Babits Mihály összes versei 1890-1905

Megjegyzések:

Az Angyalos könyvben az 1903. január –1906. július közé sorolt füzet Szonettek és canzonék c. részében a II. Canzonék ciklus 7. darabja. Szövegkritika A 34. sor végén Babits vesszőt írt, majd azt valószínűleg pontra akarta javítani. A következő sorban kezdődő új mondatra való tekintettel a 34. sor végére tehát pontot tettünk. Keletkezéstörténet A vers keltezésében (1903. január–február) a Babits által megadott dátumot követjük. Keletkezéséről nincs közelebbi információnk, mint ahogy azt sem tudjuk, Babits miért csak három évvel később másolta le az Angyalos könyv második füzetébe – itt a Szonettek és canzonék c. fejezet Canzonék ciklusának lett a 7. darabja. 1903 tavaszán több vers tanúskodik Babitsnak a társadalmi, szociális problémák iránti érdeklődéséről. Feltevésünk szerint ez a darab is valamely friss olvasmányélmény hatását tükrözi. Mint egy későbbi interjúban említette is, egyetemi hallgató korában világnézete „átment a kor összes divatos betegségein”, rövid ideig még szocialista nézetekkel is szimpatizált. (Babits 1997, 229.) Ezt a kavargó, eszmeileg zavaros egyetemi légkört Kosztolányi is feleleveníti az Esti Kornél kalandjai Ötödik fejezetében, illetve Négyesy Lászlóról írt emlékezésében (Kosztolányi 2004, 244–246.), és Babits is megemlékezik róla a Halálfiaiban (lásd még a Viharjelek c. vers jegyzetét). A 19. sorban említett szénégetők egyértelműen utal a karbonári mozgalomra, a versben alkalmazott költői képek is ezt illusztrálják. A mozgalom – olaszul carbonari, magyarul ’szénégetők’ – a 19. század elején jött létre Calabriában; céljuk az abszolutisztikus rendszer megdöntése és az alkotmányos képviseleti kormányzat bevezetése volt. Az 1810-es években a mozgalom Közép- és Észak-Itáliában is elterjedt, majd az 1830-as években szervezetei beolvadtak Giuseppe Mazzini Ifjú Itália nevű mozgalmába; Mazzini és a vele szövetkező Garibaldi egyaránt szabadkőműves volt, mint ahogy a mozgalom kezdetektől kapcsolatot ápolt francia és olasz szabadkőműves páholyokkal. – Minderre azért térünk ki, mert a jelen versből úgy tűnik, Babits bizonyos szabadkő- 208 műves gondolatok felé is tájékozódhatott; a fontaine illumineuse (szó szerint: kivilágított szökőkút) metafora az adott kontextusban azt is sejteni engedi, hogy talán a felvilágosodás korabeli illuminátus rend (latinul illuminati ’a megvilágosodottak’) titkos társaságáról is olvasott, amelynek egyébként Goethe is tagja volt. A rend célkitűzései között szerepelt, hogy felszabadítsa a politikát a zsarnokság és a babonák uralma alól, s a katolikus hagyományoktól függetlenítse magát. A magyar szabadkőművesek tekintélyes csoportja szintén az illuminátusok közé tartozott. Mivel néhány okkult vagy teozófus csoport is az illuminátusok örökösének vallotta magát, nézeteikkel Babits is találkozhatott diáktársai körében. Ám mindezek ellenére sem bizonyos, hogy az említett szökőkútmetafora összefüggésbe hozható-e egyfajta rejtett utalásként az illuminátusokkal. Nem kizárt, hogy Nietzschereminiszcenciával van dolgunk: „Éj vagyon: íme hangosabb a szava minden szökőkútnak. És lelkem is szökőkút” – olvasható például a Zarathustra-kötetnek Az éjjeli ének c. fejezetében.(A kivilágított szökőkútról egyébként – teljesen más kontextusban – Tóth Árpád is írt egy verstöredéket 1910-ben, Ó, fontaine lumineuse! címmel.) A 35. sorból („A föld sötét; az ég üres”) egyszerre többféle áthallás is kiérződik, de nem eldönthető, hogy ez mennyire szándékos. Olyan példákat idézünk, amelyekkel Babits mindenképp találkozott: Tompa Mihálynál „Sötét a föld, a költő rajt idegen” (Lant és korona) olvasható, Reviczky egyik Heine-fordításának címe és kezdősora „Miért oly sötét a föld nekem”. Vörösmarty A két szomszédvár Első énekében a vonatkoztatható sor ekképp szerepel: „Végtelen ég! ha üres nem vagy…” (Beöthy Zsolt az 1901/1902. tanévben az egész első félévet szentelte e műnek, amelyből Babits „dicséretesen felelt”.) Komjáthy Jenő Antikrisztus c. töredékében: „Az ég üres; ezt így találta Laplace”. (Megemlíthető még Vajda János A kárhozat helyén c. verse is, ahol szintén hasonló gondolat fogalmazódik meg: „Üres a végtelen mindenség, / Ki van rabolva a világ!”. – Az „üres ég” költői képével az Egyszer, például, alkonyattal, járok c. versben is találkozhatunk, amelyet Babits néhány hónappal később írt.) A megfogalmazás mindenesetre jól illusztrálja, hogy Babits ekkoriban már eltávolodik a keresztény hittől, ami egyúttal lehetőséget is kínál majd számára a „politeista” nézetek befogadására.