X (Close panel)Bibliográfiai adatok

A költészet katekízmusa

Szerző: Babits Mihály

Bibliográfiai adatok

Cím: Babits Mihály összes versei
Alcím: 1890–1905
Dátum: 2017
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Argumentum Kiadó
ISBN:
Sajtó alá rendező: Somogyi Ágnes
A keletkezéstörténeti jegyzeteket és a magyarázatokat írta: Hafner Zoltán
Lektor: Buda Attila és Róna Judit

Kézirat leírása:

Ország: Magyarország
Lelőhely: Budapest
Intézmény: Országos Széchényi Könyvtár
Azonosító: Fond III/2356.
Mennyiség: 19. fólió rektó–verzó, 20. fólió rektó folio
A kézirat leírása: tintaírású tisztázat.
History:
(az Angyalos könyvben a Troubadour-kor c. füzet 1903. január–márciusi részében, de a márcz. jelölésű rész előtt),

Keletkezés:

Dátum:

Hely: Budapest
Nyelvek: magyar
Kulcsszavak: VersGETTY_AAT:300026451

Szövegforrások listája:

  • Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
  • Szövegforrás II: Kézirat

Elektronikus kiadás adatai:

A projekt vezetője: Palkó Gábor
XML szerkesztő: Bucsics Katalin , Fellegi Zsófia és Sz. Varga Szilvia
TEI-specification: Fellegi Zsófia
Felelős kiadó: DigiPhil

Kiadás:

digital edition
A kiadásról:
Kiadó: Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet
Kiadás helye: Budapest
2021 ©Free Access - no-reuse
X (Close panel)Megjegyzések

Megjegyzések:

Az Angyalos könyvben a Troubadour-kor c. füzet 1903. január–márciusi részében, de a márcz. jelölésű rész előtt. Szövegkritika A 39. sor verőnnek szava lehet a verődnek elírása; mivel elképzelhetőnek tartjuk, hogy az egy tájnyelvi ejtést rögzítő sajátos költői szándék eredménye, nem változtattunk rajta. A cz-ket átírtuk c-re. Keletkezéstörténet Az Angyalos könyv 1903. január–március közé sorolt verseinek harmadik darabja – besorolása alapján nem eldönthető, hogy januárban vagy februárban írta-e Babits. Tematikájában kötődik a Levél c. vershez, amely körülbelül két hónappal korábban született, amikor is Babits elkezdte letisztázni és összeállítani a maga számára az Angyalos könyv első füzetének anyagát. A versből egyaránt kiérződik a nyilvánossággal szembeni averziója (amelyet erősíthetett, hogy gimnáziumi és egyetemi szerepléseit is gyakran megmosolyogták diáktársai; vö.Róna 2011, 125., 126.) és a korabeli hivatalos, „kanonizált” irodalommal szembeni kritikai alapállása; a Beöthy Zsoltra történő utalás is ezt illusztrálja. Beöthy (1848– 1922) a korszak reprezentáns konzervatív kritikusa, irodalomtörténésze; Babits mind az öt tanévben hallgatta előadásait, s mindig jelesen kollokvált nála. (Leckekönyvét lásd Belia 1983, 146–151. Hagyatéki jelzetszáma: OSZK Fond III/1505.) A 30. sorban a fiatal költő még úgy véli: „Dalaim atyja én vagyok.” – A Mint forró csontok a máglyán c. versében már ezt vallja: „Nem az énekes szüli a dalt: / a dal szüli énekesét.” A verset ugyan 1932-ben publikálta Babits, ám annak itt idézett két sora már megtalálható az Angyalos könyv harmadik füzetében, a 89. fólió verzóján; lásd még Kelevéz 1998, 256., illetve Róna 2013, 121., 152.
X (Close panel)Verzió: I : A kritikai kiadás szövege
A költészet katekízmusa  
I.  
1
Céltalan minden e világon,
2
Azaz: magának célja csak
3
Éltem, szerelmem, boldogságom
4
Elfolynak, csakhogy folyjanak.
 
