Babits Mihály összes versei 1890-1905

Megjegyzések:

Az Angyalos könyvben a Troubadour-kor c. füzet 1902. november–december közé sorolt részében. Szövegkritika A vers címét Babits két sorba írta (a kéthasábos formában letisztázott versek között egy sorban nem is fért volna el), de csak az első sort húzta alá (szokásosan így jelölte a címeket az Angyalos könyvben), a második sor alatt pedig az üres sor közepén egy gondolatjel nagyságú választóvonalat is elhelyezett, amint azt az egyes strófák között tenni szokta. Így – mivel nincs más támpontunk, a művet csak ebben az egyetlen kéziratos formában ismerjük – a cím értelmezését illetően fönn kell tartanunk annak lehetőségét, hogy az az utolsó aláhúzott szóval befejeződik, tehát a következő: Mikor majd eljőn a nagy rengés,. Mégis valószínűbbnek tartjuk, hogy a kétsoros, hosszabb változat a cím, s csupán elmaradt a második sor aláhúzása is. Ezt a feltételezésünket támogatja, hogy amikor Babits egy versben valakit dramatizált szituációban megszólaltat, idézőjeleket alkalmaz. Ha tehát az a föld urai igy kiáltanak: sor nem a címhez, hanem már a versszöveghez tartoznék, akkor valószínűleg Babits az azt követő szöveget idézőjelbe tette volna (és valamennyi strófa elején szerepelne az idézőjel kezdete, az utolsó versszak végén pedig a záróeleme). Keletkezéstörténet Az Angyalos könyv 1902. november–december közé sorolt verseinek második darabja; a korabeli tudósítások figyelembevételével feltehetőleg november vége felé született, Budapesten. A magyarországi napilapok (külföldi hírforrások alapján) 1902 novemberétől több nagyobb, vulkánkitörésekkel kísért földrengésről is beszámolnak a világ különböző pontjairól: Guatemalából, Ausztráliából, Turkesztánból, Nyugat-Indiából, Új-Zélandról, Szicíliából, Stromboli szigetéről – a gyakran több napig is eltartó földrengések október végén kezdődtek, de december végén is érkeznek még hírek a több ezer áldozatról, valamint a hatalmas károkról, elpusztult ültetvényekről, műkincsekről; mint írják, van, ahol a földet „két hüvelyknyi hamuréteg borítja”. (Vö. például Magyar Nemzet, 1902. november 14., 15., 18., december 13.) – „A közelebbi idők a föld alatt működő rejtélyes erők háborgásának szokatlan tanúságait adják. Emberemlékezet óta pihenő vulkánok roppant pusztítással törtek ki. A földrengések rombolásai járulnak még a titokzatos elemi csapásokhoz” – tudósít például a Vasárnapi Ujság 1902. december 28-i száma. A vers hangsúlyosan nem közvetlenül a tragikus eseményekre reflektál, hanem a dramatizálási szituáció foglalkoztatja Babitsot, némiképp (nyári olvasmányainak hatásaira is talán) a biblikus fohászok hangvételét imitálva. – Az ez évben írt versek között még egy akad, amely újsághír kapcsán született; lásd Az erdők panasza c. vers jegyzetét.