Babits Mihály összes versei 1890-1905

Megjegyzések:

Az Angyalos könyvben a Troubadour-kor c. füzet 1903. január–márciusi részében, de a márcz. jelölésű rész előtt. Keletkezéstörténet Az Angyalos könyv 1903.január–március közé datált verseinek negyedik darabja. Erdős Renée (1878–1956) második kötete Versek címmel 1902 novemberében jelent meg a Pallas Kiadónál. (Megjelenésének körülményeiről lásd Menyhért 2009, 429.) A Babitsnál mindössze öt évvel idősebb költőnő ekkorra már ismert és elismert szerző. Korabeli (tehát a Babits-vers keletkezésével egyidejű) megítélését jól jellemzi A Hét 1902. 43. számában megjelent rövid ajánlás: „Erdős Renée az új kor költészetében: jelenség. Egy egyedülálló, magányos, arcképe után ítélve szép és fiatal leány élettörténete megkapó és megrázó dalokban elbeszélve: ez a »Versek« mint olvasmány, amelyeken szinte élő vérző és lobogó frissességük dacára ott a jel: a megmaradás jele. Az, hogy aki ezeket a sorokat írta, az nem hirtelen feltűnő és gyorsan múló jelenség, hanem új lap a magyar irodalomtörténetben. […] Az utolsó években ő volt az, aki a napi újságok közönségét rászoktatta a versolvasásra. Aki töredékeivel is oly elemi erővel hatott…” (Idézi: Menyhért 2009, 431.) Maga a kötet nagy feltűnést keltett szokatlannak számító, a konvencionális szerelmi lírától elszakadni igyekvő erotikus tartalma miatt. (Ady például a Nagyváradi Napló 1902. november 26-ai számában már szükségesnek érzi, hogy Erdős Renée védelmére keljen a Magyar Szó előző napon megjelent kritikája miatt: „egy gyönyörű talentum merész, erős szárnyait be akarja piszkítani, meg akarja tépdesni az erkölcs nevében egy lap, mely magát protestánsnak, magyarnak és szabadelvűnek vallja.” Irodalmi reakció. Támadás Erdős Renée ellen, in Ady 1964, 176.; idézi Kádár 2009, 412. – A recepció részletes adatait lásd Gulyás [szerk.] 1990, 659.; a kritikákból vett szemelvényeket lásd Menyhért 2009, 443.) Babits verse közvetlenül is friss olvasmányélményről tanúskodik, Erdős költői világát imitálja; a görögös szcenírozás és az emelkedett hangvétel mellett a versekből áradó érzékiség az, ami leginkább megragadta. Az 1. és az azt ismétlő 21. sor a kötet Dalok c. ciklusának Izzó szívü… verséből vett idézet. A vonatkozó vers teljes terjedelmében: (Erdős 1902, 149.) Erdős Renée verseit nyilvánvalóan már e kötet megjelenése előtt is ismerte Babits, hisz a költőnő ekkoriban (1901–1902-ben) rendszeresen publikált például A Hétben, az Új Időkben, a Budapesti Naplóban, a Magyar Hírlapban vagy a Budapesti Hírlapban – olyan nagy példányszámú lapokban tehát, amelyeket minden bizonnyal gyakran forgatott. Nem tudjuk, Babits pontosan mikor olvasta a kötetet, így ez esetben is csak az Angyalos könyv-beli besorolásra hagyatkozhatunk – eszerint a vers Budapesten, január végén, február első felében születhetett. Amennyiben a kritikai visszhang is közrejátszott abban, hogy a kötetet elolvassa, akkor a januári dátum a valószínűbb, ez azonban nem bizonyítható. (Pusztán irodalomtörténeti érdekességként említjük, hogy Babits előtt Somlyó Zoltán már írt Erdős Renéehez címmel verset, amelyet a Magyar Géniusz 1902. 4. száma közölt. A lapban korábban Erdős Renée is publikált, ám épp 1902. június és 1903. február között, amikor Osvát Ernő [1876–1929] volt a hetilap felelős szerkesztője, nem jelent meg egyetlen verse sem. – Arra vonatkozóan, hogy ezt az alig négyszáz előfizetővel rendelkező folyóiratot Babits ismerte volna, nincs adatunk.)