Babits Mihály összes versei 1890-1905

Megjegyzések:

Az Angyalos könyvben a Troubadour-kor c. füzet 1902. november–december közé sorolt részében. Keletkezéstörténet Az Angyalos könyv 1902. november–december közé datált verseinek harmadik darabja; besorolása alapján Budapesten írta Babits, de nem tudjuk, pontosabban mikor. Színházba – szűkös anyagi helyzete miatt – csak ritkán látogatott egyetemi éveiben Babits. Operett-előadás megtekintésére, nyitottsága mellett, lefojtott érzéki kíváncsisága is ösztönözhette. A Halálfiaiban szintén említést tesz egy hasonlóan könnyed és kihívó színházi estéről: Imrus „este színházba váltott jegyet, megspórolt ebédje s vacsorája árán, a kakasülőre; két vidám lány ült mellette; két könnyű, vidám lány; a női puhaságok kacagó kavargásában; és integettek és nevetgéltek rá; de Imrus zavartan elfordította tőlük fejét, merev gallérában, mint egy megátkozott; s előadás után elment az első ácsorgó némberrel, aki szólította, örömtelenül erőltetve az ölelést, amelyről azt mondják, hogy az élet célja.” (Babits 2006, I, 475.) Már a címadás is utal a vers ironikus példázatosságára; hangvétele és szemlélete is meghaladja a korábbi népies, epigon jellegű versek hetykeségét. – A nem sokkal az Apotheózis után írt Könyvtárban c. versben is tetten érhető az operett műfajban rejlő parodisztikus lehetőség kiaknázása. Babits egyetemi évei alatt írt versei közül még egy kötődik majd színházi élményhez, a Strófák a wartburgi dalnokversenyből (1904; lásd ott).