5
Ne szóljatok hát versem ellen
6
Se semmit, bárha céltalan:
7
Éneklem, csak hogy énekeljem –
8
Evvel is elég célja van.
 
II.  
9
Múzsámért kínos énekekkel
10
Magamat – kérdik – mit töröm?
11
Dallal vivódom este-reggel,
12
Pedig dalomban nincs öröm.
13
Hisz költő úgyse lesz belőlem,
14
Fejemre csak a gúnyt hivom –
15
Bolondság tékozolni tőlem
16
Időm, erőm és papirom.
 
17
Hagyjatok engem, jó barátok,
18
Bölcs lenni már én nem tudok
19
Mert kényszerít valami átok
20
Dalolnom, míg dalhoz
jutok
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
j
u
Beszúrás
tok
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
.
21
S hogy énekemre gúnyt ne hívjak,
22
Legfellebb elbuvok vele
23
Némúlni?! Lelkem sokkal ifjabb,
24
Hogy állna daltalan tele.
 
25
Dalaim olyan könnyen folynak
26
Szivemből, mint a kis patak,
27
Tavasszal, árnyán zöld bokornak
28
Ha föld szivéből fölfakad.
29
A föld a forrás édesatyja –
30
Dalaim atyja én vagyok.
31
A forrás képemet mutatja –
32
Lelkem tükrödzik a dalok.
 
33
S dalaim hangja olyan tiszta,
34
Mint kristálycsermely habjai;
35
Rá nem tapadt ámítás piszka:
36
Csak igazat tud vallan.
37
S nyoma sincs rajta külerőnek,
38
Önkénytelen rohan, buzog,
39
S regévé maguktól verőnnek
40
A rímek és a jambusok.
 
41
A rege tündérországából
42
Egy egész város birtokom,
43
Habár a kritikai tábor
44
Még el nem ismeré jogom.
45
Bár nem csodálja emberöltő,
46
És nem ir róla Beöthy Zsolt:
47
Óh tudom én, mindenki költő,
48
Aki szive szerint dalolt.
 
III.  
49
A dalnak titkos műhelyét
50
Ne kívánd megtekinteni:
51
A kép, mely ott tárúl eléd,
52
Pokoli lesz, nem mennyei.
53
Szemednek sötét üreg nyíl föl,
54
Rajt át csak szikrafény ragyog:
55
Az üllőn kalapácsolt szívről
56
Leizzó véres csillagok.
 
57
A szívet kovácsolja ott
58
A sors, e mord, kemény kovács.
59
Üllőül használ bánatot,
60
S a szenvedély a kalapács.
61
És zeng az üllő, peng
a
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
[törölt]
«
d
[bizonytalan olvasat]
»
a
Beszúrás
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
pőröly –
62
Hurráh! A műhely oly setét…
63
Szegény szív! Mért is nincsen kőből? –
64
És száll a szikra szerteszét.
 
65
Nem menny biz ez, előbb pokol,
66
A költőszivnek pokla ez,
67
Amelyen szenvedély dobol,
68
S mely attól vad lángokba vesz.
69
Kivált ha egy-egy angyal hozzá
70
A mennyből néha letekint:
71
Ilyenkor szikra több s nagyobb száll
72
Belőle, s fényt messzebbre hínt.
 
73
S a szikra száll… Nem alszik el…
74
Nem lesz belőle holt korom:
75
Neki csak égni, szállni kell…
76
Ily szikra mindeník dalom.
77
Nézd, hogy röpűl! Hogy ég! Hogy tűzell!
78
Míly fürge, fényes! Mint nevet! –
79
Ki hínné, míly sötét a műhely,
80
Hol kínok közt nyer színt, hevet?!
 
IV.  
81
Mikért ma verseng minden újság,
82
Nem azok a legszebb dalok
83
Miket bevág a lángifjúság,
84
A legszebb dalok nem azok.
85
A legszebb dalnak nincsen díja,
86
Sem híre, országot betöltő:
87
A legszebb dalt magának írja
88
A senkitől sem ismert költő.
 
