” – halk zúgó vagy sípoló hangot adott ki, amit feltehetőleg az emelkedő hőmérséklet és az elpárolgó harmat okozott. (Mint Pauszaniasz írja is: „Reggelente, a napsugarak általi felmelegedés, és az éjszakai pára felszállása következtében a szobor citerához hasonló hangokat ad ki.”) A szobor tehát erről kapta nevét. Memnón a legenda szerint a trójai háború egyik hőse volt, etióp király, Éósz hajnalistennő fia, aki Afrikából vezette csapatait Kis-Ázsiába, Trója megsegítésére, de Akhilleusz legyőzte. A görögök a szoborban Memnónt látták, amint énekével köszönti anyját, a Hajnalt. („Tudd meg, ó Thétisz, Néreusz lánya, Te, ki a tengerben uralkodsz, hogy Memnón lélegzik, és az anyai tűztől hevítve harsány hangot hallat Egyiptom Líbiai-hegységeinek lábainál, ott, ahol a Nílus megosztja a kapukkal ékes Thébát, míg Akhilleuszod, aki valaha nem telt be a harcokkal, ma néma a trójai mezőkon úgy, mint Thesszáliában” – írja Aszklépiodotosz. Miután gyorsan terjedt az éneklő szobor legendája és a hit, mely szerint szerencsét hoz, illetve jóslatot mond, Septimius Severus császár, hogy elnyerje az orákulum kegyét, összeillesztette a kettétört szobrot – ekkor azonban a rejtélyes hang örökre elhallgatott.) – Bár Memnón alakjával antik olvasmányai során többször is találkozhatott Babits (az Odüsszeiában, az Aeneisben vagy Ovidius Átváltozások c. munkájában is megidéződik), ám ezek egyike sem utal konkrétan a szobor legendájára. A legenda mindettől függetlenül vált a korabeli ismeretanyag részévé, még a Révai és a Pallas Lexikon is említést tesz róla. A verssel kapcsolatban Kardos Pál többek közt az alábbiakat írja: „Stílusa, verselése, noha hibátlan, még nem jellegzetesen babitsi. Annál több olyan tartalmi, eszmei elem van benne, amely jellemző a költő későbbi magatartására is. Ilyen a költemény kapcsolódása kulturális mozzanatokhoz, olvasmányokhoz. […] A hajnalsugár érintésére zeneileg visszhangzó, sivatagbeli szobor antik mondáját azonban sajátosan továbbalakítja a költő…” (Kardos 1972, 14–15.) A 6. versszak legvégén emlegetett falak („falakat bont a harsona”) Jerikó városára utalnak, amely kürtök harsogására omlott össze; vö. Józsué 6,6–20. „A gyáva faj, a törpe lelkek…” kétszeri idézése Petőfi versére utal, amelynek címe és kezdősora is: A gyáva faj, a törpe lelkek… – Babits e verssel nem sokkal A zengő szobor dala megírása előtt Szabó Ervin A diákokhoz! c. röpiratában (1903) találkozhatott újra. A szocialista kiadvány ma is megtalálható Szekszárdon a költő fennmaradt könyvtárában. (Wosinsky Mór Megyei Múzeum, Szekszárd, Irodalmi Könyvtár, ltsz. 28.)