Babits Mihály összes versei 1890-1905

Megjegyzések:

Az Angyalos könyvben a Troubadour-kor c. füzet 1902. június–október közé sorolt részében. Keletkezéstörténet Az Angyalos könyvben az 1902. június–október közé sorolt versek huszonnegyedik darabja; feltételezésünk szerint szintén a vakáció idején, Szekszárdon született, a Gyászénekkel körülbelül egy időben (besorolása szerint talán közvetlenül utána, augusztusban) írhatta Babits. A cím egyértelműen utal forrására, a Teremtés könyvének 1. fejezetére, ennek 2. versét idézi is Babits a 6. sorban. (Bibliai megfelelője, Károli Gáspár fordításában: „az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett”.) A vers írásában közrejátszott, hogy Babits ekkoriban ismét fellapozta Az ember tragédiáját, s annak I. színéből idézi a szcenírozást: a mennyei sereget, a szféraéneket, a csillagot. (Ezek a Biblia más szöveghelyeire utalnak eredetileg, vö. 1Kir 22,19; illetve Zsolt 148,2.) A 16. sor viszont eltér mindkét említett forrástól: a „kis puhány” itt magára az élet kezdetére, s nem konkrétan az emberre (Ádámra) utal – vagyis Babits a darwini fejlődéselvet csempészi versébe. (Darwinról lásd még Békenapon [1910] c. előadását, Babits 2010a, 313.) – A bibliai szövegforrás kapcsán lásd még az Ősz c. vers jegyzetét Heinének van ugyan egy Teremtési dalok c. ciklusa, amelyet Babits szintén jól ismert, ennek hatása azonban ez esetben kizárható. – Három évvel később, 1905 nyarán (megint csak Szekszárdon) egy másik ószövetségi szövegrész lesz majd inspirálója a Példabeszéd c. vers megírásának.