Babits Mihály összes versei 1890-1905

Megjegyzések:

Az Angyalos könyvben a Troubadour-kor c. füzet 1902. június–október közé sorolt részében. Szövegkritika A kézirat szövegében a cz-ket c-re írtuk át, három tollhibát pedig kijavítottunk. Keletkezéstörténet Az Angyalos könyvben az 1902. június–október közé datált versek huszonhatodik darabja. Besorolása és a cím alapján szeptemberben vagy október első felében születhetett, Budapesten, ám az sem kizárt, hogy eredetileg két részletben írta meg Babits. A megkísértés jelenetezése kapcsolódik a Genezis c. vershez, pontosabban annak bibliai szöveghelyéhez; a 11–12. sor pedig visszautal a Nem tetszik az nékem… kezdetű versben is felhasznált evangéliumi részhez: annak végén hangzik el Jézus ismert mondása: „Elég minden napnak a maga baja.” (Mt 6,34) Az ellenpontozó (vagyis a boldogságot és a bánatot szembeállító) szerkesztés Babits későbbi ikerverseinek előfutárává teszi a verset. Mint jóval később Karinthy írja: „Babits lelki történetének, filozófiájának, költészetének, a laikus tökéletlen szemében talán jellemének is legsajgóbb, leggyötrelmesebb és legszárnyalóbb mozgatója egy probléma: a kettősség problémája.” (Megfigyelését A gólyakalifa kapcsán teszi, lásd Karinthy 1924, 504– 505.) – Rába György így kommentálja a jelenséget: „A kettősség elve Babits alkata szerint a teljesség keresését és az igazságtalanság meg a téves ítélet kizárását jelentette.” (Rába 1981, 14.) – Az ellenpontozás ennek egyik korai megnyilatkozásának tűnik, még a szükséges filozófiai megalapozás nélkül. (Ebben Spinoza két évvel később megismert Etikája lesz majd a fiatal Babits segítségére.) A „sötét ember” megszólításból Komjáthy Jenő Búbánat c. versének ismeretére következtethetünk; vö. „Sötét ember! Miben kételkedel?”.