89
Ibolyaként a legszebb nóta
90
Árnyékban nyíl ki valahol,
91
Szerzője vadmadárkamódra
92
Ilyent önkénytelen dalol.
93
S nem mondja a világnak:
94
Itt van! Szivében őrzi, féltve rejtőn –
95
A legszebb dal nem a kalitban
96
Zendűl, de lomb alatt az erdőn.
 
97
Gyárthattok verset milliónyi
98
Számmal, vásári dalnokok:
99
Ilyent csak akkor tud dalolni
100
A szív, ha
érzőn
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
[törölt]
« érez és »
érzőn
Beszúrás
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
földobog.
101
Mit ér a cserje, életosztón
102
Ha nem süt rá a napsugára?
103
Virágfakasztó
szép
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
[törölt]
«
új
[bizonytalan olvasat]
»
szép
Beszúrás
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
tavasztól
104
Virúl csupán ki púszta szára.
 
105
Mit ér vajúdni örökössen
106
Robotba mindig új dalon?
107
Koszorum télen miből kössem?
108
Halott galyból nem akarom.
109
A művirág sem kedvemtöltő,
110
Inkább némúljak telelőre –
111
De jó, hogy még nem lettem „költő”:
112
Nem kell verselnem nyakra főre!
 
V.  
113
És mégis egyre bánt a dalszomj,
114
És mégis egyre verselek.
115
Gyakran még éjjel is, ha alszom,
116
Velem a múzsa incseleg.
117
Csak ámít! Tél van bennem – és telet
118
Tudom, a múzsa seholsem szeret.
 
119
Bár nyomda nem, tatár se kerget,
120
Nem hajszol a szedőinas,
121
Valami mégis dalra sürget –
122
Tudom: a nyughatatlan sziv az.
123
Várj még, szivem szedőinassa,
124
Várj még az új, az új tavaszra!
 
[szerkesztői feloldás]
1903. január–február
 
 
 
X (Close panel)Verzió: II : Kézirat
A költészet katekízmusa  
I.  
1
Céltalan minden e világon,
2
Azaz: magának célja csak
3
Éltem, szerelmem, boldogságom
4
Elfolynak, csakhogy folyjanak.
 
5
Ne szóljatok hát versem ellen
6
Se semmit, bárha céltalan:
7
Éneklem, csak hogy énekeljem –
8
Evvel is elég célja van.
 
II.  
9
Múzsámért kínos énekekkel
10
Magamat – kérdik – mit töröm?
11
Dallal vivódom este-reggel,
12
Pedig dalomban nincs öröm.
13
Hisz költő úgyse lesz belőlem,
14
Fejemre csak a gúnyt hivom –
15
Bolondság tékozolni tőlem
16
Időm, erőm és papirom.
 
17
Hagyjatok engem, jó barátok,
18
Bölcs lenni már én nem tudok
19
Mert kényszerít valami átok
20
Dalolnom, míg dalhoz
jutok
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
j
u
Beszúrás
tok
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
.
21
S hogy énekemre gúnyt ne hívjak,
22
Legfellebb elbuvok vele
23
Némúlni?! Lelkem sokkal ifjabb,
24
Hogy állna daltalan tele.
 
25
Dalaim olyan könnyen folynak
26
Szivemből, mint a kis patak,
27
Tavasszal, árnyán zöld bokornak
28
Ha föld szivéből fölfakad.
29
A föld a forrás édesatyja –
30
Dalaim atyja én vagyok.
31
A forrás képemet mutatja –
32
Lelkem tükrödzik a dalok.
 
33
S dalaim hangja olyan tiszta,
34
Mint kristálycsermely habjai;
35
Rá nem tapadt ámítás piszka:
36
Csak igazat tud vallan.
37
S nyoma sincs rajta külerőnek,
38
Önkénytelen rohan, buzog,
39
S regévé maguktól verőnnek
40
A rímek és a jambusok.
 
41
A rege tündérországából
42
Egy egész város birtokom,
43
Habár a kritikai tábor
44
Még el nem ismeré jogom.
45
Bár nem csodálja emberöltő,
46
És nem ir róla Beöthy Zsolt:
47
Óh tudom én, mindenki költő,
48
Aki szive szerint dalolt.
 
