X (Close panel)Bibliográfiai adatok

Ars poëtica

Szerző: Babits Mihály

Bibliográfiai adatok

Cím: Babits Mihály összes versei
Alcím: 1890–1905
Dátum: 2017
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Argumentum Kiadó
ISBN:
Sajtó alá rendező: Somogyi Ágnes
A keletkezéstörténeti jegyzeteket és a magyarázatokat írta: Hafner Zoltán
Lektor: Buda Attila és Róna Judit

Kézirat leírása:

Ország: Magyarország
Lelőhely: Budapest
Intézmény: Országos Széchényi Könyvtár
Azonosító: Fond III/2356.
Mennyiség: 17. fólió verzó – 18. fólió rektó folio
A kézirat leírása: tintaírású tisztázat
History:
Az Angyalos könyvben a Troubadour-kor c. füzet 1902. november–december közé sorolt részében.

Keletkezés:

Dátum:

Hely: Budapest
Nyelvek: magyar
Kulcsszavak: VersGETTY_AAT:300026451

Szövegforrások listája:

  • Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
  • Szövegforrás II: Kézirat

Elektronikus kiadás adatai:

A projekt vezetője: Palkó Gábor
XML szerkesztő: Bucsics Katalin , Fellegi Zsófia és Sz. Varga Szilvia
TEI-specification: Fellegi Zsófia
Felelős kiadó: DigiPhil

Kiadás:

digital edition
A kiadásról:
Kiadó: Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet
Kiadás helye: Budapest
2021 ©Free Access - no-reuse
X (Close panel)Megjegyzések

Megjegyzések:

Az Angyalos könyvben a Troubadour-kor c. füzet 1902. november–december közé sorolt részében. Szövegkritika A vers szövegében a cz-ket c-re javítottuk és kiküszöböltünk egy tollhibát. Meg kell még jegyeznünk, hogy a kézirat 16. sorában a nap sugára olvasható úgy is, hogy napsugára. Itt a szöveg értelmének véleményünk szerint jobban megfelelő írásmódot választottuk. Keletkezéstörténet Az Angyalos könyv 1902. november–december közé datált verseinek hatodik darabja; besorolása alapján Budapesten született, ennél közelebbi időpontot azonban nem tudunk megadni. Babits 1901 őszétől rendszeresen hallgatott ugyan antik tárgyú előadásokat (valamennyiből jelesen kollokvált), ám e körülmény a vers megírására legfeljebb közvetve, például műfajválasztásában lehetett hatással – a vers címe ugyanis, mint ismeretes, épp a többször is hivatkozott Horatius egyik episztolájáról kapta utóbb az Ars poetica nevet. A latin szerzőt már gimnazista korától jól ismerte, s feltehetőleg 1901 nyarán két művét le is fordította, az Epodusok 14. és a Carmina III. 12. darabokat. Horatiusról az egyetemen azonban csak később, 1903, 1904 és 1905 tavaszán hallgatott órákat (Kassai Gusztáv, Ponori-Thewrewk Emil és Hegedüs István előadásainak adatait lásd Belia 1983, 149–151.). Az egykori tanórák rossz emléke és Babitsnak az egyetem konzervatív irodalomszemléletű oktatásával szembeni elégedetlensége is visszaköszön a versből – ugyanakkor az egyik első darabja is azon 1902 novembere és 1903 májusa közötti verseknek, amelyek „valamilyen módon a költészet, a költőiség és a szövegteremtés problémájához” kapcsolódnak. Mint Sipos Lajos írja: „Az Ars poeticában és a Némuljatok, ti bomló idegszálak kezdetű versekben a nagy költővé válás és az istenülés biztos tudása kap hangot. […] Az Ars poeticában ugyanakkor szavakba foglalódik a modern költővé lenni akaró személyes ambíciója. […] A koráramlat jellemzője itt pusztán az »únalom« ellentéte, meg a »pikáns«, »szentimentális« és »szerelmes« attitűd.” (Sipos 2008, 37.) – Az unalmasság elleni lázadásról lásd még Babits 2006, I, 466. skk. Horatiusszal kapcsolatban bővebben lásd az In Horatium (1904) c. vers jegyzetét.
X (Close panel)Verzió: I : A kritikai kiadás szövege
Ars poëtica  
1
Az, az! Tudom már! Nagy költő leszek.
2
Magamban égi szikrát érezek.
3
Ágaskodik szivemnek pegazussa –
4
Hejh, kedvesemmé lett a szűzi múzsa
5
S a lelkem üstökénél égbe húzza.
6
S elszáll hirem – nem sok hiányzik –:
7
Kárpátoktól az Adriáig,
8
S nagyfejü esztétikus majmok
9
Buzgalma műveimmel bajmog
10
És addig kommentálják, nyúzzák,
11
Mig megutálja az ifjúság,
12
Akár Homérost, vagy Horácot,
13
Ki hajdan szebb időt is látott,
14
Midőn a
peristilium
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
[törölt]
« peristylium »
peristilium
Beszúrás
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
árnyán,
15
Hol
karcsu
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
k
a
Beszúrás
rcsu
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
oszlopfőn és pálmán
16
Szürődék át a
nap sugára,
n
Jegyzet A szöveg értelmének véleményünk szerint jobban megfelelő írásmódot választottuk.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
nap sugára,
[bizonytalan olvasat]
n
Jegyzet Olvasható úgy is: napsugára.
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
17
Szép római hölgy szemepára
18
Követte zengő énekének
19
Minden sorát; – s kigördülének
20
Puha kacsói közt a versek
21
Bársony tokábul a tekercsnek,
22
Jó gyorsan ott, hol óda zendül
23
„Ad Maecenatem” – győzelemrül; –
24
Szép lassan ott, hol nóta csendül
25
„Ad Lydiam” – a szerelemrül
26
De a jó Flaccust félretéve
27
Más könyvet vőn a hölgy kezébe:
28
Ovidiust, az „Ars amandit”
29
(Ma gimnazista félve sandít
30
Reá; tudná, mi van csak benne,
31
Olvasni rögtön vágya kelne!) –
32
S mig lassan fogynak versek, percek,
33
A homokóra gyorsan perceg,
34
S árny száll a könyvre, olvasóra:
35
„Laelius, térjünk nyúgovóra,
36
S élvezzük azt az édes titkot,
37
Mire a költő megtanított.” – –
38
Ma nagy,
Horácom,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
Horácom
,
Beszúrás
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
dicsőséged,
39
Égig dicsér mindenki téged.
40
Tán jobban is, mint érdemelnéd,
41
Dicsérik bölcsességed, elméd, –
42
Igaz, hogy senki nem olvasna,
43
Ha nem muszájna. – De mi haszna,
44
Mikor muszáj? – S a gimnazista
45
Még azt az órát is kiszídja,
46
Amikor jöttél a világra –
47
De bezzeg földicsér tanára!
48
Száz filológus műbiráló,
49
Kinek más költő csak szamár, ló,
50
Egekig fölmagasztal téged –
51
Horácom, nagy ma dicsőséged!
52
De tudom, száz ilyen vershóhér
53
Nem adnál egy szép olvasóért!
 
54
Szép hölgyek, jőjjetek körém,
55
Szépet mesélek nektek én,
56
S annyit előre fogadok:
57
Kritikus-szóra nem adok.
58
Modern lesz íze a versemnek,
59
Csupán az únalmat vetem meg.
60
Fog benne lenni vicc és tréfa,
61
Érdekes lesz – s pikáns is néha.
62
Szentimentális tárgya nem lesz,
63
S főkép egy sem lesz terjedelmes,
64
De mind szerelmes: –
65
Ilyen lesz, és ha néktek tetszik,
66
Ha ti azt mondjátok rá: „hercig”,
67
Ha csak egy szép ajak dicséri,
68
Száz műbirálat föl nem éri,
69
Mert a birálat, az elaltat,
70
De versem csókra bír ily ajkat,
71
S ez lesz a legnagyobb dicséret –
 