III.  
49
A dalnak titkos műhelyét
50
Ne kívánd megtekinteni:
51
A kép, mely ott tárúl eléd,
52
Pokoli lesz, nem mennyei.
53
Szemednek sötét üreg nyíl föl,
54
Rajt át csak szikrafény ragyog:
55
Az üllőn kalapácsolt szívről
56
Leizzó véres csillagok.
 
57
A szívet kovácsolja ott
58
A sors, e mord, kemény kovács.
59
Üllőül használ bánatot,
60
S a szenvedély a kalapács.
61
És zeng az üllő, peng
a
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
[törölt]
«
d
[bizonytalan olvasat]
»
a
Beszúrás
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
pőröly –
62
Hurráh! A műhely oly setét…
63
Szegény szív! Mért is nincsen kőből? –
64
És száll a szikra szerteszét.
 
65
Nem menny biz ez, előbb pokol,
66
A költőszivnek pokla ez,
67
Amelyen szenvedély dobol,
68
S mely attól vad lángokba vesz.
69
Kivált ha egy-egy angyal hozzá
70
A mennyből néha letekint:
71
Ilyenkor szikra több s nagyobb száll
72
Belőle, s fényt messzebbre hínt.
 
73
S a szikra száll… Nem alszik el…
74
Nem lesz belőle holt korom:
75
Neki csak égni, szállni kell…
76
Ily szikra mindeník dalom.
77
Nézd, hogy röpűl! Hogy ég! Hogy tűzell!
78
Míly fürge, fényes! Mint nevet! –
79
Ki hínné, míly sötét a műhely,
80
Hol kínok közt nyer színt, hevet?!
 
IV.  
81
Mikért ma verseng minden újság,
82
Nem azok a legszebb dalok
83
Miket bevág a lángifjúság,
84
A legszebb dalok nem azok.
85
A legszebb dalnak nincsen díja,
86
Sem híre, országot betöltő:
87
A legszebb dalt magának írja
88
A senkitől sem ismert költő.
 
89
Ibolyaként a legszebb nóta
90
Árnyékban nyíl ki valahol,
91
Szerzője vadmadárkamódra
92
Ilyent önkénytelen dalol.
93
S nem mondja a világnak:
94
Itt van! Szivében őrzi, féltve rejtőn –
95
A legszebb dal nem a kalitban
96
Zendűl, de lomb alatt az erdőn.
 
97
Gyárthattok verset milliónyi
98
Számmal, vásári dalnokok:
99
Ilyent csak akkor tud dalolni
100
A szív, ha
érzőn
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
[törölt]
« érez és »
érzőn
Beszúrás
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
földobog.
101
Mit ér a cserje, életosztón
102
Ha nem süt rá a napsugára?
103
Virágfakasztó
szép
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
[törölt]
«
új
[bizonytalan olvasat]
»
szép
Beszúrás
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
tavasztól
104
Virúl csupán ki púszta szára.
 
105
Mit ér vajúdni örökössen
106
Robotba mindig új dalon?
107
Koszorum télen miből kössem?
108
Halott galyból nem akarom.
109
A művirág sem kedvemtöltő,
110
Inkább némúljak telelőre –
111
De jó, hogy még nem lettem „költő”:
112
Nem kell verselnem nyakra főre!
 
V.  
113
És mégis egyre bánt a dalszomj,
114
És mégis egyre verselek.
115
Gyakran még éjjel is, ha alszom,
116
Velem a múzsa incseleg.
117
Csak ámít! Tél van bennem – és telet
118
Tudom, a múzsa seholsem szeret.
 
119
Bár nyomda nem, tatár se kerget,
120
Nem hajszol a szedőinas,
121
Valami mégis dalra sürget –
122
Tudom: a nyughatatlan sziv az.
123
Várj még, szivem szedőinassa,
124
Várj még az új, az új tavaszra!
 
[szerkesztői feloldás]
1903. január–február