72
S most, krítikus uram, beszélhet!
 
[szerkesztői feloldás]
1902. november–december
 
n
Jegyzet
 
 
X (Close panel)Verzió: II : Kézirat
Ars poëtica  
1
Az, az! Tudom már! Nagy költő leszek.
2
Magamban égi szikrát érezek.
3
Ágaskodik szivemnek pegazussa –
4
Hejh, kedvesemmé lett a szűzi múzsa
5
S a lelkem üstökénél égbe húzza.
6
S elszáll hirem – nem sok hiányzik –:
7
Kárpátoktól az Adriáig,
8
S nagyfejü esztétikus majmok
9
Buzgalma műveimmel bajmog
10
És addig kommentálják, nyúzzák,
11
Mig megutálja az ifjúság,
12
Akár Homérost, vagy Horácot,
13
Ki hajdan szebb időt is látott,
14
Midőn a
peristilium
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
[törölt]
« peristylium »
peristilium
Beszúrás
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
árnyán,
15
Hol
karcsu
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
k
a
Beszúrás
rcsu
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
oszlopfőn és pálmán
16
Szürődék át a
nap sugára,
n
Jegyzet A szöveg értelmének véleményünk szerint jobban megfelelő írásmódot választottuk.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
nap sugára,
[bizonytalan olvasat]
n
Jegyzet Olvasható úgy is: napsugára.
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
17
Szép római hölgy szemepára
18
Követte zengő énekének
19
Minden sorát; – s kigördülének
20
Puha kacsói közt a versek
21
Bársony tokábul a tekercsnek,
22
Jó gyorsan ott, hol óda zendül
23
„Ad Maecenatem” – győzelemrül; –
24
Szép lassan ott, hol nóta csendül
25
„Ad Lydiam” – a szerelemrül
26
De a jó Flaccust félretéve
27
Más könyvet vőn a hölgy kezébe:
28
Ovidiust, az „Ars amandit”
29
(Ma gimnazista félve sandít
30
Reá; tudná, mi van csak benne,
31
Olvasni rögtön vágya kelne!) –
32
S mig lassan fogynak versek, percek,
33
A homokóra gyorsan perceg,
34
S árny száll a könyvre, olvasóra:
35
„Laelius, térjünk nyúgovóra,
36
S élvezzük azt az édes titkot,
37
Mire a költő megtanított.” – –
38
Ma nagy,
Horácom,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
Horácom
,
Beszúrás
*
Szövegforrás:
Kézirat
 
dicsőséged,
39
Égig dicsér mindenki téged.
40
Tán jobban is, mint érdemelnéd,
41
Dicsérik bölcsességed, elméd, –
42
Igaz, hogy senki nem olvasna,
43
Ha nem muszájna. – De mi haszna,
44
Mikor muszáj? – S a gimnazista
45
Még azt az órát is kiszídja,
46
Amikor jöttél a világra –
47
De bezzeg földicsér tanára!
48
Száz filológus műbiráló,
49
Kinek más költő csak szamár, ló,
50
Egekig fölmagasztal téged –
51
Horácom, nagy ma dicsőséged!
52
De tudom, száz ilyen vershóhér
53
Nem adnál egy szép olvasóért!
 
54
Szép hölgyek, jőjjetek körém,
55
Szépet mesélek nektek én,
56
S annyit előre fogadok:
57
Kritikus-szóra nem adok.
58
Modern lesz íze a versemnek,
59
Csupán az únalmat vetem meg.
60
Fog benne lenni vicc és tréfa,
61
Érdekes lesz – s pikáns is néha.
62
Szentimentális tárgya nem lesz,
63
S főkép egy sem lesz terjedelmes,
64
De mind szerelmes: –
65
Ilyen lesz, és ha néktek tetszik,
66
Ha ti azt mondjátok rá: „hercig”,
67
Ha csak egy szép ajak dicséri,
68
Száz műbirálat föl nem éri,
69
Mert a birálat, az elaltat,
70
De versem csókra bír ily ajkat,
71
S ez lesz a legnagyobb dicséret –
 
72
S most, krítikus uram, beszélhet!
 
[szerkesztői feloldás]
1902. november–december
 
n
Jegyzet